Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-30 / 255. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 30., szerda IFJÚSÁGI TÁBORAINK SZEZON UTÁN Hatvanban jubileumra készülnek Bezártak az ifjúsági táborok. Mit változtak a szezon alatt, mivel gazdagodtak, mit tartogat a jövő? Hozzávetőlegesen ezekre a kérdésekre kerestünk választ. Sástóról már megtudhattuk, hogy megismerte az ország, Hatvanban pedig elmondták, hogy jubileumra készülnek. Méghozzá a fennállásuk 10. évfordulóján nak megünneplésére. Mi történt a tíz év alatt, azt Cserkuti Attila táborvezetö foglalta össze kronológiai sorrendben. Cserkuti Attila táborvezetö. aki már többször érezte kilátástalannak a helyzetét, de nem tud megválni az egykori mezőgazdasági területen felépült tábortól. (Fotó: Szabó Sándor) 1976: Június 6‘án állítottuk fel az első faházat, s megkezdődött a 14,5 millió forint értékű munka, amelyet, mint később kiderült 10 millió forint értékben társadalmi munkában végeztünk el. 1977: Már fogadhattunk egy négyszázfős tábort, itt rendezték meg a Heves megyei Ifjúmunkás Kempingtalálkozót. 1978: Az előbb említettek ellenére hivatalosan, s rendeltetésszerűen ettől az évtől kezdve üzemelünk. Ekkor már 1100-an táboroztak nálunk, s ez a szám folyamatosan emelkedett. Az idén 3900-an voltak vendégeink. 1979: Megkezdődött az útépítés, de már teljesen berendezett szociális épület, étkezde állt rendelkezésre a kétezer táborozónknak. Ez az esztendő határozta meg a jövőt illetően a tartalmi munkát. A tábor elsősorban az úttörőké, ahol képzés és üdültetés vegyesen zajlik. 1980: Ekkor kezdtük az új előadóterem s az iroda építését. Az előbbi szintén előrelépést jelentett a tartalmi munkát illetően, hiszen ezzel együtt már négy előadóteremben lehetett egyszerre rendezvényeket tartani. Ez évben alakítottunk egy magnóskluböt, ami szinte azonnal országos hírnévre tett szert, hiszen hazánk összes építőtáborába eljutottunk, ahol diszkókat tartottunk. A 80—100 ezer forint bevételt a tábor technikai berendezéseinek bővítésére fordítottuk. 1981: Már 2500-an voltak vendégeink. Egyre gyakoribbá váltak az egynapos rendezvények. Ilyen volt például a városi KlSZ'szel közösen szervezett sportnap, amelyre eljött Hatvan apraja, nagyja. Igyekeztünk eleget tenni a „jó tett helyébe jót várj” mondásnak is. Az előszezonban olyan vállalatok dolgozói pihentek nálunk, akik segítették az építkezést. 1982: Már hagyományokkal indultunk. Megnyertük az OTSH által kiírt bitumenes labdarúgópálya létesítésére kiírt pályázatot, s így ezzel a sportlétesítménnyel tovább gazdagodtunk. A karbantartásokra már-már alig maradt idő, ami abból a nézőpontból öröm, hogy maximálisan kihasználtuk a tábort. 1983: Ez az első igazán gondokkal nehezített év. Hozzáfogtunk egy vizesblokk építéséhez, amiben egy 12X X14 méter alapterületű tornaterem is helyet kapna. Azonban csak odáig jutott az építkezés — társadalmi munkában —, hogy állnak a falak. Egyre kevesebb a pénz, már a karbantartásokra sem elegendő. Csökkentek az üzemek támogatásai, s a társadalmi munka szervezése is egyre nehezebb feladattá vált. 1984: Már háromezer fölött volt a látogatóink száma, köztük az első külföldi csoport. Ugyanakkor csak a legszükségesebb karbantartási munkákat tudtuk elvégezni. Saját magunk, fólia alatt neveltünk virágokat, amiből szép parkokat alakítottunk ki, s 15 ezer forint értékben még eladásra is jutott a palántákból. Előrelépést a fűtés korszerűsítése jelentett. 