Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 255. szám ARA: 1985. október 30., szerda 1.80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az ajánlat vonzása Nem tudom, mosolyog­jak-e vagy bosszankodjam, amikor hallom a megjegy­zést: erre vagy arra a pályára nem akarnak menni a fiatalok. Egyre kevesebben jelentkeznek Ilyen vagy olyan foglalko­zásra. Mit szoktak ilyenkor mondani az időben már sokat megélt bölcselkedők ? Mindenekelőtt megjegy­zik, hogy ibaj van a mai fiatalok nevelésével. Utá­na rögtön hozzáteszik azt is, hogy ideje volna az iskolákban a fiatalokkal megkedvelhetni ezt vagy azt a szakmát. De ezek a „mai"’ fiata­lok olyanok, hogy elenge­dik a fülük mellett a szót, ha az idősebbek meg akar­ják velük kedveltetni pél­dául a forgácsolómester­séget. De a cipészet iránt sem törik magukat. Meg egy sor más mesterség iránt sem. Mindez még csak hagyján, de ki érti azt, hogy a műszaki egye­temre sem tolonganak. Enyje-enyje, bezzeg ak­kor, amikor... ! Akkor még engem is a „susztersággal” fenye­getett az én jó apám ar­ra az esetre, ha nem lesz jó a bizonyítványom az elemi iskola negyedik osz­tályának' az elvégzésekor. Nem nagyon fűlt a fogam ahhoz, hogy a Líceum vas­tag falait felcseréljem Zsigmond Kálmán cipész- műhelyének kissé homá­lyos tereivel. Vagyis: a fiatalokat min­dig az a pálya, az a mes­terség vonzza, amely előt­tük valamiért érdekes. Ami igényeik kielégítését elő­segíti. Ez a vonzóerő nem­csak a pénz lehet, hanem a tevékenységi kör is. Mert ma is mennek fia­talok forgácsolónak is, ci­pésznek is, mérnöknek is. Jó, elhiszem, hogy nem annyian, mint amennyi kí­vánatos volna a mindany- nyiunk érdekét nézve. Mi következik ebből? Nem több mint az. hogy a fiatalt az a foglalkozás csábítja magához, amelyet érdemesnek tart vá­lasztani. Ha nem belső kényszer űzi oda, akkor — a pénz. Talán szégyell­jük ezt kimondani, úgy illene? Aligha módosulna bármi, ha az anyagiakról szemérmesen hallgatnánk. Éppen mai világunkban ■kényszerít bennünket egy­re átfogóbban a pénz ar­ra, hogy nagyon is figye­lembe vegyük. Gondol­junk csak a gazdasági éle­tünk mai kulcskérdéseire. Hányszor emlegetjük nem­zeti jövedelmünk alaku­lását, a nyereséget, mint meghatározó tényezőt, kül­földi adósságaink kamata­it és törlesztési kötelezett­ségeinket? Miért éppen az egyén, az egy személy legyintene, ha az ő jövedelméről esne szó? Miért éppen az egyén ne számítgatná, mit hoz a jövője, ha erre vagy ar­ra a pályára lép? Botorság lenne neki az „igények” szerint válasz­tania foglalkozást. Az ő igénye is lehet döntő, mérvadó. Az „ajánlatot” kell vonzóvá tenni... G. Molnár Ferenc Kádár János és Erich Honecker baráti munkatalálkozója Magyar—NDK tárgyalások Budapesten. A két vezető alá­írja a két állam szerződését (MTI-fotó, Soós Lajos felvétele, Népújság-telefotó — KS) Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának meghívására Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsá­nak elnöke 1985. október 28 —29-én baráti munkalátoga­tást tett a Magyar Népköz- társaságban. