Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 12., szombat 9 megye ifjúsági titkára Egy esztendő híján már másfél évtizede annak, hogy az ifjúsági törvény végrehajtási utasítása nyomán hazánkban létrehozták ezt a tisztséget. A hivatalos megnevezés ekképpen szól: a megyei tanács ifjúsági titkára. Hogy ez pontosan mit is foglal magában, arról a fiatalok többségének még mindig legfeljebb csak sejtése lehet. Sokrétű, igencsak szerteágazó területekre kiterjedő tevé— A megyei tanács ifjúsági titkárának feladata nem más — mutatja be munkáját általánosságban társalgásunk elején —, mint hogy összehangolja az állami szervek ifjúságpolitikával kapcsolatos tennivalóit. Emellett azon is fáradozzon, hogy minél tökéletesebb legyen a fiatalok életében nélkülözhetetlen létesítmények, továbbá a szabadidős helyek, a klubok ellátása. Ez jelenti tehát a tanácsok ilyen teendőinek szervezését, irányítását, segítését és ellenőrzését. Heves megye lakosságának több mint 40 százaléka fiatal, az idei január elsejei statisztikai adat szerint pontosan 146 ezer 114-en élnek itt. Amint Haffner László szavaiból kitűnik, e ténynek megfelelő komolysággal is igyekeznek törődni velük. — A megyei tanácsok közül elsőnek nálunk állítottak be ifjúsági titkárt, s kenység ez, amellyel némileg megismerkedhettünk a Haffner Lászlóval folytatott beszélgetés során. A finom modorú, de határozott, mindig jól öltözött fiatalember immár három esztendeje gondoskodik a megyebeli tizen-huszonéves korosztályokhoz tartozókról, a mindennapjaikat folytonosan jobbító feltételek megteremtéséről. (Fotó: Perl Márton) kezdeményezéseinket, intézkedéseinket. Büszke lehet méltán arra is, hogy a megyei tanács és a felső-ausztriai tartomány között már két éve tart a barátság. Telente tíz fiatal utazhat síkurzusra az Alpokba, nyáron ugyanennyi osztrák ifjú a mi vendégünk. A csere folytán alkalom nyílik egymás megismerésére, s egy kis nyelvgyakorlásra is. A további eredményeknek az ifjúságpolitikai tevékenységben feltétlenül alapja a kellő tudás, tapasztalat. Haffner László ennek sincs híján. — Somogy ból jöttem — mondja —, kaposvári vagyok. Bár vegyipari gépész a szakmám, középiskolás alakítottak önálló ifjúsági bizottságot. A fejlődést érzékelteti, hogy igyekeztünk szélesíteni tevékenységi körünket. 1983-ban hoztuk létre a gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságot, illetve a megyei tanács kereskedelmi osztályával együttműködve az ifjúsági turisztikai munkabizottságot. E testületek is — amelyekben számos, a fiatalokkal foglalkozó szakember vesz részt — segítik azt, ami a munkámban talán a legfontosabb: a kapcsolattartást. minél több információ összegyűjtését. Ebben egyébként nagy szerepe van az ifjúsági felelősi rendszernek is. Persze, a titkár mindennapi tennivalói közé tartozik még az is, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a fiatalok oktatásával, nevelésével, pályakezdésével, családalapításával, szociális helyzetének javításával, a veszélyeztetettséggel kapcsolatos kérdéseket, s mielőbbi megoldásukban is részt vállaljon. Mindenekelőtt a feltételek jobbításával. De sajátos feladatai között tarthatja számon az ifjúsági törvény végrehajtásának folyamatos ellenőrzését,, az ifjúsági parlamentek előkészítését, szervezését, a kedvezményezési rendszer kialakítását. 