1985: Egy nagyon izgalmas szezon után vagyunk. Elsősorban a zsúfoltság és a pénztelenség tette azzá. Volt olyan hét, amikor ötven férőhelyen kilencven gyereket fogadtunk, amit a honvédségtől kapott katonai sátrak beállításával oldottunk meg. Kaptunk egy színestévét, s egy videomagnót, pénzt azonban nem. Cserkuti Attila táborvezető 1976-ban kapott a tanácstól egy megbízólevelet, azzal végigjárta a hatvani üzemeket, gyárakat, termelőegységeket, s támogatást, segítséget kért egy ifjúsági tábor létesítéséhez. Aztán végignézett a kijelölt területen, s elképzelte, magában megtervezte, mi hol lesz. Ott volt minden tégla;, lapát a föld megmozgatásánál, helyére tételénél. Mint mondta, többször úgy érezte, kilátástalan a helyzete, a szinte pénz néküli táborteremtés reménytelen küzdelem. Aztán, ahogy végignézett az egykori mezőgazdasági területen, megvalósult elképzeléseit látta. Aztán a tábori élet megannyi élménye is maradásra, további küzdelmekre késztette. Most éppen azon töri a fejét, hogy a jövőre esedékes jubileumokat hogyan tudnák minél emlékezetesebbé tenni. Jó lenne viszont látni az első táborlakókat, ők tudnának igazán véleményt mondani: menynyit is fejlődött ez a tábor az elmúlt évtizedben Hatvanban. Kis Szabó Ervin Bornemissza diáknap az egri körcsarnokban Az iskola tanulóit és dolgozóit Berecz Rita köszöntötte kórusnak a műsora, továbbá tanár—diák focimeccs és diszkóbemutató, végül pedig Nagy Bandó András, az ismert humorista fellépése. Szemtanúként állíthatjuk, hogy jó hangulatban telt el ez a délelőtt, hasznos szórakozást nyújtva pedagógusoknak. tanulóknak egyaránt. „Kérem, mindenki álljon fel. fogadalomtétel következik!” Az egri körcsarnok adott otthont a 212-es Számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézet diáknapjának, melyen az iskola valamennyi tanulója részt vett. A programban szerepelt az első éves KISZ-esek fogadalomtétele, az intézmény énekkarának és irodalmi színpadának, valamint a Debreceni MadrigálN*gy Bandó András, akit mindenki szívébe zárt... ,, .és közönsége (Fotó: Koncz János) Bokk Gyula: a legjobb tudásom szerint szeretném ellátni a munkám (Kecskés Attila felvétele) Fiatal főbizalmi a bányában (Tudósítónktól:) A szakszervezeti választások során több munkahelyen az arra alkalmas fiatalok kaptak bizalmat. Nem volt ez másként a Thorez Bányaüzem mechanikai szakágának kenéstechnikai csoportjánál sem, ahol az aktív KISZ-est, Bokk Gyulát választották meg főbizalminak. S mindez természetesen nem véletlen, mert a vegyesgépes csoport lakatosa az ifjúságpolitikai munkáján kívül szakmájában is a legjobbak; közé tartozik. Négyszer nyerte el a Szakma Ifjú Mestere, s egyszer a Kiváló Ifjú Szakmunkás címet az elmúlt években. A KISZ-vezetőből lett szak- szervezeti főbizalmit életéről. mozgalmi munkájáról, s magáról a választásokról kérdeztük : — Mátrafüreden jártam általános iskolába — mondta —. majd a gyöngyösi Vak Bottyán János Szak- középiskolában tanultam. Az érettségi után 1973-ban jöttem a Thorez Bányaüzembe dolgozni. Azóta vagyok tagja a szakszervezetnek, ,1970-től pedig a KISZ-nek. Több évig voltam titkára a Dukesz Artúr KISZ alap- szervezetnek, amely KISZ KB Dicsérő Oklevelet is kapott. Ezen kívül a Mátraal- ji Szénbányák KlSZ-bizott- ságának az információs munkabizottságát vezettem, s ezzel egyidőben tagja lettem a Thorez Bányaüzem