Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság.ms. november 16., szombat Évenként három film Igor Matvejevics Koszto- levszkij az egyik legnépszerűbb, legfoglalkoztatottabb szovjet színész napjainkban. Egy magyar színházi emberekkel folytatott beszélgetésen Nyikolaj Miros- nyicsenko, a Tyeatraljnaja Zsizny (Színházi Élet) fő- szerkesztője azt mondta róla: „Beülsz a moziba. és Kosztolevszkijt látod a filmvásznon; bekapcsolod a televíziót, és Kosztolevszkij jelenik meg a képernyőn". A csípős pesti nyelv azt mondja azokra a művészekre, akik hasonlóan gyakran szerepelnek: még a vízcsapból is X. Y. folyik. Amikor a Royal Szállóban felidézem neki ezt a magyar szólást, nevet, és szerényen arról kezd beszélni, hogy a Szovjetunióban milyen sok jó színész van, s hogy kor- társai között is sokan akadnak olyanok, akiket nagyra tart, s szívesen tanul tőlük. Amikor azonban sor kerül a számadásra, kitűnik, hogy ez a harminchét éves férfi, aki tizenkét éve van a színi pályán, színházában. a moszkvai Majakovszkij Színházban számos főszerepet alakított, illetve alakit, s eddig mintegy negyven mozi- és televíziós filmben játszott, többnyire ezekben is vezető szerepeket. — Hogyan jutott el idáig? — Moszkvai születésű vagyok, értelmiségi családból származom, de gyermekkoromban mindössze annyi közöm volt a művészethez, hogy hetedik osztályos koromban eltáncoltam egy kis hattyú szerepét az iskolai ünnepélyen. Tulajdonképpen világéletemben orvos szerettem volna [enni, de ez nem sikerült. Miután az iskolát befejeztem, két éven át mint programozó dolgoztam, majd beiratkoztam építészhallgatónak. Három esztendő után azonban félbeszakítottam tanulmányaimat, és átiratkoztam a moszkvai Színház-, és Filmművészeti Főiskolára. Gönc sorol' növendéke lettem. aki miután 1973-ban megszereztem a színész diplomát, azonnal le is szerződtetett a Majakovszkij Színházba. amelynek ő az igazgatója. Azóta is ebben a színházban dolgozom. — Kérem, említsen meg néhányat fontosabb szerepeiből! — Az első szerepe, amely- lyel az ember bemutatkozik, mindig fontos. Számomra a Rjazanov—Braginszkij szerzőpár Rokonok című komédiájában jutott először feladat, s mindjárt főszerep. Azóta játszom hősöket és karakterfigurákat, klasszikus és mai drámákat egyaránt. Játszottam, illetve játszom Tolsztojt és Csehovot — Trepljovot a Sirályban —, Bulgakov Menekülésében Golubkovot, egy mai szerző, Alekszej Jakovlev A szigetlakó című darabjának főszerepét. — Azt hallottuk, hogy napjainkban a Nézzétek, ki jött hozzánk című főszerepében arat rendkívüli sikert. Beszélne bővebben erről az alakról? — Vlagyimir Arro hőse. akit környezete Kingnek szólít, európabajnok fodrász, igazi sztár, valóban király a maga szakmájában. Konfliktusa abból származik, hogy másra lenne alkalmas lelki értékei okán, s másra késztetik, az anyagi jólét megteremtésének lehetőségei. Igen érdekes, összetett, íróí- lag rendkívül tehetségesen ábrázolt figura, igazi „korunk hőse”. Nagyon szeretem játszani. — És mit szeretne még eljátszani? — Elsősorban klasszikusokat, Ivan Karamazovot, Hlesztakovot, Hamletet... — Ha a pályán töltött éveinek számát összevetem filmjeinek számával. minden esztendőre jut legkevesebb három film. Ezek közül bizonyára nehéz