Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1985. október 28., hétfő Az SZKP programtervezete (Folytatás az 1. oldalról) dekében meghódítsák a tudományos-műsza­ki fejlődés újabb csúcsait. Az SZKP a jövőben is aktívan részt vesz abban a közös munkában, amely a testvé­ri országok gazdaságpolitikájának egyezte­tését, a népgazdasági szintű együttműködés mechanizmusának tökéletesítését, a terme­lési kooperáció és szakosodás elmélyítését, a tervkoordinációt, az előremutató tapasz­talatok cseréjét, a vállalatok és egyesülé­sek között közvetlen kapcsolatok megterem­tését célozza. A párt továbbra is hozzájá­rul a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerepének növeléséhez, a gazdasági, tudo­mányos-műszaki együttműködésnek kétol­dalú és többoldalú keretek közötti szélesí­téséhez. Az SZKP internacionalista feladatának tekinti, hogy a többi testvérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista közösség egységét, növelje erejét és befolyását, E közösség szi­lárdságától, minden egyes országa alkotó munkájának sikerétől, tevékenységének cél- tudatosságától és egységességétől nagymér­tékben függ a szocializmus és a kapitaliz­mus versenyének kimenetele, a világ civi­lizációjának jövője. A szocialista világrendszer fejlődésének tapasztalata arról tanúskodik, hogy a szo­cialista rendszer megteremt minden lehe­tőséget a társadalom szilárd előrehaladásá­hoz, csakúgy, mint az államok közötti kap­csolatok harmonikus fejlődéséhez. Egyik a másik nélkül azonban nem kép­zelhető el. Nem egyforma az országok gaz­dasági és politikai fejlettségi szintje, nem egyformák történelmi, kulturális hagyo­mányaik, illetve jelenlegi létkörülményeik. Nem mindenütt egyenes vonalú a szocialis­ta országok társadalmi fejlődése. A fejlő­dés minden nagyobb szakasza új, összetett feladatokat vet fel, amelyek megoldása összekapcsolódik az útkereséssel, az ellent­mondások és nehézségek elleni küzdelem­mel. Mindez — az SZKP meggyőződése sze­rint — hatalmas figyelmet és sokoldalú együttműködést követel azért, hogy ne le­gyen talaja olyan ellentéteknek, amelyek károkat okozhatnak a közös érdekeknek. Különleges jelentősége van az alapvető kér­désekben való koordinációnak, az egymás sikerei iránti elvtársi érdekeltségnek, a vál­lalt kötelezettségek pontos teljesítésének, a nemzeti, illetve a közös, internacionalista érdekek szerves egysége mély megérté­sének. Az új társadalom kialakulása és fejlődé­se a két világrendszer éles párharca köze­pette megy végbe. A szocializmus hadállá­sainak gyengítésére, a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak a szétzúzására az imperializmus differenciált politikai, gaz­dasági, ideológiai természetű intézkedés­rendszert dolgozott ki, megpróbálja kihasz­nálni a nacionalista hangulatokat. Az SZKP abból indul ki, hogy ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van a szocialista országok szilárd egységének és osztályszolidaritásának. Az SZKP és az egész szocialista világ ta­pasztalata arról tanúskodik, hogy sikeres előrehaladásának legfontosabb tényezői: a kormányzó kommunista és munkáspártok hűsége a marxista—leninista tanításhoz, e tanítás alkotó jellegű alkalmazása, a párt szoros kapcsolata a széles dolgozó töme­gekkel, tekintélyük és vezető szerepük erő­sítése a társadalomban, a párt- és állami élet lenini normáinak szigorú betartása, a szocialista néphatalom fejlesztése; a valós körülmények józan figyelembevétele, a felvetődött problémák időben történő és tu­dományosan megalapozott megoldása; a szocialista internacionalizmus elvein ala­puló kapcsolatok kialakítása többi testvéri országgal. Bármilyenek is legyenek az egyes szo­cialista országok sajátságai, gazdaságának színvonala, mértéke, történelmi és nemzeti hagyományai, mindannyiunk osztályérdeke egy és ugyanaz. Ami egyesíti és összefor- rasztja a szocialista országokat, fontosabb és összehasonlíthatatlanul több annál, mint ami elválasztja őket. Az SZKP meg van győződve arról, hogy a szocialista országok az egyenjogúság tel­jes betartásával és a nemzeti érdekek köl­csönös tiszteletben tartásával járják majd a mind fokozottabb kölcsönös megértés és közeledés útját. A párt segíteni fogja ezt a történelmileg haladó folyamatot.” Az okmány a továbbiakban felvázolja a fejlődő és a tőkés országokkal való kapcso­latok alapelveit. Kifejti az arra irányuló intézkedések széles körű és konstruktív programját, hogy megszüntessék a fegyver­kezést és elérjék a leszerelést, szavatolják a békét és a népek biztonságát. Az SZKP történelmi feladatnak tekinti a nemzetkö­zileg szigorúan és átfogóan ellenőrzött ál­talános és teljes leszerelést. Az SZKP to­vább törekszik arra, hogy korlátozzák és szűkítsék a katonai készülődés szféráit, 'kü­lönösen azokat, amelyek a tömegpusztító fegyverekkel függnek össze. „A katonai készülődésből teljes egészé­ben ki kell zárni a világűrt, hogy az ne le­gyen a katonai versengés színtere, halál és pusztulás forrása. A világűr kutatása és meghódítása csak békés célból, a tudomány és a termelés fejlesztése érdekében, és a népek szükségleteivel összhangban tör­ténhet.” Az intézkedések közül, amelyek megva­lósítására az SZKP következetesen töreked­ni fog. megemlítendők: lépések annak ér­dekében, hogy teljes mértékben kiküszöböl­jék az atomfegyvereket és ehhez kapcso­lódóan megszüntessék valamennyi válfajuk kipróbálását és gyártását, valamennyi atom­hatalom elutasítsa a nukleáris fegyver el­sőként való alkalmazását, az atomfegyverek teljes készletének befagyasztása, csökkenté­se és megsemmisítése; a más tömegpusztító fegyverfajták, köztük a vegyi fegyverek gyártásának beszüntetése és felszámolása, újabb ilyen típusú fegyverek létrehozásá­nak tilalma; az államok, mindenekelőtt az állandó BT-tagok, valamint a velük kato­nai szerződésben lévő országok haderőinek csökkentése, a hagyományos fegyverek kor­látozása, olyan újabb fegyverfajták létrehozá­sának betiltása, amelyek megsemmisítő ere­je közeledik a tömegpusztító fegyvereké­hez, az államok katonai költségvetésének csökkentése; a haderők és a fegyverzet befagyasztása és csökkentése a világ rob­banásveszélyes térségeiben, az idegen te­rületeken lévő katonai támaszpontok meg­szüntetése, intézkedések a kölcsönös biza­lom szilárdítására, a fegyveres konfliktu­sok, beleértve a véletlenszerű fegyveres konfliktusok keletkezése kockázatának csök­kentése. „Az SZKP álláspontjának lényege, hogy igyekszik elérni a világ katonai-politikai csoportosulásokra való megosztottságának leküzdését. Az SZKP állást foglal a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatá­sáért, vagy első lépésként, katonai szerve­zeteik felszámolásáért. A két katonai tömb szembenállásának enyhítése céljából a Szov­jetunió síkiraszáll azért, hogy kössenek szer­ződést az erőszak alkalmazásának kölcsö­nös elutasításáról, békés kapcsolatok fenn­tartásáról. E szerződés nyitva állna vala­mennyi állam számára" — hangoztatja a pártdokumentum. Az okmány kimondja: ,,A szovjet állam