0 rendelkezik az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felett, s azt is állandóan vizsgálja,. vajon a KISZ érdekképviseleti- és védelmi jogosítványai miként jutnak érvényre. — A leglényegesebb — szögezi le —, hogy egységes szemlélet legyen ebben a munkában! S természetesen az a gyakorlatban is megmutatkozzék. Az utóbbi években kétségtelenül történt előrelépés: a szakigazgatási szervek mindinkább az ágazatok sajátosságaiból fakadó ifjúságpolitikai feladatok megoldására helyezik a hangsúlyt, de kitekin- ■tésre is törekednek, nemcsak a területükön dolgozó ifjak gondjaival, örömeivel foglalkoznak. Egy példát említek, a kereskedelmi osztály az ifjúsági turizmusban, válamint a diákétkeztetésben igazán nagyszerű ered~ ményeket mondhat magáénak. Ezentúl a fiatalság életében fontos valamennyi szervezet és testület ülésein jelen vagyok. Így közvetlenül tudomást szerzek arról, mi foglalkoztatja a mai tizen—huszonéveseket, mik az. igényeik, illetve a javaslataik, ötleteik. Az ifjúsági szövetséggel különösen szoros a kapcsolatom. Mindenben egyeztetjük véleményeinket. koromtól dolgoztam a KISZ- ben. A műszaki főiskola elvégzése után az Egyesült Izzó helyi gyárában kaptam állást, majd ott függetlenített KISZ-titkár lettem Szép feladat volt hétszáz tag mozgalmi életét szervezni. 1977-ben léptem tovább, a Somogy megyei tanács ifjúsági titkárává neveztek ki. Ott elsősorban arra kellett figyelnem, hogy igen sok a település, hiszen aprófalvas megye. Hevesben kétségtelenül jobbak az adottságok. Az erősebb gazdaság révén szervezettebb az ifjúság! Épp ezért a jövőben többet kellene törődni a meglevő lehetőségek kihasználásával. Az ifjúsági táborokat például elő- és utószezonban ki kellene adni, s a bevételből lehetne később fejleszteni Vagy: a kulturált szórakozást segítené, ha nyitottá tennék az , iskolákat, a klubokat. A tervek emlegetésekor persze, az is kérdés, vajon meddig töltheti be valaki az ifjúsági titkár tisztét. Az energikus fiatalember erre is kész a válasszal : — Először is állandóan képeznie kell magát. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező hallgatója vagyok. Ami a kort illeti? Nem ez a lé' nyeg, hanem az, hogy tu- dom-e vállalni a fiatalok gondjait, képes vagyok-e lépést váltani. Egy biztos, nem szabad csupán rutinból végezni ezt a munkát! Harmincévesen is lehet nagyon rosszul csinálni, és öt- venen túl is kitünően. Különben : van olyan kollégám. aki már nagyapa . . . Szalay Zoltán Érdekes foglalkozások Lebukott csempészek, elfogott valutaüzérek Virágot köt a műszerész IFotó: Szántó György) — Ha virágot akarsz venni, az Eger Hotelbe menj Urvölgyi Lászlóné üzletébe. Udvarias, kedves és csodálatos csokrot köt — mondja egyik ismerősöm. A virágai tényleg gyönyörűek. Hétköznap délelőtt lévén nincs nagy forgalom Megkérdezem hát, honnan a szakértelem, amivel a virágokat kezeli. Halkan felnevet, úgy válaszol: — Az én eredeti szakmám elektroműszerész. A virágkötést csak egy debreceni rokonomtól tanultam. Imádom a növényeket. Puszta kedvtelésből kezdtem el csokrot díszíteni, szárazvirág-kompozíciókat összeál- líiani. Aztán többen bátorítottak, hogy foglalkozzam vele. Így lassan két éve, hogy otthagytam a szakmám és itt dolgozom. — Nem bánta meg? — kérdezősködöm tovább. — Nem. Hamarabb kellett volna. Amikor megnyílt ez az üzlet, sókáig alig jöttek vásárolni. Mindenki azt hitte, hogy