Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 5., szombat • ,.;r S — Általában magasabb ai órabérük, mint azoknak, akik a nagycsarnokban dolgoznak. — Mi történik. ha elrontanak valamit? — Itt egy-egy alkatrésznek az anyagi értéke nem nagy. De nem is ezt nézi senki. Pénzt is kell adni Öcsai Lajos főosztályvezető. A robot „agya", az elektronikai egység már az ő „felségterülete". — Mindig arra figyelünk, mit tudunk hazai eszközökkel megoldani. Ha import kell, akkor azt használunk. Ilyenkor nem kell „könyörögnünk" senkinek, mert a muszájt nagyon meggyőző érv. A csuklós robotnak a vezérlő egysége az elektronikai rész. Ez az „agya". Itt raktározza el azt is, hogy mit kell csinálnia és azt is. hogy mire kell emlékeznie. Amikor elkészül, akkor „meg kell tanítani" a szükségszerű mozdulatokra. Ezt kézi irányítással érik el. A memóriaegység elraktározza az összetevőket, később onnan „hívja elő". — Nagy gondunk az, hogy nincs mindenhez háttériparunk. Amit tudunk, magunk készítünk el, amit nem. kooperációban. Itt van például ez a kis elektromotor. Ilyet nálunk még nem gyártottak. A kész motornak az értéke már nem nagy. De hogy kifejlesszék, ahhoz nekünk kell adnunk a pénzt. Olykor egymilliót is. A gyárnak van ilyen célra pénze, meghatározott ösz- szege. Abból a tervezett feladatok elvégzéséhez használhat fel annyit, amennyi szükséges. Ebből az is kiderülhetne, hogy mindenhez pénz kell. Ez így igaz is. De mégsem csak így igaz. Mert a fejlesztéshez kell az emberi ész. alkotó tudás, kell a képzelet is. G. Molnár Ferenc Pichler György A gépgyártásban olyan berendezéseket akarnak előállítani, amelyek már befőt- tes üvegeket is képesek előállítani. Az ampullagyártó gépsornál pedig a negyven ampulla egy időben történő elkészítése a cél. Mondják, hogy ettől többet csak a japánok tudnak ebben a ..műfajban’. A félvezetőknél az új esemény, hogy komoly tárgyalások folynak egy tőkés céggel. Tőlük vennének át olyan félvezetőgyártást, amely ma még a műholdas hírközlést is szolgálja. Ez a tény nagyon jól hangzik, csak hozzá kell tennem, ez a félvezető már „kifutóban" van. a tőkéseknek nem jó üzlet a gyártása. Mi még olcsóbbak tudunk lenni. Ilyen nézőpont megválasztása segít eligazítani bennünket abban, hogy a hazai elektronikai iparunk egyik bázisa hol tart ma. A fejlesztéseket ezek a tények jellemzik a pipishegyi gyárban : a tervezők kezében a jövő. Ha csak ül Asztalok, rajztáblák és rengeteg papír. Ez a jövő termékeinek a szellemi kohója. Itt „birkózik” a feladatokkal Csernyák Jenő immár tizenkét éve. Az utóbbi hét esztendőben már egy kisebb társaság irányítója. — Megéri? — kérdezem tőle. Eleinte kitér az egyenes válasz elől, majd határozott igent mond. Azt sem hallgatja már el, hogy az alapfizetése 7 300 forint. Ehhez jön még évente úgy nagyjából 8 000 forint célprémium. Tovább kérdezek: Csernyák Jenő Két nagyon fontos körülményt kellett tisztáznunk mindenek előtt Petrahai Ferenccel, a Mikroelektronikai Vállalat igazgatójával. Ezek: gyártmányfejlesztés csak a gépekre értendő náluk, míg a félvezetőknél a gyártás fejlesztése a napi feladat. — Jó érzéssel mondhatom, hogy a fél évet megnyugtatóan zártuk, az esedékes feladatokat teljesítettük — összegezte az igazgató az eltelt hat hónap munkáját. Ez a tény pedig figyelem" re méltó. Előbb a tervezők A robotok. Ezekre nagyon büszkék. Azokra a berendezésekre is. amiket már korábban gyártottak, de még inkább azokra, amelyek még nem is „élnek”, de... ! — Az Elzett megbízott