Népújság, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-15 / 268. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. november 15., péntek Afganisztánról az ENSZ-ben Kabul, tárgyalásokat szorgalmaz A kabuli kormány őszintén arra törékszik, hogy politikai úton rendeződjék az Afganisztán körül kialakult helyzet, külpolitikájában minden állammal békés, baráti viszonyt akar kialakítani — mutat rá a Bahtar afgán hírügynökség kommentárja. A délnyugat-ázsiai feszültséget csökkentendő, az afgán kormány már 1980 májusában, majd 1981 _ augusztusában konkrét javaslatokat' tett, amelyek a két szomszédos ország közötti közvetlen tárgyalásokat szorgalmazták — mutat rá a kommentár, majd így folytatja: e tárgyalások az ENSZ főtitkára képviselőjének közvetítésével meg is kezdődtek, és a kabuli kormány építő ma,gatartása eredményeként bizonyos előrehaladás történt. Ezzel szemben a hét elején az ENSZ-közgyűlésben az úgynevezett afgán helyzetről kierőszakolt vitában Szaihibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszter elutasította a közvetlen tárgyalásokat Afganisztánnal. A miniszter az afgán belügyek- be és a kabuli kormánynak más országokkal kötött megállapodásait figyelmen kívül hagyva olyan határozat- tervezetet terjesztett az ülésszak elé, amely követeli a szovjet csapatok kivonását Afganisztánból. Ezzel függ össze az a Reuter-hír, hogy az ENSZ- közgyűlés ülésszakán szerdán 122 szavazattal, 19 ellenében, 12 tartózkodás és hat, a szavazástól való távolmaradás mellett felhívást fogadott el a „külföldi csapatok azonnali kivonására” Afganisztánból. A korábbi évekhez hasonlóan a határozat nem említi név szerint a Szovjetuniót. Kubát vádolják az államcsínyért Letartóztatták a lázadókat Libériában A Samuel Doe libériái államfő megdöntésére kedden indított libériái államcsíny kudarcát erősítették meg a legújabb hírügynökségi jelentések. A monroviai brit nagykövetség szerint Samuel Doe ura a helyzetnek. Az amerikai nagykövetség az AP hírügynökség telefon- kérdésére válaszolva közölte, hogy Monroviában nyugalom van. Henry Dubar, a hadsereg vezérkari főnöke szerdán Monroviában tartett sajtóértekezletén bejelentette, hogy a lázadókat letartóztatták, az államcsínyt irányító Thomas Quiwonkpa tábornok azonban az egyik monroviai nagykövetségre menekült. A vezérkari főnök nem közölte, melyik ország nagykövetségéről van szó. Szavai szerint a kormány csapatok részéről ct katona, a lázadók közül pedig mintegy tízen vesztették életüket. A kubai külügyminisztérium szerdán hivatalosan cáfolta, hogy bármelyik kubai állampolgárnak köze lett volna a Samuel Doe libériái államfő ellen kedden végrehajtott puccskísérlethez. Egyes hírügynökségek ilyen értelmű jelentéseket közöltek a libériái hadsereg vezérkari főnökének nyilatkozatára hivatkozva. A külügyminisztérium jegyzéke megállapítja, hogy Libériában csak azok a kubai állampolgárok tartózkodnak, akik a szigetország diplomáciai képviseletén dolgoznak. Ezek a diplomaták a kubai külpolitika alap- elveinek megfelelően tiszteletben tartják a fogadó állam függetlenségét és a be nem avatkozás elvét. II VSz Katonai Tanács berlini ülés November 12-,től 14-ig a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben tartotta soros ülését a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinék Katonai Tanácsa. A Katonai Tanács — Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marcalijának, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokának elnökletével — összegezte az Egyesített Fegyveres Erők hadműveleti és harckiképzési tevékenységének az 1985-ös kiképzési évben elért eredményeit. Az európai kulturális fórumon részt vevő könyvtárosok, mu zeológusok, levéltárosok találkozót tartottak az Országos Széchényi Könyvtár klubjában (MTI-fotó: Cser István felvétele — Népújság-telefotó — KS) Együttműködésre akarták rávenni Sajtótájékoztatót tartott a CIA-tól szabadolt szovjet diplomata Vitalij Jurcsenko, a CIA által elrabolt és heteken át fogva tartott szovjet diplomata csütörtökön nemzetközi sajtóértekezleten megismételte washingtoni elbeszélését, s háromhónapos elrablását „az állami terrorizmus megnyilvánulásának” minősítette. Elmondta: fogvatartói mindenáron arra akarták rávenni, hogy működjék együtt velük. Magas beosztású, értékes ismeretek birtokában lévő szovjet diplomata szerepét akarták eljátszatni vele, s egy ízben még William Caseyhez, a CIA igazgatójához is elvitték, „átállt” szovjet ügynökként mutatva be őt. Jurcsenko elmondta: tudatában volt annak, hogy csak akkor van esélye szabadulásra, ha együttműködési készséget színlel, s ezért tárgyalni kezdett Egyesült Államokban maradásának feltételeiről. Ezért cserébe kapott valamivel nagyobb mozgásszabadságot, s így sikerült egy étteremben leráznia őrzőjét, s eljutnia a washingtoni szovjet nagykövetség lakótömbjébe. Az elhangzottak hitelét kétségbe vonó újságírók kérdéseire válaszolva Jurcsenko megnevezte az amerikai központi hírszerző ügynökség több magas beosztású, vele tárgyaló munkatársát. A szemmel láthatólag súlyos megpróbáltatásokon átesett, negyvenes éveinek vége felé járó férfi röviden szólt személyes körülményeiről is. Elmondta, hogy nős, két gyermeke és egy unokája van. Tanácsosi rangban a Szovjetunió külügyminisztériumában dolgozik. Biztonsági tiszt, aki a követ- ségi épületek őrzésének szakértője, s mint ilyen járt ez év nyarán Rómában is, ahol a szovjet nagykövetségről betörők értékes festményeket loptak el. Biztató kontrasztok Kora reggel, az autóbuszban, egy baszksapkás, bajuszos fiatal férfi tanulmányozta az újságot. Az egyik kezében az aktatáskáját fogta, a másikkal a feje fölött lógó fogantyút szorongatta, miközben két szabadon hagyott ujjával a szeme elé tartotta kedvenc lapját, azt a részét, amely táblázatba foglalta a hetedik ötéves terv legfontosabb előirányzatait. Vagyis azt, hogy a program szerint mennyivel nő a nemzeti jövedelem, az ipar, a mezőgazdaság termelése 1986—90 között, hogy alakul a lakosság fogyasztása, a reáljövedelmünk, vagyis mindaz, amire az ötéves tervek előirányzatait olvasva — mindig is a legkíváncsibbak voltunk és leszünk. A hol fékező, hol gyorsító autóbuszban, az előre meg hátra dőlő utasok között valóban nehéz elmélyültebben tanulmányozni egy ilyen dokumentumot. Ám este, a munkából hazatérve, ha elővesszük a hatodik ötéves terv eddigi teljesítésének mutatószámait, vagyis azokat az adatokat, amiket az idén márciusban megtartott XIII. pártkongresszus sajtóanyagában olvashattunk, tanulságos összehasonlításokra és persze következtetésekre nyílik alkalmunk. Tegyük hát egymás mellé az 1981—84-es teljesítés, valamint az 1986—90-es terv főbb számainak táblázatát! Négy év során (ez alatt mindig az 1981—84 közötti időszakot fogjuk érteni!) 