egy osztályon felüli szálloda virágüzletében csak osztályon felüli árak lehetnek. Pedig nem igaz. Más boltokban a csomagolásnak és a kötésnek magasabb a tarifája. Csupán any- nyiban állapodtunk meg a szálloda vezetőivel, hogy a Hotel virágszükségletét önköltségi áron biztosítom. — Honnan meríti az elképzelést, amikor összeállít egy-egy csokrot? — Ehhez érzék kell. Nem elég szeretni a virágot, a csokrot úgy kell készíteni, hogy a színek, a fajták harmonizáljanak egymással. Néha persze, egy-egy szakkönyvet is átböngészek, hogy biztos legyen a siker. A menyasszonyi csokrokat saját fantáziája szerint „alkotja”. A róluk készült fotókról választhatja ki a vevő a számára legszebbet. Ilyen alkalomra csak a virágfejet használja fel. így sokkal mutatósabb és tar- tosabb. Ez a véleménye. — Kedvenc virága? — faggatom tovább. — Mindet szeretem, de a rózsa és a tavaszi kis virágok állnak hozzám a legközelebb. Én csak frisset adok el. Éjszaka utazom Pestre, hogy hajnalban kiválasszam a piacon a legjavát. Tíz órakor már itt vagyok Egerben, és nyitom az üzletet. A hervadt, több napos szálakat kidobom. Inkább vállalom a veszteséget, mintsem elrontsam valaki örömét, Egyébként a szajoli tsz-tői kapok hetente kétszer árut, de most Gyöngyöspatáról, Ludasról is fogok hozatni, mert itt most szebbek vannak — folytatja. — Otthon is minden szobában tele vannak a vázák. A száraznövények festésében pedig részt vesz a család is. A lányom most hatodikos, de apróbb dolgokat már ügyesen megcsinál. Dísznövény- kertész szeretne lenni. — A férje mennyire gavallér, ha virágról van szó? — Régebben rengeteget kaptam tőle, de mióta ezzel foglalkozom, azóta nem kényeztet el. Ügy van vele, ha már egyszer egész nap virághalmok között forgolódom, akkor inkább másra szánja a pénzt — mondja nevetve. Vidámsága, derűs tekintete elárulja, hogy boldog. Virágai most is harmatosán, frissen pompáznak. Keze alatt kész költemények születnek. Igazi odaadással dolgozik. Tudja, hogy minden egyes szállal egy árnyalatnyi színt, szeretetet lop életünkbe. Elképzelhető ennél jobb foglalkozás? Számára — bizonyosan — nem. Barta Katalin A nagy fogások éve Budapesten egy este autózó külföldit igazoltattak. Megriadt a volánnál ülő színes bőrű fiú és futásnak eredt. Otthagyva autóját, menekült. Ha érezte is, hogy kifordul zsebéből a csomag, nem állt meg. Természetesen elfogták. Az autóból, a csomagból csaknem húszezer hamis dollár került elő, — „megér” egymillió forintot. Szerencséjük volt. Mármint azoknak a magyaroknak, akik aluljárók forgatagában, félhomályos presszók intim zugában, vagy ki tudja, hol, mindenesetre „feketén” vásárojnak dollárt, nyugatnémet márkát és más valutát. Hogy megcsinálják saját maguk nagy buliját. „Magyar módra”. És ezért, ha kell, kockáztatnak. Sokan. Legalábbis erre engednek következtetni a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tapasztalatai. Bár még nincs vége az idegenforgalmi idénynek, a határátkelők ontják az utazókat, a kalandra vágyókat, azért az idei turizmus eddigi képe nagyjából kialakult: hozzávetőlegesen öt százalékkal nőtt az érdeklődés a hazai és a külföldi tájak iránt. Érdekes módon ugyanilyen arányban csökkent a vám- és devizaszabályokat sértők száma. Az úgynevezett elkövetési érték viszont 25 százalékkal nőtt! Néhány eset a sok közül : A történet egy látszólag szabályos