Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

■ NÉPÚJSÁG, 1985. október 2., szerda Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ-ben MOSZKVA—PÁRIZS Előzetes vélemények Mihail Gorbacsov látogatása előtt rC Külpolitikai kommentárunk —i Libanon: a jéghegy csúcsa VOLT IDŐ, amikor a Libanonnal foglalkozó szem- I leírók óvatos derűlátással szemlélték az eseménye­ket. Ám ezek az idők elmúltak. A legfrissebb hírek ismét arról tanúskodnak, hogy — mint a bejrúti tu­dósítók jelentéseiből kiderül —. ádáz harc folyik, elsősorban a Szíriával rokonszenvező csoportok és az iszlám fundamentalisták, valamint a velük szö­vetségre lépett palesztin egységek között. Most el­sősorban Tripoli birtoklásáért robbant ki az ellen­ségeskedés. de Bejrútban is sűrűsödik az ágyúszó. jeléül annak, hogy az Amal síita szervezet és a ke­resztény fegyveresek korántsem ásták el a harci bárdot. Egyesek az újabb heves összecsapásokat azzal ma­gyarázzák, hogy a szembenálló felek utolsó roham­ra indultak pozícióik javításáért, mielőtt a Szíria által kezdeményezett rendezési tárgyalások megkez­dődnének. Valószínű azonban, hogy ez csupán az egyik oka, vagyis a jéghegy csúcsa, amely alatt to­vábbra is ott forronganak a pusztító szenvedélyek. Érdemes fölidézni, hogy augusztusban a libanoni politikusok megpróbálták létrehozni a nemzeti egy­ségfrontot. Alig néhány héttel később valóságos üt­közet robbant ki a síita Amal és a Drúz Haladó Szo­cialista Párt fegyveresei között egy üzemanyagot szállító kamion megszerzéséért. A megbékélési szán­dék tehát látványosan megbukott, lévén ez a két szervezet az egységfront legfőbb támasza. Áldoza­tokat követelt időközben a szunniták és az alavi- ták tűzpárbaja. s a keresztény pártok frakcióinak harcosai is gyakran egymás ellen fordítják a fegy­vereket. KIRAGADOTT PÉLDAKÉNT ennyi is elegendő annak igazolására, hogy a libanoni megbékélés ki­látásai rendkívül homályosak. Sokan — egyre töb­ben a bejrúti politika kusza szövevényeiben — Szí­riától várják a megoldást, Damaszkusz viszont a li­banoniak nélkül képtelen bármiféle tartósnak vél­hető rendezési javaslattal siettetni a fegyvernyug­vást. A nemzeti egységfront tizenöt pártot, illetve szervezetet tömörít, s politikai platformja három alapvető célt tűzött ki: az ország teljes felszabadi- tását, jellegzetes arab jegyeinek megtartását, és a demokratikus reformok bevezetését. Mindehhez alap­feltételként a jelenlegi felekezeti alapokon nyugvó politikai rendszer módosítását jelölték meg. Dzse- majel elnök —. aki időközben többször is tárgyalt Damaszkuszban — egyelőre elveti a rendezés alap- feltételét. Bizonyos keresztény erők ugyancsak szem­beszegülnek ezzel a követeléssel. Amíg ebben a kér­désben nem sikerül előbbre lépni, addig minden to­vábbi elképzelés — például az alkotmányozó nem­zetgyűlés összehívása, az egységes választási rend­szer bevezetése — jámbor óhaj marad. Gyapay Dénes Szovjet diplomatákat raboltak el Sejrútban (Folytatás az 1. oldalról) amerikai tárgyalásokat, ame­lyeken — a felek megállapo­dásának megfelelően — az űrfegyverek, a hadászati és a közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverek szoros ösz- szefüggéséből kiindulva le­het és kell előrelépni a ha­dászati fegyverkezés korlá­tozása terén. Ennek érdeké­ben nélkülözhetetlennek tart­juk az olyan érdemi lépése­ket, amelyek megakadályoz­zák a világűr militarizálását. Támogatjuk a Szovjetunió­nak a megegyezésre irá­nyuló törekvéseit és üdvö­zöljük a megállapodás­hoz szükséges, kedve­zőbb légkör megteremté­sét szolgáló olyan nagy je­lentőségű lépéseit, mint a közép-hatótávolságú rakéták telepítésének egyoldalú fel­függesztése és más válaszin­tézkedések leállítása, vala- m'-n c. nukleáris robbantások meghatározott időtartamra szóló moratóriuma. Ügy véljük, a nemzetközi biztonság megszilárdítását nagyban elősegítené, ha az Egyesült Államok hasonló lé­pésekkel viszonozná