igazgatói tanácsának. Jelenleg is szervezőtitkár vagyok a KISZ-alapszervezetben. Egyébként nős, családos, van két óvodáskorú fiam ... — Szerinted miért választottak meg főbizalminak? — Talán azért — felelte —, mert tudták rólam, hogy nyíltan és egyenesen meg merem mondani a véleményemet. Nem szeretem a köntörfalazást... KISZ-tit- kár is voltam. Ügy érzem, jól ment a mozgalmi munka. Különben, először meglepett a dolog. Egy héttel előtte rebesgették, hogy mi lenne, ha én lennék... ? Erre azt válaszoltam : „Gyerekek, ha megválasztotok, akkor elvállalom, a legjobb tudásom szerint csinálom”. A választásra szeptember elején került sor, akkor toptam bizalmat, s lettem szakszervezeti főbizalmija a hatvanfős kollektívának. — Terveid, elképzeléseid? — Hajjaj! mondta —. Pénz dolgában van mit rendbe tenni. Hat bizalmi csoport tartozik hozzám szeretném elérni, hogy az ott dolgozók anyagi elismerése reálisabb lenne. Természetesen a végzett munka arányában. A Kiváló dolgozó címek odaítélésére is jobban kell figyelni a jövőben. Ezenkívül szociális problémák is jelentkeznek. Régi téma például, hogy a mechanikai szakágnál dolgozóknak gyalog kell bemenniük a központi fürdőbe tisztálkodni a munka után. Ez elég messze van. s bizony hideg, esős időben sótokat kellemetlenül érint. Ezt szeretném megoldani. Szóval, most csöppentem bele biztos lesznek további olyan problémák, amelyeket meg kell oldani a dolgozók érdekében. Hat bizalmi tartozik hozzám, akikkel a kapcsolatot kell tartanom. Az ő segítségükre nagyon számítok ... Korcsog Béla POP-SAROK Megjelent az LGT-sztori, jön a Neoton Olvasmányos könyv az LGT-sztori. Óriási előnye, hogy a nyilatkozatokat, újságcikkeket csak elénk tárja, hagy gondolkodni, önálló véleményt alkotni. Ez a mű nemcsak a zenéről szól, hanem a elmúlt évek társadalmi hátteréről is. Gondolom, senki sem vitatja, hogy az elmúlt tíz-tizenöt esztendő meghatározó együttese volt a Loksi. Sőt, ma is az. Jöhettek új zenekarok, új irányzatok, ez a csapat mindig sikeres maradt. Minden lemezük aranylemez lett, s rendezhetnek akármilyen koncertet, a legnagyobb tömeget ők csábították a Tabánba. Pedig az alapítótagok közül már csak Presser Pici maradt, s akit érdekel, hogy miért, az azt is megtudhatja ebből a kiadványból. Hogy miért lehetett vezető zenekarunk az LGT? Azért is, mert a tagok nemcsak jó zenészek — manapság ez is ritkaság —, de mindegyik sajátos egyéniség is. Erről tanúskodik nyilatkozataik színes, bár kicsit pongyolastílusa is. Ezt a vékony kötetet ajánlom mindazoknak, akik szeretik az LGT-t, a zenét, akiket érdekel: miért nincs magyar világsztár, vagy akik csupán szórakoztató olvasmányt keresnek. Mint ismert, a Neoton fa* mília nyári turnéja Végvári Ádám betegsége miatt elmaradt. Ennek pótlására szervezte meg az ŐRI azt a turnét, amelynek címe: Magánügyek. Ez az új nagylemezükre utal, amely nemrég került forgalomba. A zenekar, az országjárás során, november 5-én, este fél 9- kor az egri sportcsarnokban is fellép. A koncertprogramban a már ismert slágereiken kívül öt-hat számot bemutatnak a Magánügyek című nagylemezről, s néhány dalt az Ádám és Éva című, ez év elején megjelent korongról is. Az új szerezmé- nyek közül kettőnek máris kiemelkedő sikere van, az egyik a Halley, a másik pedig a Nyár van című kompozíció. Mind a kettőt a Magyar Rádió tette ismertté és juttatta fel a különböző slágerlistákra. Gadanecz György