8,5 százalékkal nőtt nemzeti jövedelmünk, az egy évi növekmény tehát bő 2 százalék. 1986—90 között viszont 15—17 százalék szerepel a programban, vagyis mintegy évi 3 százalék. Ugyanilyen, vagy hasonló arányú eltérésekre figyelhetünk fel minden más mutatószámnál. Évi 2,5 százalékkal nőtt például az ipar termelése 1981—84 között, 1986—90 időszakában viszont 2,5—3 százalék az előirányzat. Egy évre eső átlagban 186 milliárd forintot költöttünk beruházásra az elmúlt esztendőkben, ám 240—250 milliárd forintot szánunk erre évenként 1986 —90 között. Az egy főre jutó reáljövedelem 1,5, a lakosság fogyasztása ugyancsak 1,5 százalékkal emelkedett évenként a hatodik ötéves terv első négy esztendejében, a hetedikben viszont 1,7—2 százalékos reál- jövedelem, s 1,5—1,8 százalék fogyasztás-növekedést tervezünk évenként. Az, aki többre, látványosabb programra várt, minden bizonnyal csalódik. Meggyőződésünk azonban, hogy az ilyen állampolgárok száma kevés. Az elmúlt nehéz évtizedben, sőt 12 évben annyit beszéltünk ugyanis a gazdasági életről, népünk közgazdasági műveltsége olyan észrevehetően nőtt, hogy a mai átlagos újságolvasó nemcsak értékeli, hanem becsüli is a számok mögött rejlő kontrasztokat S tudatában van annak is. hogy az ország, a nép sorsáért felelősséget érző párt nem tűzhet ki látványosabb célokat, hiszen még a nemzetközi helyzet sem kedvez a mutatósabb programoknak. Minthogy a,z átlagos magyar állampolgár külpolitikai műveltsége is sokat nőtt az elmúlt évtizedekben, így sokan fel tudják mérni : Reagan oly sokat emlegetett csillagháborús terve mögött nemcsak mérhetetlen önhittség rejlik (az a téveszme, hogy meg tudják védeni magukat az ellenfél atomcsapásaitól), hanem valami ilyesfajta okoskodás is: egyelőre fejlettebb országok vagyunk, mint szocialista ellenfeleink, s ez abban is megnyilvánul, hogy nálunk észrevehetően magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint ott. Ezért mi még a csillagháborús kiadásokat sem érezzük meg annyira, mint ahogy ők megéreznék. Ily módon a kíméletlen gazdasági háború eszközévé válik a csillagháborús felkészülés is. . . Ilyen összefüggésekben szemlélve az MSZMP KB november 12“i üléséről kiadott sajtóközleményt — illetve annak nemzetközi kérdésekről szóló részét —, válik nyilvánvalóvá a szocialista, köztük a magyar dliplomá- cia erőfeszítéseinek célja : keresztülhúzni az imperialista számításokat. Ezért, amikor arról olvasunk, hogy az őszi hónapokban milyen országokban jártak a vezetőink, s hány magas rangú vendéget fogadtunk, ez mind annak a mutatója, dokumentuma, hogy szocialista partnereinkkel, mindenekelőtt a Szovjetunióval karöltve ebben az oly nehéz nemzetközi helyzetben is el tudtuk érni, hogy ne kelljen fegyverkezésre költeni erőforrásaink nagyobbik felét; hogy változatlanul a fejlesztési célok homlokterében maradhasson a Paksi Atomerőmű bővítése, a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósítása, a 320—340 ezer lakás felépítése, a budapesti metró továbbépítése, és sok más. Szépítés volna azt írni, hogy ez mind biztosan megvalósul. A közlemény nem garantálja hanem feltételekhez köti a sikert. E feltételekhez tartozik például a nemcsak teljes, hanem hatékony foglalkoztatás, a szelektív fejlesztés, vagyis a gazdaságtalan termelés visz- szaszorítása ; az iparvállalatok szervezési rendszerének, belső érdekeltségi viszonyainak további korszerűsítése, a minőségi követelmények elsőbbsége, a tényleges versenyképesség, és még sok minden más. Vagyis az, amiről így szólt Kádár János vitaösszefoglalójában, a XIII. pártkongresszuson: „A felszólalók helyesen mutatták rá arra, hogy nem több, hanem jobb munka kell!” Magyar László rC Külpolitikai kommentárunk j—i A fékezheletlen tábornok A TESTES, ZORD KÉPŰ TÁBORNOK autóstop pal rohant ki a frontra. 