bennünket egy olyan robot elkészítésével, amelynek az a feladata, hogy az öntvényt kiemelje, és egy munkahelyre letegye. Látszólag ebben semmi különös nincs. Egy mozdulat ide. egy mozdulat oda és ... ! — A csuklós robotnak már jóval többet kell „tudnia", mint annak, amelyik például a képcsőgyártás tartozéka. A név sokat elárul. A csukló tulajdonképpen az emberi kéz részének „utánzata”. Az egész szerkezet tehát a felső és az alsó kart mintázza a csuklóval együtt. Ebből következik a mozgás- képessége is. Gondoljuk el... ! Sorozatban készülnek az integrált áramkört osztályozó berendezések (Szántó György felvételei) kar. a fémlapok ölelésében egy villanymotor és arrébb néhány színes villanyvezeték. — A csukló kialakítása itt a lényeg, ezt kell az Elzett részére elkészítenünk — hallom a magyarázatot. A rajz az — rajz. Abból a forgácsolók és a szerelők készítenek robotot. Így például Landor János, Fehér Ferenc és Mikola János rakja össze az alkatrészeket. Azokat pedig Szircsák Gábor. Kovács József és Bélák János gyártja le. — Előfordul, hogy a munkások figyelmeztetik valamire? Ügy néz rám, mint aki csodálkozik. Ez igazán csapatmunka. Itt nem lehet senki mérnök úr. A presztízsemből sem veszítek semmit azzal, ha akár a forgácsolók, akár a szerelők megjegyzéseit komolyan veszem. Ott áll a hátunk mögött Bobák Ferenc, a kísérleti üzem vezetője. Szelíden mosolyog. Mint aki arra gondol, hogy itt nem akármilyen szakemberek veszik a kezükbe a tervrajzokat. — Megéri nekik anyagilag is? — firtatom. Úcsai Lajos — Lebeszéli a fiát arról, hogy az apja munkakörét kövesse? — Az egész család gépész érdeklődésű, azt hiszem, ez a fiamra is vonatkozik. Értsem tehát úgy. hogy szép és örömteli feladatnak tartja a tervezőmérnök tevékenységét. Ez nyilvánvaló a szavai alapján. De milyen a tervezés mindennapi gyakorlata? — Megkapom a feladatot, és akkor végig kell gondolnom. mi történt már eddig az adott területen. Begyűjtőm a vonatkozó szakirodalmat. Ha itt nincs elegendő időm, bepakolom az irodalmat a táskámba, és viszem haza. Van tehát egy olyan fázisa ennek a tervezésnek, amikor a „semmittevés" látszatát nyújtja, hiszen csak ül az asztal előtt, esetleg egy ceruzával babrál, olyan, mintha révedezne. A tervezőasztalnál Bognár Józsefné pedig ilyenkor ugyancsak intenzív szellemi munkát végez. A képzeletét teszi próbára. Mondhatnám: gépet álmodik. Ezt szeretni kell A csoportvezető — vezet! a csoport tagja — végrehajt. Ilyen „beosztott" Bognár Józsefné is, a gépész- technikus, aki már három éve részletszerkesztő. — Azelőtt műszaki rajzoló voltam, és kedvet kaptam a szerkesztési munkához is. Be kellett tehát iratkoznom ismét az iskolába. Felnőtt fejjel fogtam hozzá újból a tanulásnak. Nem titkolom, nehéz volt. de megérte. > A fia, Csaba most az ipari szakközépben fogadja be a műszaki ismereteket. a lánya, Zsuzsa pedig itt a gyárban, egy másik épületben dolgozik. Őket is „köti” magához a gyár a fényesen csillogó fémek és a bonyolult alkatrészek világa. Pichler György pedig. a robotfejlesztők csoportvezetője. Odavisz a berendezéshez. Én csak azt látom, hogy egy állvány, aztán egy NINCS MÉRNÖK ÚR Ferde lapra ír a robot A jó közérzethez jó ellátás kell A kereskedelem helyzete, gondjai a selypi medencében Hét település húszezer lakosának kereskedelmi ellátásáról gondoskodik évről évre a lőrinci áfész. amelynek elnökével, Varga Andrással váltottunk szót az eddig eltelt időszak munkájáról, különös figyelemmel az esetleg jelentkezett nyári