kiemelni néhányat, mégis kíséreljük meg! — Hadd kezdjem itt is az elsővel! Vlagyimir Matil Gyekabristák című filmjében játszottam először. Anyinkov gyekabristát kellett megformálnom, romantikus hősi szerepet. Ugyancsak klasszikus figurát játszottam Joszif Hejficnél az Aszja című Turgenyev~mü filmváltozatában: a férfi főszereplőt, Gagint. Kedves szerepem volt a Névtelen csillag kétrészes tévéfilm változatában, amelyet Mihail Kozakov rendezett, játszottam a Teheran ’43 című hatalmas történelmi filmben, s főszerepet kaptam a Fizetés nélküli szabadság című magyar—szovjet tévéfilmben is. Legfrissebb filmem a Törvényes házasság. — Mondana valamit a magánéletéről? — A feleségem, Jelena Romanova színész. Korábban a Szatíra Színházban játszott, négy éve azonban ő is a Majakovszkij Színház tagja. Két darabban — a Menekülésben és A szigetlakában partnerei is vagyunk egymásnak. Van egy hároméves kisfiúnk, Aljosa. — Milyen élményeket szerzett hazánkban? — Másodszor járok Magyarországon. Nagyon szép ország, és nagyon kedvesek az emberek. A színházi előadások közül természetesen a Menekülés volt a legizgalmasabb számomra, hiszen ebben a darabban magam is játszom. A Katona József Színház előadása nagyszerű, bár Székely Gábor elképzelése a műről más, mint a miénk. Nagyon tetszeti Bán János és Cserhalmi György játéka. Morvay István A szkíták kincse Kiállítás Az ötvösművészet máig csodált remekei láthatók a Szépművészeti Múzeum új kiállításán, mely a leningrá- dí szkíta gyűjteményének legbecsesebb darabjait mutatja be vendégkiállítás keretében. A rejtélyes szkíták Hérodotosz görög történetíró szerint nomád törzsek voltak, amelyek Eurázsia belsejéből vándoroltak évszázadokon keresztül Európa felé. Óriási területeket birtokoltak az Altájig. a Tuváig, a Fekete-tenger északi partvidékéig, melyet az i. e. VII. században vettek birtokukba. Az ókori források tájékoztatnak arról is. hogy hódításaik során vadságukkal és mértéktelen kegyetlenségükkel rettegésben tartották . a környező népeket. Szerepük volt az ókor vezető államainak elpusztításában. Urartu szétzúzásában, az asszír főváros, Ninive lerombolásában. Legyőzhetetlen harcosok voltak, akik fegyvereiktől soha meg nem váltak Katonai szervezetükben a törzsi törvények szerint éltek fejedelmeik vezérlete alatt. A hadak istenét imádták, amelynek táltosaik lovat áldoztak. Templomaik nem voltak, épületeket sem emeltek. Kocsikban laktak. szakadatlanul vándorolva gydrs lovaikkal a végtelen sztyeppéken. Fejedelmeiknek isteni eredetet tulajdonítottak. Haláluk alkalmával eltemették velük hű testőreiket, szolgáikat, ágyasaikat. paripáikat, udvartartásuk legszebb tárgyait Hamvaik fölé hatalmas sírhalmokat emeltek. Sírjaikat ma a régészek ásója vallatja. A gyakran kirabolt, megbolygatott síSzarvas alakú pajzsdísz — î. e. VII—VI. század fordulóján tokból éppoly csodalatos remekművek kerülnek éli), mint az egyiptomi fáraói, sirkamrájából. Használat: tárgyaik díszítőművészetük sajátos világát tárják IV. A csontfaragás, a ' bronzke szí tés. de főleg az ötvösség nagymesterei voltak. A fejedelmek és hozzátartozóik részére készült használati tárgyak. a fegyverzet, a lószerszám. a dísziuhák, ékszerek, karperecek. násfák, csatok, diadémok, rangjelző fémveretek tulajdonosaik helyét, előkelőségét hangsúlyozták a törzsi társadalomban. Istenségeik állat képében stilizált jelét talizmánként hordozták, hogy hitük szerint védje őket minden bajtól és ártó szándéktól. A szkíta művészet moli- vumkészlete évszázadok során egységes maradt. Legfőbb díszítőelemeik szimbo- likusak: o tisztelt törzsi állatok. a fekvő szarvas, a hegyi kecske, a kos, jávorszar’ vas. a ló. a muflon, a nagy macskafélék, a grill és más madarak voltak. A kompozíciót és a st Máris megoldási a dekorativitás igényének rendelték alá. Az összefogott, zárt formák az ábrázolt motívumot úgy törhöri tel lék — i. c. VII. százai! vége Tükör I OLVASSUK ÚJRA - EGYÜTT! Déry Felelete Sokan és sokféle módon írtak róla, s jogosan, hiszen a huszadik századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Olyan valaki, akinek életműve még nincs feldolgozva, és a megközelítések erősen szerteágazóak. A most induló viták keresik terjedelmes életművének legfontosabb vonalait, stílusának fejlődő-változó sajátosságait, mint a modern világirodalmi áramlatok magyar nyelvi megfelelőit. Élete: sok buktatóval terhelt, változó-nehéz sors; jelleme: bonyolult élményekkel terhes igazságkeresö, ebben eltökélt, következetes. makacs. Tehát: író. Olyan, aki mindig a korát faggatta, mondván az írónak azt kell megtanulnia, amit kérdeznie kell, a „válaszról nem neki kell gondoskodnia. Nem is tudhat — ne becsüljük túl magunkat! —, de alakjainak megbízásából uz a megtisztelő feladat hárul rá, hogy nevünkben segítségért folyamodhatik a társadalomhoz.. A felszabadulás után Déry a magyar irodalom vezéregyénisége. Megjelenik a Szemtől szemben, az Alvilági játékok és a Befejezetlen mondat. Kossuth-dí- jat kap. Ö számít a legjelentékenyebb élő regényírónak. Ezt az előkelő helyzetet kicsit módosítja, hogy a Befejezetlen mondat kapcsán előbb Lukács György, majd Rudas László, Szigeti József, majd maga Révai József is vitát kezdeményez, amely Déryt olyan írót ábrázolja, aki .. demokratikus életünk és munkásaink ábrázolásában kezdetben megtartotta polgári-ellenzéki korlátoltságát." Ezek Horváth Márton szavai voltak 1950 júniusában. Lukács, ha sokat vitázott is az íróval, mindvégig barátságban volt vele, zavartalan barátságban, amely az ötvenes évek világában még jobban egymás mellé sodorta őket. Az az optimista világábrázolási követelmény, amely szavakban elítélte a sematizmust, a valóságban azonban egy modellre szűkítette le az ábrázolás lehetőségét, Déry bonyolultságokat is ábrázolni akaró írói attitűdjétől teljesen idegen volt. Nem csoda hát, hogy amikor a Felelet első kötete 1950-ben megjelenik, a regény egyszerre szenzáció, hiszen az első nagy lélegzetű magyar prózai munka, amely kísérletet tesz a munkásosztály társadalmitörténelmi útjának egyénitett ábrázolására, másrészt viszont felkelt bizonyos kritikai ellenérzéseket. Déry a művet négy kötetre tervezte, az akkor megjelent első kötethez már 1940 májusában hozzáfogott, hogy aztán 1949-ben tíz hónap alatt írja újjá, és tekintse késznek. A mű elején a főhős, Köpe Bálint 12 éves korában áll munkában, és Déry a negyedik kötetet az államosításig, 1948-ig szerette volna elvinni, amikor is Köpe Bálint az üzem munkásigazgatója lesz. Mint tudjuk, a műből csak két kötet született meg. Az első rész A gyermekkora felelete, amely 1930-ban ér véget. A második kötet az 1952-ben megjelent Az ifjúkor felelete, amely a háború előtti éveket ábrázolja. És ez a második kötet volt az, amely az irodalmi-politikai szenzációját, a hírhedt Feleletvitát kiváltotta. Révai József a Szabad Népben Megjegyzések egy regényhez című írásában támadja meg a művet. Nemcsak a saját nevében, hanem az Előadó Iroda állásfoglalásaként is leszögezi, hogy Déry müve sem a munkásmozgalmat, sem a párt szerepét nem tudta a valóságnak megfelelően ábrázolni, hiszen „Déry saját morális álproblémáival szövi tele Bálint agyát és szívét, ő neveli Bálintot, mert nem akarja engedni, hogy az élet, a harc a párt nevelje. Pedig nyilvánvaló, hogy a párt nevelése Bálint számára jobb és hasznosabb lett volna." A fogalmazás jellemző a korszakra, tulajdonképpen az a gondolkodás, viaskodás, kételkedés, mely Déry főhősét jellemzi, mindazok a morális kérdések, amelyek gyötrik, az akkor kultúrpolitika számára csak álkérdések, amelyek egy osztálytudatos hőshöz méltatlanok. Emiatt aztán Déry nem tudja folytatni a művet, hiszen Révai követeléseinek lényege, hogy fogalmazza át, írja újra a második kötetet, amit ő megtagad, mert képtelen változtatni akár egy szót is a művön, inkább így hagyja, ahogy van: egy nagy vállalkozás torzójaként De ez a torzó az ötvenes évek sematikus sivatagában maradandó kiemelkedő alkotás, amely a követelt eszményítés helyett a magyar társadalom 20—30- as éveinek valóságát ábrázolja izgalmas, érdekes, cselekményes történetbe ágyazva. Részlet a Két nap s éjszaka aludt egyfolytában. Nyilván be is lázasodon ezalatt, arca egy tűz volt, a teste átforrósodott. nyugtalanul hánykolódott. mintha a ráncos lepedő le akarná vetni magáról. Az anyja néha egy kis langyos tejet ömlesztett a foga közé. egyéb táplálékot nem tűrt meg, a nedves borogatást is leráncigálta, amelyet tüzvörös homlokára raktak. De egész idő alatt egyetlen jajszó nem hagyta el, tapintatosan, csendesen lélegzett, nem kiáltozott. nem .hadonászott álmában s az ágy legszélén húzta meg magát, mintha jelezni akarná, hogy nem ő. hanem a betegség foglalja el az anyja ágyának nagyobb felét. Harmadnap reggel megizzadt s felébredt. Rögtön rámosolygott az anyjára. Némán nézte az asszony föléhajló kisírt arcát s mosolygott. — Csakhogy felébredtél, édes galambom — mondta az asszony, aki a konyhazsámolyon üldögélt az ágy lábánál s a dunyha sarkával megtörölte a szemét. regényből Bálint rámosolygott. — Fel. — Nagyon beteg vagy. édes, egyetlen virágszálam — Nem vagyok \ beteg — mondta Bálint. — Két nap. két éjszaka egyfolytában alszol — sírta az asszony. A gyerek elcsodálkozott — Tényleg? — Már azt hittem, nem ébredsz fel többé. Mid fáj. édes kis bogaram? — Semmi — mondta i gyerek. — Nagyon felizgultam, mama, lehet, hogy ezért aludtam ilyen sokat De most már egészen nyugodt vagyok. Az asszony a fiú verejté- kes homlokára fektette kezét. — Mitől izgultál fel. aranyvirágom? — A tüntetésen — mondta Bálint. — Meg másnap is. — Megvertek? A gyerek arca elvörösödött. — Engem ugyan nem ! — mondta vadul. Behunyta szemét, a beszéd úgy látszik elf árasztotta. Mind a ketten hallgattak. A nyitott ablakon át az alá-