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást az or­szágaikban folyó szocialista építőmunka eredményeiről és feladatairól. Véleménycse­rét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kér­déseiről. Megvitatták a két párt és testvéri ország együttműködésének helyze­tét és áttekintették ennek fejlesztési lehetőségeit. Alá­írták a Magyar Népköztár­saság és a Német Demok­ratikus Köztársaság közötti gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés fej­lesztésének 2000-ig szóló hosszú távú programját. Megelégedéssel állapítot­ták meg. hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egység­párt, a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság közötti kap­csolatok az élet minden te­rületén jól fejlődnek. Ki­emelték, hogy a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján folytatott együttmű­ködés kedvezően járul hozzá a két ország szocialista fej­lődéséhez. Megerősítették, hogy mindkét párt szilárd törekvése a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok elmélyíté­se. Megkülönböztetett figyel­met fordítottak a két ország közötti gazdasági és műsza­ki-tudományos együttmű­ködés kérdéseire. Kedvező­en értékelték, hogy az 1986 —1990. közötti évekre szóló népgazdasági tervek egyez­tetése eredményesen befeje­ződött. A gazdasági kapcso­latok távlati fejlesztési le­hetőségeit szolgálja az ez­redfordulóig szóló magyar— NDK hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési program. Hangsúlyozták, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság a jövőben is aktí­van hozzá kíván járulni a szocialista gazdasági integ­ráció fejlesztéséhez, a KGST- tagországok műszaki-tudo­mányos fejlődésének és együttműködésének meg­gyorsításához. Kádár János és Erich Ho­neoker egyetértett abban,, hogy a nemzetközi helyzet a szélsőséges imperialista kö­rök konfrontációs politikája következtében továbbra is feszült. Ezek az erők a ka­tonai-hadászati egyensúly megbontására, az erőfölény megszerzésére törekszenek és ezzel a fegyverkezési haj­szát fokozzák. Különösen ag­gasztóak az Amerikai Egye­sült Államok azon törekvé­sei, hogy a fegyverkezési versenyt kiterjesszék a vi­lágűrre is. Az MSZMP és az NSZEP KB főtitkára egyetértett ab­ban is, hogy lehetséges e ve­szélyes folyamatok visszafor­dítása, a párbeszéd folyta­tása. a béke megőrzése. A tárgyaló felek kifejezésre juttatták, hogy teljes mér­tékben támogatják a Szov­jetunió által előterjesztett legújabb békekezdeménye­zéseket, amelyek új lehető­(F oly tatás a 2. oldalon) Kádár János Nagy-Britanniába látogat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, az Elnöki Tanács tagja a brit kormány meghí­vására október 31-én, csütörtökön hivatalos látogatás­ra Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Király­ságba utazik. Elutazott Budapestről az osztrák külügyminiszter Leopold Gratz, az Osztrák Köztársaság szövetségi kül­ügyminisztere kedden Bu­dapesttel ismerkedett. Fel­kereste a Tolbuhin körúti nagyvásárcsarnokot, majd a városnéző körút a Magyar Nemzeti Múzeumban foly­tatódott, ahol megtekintette a koronázási ékszereket. Programja a Magyar Nem­zeti Galériában tett látoga­tással fejeződött be. Leopold Gratz délután elutazott Bu­dapestről. Az osztrák diplomácia ve­zetőjét a Ferihegyi repülő­téren vendéglátója, Várkonyi Péter külügyminiszter bú­csúztatta. Az elutazásnál je­len volt Nagy János hazánk bécsi, és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság buda­pesti nagykövete. A látogatásról közleményt adtak ki. Berecz János Varsóba utazott A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására kedden Varsóba utazott Berecz Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Kísé­retében van Lányi György, a KB agitációs és propagan­daosztályának alosztály­vezetője, valamint Sima Endre és Pataki István, a KB munkatársai. Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköz- társaság magyarországi nagy­követe is. HELSINKIBEN Magyar—finn gazdasági tárgyalások Veress Péter külkereske­delmi miniszter vezetésével október 28—29-én gazdasági tárgyalások folytak Helsin­kiben. A Magyar—Finn Gaz­dasági, Ipari és Műszaki Együttműködési Vegyesbi­zottság ezúttal miniszteri szinten tartotta ülését. Finn részről az elnöki tisztet Jer- mu Laine külkereskedelmi miniszter látta el. A tárgyalásokon megálla­pították, hogy a tíz éve kötött magyar—finn szabad­kereskedelmi megállapodás mindkét fél teljes megelége­désével működik. Veress Péter finn partne­rén kívül megbeszélést foly­tatott Väyrynen k ül ügy-, és Lindblom ipari és kereske­delmi miniszterrel, továbbá a Finn—Magyar Kereske­delmi Társulás szervezé­sében találkozott finn vál­lalatok képviselőivel és tá­jékoztatta őket a két ország közötti kereskedelmi kap­csolatok továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről. A tár­gyalásokról jegyzőkönyv ké­szült, amelyet Veress Péter és Jermu Laine külkereske­delmi miniszterek írtak alá Az aláírásnál jelen volt Pú­ja Frigyes, hazánk helsinki nagykövete. MEGNYITÓ GYŐRÖTT Politikai könyvnapak A Kossuth Könyvkiadó immár huszonnegyedik alka­lommal rendezi meg az idén novemberben, a politikai könyvnapokat. Az ünnepélyes megnyitót november elsején Győrött, a Szakszervezetek Széchenyi István Művelő­dési Központjában tartják, s ugyanott mintegy nyolcszáz kötetből könyvkiállítás is nyílik. A magyarországi po­litikai könyvkiadás ünnepé­hez kapcsolódva országszer­te könyvvásárokat, -bemu­tatókat szerveznek vállala­toknál, gyárakban, üzemek­ben, könyvesboltokban, és csaknem valamennyi me­gyében lesz megnyitó ün­nepség. A politikai könyv iránti megnövekedett érdeklődés ■kielégítésére több mint hat­százezer példányban jelenteti meg a politikai irodalom új­donságait a Kossuth Kiadó. A könyvünnepre huszonegy könyvújdonsággal jelentke­zik a párt kiadója. Az új kötetek listáján található Szűrös Mátyásnak, az MSZMP KB titkárának Ha­zánk és a nagyvilág című kötete, amely főként az utóbbi években elhangzott beszédeiből, különböző fo­lyóiratokban megjelent ta­nulmányaiból, és eddig még nem publikált írásaihól tar­talmaz válogatást. Az 1957-ben indult. Marx és Engels művei című könyvfolyam most meg­jelenő 47. kötete Marx 1861 augusztusa és 1863 júliusa között született politikai gazdaságtani kéziratait fog­lalja magába. A Hídverők című sorozat újabb darab­jában Balogh Edgár erdélyi író-publicistának 1944—46. között a Világosság című lapban megjelent cikkeit ad­ják közre. Zoltai Dénes Egy írástudó visszatér című mun­kájában Lukács György 1945 utáni munkásságát foglalja össze. A tanulmánykötet a legújabb kutatások ered­ményeit hasznosítva ad ké­pet a filozófus tudományos és közéleti tevékenységéről. Hollós Ervin és Lajtai Ve­ra új könyve Horthy Miklós, a fehérek vezére címmel je­lenik meg. A Kossuth Kiadó Évfor­dulók ’86 című kötete első­sorban az ötven és a hu­szonöt esztendővel ezelőtt történt világjelentőségű ese­ményeket tartalmazza. Az újdonságok sorában talál­hatók egyebek között a ka­tolikus egyház magyarorszá­gi történetét és a Szakszer­vezeti