1973 októberének eljén Ariéi Sáron „okkal” volt dühös: két hónappal korábban otthagyta a hadsereget, mert megsértődött, hogy nem őt nevezték ki vezérkari főnöknek, s lám, háborúban áll az izraeli hadsereg, ő meg nincs ott a csatatéren. De odaért, sőt, még a háború hőse is lett az izraeli oldalon. Az október 6‘i meglepetésszerű egyiptomi támadás után ugyanis Sáron ötletéből és vezetésével keltek át az izraeli harckocsik a Szuezi-csatorna egy délebbi pontján, hogy az egyiptomi hadsereg mögé kerülve voltaképpen eldöntsék a háborút. Neve természetesen harci sikerei után közismert lett, így nem volt csoda, hogy hamarosan a politikai pályán is megjelent. Mezőgazdasági miniszter lett Begin jobboldali kormányában, majd végre meghódította álmai székét, a hadügyminiszterit. E poszton sem tagadta meg önmagát, a fékezhetetlen, gátlásokat nem ismerő katona-politikust, aki testhezálló feladatként kidolgozta és végrehajtotta 1982-ben Libanon leroha- nását. Akkor kellett távoznia, amikor kiderült, hogy tevékeny szerepe volt a bejrúti menekülttáborokban lemészárolt több száz palesztin tragédiájában Ariel Saront kénytelen-kelletlen kirakták a Likud-tömb kormányából, de benn maradt az izraeli politikában Olyannyira, hogy ma újra kormányválságot robbantott ki. A helyzet áttekintéséhez tudnunk kell, hogy a Likud tavaly óta nem egyedül kormányoz, hanem furcsa nagykoalícióban a jobboldali szociáldemokrata irányzatú Munkapárttal. A legutóbbi választásokon egyikük sem tudott annyi mandátumhoz jutni, hogy egyszínű kabinetet állítson föl, megállapodtak hát. hogy két évig munkapárti, két évig likudos lesz a kormányfő. Jövő októberig Simon Peresz irányít, aztán Jichak Samirnak kellene jönnie. Hacsak össze nem omlik a konstrukció. NOS, MOST SÁRON magatartása ennek közelébe juttatta az izraeli kabinetet. Az erőszakos tábornok, jelenleg iparügyi és kereskedelmi miniszter, az elmúlt napokban nyilvánosan és példátlanul durván támadta a miniszterelnököt. Felháborodásának oka az volt, hogy kiderült: Peresz a közel-keleti különal- kudozás jegyében már Husszein jórdániai uralkodóval is tárgyalgat. Sáron szerint ehelyett inkább meg kellene támadni a Jordániában lévő palesztin menekülttáborokat. Peresz ezután megelégelte Sáron renitenskedését és felszólította a Likud vezérét, hogy távolítsa el a tábornokot a kormányból. . Avar Károly A Mátrai Állami Gyógyintézet Kékestetői Egységébe felvételre keresünk végzett ápolónőket. Az Intézet Orvos-Nővérszállóján összkomfortos garzonelhelyezést biztosítunk. Bérezés az érvényben lévő rendeleteknek megfelelően. Jelentkezés: a Mátrai Állami Gyógyintézet Kékestetői Egység egységvezető főnővérnél. Heves Városi Tanács Kommunális Üzem \3 □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ felvételre keres: autószerelő, lakatos, kőműves, ács-állványozó, hideg-, és melegburkoló szakmunkásokat. Jelentkezés az üzem vezetőjénél. 3360 Heves, Károlyi M. u. 15. □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ D ODDDDDDDDDnannO 0