problémákra. Ahogy bevezetőben elmondotta, a szövetkezetnek legfontosabb feladata az alapellátás biztosítása, s e tekintetben az összes forgalom 70 százalékát az élelmiszer tette ki az idei esztendőben is. Prosperitásukra jellemző adatként jegyezzük ide, hogy az áfész árbevétele több mint 11 millió forinttal haladta meg a tavalyi azonos időszakét. s ezt a teljesítményt egymillió forintnál több költségmegtakarítással érték el. Hogyan? Miként? — A jó közérzethez jó ellátás kell. Épp ezért mind az év első felében, mind a nyári hónapokban ügyeltünk arra. hogy a lakossági szükséglet kielégítése folyamatos legyen. Ez jórészt sikerült is, amit annak tulajdonítunk, hogy szaporítottuk az árubeszerzési helyeket, másfelől nagyobb önállóságot adtunk harmincnál több boltvezetőnknek — mondotta az elnök a fölvetett kérdésekre. — De azt sem mellékes hangsúlyoznom, hogy a javuló ellátásban igen nagy szerepet játszott a munkáját lelkiismerettel végző szövetkezeti kollektíva. Persze, nem szeretném elhallgatni ugyanekkor, hogy ciklikusan akadtak gondjaink: elsősorban a tej és a kenyérszállítás terén, továbbá a húsforgalmi vállalat sem tartotta magát gyakorta a hús- és töltelékáru menet- rendszerű szállításához. Ilyen esetekben természetesen azonnal kapcsolatba léptünk az érintett partnerekkel. és valamelyest sikerült javítanunk a beállt helyzetet. Fölvetette az igazgatóság elnöke azt is, miszerint az iparág nem tud tartós tejet szállítani, hogy át lehessen hidalni a literes tej ellátásában alkalmanként jelentkező hiányt. Máskor viszont a boltosok nyakán marad a tej, amit féláron vés« csak vissza a tejipar. Az első fél évben emiatt közel nyolcezer forintnyi tejet visszáruztak Lőrinci és a környező települések boltjaiból. Ugyanez vonatkoztatható a kenyérszükséglet biztosítására! Előfordult, hogy egyetlen lőrinci üzletből mázsá- nyi kenyeret kellett takarmányként értékesíteni. Ami viszont pillanatnyilag borzolja a fogyasztói kedélyeket: szinte lehetetlen piros paprikához jutni! És már előre veti az árnyékát, hogy ha megjelenik a boltokban az idei, újpaprika, rögtön vásárlási dömping lesz, megindul az igényen felüli paprikabeszerzés, ahogyan ez tavaly a bors esetében történt a családi háztartásokban. — Pozitívumként említhetem, hogy bolthálózatunk üzemeltetésénél az új formákra törekszünk, s ma már az is elmondható, hogy egykét üzletet kivéve, a szerződésbe adott boltok, vendéglátó egységek munkája színvonalasabb az előzőnél, s áruellátásuk is javult — mondotta a későbbiekben Varga András. — Ami ennek kapcsán fájdalmunk, de közvetve a lakosságot is közelről érinti: a nagykereskedelmi vállalatok nem fogadnak el készpénzt üzleteinkből, holott ellenkező esetben a summa forint-ezresek hamarabb kerülnének az ország pénzforgalmába. Legalább ilyen hátrányos, hogy nagyon szűkre szabott az idő, amikor a boltvezetők személyesen vásárolhatnak. A Faszért. a sörkirendeltség és más szállítóink ugyanekkor a göngyöleg elszállítását is hanyagolják, ami komoly pénzt köt le az áfész vagyonából. A hálózatfejlesztést illetően ebben az évben ilyen célokra nem volt fedezete a lőrinci áfésznek. Most viszont Varga András Pető- fibányát és Zagyvaszántót említette, ahol az 1986-os esztendőben mindenképpen sort kerítenek egy-egy új üzlet építésének beindítására. Ezt anyagilag is támogatja a nagyközség közös tanácsa, de kívánatos lenne ugyanakkor, ha a gondok megoldásához — kölcsön formájában — a települések lakossága is hozzájárulna. Moldvay Győző