üzletről szól. A hazaérkező magyar férfi annak rendje^módja szerint bemutatta az ajándékba kapott — hazai forgalmi értékben mintegy másfél millió forintot érő — számítógépet és vámkezeltette. Minden rendben volt, mindaddig. amíg augusztus 21-én egy Magyarországot elhagyni készülő külföldinél 380 ezer forintot és jelentős összegű valutát nem találtak. A nyomozás fényt derített a nagy buli részleteire, miszerint a külföldi állampolgár adott fiktív ajándékozási szerződést a komputer-üzlethez. Ezért négyszázezer forintot kapott, aki pedig az egészet kiagyalta, a magyar „üzlettárs” félmillió forintot tett zsebre, míg a piszkos munkát, a kockázatot vállaló, a számítógépet behozó magyarnak mindössze ötvenezer forint jutott. Bevált dolog külföldről autót ajándékba kapni. Peugeot-t, BNW-t, Opelt. Volkswagent, na és a japán modelleket. Történetünk szereplője újonnan vásárolt de a réginek álcázott Peu- geotján érkezett a magyar határállomásra. Az NSZK- ból hazaérkező férfi személyautóján ugyanis csupán a rendszámtábla volt a régi. Lebukott. Saját bevallása szerint ajándékba kapta az autót. Csakhogy! Ö 500 nyugatnémet márkát adott az állítólagos ajándékozónak. Ajándékért pénzt adni. az viszont már üzlet. Sőt. jogsértés! Pillanatnyilag hat magyar állampolgár ellen indítottak eljárást, mert összesen csaknem kétmillió forint értékű, külföldiek által becsempészett ékszer illegális értékesítésére vállalkoztak. Ékszerek mellett a csempészpiacok kínálata még: szeszes italok, videokazetták (a műsorosok közül hosszú ideig A cápa volt a sztár, most az Esernyős gyilkos és Az ember, akit Lónak hívtak című kazettákkal találkoznak gyakrabban a vámosok;, háztartási gépek, magnetofonok, rádiók, Hi-Fi tornyok, kozmetikumok. Sopronnál például 900 ezer forint értékű kozmetikumokkal kért bebocsájtást egy külföldi állampolgár. Csak „elfelejtette” bejelenteni. Hazánkban központi elárusítóhelyek, „föld alatti" piacok alakultak ki, Budapesten ^az aluljárókban, a pályaudvarok környékén, a Lehel piacon, vidéken Pécsett, Szolnokon, Siófokon, Harkányban, Győrben és sorolhatnánk tovább. Ezek lényegében nyíltak. De vannak olyanok, amelyek rejtve maradnaik, lakásokban, szállodai szobákban és másutt is folyik az üzérkedés. Ahol a magyarok kül(Fotó: Köhidi Imre) földi állampolgárokat kérnek fel valutájuk „átmentésére”, például nyisson számára BC-számlát, s ezzel •tisztára mosta a magyarországi fekete valutavásárlását. Vagy megállapodnak, hogy csereüdültetéssel, rokonok támogatásával, gondozásával, netán közvetett üdülővásárlásokkal egyenlítik ki a számlát. Egy külföldinél 3 ezer svájci frankot. 500 USA dollárt és 4700 nyugatnémet márkát találtak, a 158 ezer 600 forint értékű valutát a külföldi három magyar állampolgárnak fizette volna vissza. Egy lengyel viszoht újított: ezer dollárt vásárolt Budapesten, amiért 378 különböző kvarcórát és 1180 gombelemet kapott. Az áruval Siófokra utazott és ott piacra dobta. Illetve, csak tette volna, ha az ellenőrzés nem csípi nyakon Amennyiben sikerül üzlete. 237 ezer forint üti a markát. Számtalan történetet említhetnénk még, ám összegzésül inkább azt mondjuk el: 1985. a vámosok számára a nagy fogások éve. s miután az ellenőrzéseket szigorítani kívánják, valószínűleg az elkövetkező években is ugyanezt elmondhatjuk, hacsak nem hagynak fel az utazók a csempészéssel ... H. T.