Ifjúmunkás és Ta- noncmozgalom (SZÍT) lét­rejöttét, s szerepét bemutató kötet is. ? Mit és mennyiből...? Az új tervciklus fontosabb célkitűzései Lőrinciben A csaknem 12 ezer lakosú Lőrinci Nagyközség Tanácsa a közelmúltban foglalkozott a VII. ötéves terv célkitűzéseivel, a különböző településeket érintő fejlesztési elképzelések­kel. Most azért látogattunk el a tanácshoz, hogy immár a lezajlott népfrontbizottsági ülések visszhangját is tudván, tájékozódjunk, valóban mire kíván a legtöbbet áldozni a nagyközség 46 tagot számláló testületé, milyen feladatok végett mozgósítja a tanácsapparátust? Sokrétűek a célok, sok­féle értelemben formálhat­ják Lőrinci, Selyp, Petőfibá- nya, Zagyvaszántó arculatát, amennyiben rájuk szavaz a legközelebbi tanácsülés. Elsőként a vízellátás kér­dését érintjük. Úgy tűnik, hogy 1986-ban befejeződik a program, s a tanács által nyújtandó 7,2 millió forint támogatás hasznosításával minden utcába eljut az egész­séges ivóvíz, amelynek ügyét a helyi vízműtársulat is ha­tékonyan szorgalmazza. Ami az oktatásügy területét il­leti : Zagyvaszántón kíván­nak fejleszteni, éspedig az általános iskola bővítésével. A két új tanterem megépí­tése négymillió forintot igé­nyel, amit teljes egészében helyi erőből nem tudnának finanszírozni, de a benyúj­tott pályázat alapján remél­hető a megyei tanács 50 százalékos fedezetvállalása, aminek nyomán 1987-ben már zavartalanul folyhat az egyműszakos tanítás Zagyvaszántón. Ami a lakossági ellátást illeti, ebben ugyancsak ér­dekelt lesz Zagyvaszántó, és­pedig Petőfibányával együtt. Utóbbi helyen az áfész épít­tet egy korszerű ABC-áruhá- zat, amelyet egymillió forint­tal támogat a nagyözségi ta­nács, és anyagiakban ugyan­ennyit szán Zagyvaszántó kereskedelmi hálózatának fejlesztésére. Lőrinci ugyan­ekkor a belvízelvezetés problémáinak megszünteté­se érdekében „nyújtotta fel a kezét”. Nem alaptalanul, hiszen az őszi esőzések, a tavaszi hóolvadások idején gyakorta jutnak veszélyhely­zetbe lakóházak, utcák. Nos, az árokrendszer tökéletesí­tésére, a belvízveszély egyéb módon való megelőzésére 3,6 millió forintot irányoz elő a nagyközség VII. öt­éves terve. Már az eddig vázoltak je­lentős anyagi terhet képvi­selnek helyi szinten, és még nem ejtettünk szót az anya­község mostoha kulturáló­dási viszonyáról. A mozit is befogadó művelődési ház födémszerkezetének leszaka­dása miatt ugyanis hosszabb ideje nem tudnak Lőrinci­ben színházat, előadóesteket, hangversenyeket fogadni, s nem működhetnek a koráb­ban életképes kiscsoportok sem. Az új tervciklusban szeretnék ezt a „betegséget" orvosolni, sőt az épület fel­újításának tervén már dol­goznak is a szakemberek. A tanácsvezetés most azt re­méli, hogy — miután erre ígéretet kapott! — a költsé­gek ismeretében olyan tá­mogatást nyújt a megyei ta­nács, amelyet helyi forrás­ból csak meg kell toldani, és ismét lesz hajléka Lőrin­ciben a közművelődésnek. Említésre méltó továbbá, hogy mind e célkitűzések megformálásánál, illetve azok vitájában komoly sze­repet játszott Zagyvaszántó elöljárósága. Ahogyan az egyik tanácsvezető elmond­ta: megfelelő eréllyel, hely zetismerettel, de tudván a lehetőségek határát is, vet­te ki részét a kis település új típusú közigazgatási szer­ve az egész nagyközségre ér­vényes koncepció kialakítá­sából. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents