Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. november 16., szombat 3. Egy szövetkezeti gazdasági munkaközösség működése A pénzügyi-hatósági ellenőrzés tükrében Diákok a Hatvani Konzervgyárban A Hatvani Konzervgyárban az őszi idény alatt több száz középiskolai diák segít a munkában (MTI — fotó: Szabó Sándor) Új gázátadó Hajdúszoboszlón A vállalkozást lehetőségek megteremtésével nemcsak or. szágosan, de megyénkben is ugrásszerűen emelkedett a kisvállalkozások száma. Ezek a népgazdaság különböző területein alakultak, közülük az uralkodó forma a vállalati gazdasági munkaközösség (vgmk) lett. Több ezer embert foglalkoztatnak, igy a résztvevők saját munkahelyükön belül találták meg a kereset kiegé. szítésének lehetőségét. Legtöbb vállalati gazdasági mun, kaközösséget az iparban, elsősorban a gépiparban hozták létre, de kisebb számban megtalálhatók a mezőgazdaságban is. Elsősorban a mun. kaerő. és a kapacitáshiányra- panaszkodó gazdálkodók nyitották tágra kapuikat a belső kisvállalkozások előtt. A fő mutívum a termelés folyamatosságának biztosítása volt, de a vállalati gazdasági munkaközösségek révén igyekeztek a legjobb dolgozóikaí — a bérszabályozás megkerülésével — az átlagosnál jobban megfizetni. Említést érdemel még, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek hatására mérséklődött az elvándorlás. Az elvégzett munka szervezettsége, hatékonysága meghaladja a főmunkaidő teljesítményeit. A kedvező tendenciák mellett sajnos, előfordulnak visszásságok is. Ezek közül kívánunk egyet okulásként bemutatni. A Viszneki Béke Tsz „Kísérleti tevékenységet, Műszaki fejlesztést, Technológiai kivitelezést Ellátó” szövetkezeti gazdasági munkaközösségének tagjai tevékenységük megkezdésekor nem fizették be a vagyoni hozzájárulást. melyet a társasági szerződésben rögzítettek és a cégbíróság jóváhagyott. A társaság még a revízió idején sem értette meg a vagyoni hozzájárulás befizetésének követelményét. A társasági szerződésben és a cégbírósági bejegyzésben több tag szerepelt, mint aki a tényleges munkavégzést elkezdte. Ez annak tudható be, hogy időközben több belépő meggondolta magát, s amikor a szövetkezeti gazdasági munkaközösség megkezdhette tevékenységét, már a társaságnak csak papíron volt tagja. 1984 tavaszán a társaság képviselője és helyettese társasági szerződés-módosítást jelentett be a gesztorszövetkezet elnökének, amelyben 1982-re visszamenőleg kiléptetik 2 fő kivételével a tagokat. Csak két fő: a képviselő és helyettese maradt a szövetkezeti gazdasági munkaközösség tagja. Ugyanebben a szerződés-módosításban kérik 7 fő felvételét a szövetkezeti gazdasági munkaközösségbe, akik nem tagjai, illetve alkalmazottai, nyugdíjasai a gesztorszövetkezetnek. Állandó lakhelyük Szolnok, illetve Budapest, ami szinte lehetetlenné teszi azt — bizonyára olvasóink szerint is —, hogy munkaidő után dolgozni tudjanak a megyében lévő szövetkezeti gazdasági munka- közösségben. A termelőszövetkezet elnöke a hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagyásával megadta az engedélyt a társasági szerződés módosításához és hozzájárult 7 fő szövetkezeti gazdasági munkaközösségbe történő felvételéhez, úgy, hogy vagyoni hozzájárulás befizetésétől is eltekintett. A gesztor szövetkezet által jóváhagyott társasági szerződés-módosítást a tévedésbe hozott helyi tanács vb-titká- ra is jóváhagyta. Az eljáró szakigazgatási szerveknek joga és kötelessége azt vizsgálni, hogy az érvényben lévő rendeleteknek eleget tesz-e a társasági szerződés, illetve annak módosítása. Amennyiben nem, akkor kérheti a hiányosságok megszüntetését. Ha ez nem történik meg, joga van a tanácsi határozat kiadását megtagadni, attól függetlenül, hogy a szövetkezet elnöke jóváhagyta a társasági szerződést, illetve annak módosítását. Az érvényben lévő jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a vgmk alkalmazottat foglalkoztasson, ennek ellenére 1984. évben a társaság foglalkoztatott további 5 főt, akik nem voltak a szövetkezeti gazdasági munkaközösség tagjai. A társaság képviselője azt akarta bebizonyítani, hogy az 5 fő szövetkezeti gazdasági munkaközösségi tag, mert a helyi tanácsnak beadta a társasági szerződés módosítását és az államigazgatási szerv nem hajlandó neki egy év óta kiadni a tanácsi határozatot a társasági szerződés módosításáról. A revizorok a helyi tanács felügyeleti szervétől gyors és hatékony segítséget kértek, melyet meg is kaptak. Szembesítéskor derült ki, hogy a szövetkezeti gazdasági munkaközösség nem kért a tanácstól társasági szerződés-módosítást. Furcsának tűnt az is, hogy a fent említett 5 fő munkabérét meghatalmazás útján fizette ki a szövetkezeti gazdasági munkaközösség képviselője. Ezeknek az alkalmazottaknak is Budapesten volt az állandó lakhelyük. A megalakulás évében a társaság a naplófőkönyvét nem hitelesítette a telephelye szerinti elsőfokú adóhatósággal, hanem jogszabályellenesen a szövetkezeti gazdasági munkaközösség képviselője és helyettese hitelesítette a termelőszövetkezetnél. Ezzel megsértették a bizonylati rend egyik legalapvetőbb előírását. A megalakulásnál és a társasági szerződés módosításánál elkövetett hibákon kívül sok hiányosság fordult elő a számviteli-pénzügyi elszámolásnál is: — az 1983. január havi árbevétel elszámolása 1982. évi bevételként, — az 1984. január havi árbevétel elszámolása 1983. évi bevételként, — a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó reprezentációs költség elszámolása, — a kifizetett tervezői díjból az adók levonásának elmulasztása, — jövedelemadó téves elszámolása, — téves adókulcs alkalmazása a forgalmiadó összegének kiszámításánál. Az esetet súlyosbítja, hogy a szövetkezet belsőellenőre is végzett vizsgálatot a szövetkezeti gazdasági, munkaközösség vonatkozásában az elmúlt év folyamán. A vizsgálat során több hiányosságot feltárt, de a szövetkezet részéről intézkedés nem történt azok megszüntetésére. Amikor a gesztorszövetkezet elnöke tájékoztatást kapott arról, hogy a pénzügyi hatósági ellenőrzés mennyi súlyos szabálytalanságot tárt fel, csak arról érdeklődött, hogy az adóhiány milyen mértékű, mekkora összegű bírság várható és azt kinek kell megfizetnie. A feltárt hiányosságok súlyosságára való tekintettel az igazgatóság az adóhiányokra 100 százalékos pénzbírságot szabott ki, a törvényességi felügyeleti szervnél kezdeményezték a szövetkezeti gazdasági munka- közösség megszüntetését. Ezen túlmenően saját hatáskörben szabálysértési eljárást kezdeményeztek a szövetkezeti gazdasági munka- közösség, illetve a termelő- szövetkezet jogszabályokat sértő vezetői ellen. A hatósági intézkedésre már nem kerülhetett sor, mert 1985. augusztus 29-ével a társaság bejelentette megszűnését. Vizsgálati tapasztalataink a vállalati gazdasági munkaközösségek esetében alapvetően kedvezőek, a gesztorvállalatok, -szövetkezetek többsége gondot fordít szabályszerű működésükre. Annál élesebben veti fel a bemutatott szövetkezeti gazdasági munkaközösség esete is a vezetői felelősséget. Miközben gazdálkodó szervezeteink vezetői szorgalmazzák az önállóság növelését — az irányító szervek (és a tagság!) pedig bizalmat szavaznak erre a nagy önállóságra, egy-egy vezető a reá bízott funkcióval visz- szaélve hatóságo(ka)t vezet félre, esetleg munkanélküli jövedelemhez kíván juttatni egyeseket. Talán elvárják tőlük, hogy maguk is ezt várják másoktól? Kár ezt a bizalmat így elherdálni! Kovács Sándor A PM Ellenőrzési Igazgatóságának Heves megyei igazgatója Üj gázátadó állomás készült el Hajdúszoboszlón. A hozzátartozó vezetékek óránként 20 000 köbméter földgázt szolgáltatnak a fogyasztóknak. Az eddigi átadó óránkénti teljesítménye mindössze 8000 köbméter volt, s ez már nem tudta a háztartások és az üzemek megnövekedett igényeit kielégíteni. A 30 millió forintos költséggel felszerelt új gázátadóval hosszú időre megoldott a fürdőváros földgáz- ellátása. Hz ajtóból visszanézve... — ön — akkoriban párját ritkító módon — csak adott időszakra vállalkozott a Gagarin Hőerőmű \ Vállalat műszaki vezére j igazgató-helyettesi munkájára? Miért? . — Amiért . elvállaltam: ■ -tv az első kapavágástól. .’uOT-től az első teljes üze- „ ijii esztendő befejeződéséig (974-ig villamos osztályvezetője voltam az akkor még gyöngyösi, majd 19.68-tól Ga^ gíarin Hőerőműnek. Tehát Volt olyan helyismeretem, amivel vállalkozhattam er- ríe az utólag is nagyon nagy feladatra. Az életem pedig Úgy alakult, hogy általában Ú—7 évenként mindig váltanom kellett. Ugyanígy az első kapavágástól csináltam tjégig 1960—67-ben az Oroszlányi Erőművet, majd '74 és ’79 között — a mindmáig megmagyarázhatatlanul elodázott Bükkábrányi Hö- érőrhű helyett — Pakson dolgoztam. Egyszerűen olyan fajta vagyok — nálunk ezt erőműépítő fajtának mondják —, aki egy-egy feladatra és nem beosztásra vállalkozik. Amikor tehát 1979-ben megkerestek Visontáról, azt kértem, hogy megbízatásom csak öt-hat évre szóljon. Nem babonából (hiszen április 13-án kezdtem dolgozni itt), hanem azért, mert úgy ítéltem meg, hogy ennyi időszakra való tennivalóm biztosan van az erőműben. Amúgy pedig pesti ' vagyok, szeretnék visszatérni, lányai- im taníttatása miatt is. A Magyar Villamos Művek Trösztnél folytatom. — A Visontán. töltött 14 év egy mérnök 30—35. évnyi. életművéből jelentős szakasz. Mit tart legnagyobb sikerének? — Szakmailag a legtermékenyebb. öt évemnek a paksit tartom. A beruházás során a Ganz Villamossági Művek terveihez volt néhány kiegészítésem, amelyek végeredményeként 540 helyett 280 millió forint lett a rámbízott munka végösszege. Nagy szakmai ellenállást kellett legyőznöm: a Ganzvill azóta is szakmai konferenciaként tartja számon az ott született műszaki megoldásokat, a 400 kilovoltos, SF— 6-os alállomáson. — Es itt Visontán? — Én villamosmérnök vagyok, (noha, magyar—történelem szakos tanár akartam lenni, esetleg jogász, legvégső esetben közgazdász. De az ötvenes évek elején a pályairányítás kicsit másképp nézett ki, így a műszaki vezérigazgató-helyettesként elém kerülő problémáknak csak kis részéhez értettem igazán. A többit — a kazánnal, salakelhelyezés- sel, vízüzemmel kapcsolatos dolgokat —- nekem is tanulnom kellett. Utólag elárulhatom, hogy a hibás döntésektől megóvó módszerem rendkívül egyszerű volt. Ha bizonytalan voltam, vagy a, tervezett döntés ellen szólt valaki, az összes érdekelteket összeültettem, ők jól ki-' vitatk'ozták magukat (amiből én is sókat tanultam), majd végül döntöttem: hiszen azért ' fizetnek, hogy az ilyesmivel ne késlekedjek. Én nagy emberi eredménynek tartom, hogy egyetlen intézkedésemmel szemben sem volt tudatos szembeszegülés, és olyan csapatot hagyok itt, amely a világszínvonalú feladatokat bizonyítottan képes megoldani. — Világszínvonal Visontán? — Az erőművi blokkok felújítása során teljes irányítástechnikai rekonstrukciót végzünk, végeztünk el. Lényegében számítógép vezérli — a Siemens-, és FESTO- elemekből a mi szakembereink által tervezett megoldással — az V-ös blokkot. Hasonló megoldás a szocialista országok közül sehol sincs, ilyen erőművi viszonyokra Nyugaton is legfeljebb egy-kettő. A szerződést 1984 márciusában kötöttük, félmillió márkát takarítottunk meg, hogy a mi szellemi termékünkhöz vásároltuk meg az alkatrészeket. Júliusban állt le a blokk, négy hónap alatt felépítettük, üzembe helyeztük. Aki ezt eddig látta, és ért hozzá,. az azt mondta, hogy Magyarországon ezt három évnél kevesebb idő alatt nem lehet megcsinálni. E munkának csak „előtanulmánya” volt a II-es blokk vezérlése, ahol 72—80 órát is dolgoztak egyfolytában ugyanezek a fiatalemberek. Utána leültünk, megköszöntem nekik, és arra kértem őket, hogy minősítsék a döntést. -Egytől egyig mind azt mondta, hogy nem normális mértékű kockázatot vállaltunk. Ma tervezési példa a magyar erőművek számára ez az irányítástechnika, a Siemens pedig hajlandó megvásárolni a mi szellemi termékünket. Most szó van arról, hogy gyári szervizt létesítenek nálunk; ehhez már át kell tudni vennünk vezérléseik „lelki titkait” is. Megjegyzem, hogy valamennyi nyugati terméket mi kompenzációs alapon szereztünk be, tehát tudtunk mit adni világszínvonalú termékekért. — Én azt gondoltam, hogy más sikerekre büszke: 1982- ben 4551 gigawattóra fejlesztett energiával a Gagarin a csúcsra ért, kétszer volt Kiváló Vállalat, közel százezer tonnáról csökkent egyharmadára az évi olajfogyasztás, felépült a Mátra Gázbetongyár, átvették a Mátravidéki Erőművet és a Salgótarjáni Fűtőerőmű- vet, — ezek olyan eredmények, amikre önmagában is büszke lehetne egy műszaki vezető. — Én azt gondolom, hogy nagyobb siker égy olyan csapatot összehozni és tudatosan felkészíteni még nagyobb feladatokra, amely ilyen eredményekre képes. Nekem úgy kelett öt évig dolgozni, hogy nyugodt szívvel szavazhassak az általam is „kinevelt” utódomra. Ez áprilisban megtörtént; Laposa Lajos lesz az. Aki például Maynard karbantartási rendszer meghonosításával is bebizonyította képességeit. Olyan emberek veszik körül, akik a Siemensnél. FESTO- nál tanultak; akik kétéves száraz időszakot tudtak átvészelni 82—83-ban ; és, akik ma már egy 7—8 milliárdos teljes rekonstrukció 80 százalékos előkészítését mondhatják el eredményükként. A 90-es évekre a Gagarin Hőerőmű saját vállalkozásban teljesen megújul, és az sem érne váratlanul bennünket, ha a kormányzat végre döntene az erőművi hálózat további bővítéséről. Tudnánk melegházakat üzemeltetni ingyen és még sok egyebet; például a lignitdúsítást is képesek lennénk megoldani. És a mai időben, azt hiszem arra is büszkének kellene lennem, hogy ezek a nagy tudású szakemberek a nem túlzottan magas fizetések ellenére, szenvedélyből dolgoznak nálunk. Olyan szinten, hogy még az új felállást is vállalják a rekonstrukcióhoz. — Mi volt a legnagyobb szakmái sikertelensége? — Nem sikerült teljesen befejezni az üzemi takarítási rendszer kialakítását. Ne mosolyogjon : napi két-há- romszáz tonna port kellene itt összesöprögetni! — önt minden kiállításmegnyitón, színházi eseményen, hangversenyen ott látni. Munkatársai szerint nem lehet megelőzni köszönésben; volt, aki úgy fogalmazott, hogy ön az az ember, akinek van mire szerénynek lennie. Hogyan győzi mindezt energiával? — Hát, még csak 57 éves vagyok! Kőhidi Imre