a szov­jet kezdeményezéseket. Ha­zánk a Varsói Szerződés tagjaként, tevékenyen részt vesz a nemzetközi feszült­ség enyhítését, a fegyverke­zési verseny megfékezését, a katonai szembenállás szint­jének csökkentését célzó ja­vaslatok kidolgozásában és a megvalósításukra irányu­ló erőfeszítésekben. Európai ország lévén nem­zetközi törekvéseinkben ki­emelt figyelmet szentelünk a földrész békéje és országai együttműködése kérdéseinek. Változatlanul valljuk, hogy az enyhülés eredményeinek védelmét és az európai együttműködés elmélyítését valamennyi részt vevő ál­lam a helsinki záróokmány­ban foglaltak kiegyensúlyo­zott megvalósításával ké­pes a leghatékonyabban szol­gálni. Az ENSZ-ben és más fórumokon kifejtett leszere­lési erőfeszítések ellenére változatlanul, sőt növekvő intenzitással folytatódik a fegyverkezési verseny. A nukleáris és más tömeg- pusztító fegyverek újabb generációinak kifejlesztése után reális veszélyként je­lenik meg a fegyverkezési versenynek a világűrre tör­ténő kiterjesztése. Meggyő­ződésünk. hogy a jelenlegi helyzetben is van reális Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnöke üdvözlő távirat­ban fejezte ki jókívánságait Dzsambin Batmönhnek, a Mongol Népi Forradalmi Párt, A péntek esti két bandi­tatámadásnak, amelyet fel­tehetően ugyanaz, a banda követett el két ABC-áruház ellen, és amelynek során hi­degvérrel agyonlőttek 8 em­bert, máris belpolitikai ve- tülete is van. Cuy Spita-els, az ellenzék­ben lévő (vallon) Szocia­lista Párt elnöke a sajtó képviselőinek elmondta: a párt vezetősége foglalkozott az aggasztóan növekvő gengszterizmussal. Bár tar­tózkodott attól, hogy e tra­gikus esetek sorozatának po­litikai töltetet adjon, a párt mulasztásával vádolja a bél- ügy-, valamint az igazság­ügy-minisztert és az alájuk rendelt hatóságokat. A kor­esély a fegyverkezési ver­seny megfékezésére, az ese­mények menetének gyökeres megváltoztatására. Nagy jelentőségűnek tart­juk, üdvözöljük és támogat­juk a Szovjetuniónak a köz­gyűlés mostani ülésszaka elé terjesztett javaslatát, amely a világűr militarizálásának megakadályozását, annak békés, nem katonai jelle­gű hasznosítását célzó szé­les körű nemzetközi együtt­működés megvalósítását kezdeményezi. Napjainkban a világgaz­daságot egyre súlyosbodó problémák terhelik, amelyek­nek megoldásában jelentős szerep és felelősség hárul az ENSZ-re és szakosított szer­vezeteire — jelentette ki dr. Várkonyi Péter. A Magyar Népköztársaság továbbra is síkraszáll az ál­lamok közötti kölcsönösen előnyös, diszkriminációmen­tes kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kap­csolatok fejlesztéséért. Közös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi valu- táris. pénzügyi rendszer za­varainak kiküszöbölése, az élelmiszerek, a nyersanyag- és energiaforrások ésszerű hasznosítása, valamint a környezetvédelem terén. Az ENSZ megalakulásá­nak 40. évfordulójáról szóló megemlékezéseknek Magyar- ország esetében külön je­lentőséget ad az a tény, hogy hazánkat az Egyesült Nemzetek Szervezete 30 év­vel ezelőtt vette fel tagjai sorába. Ebből az alkalom­ból a magyar kormány ki­nyilvánította azon szándé­kát, hogy az ENSZ alapok­mánya szellemének megfe­lelően, a béke megőrzésére és a nemzetközi együttmű­ködés előmozdítására irá­nyuló külpolitikájában a vi­lágszervezet fórumain is minden tőle telhetőt meg­tesz az egyetemes béke és biztonság fenntartása és meg­szilárdítása. a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó államok békés egy­más mellett élésének meg­valósítása érdekében. A Magyar Népköztársaság a nyilatkozatban foglaltak­nak megfelelően folytatta külpolitikáját az elmúlt 30 esztendőben és ebben a szel­lemben szándékozik nemzet­közi tevékenységét a jövő­ben is kifejteni — fejezte be felszólalását Várkonyi Péter külügyminiszter. a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksé­ge elnökének és Dumágin Szodnomnak, a Mongol Nép- köztársaság Minisztertaná­csa elnökének, valamint a testvéri mongol népnek az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. mány — mondta a szocia­lista párt elnöke —, amely parádox módon a „rend kormányának” nevezi ma­gát, ígéretei ellenére kép­telen megteremteni a köz- biztonságot, képtelen eleget tenni az embereket annyira aggasztó alapvető követel­ményeknek. Némelyek szerint a ban­ditáknak azért sikerült nyomtalanul kereket olda­niuk, mert a flamand nyel­vű Flandriához tartozó Eszak-Brabant és a francia nyelvű Valloniához tartozó Dél-Brabant megye rendőri egységei között nemhogy nincs megfelelő együttmű­ködés, de szót sem váltanak egymással. Kiemelkedően fontos poli­tikai eseménynek tekintik Moszkvában Mihail Gorba­csov szerdán kezdődő pári­zsi látogatását. Franciaor­szág lesz az első tőkés ál­lam, ahová az SZKP KB fő­titkára megválasztása óta ellátogat. Moszkvában jelentős gesz­tusnak tartják ezt a lépést. Olyannak, ami azt bizonyít­ja, hogy a Szovjetunió meg­különböztetett figyelmet szen­tel Franciaországhoz fűződő kapcsolatainak. A szovjet— francia viszonyt szovjet rész­ről az utóbbi két évtizedben mindig is kiemelten kezel­ték. Az utazás jelentősége jó­val meghaladja a kétoldalú kapcsolatok megszabta kere­teket. Nagyságuk, nemzetkö­zi súlyuk miatt a Szovjet­unió és Franciaország kap­csolatai mindig is meghatá­rozó szerepet játszottak a kelet—nyugati kapcsolatok, az európai helyzet alakulásá­ban. E pozitív, a kapcsola­tok romlása, a feszültség nö­vekedése ellen ható, befolyá­soló szerep felerősödését várják most Moszkvában a látogatástól, amelyre igen ki­élezett nemzetközi helyzet­ben kerül sor. Moszkvában a francia kül­politika fontos pozitív ele­mének tekintik, hogy Pá­rizs nem ért egyet a fegy­verkezési hajsza világűrre való kiterjesztésével, minek megakadályozását szovjet részről is döntő fontosságú, az egész fegyverzetkorláto­Nakaszone Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök kedden üdvözölte Eduard Sevard- nadze szovjet külügymi­niszter tervezett tokiói láto­gatását, és hangoztatta, hogy a szovjet dimplomácia ve­zetőjével meg kívánja vitat­ni a két ország közötti kap­csolatok megjavításának út­ját. A szigetország kormány­fője annak a nézetének adott hangot, hogy a Szovjetunió külügyminiszterének látoga­Húsz esztendeje, 1965. ok­tóber 2-án írták alá a ma­gyar-mongol barátsági és együttműködési szerződést, amely azóta is irányadó kétoldalú kapcsolatainkban. Akkor határozták el a ma­gyar-mongol gazdasági és műszaki-tudományos kor­mányközi bizottság létreho­zását is, amely sikeresen hangolja össze erőfeszítése­inket. A szerződést a múlt év nyarán, államelnökünk mongóliai látogatásakor meg­újítottuk. Két évtized távlatából el­mondhatjuk, hogy a szerző­dés gyümölcsözően járult hozzá a két nép kapcsolatai­hoz, az élet minden terüle­tén. Gyakran találkozhatunk magyar szakemberekkel, akik Mongóliában dolgoztak, kutatták a vizet a Góbi-si­vatagban. feltárták az or­szág ásványi kincseit, s gyá­rakat létesítettek a pusztá­kon. Ázsia legnagyobb ilyen­fajta üzeme a magyar szak­emberek által épített szon­zási folyamat szempontjából alapvető jelentőségű fel­adatnak tekintik. E cél el­éréséhez elképzelhetőnek tartják Moszkvában a két or­szág szorosabb együttmű­ködését is. Ehhez megfelelő alapot biztosíthat az 1979 áp­rilisában elfogadott közös bé­keprogram, amelyben a Szov­jetunió és Franciaország vál­lalta, hogy növeli a kétol­dalú együttműködés szerepét az enyhülés megszilárdításá­ban és a fegyverkezési ver­seny megszüntetésében. Franciaországban rendkí­vül nagy érdeklődés előzi meg Mihail Gorbacsov lá­togatását. Politikai és diplo­máciai körökben úgy tekin­tik, hogy az a szovjet—fran­cia csúcstalálkozók koráb­bi rendszerességéhez való visszatérést jelzi. E látogatás jelentőségét különösen fokozza az a tény — hangsúlyozzák Párizsban — hogy arra a kelet—nyugati kapcsolatok jövendő alakulá­sa szempontjából fontos idő­szakban kerül sor; ezért a francia fővárosban arra szá­mítanak, hogy a megbeszé­léseken a kétoldalú kapcso­latok fejlesztésének kérdései mellett nagy helyet foglal majd el c világpolitikai hely­zet áttekintése, elsősorban annak megvizsgálása, hogyan lehetne elejét venni a fegy­verkezési hajsza újabb fo­kozásának. A diplomáciai megfigyelők arra is rámutatnak, hogy Washington most leplezetlen nyomást gyakorol Párizsra. tása őszinte és komoly pár­beszédre nyújt lehetőséget. Nakaszone újságírók előtt kijelentette, hogy kormánya nagy figyelemmel kíséri Mi­hail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára párizsi tárgyalásai­nak és különösképp az ame­rikai elnökkel tervezett gen­fi találkozójának kimenete­lét, amit Tokió számításba kíván venni a szovjet—ja­pán megbeszélések folytatá­sakor. ginói biokombinát, amely­nek eredményes működésé­hez ma is jelentős létszá­mú magyar csoport nyújt se­gítséget. Darhanban műkö­dik egy magyar alapítású, magyar szakértők által irá­nyított húskombinát, Har- hovinban malom, Ulánbá­torban pedig ruhagyár lé­tesült közreműködésünkkel. Mongólia népgazdaságában és kulturális életében sok olyan szakember dolgozik, aki Magyarországon szerzett képesítést. Országaink gaz­dasági együttműködésében jelentős szerepe van a két­oldalú áruforgalomnak, amelynek keretében ritka ásványi alapanyagokat, egy­re növekvő mennyiségű gyapjút, bőrárut, hús- és halkonzervet kapunk Mon­góliából. A tavaly aláírt új szerző­dés a két évtizedes együtt­működés szilárd elvein, ered­ményein 1 és tapasztalatain alapul, megfelel a két éVti­Mint Bejrútban közölték, a libanoni szovjet nagykö­vetség négy munkatársa hét­fő délután óta emberrablók fogságában van. A szóban zedes fejlődésből fakadó új követelményeknek, és jól illeszkedik a KGST-orszá- gokkal az utóbbi évtizedben fejújított hasonló barátsági és együttműködési szerződé­sek sorába. A dokumentum a következő húsz évre meg­újítja és tovább is fejlesz­ti a következetes politikai és ideológiai együttműködést a két ország, a két nép kö­zött. Az új szerződés ösz­tönzi az állami szervek, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek közötti közvet­len kapcsolatok bővítését, és előirányozza a kulturális, tudományos, oktatási, egész­ségügyi, idegenforgalmi együttműködés elmélyítését. Elégedetten tekinthetünk vissza az évfordulón az el­múlt két évtized eredményei­re, és joggal bízunk benne, hogy a következő évtizedek­ben tovább fejlődik és erő­södik a két nép testvéri együttműködése mindkét or­szág, az egész szocialista kö­zösség, a béke ügye javára. forgó személyeket a libano* ni főváros két pontján tá­madták meg és gépkocsija­ikból ismeretlen helyre hur­colták őket. Harcok Tripoliban Libanon több körzetében összecsapások robbantak ki a hazafias-balodali szerveze­tek és a különféle integtista csoportok között, s feszültsé­gek támadtak a palesztin menekülttáborokban is az arafati politikát ellenzők és támogatók között. Tripoliban eközben válto­zatlan hevességgel folyik a küzdelem, amelyben a Szí­riához közeli erők teret nyel­tek. Mindkét fél tömegesen vet be nehézfegyvereket, ezért már házak százai vál­tak romhalmazzá, hz ellátá­si helyzet a városban rekedt 200 ezer lakos számára két­ségbeejtő. Rendőrségi források sze­rint az elmúlt 48 órában 120- an haltak meg, ennek más- félszerese a sébesültek szá­ma. A város elzártsága és a kommunikációs kapcsolatok megszakadása miatt egyelő­re lehetetlen valós képet kap­ni, de több jelentés szerint is erősítések érkeztek mind­két félhez az éjszaka folya­mán. Eddig a fundamenta­listák, illetve a Szíria-barát- baloldali ellenfelek részéről mintegy 4—4 ezer harcos vett részt a harcban. Üdvözlő távirat A rendőrök nem állnak szóba egymással Banditizmus a belga kormány számláján Japán-szovjet kapcsolatok MAGYAR-MONGOL KÉZFOGÁS Eredményes évtizedek

Next

/
Thumbnails
Contents