és szövetségesei nem törekszenek katonai fölény megszerzésére, de nem engedik meg a világ küzdőterén kialakult katonai-hadá­szati egyensúly megbontását sem. Ugyan­akkor következetesen törekednek arra, hogy ennek az egyensúlynak a szintje folyama­tosan csökkenjen, és hogy mindkét fél csökkentse fegyverzetének mennyiségét ar­ra, hogy ezáltal szavatolják valamennyi nép biztonságát.” „Az SZKP ünnepélyesen kinyilvánítja: nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönös­ségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazá­sával történő korlátozására a Szovjetunió ne állna készen" — húzza alá a program- tervezet. Külön fejezet foglalkozik azzal, hogy mi az SZKP szerepe és helye a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalomban. „Az SZKP alkotórésze a nemzetközi kommunista mozgalomnak. A szocialista társa­dalom tökéletesítése és a kommunizmus fe­lé vezető haladás érdekében kifejtett tevé­kenységét egyik legfontosabb internacio­nalista feladatának tekinti, amelynek tel­jesítése megfelel a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom, az egész emberiség érdekeinek” — jegyzi meg a programtervezet. Az okmány további megállapítása szerint az SZKP abból indul ki, hogy minden or­szág kommunistái „önállóan elemzik és ér­tékelik helyzetüket, függetlenül határozzák meg stratégiai irányvonalukat, politikáju­kat, a közeli és a végső célokért, a kom­munista eszményekért vívott harc különfé­le módszereit”. „Ha a testvérpártok között esetenként nézeteltérések merülnek fel bizonyos kér­désekben, az SZKP hasznosnak tartja az elvtársi vitákat egymás nézeteinek jobb megértése és a kölcsönösen elfogadható vé­lemények kialakítása érdekében. Ha azon­ban a marxizmus—leninizmus forradalmi lényegéről esik szó, az SZKP a jövőben is elvszerűen vissza fogja utasítani az oppor­tunizmust és a reformizmust, a dogmatiz- must és a széktásságot. Hasonlóképpen fo­gadja az SZKP a kommunista tevékenység osztálytartalmának elmosására, a harci cé­lok és e célok megvalósítását szolgáló mód­szerek forradalmi jellegének meghamisítá­sára irányuló kísérleteket. A tapasztalat azt mutatja, hogy a Marx, Engels, Lenin ta­nításainak alapjaitól való elhajlások gyengí­tik a kommunista mozgalom lehetőségeit.” Az SZKP — hangoztatja a programter­vezet — továbbra is fejleszteni kívánja a szocialista, a szociáldemokrata és a labou- rista pártokhoz fűződő kapcsolatait. „A ve­lük kialakított együttműködés főként a nuk­leáris háború megelőzésében tölthet be igen jelentős szerepet” — hangsúlyozza a dokumentum. Az SZKP kijelenti, hogy a jövőben is védelmezni fogja a 'kommunista világmoz­galom forradalmi eszményeit és marxista— leninista alapjait, alkotóan fejleszti a tu­dományos szocializmus elméletét, követke­zetesen küzd a dogmatizmus és a revizio- nizmus, a munkásmozgalomra gyakorolt bármilyen polgári, ideológiai befolyás el­len; mindent megtesz a testvérpártok össze- forrottságáért és akcióegységéért, a kom­munisták internaoionalista szolidaritásáért, annak érdekében, hogy a kommunista moz­galom még jobban hozzájárulhasson a vi­lágháború elhárításához; következetes po­litikát folytat a nemzetközi munkásosztály és minden dolgozó akcióegységéért abban a harcban, amelyet közös érdekeikért, a tartós békéért és a népek biztonságáért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívnak — fejeződik be a programtervezet. Külpolitikai kommentárunk )— Dupla vagy semmi VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG tart az ENSZ ái tál meghirdetett namíbiai szolidaritási hét rendez­vénysorozata. A világszervezet kezdeményezésére vi­lágszerte politikai akciókkal emlékeznek napjaink utolsó jelentős gyarmati területére, a dél-afrikai megszállás alatt álló Namíbiára. A volt német gyarmatot, Délnyugat-Afrikát va­laha éppen az ENSZ döntése tette dél-afrikai protek­torátussá. ám az Egyesült Nemzetek Szervezete ké­sőbb már képtelen volt elérni, hogy a pretoriai ha­tóságok vonják ki csapataikat a gyarmattá változta­tott országból. A Biztonsági Tanács sokszor emlege­tett 435. számú határozata csak papíron biztosította Namibia függetlenségét, s mivel az Egyesült Álla­mok és más tőkés országok nem voltak hajlandók hathatósan szankciókkal ösztökélni Dél-Afrikát a cselekvésre, a fajüldöző rendszer katonái mind a mai napig gazdaként járnak-kelnek az országban. Sokan úgy vélték, hogy a belső feszültség fokozó­dásával Botha kormánya esetleg megpróbál megsza­badulni a Namíbia miatti terhektől, igyekszik majd kihúzni a nemzetközi felháborodás méregfogát és lehetőséget biztosít pártfogóinak valamilyen korláto­zott „eredmény” felmutatására Afrika déli részén. Ezek a számítások azonban nem váltak be. Ma már világos, hogy Pretoria dupla vagy semmi alapon ját­szik: úgy próbál úrrá lenni a belső nehézségeken, hogy közben egy pillanatra sem csökkenti namíbiai jelenlétét, nem enged korábbi, merev politikájából A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG számára való­ban nincs más kiút, ha fenn akarja tartani az apar­theid rendszerét, mint a körömszakadtáig való véde­kezés mindenféle haladás ellen a térségben. Hiszen egy független, haladó Namíbia útjában állna az An­gola elleni ismételt támadásoknak, s újabb, a fekete őslakosság jogaiért harcolókat támogató erő jönne létre már valóban Dél-Afrika határain. Ráadásul a világ természeti kincsekben egyik leggazdagabb vi­dékéről van szó. s számos nemzetközi monopólium húz jelentős hasznot az olcsó munkaerő és az ala­csony adók nyújtotta lehetőségekből. Ez az egyik oka annak, hogy a vezető tőkés országok kormányai nem tesznek semmit a namíbiai függetlenség ügyének elő­mozdítása érdekében. Az már csak ráadás, hogy Na­míbia partjai mentén stratégiailag nagyon fontos hajózási útvonalak fekszenek, itt található a térség legjelentősebb mélytengeri kikötője, s a környező tenger halban rendkívül gazdag. NAGY KÉRDÉS, sikerül-e a tizenkilencre alsót húznia Botha kormányának, vagyis le tudják-e csillapítani az egyre 'inkább fékét vesztő belső fel­háborodást és a nemzetközi közvéleményt a hatósá­gok látszatintézkedései. A jelek — és gyakorlati­lag az összes dél-afrikai ellenzéki politikus — sze­rint immár nincs esély a békés rendezésre Dél-Af- rikán belül sem. Egy esetleges rendszerváltást pedig óhatatlanul kihasználnának a Namíbia független­ségéért küzdő, széles körű népi támogatást élvező SWAPO erői. Horváth Gábor Sevardnadze tárgyalásai Pillantás a hétre Az ENSZ-közgyűlés jubile­umi, negyvenedik ülésszaká­ra New Yorkba érkezett ál­lam- és kormányfők már elutaztak a világszervezet székhelyéről, így most első­sorban a kétoldalú találko­zók kerülnek előtérbe. A hírügynökségi előrejelzések bővelkednek magas szintű tárgyalásokban — sőt, még a világűrben is várható egy s más ... HÉTFŐ: A szudáni minisz­terelnök Bonnba utazik, Ga- zuli Dafallah kormánya most támogatókat keres, hiszen az amerikai segítség pót­lása nélkül nem re­ménykedhet gazdasá­gi programjának sikerében Az Egyesült Államok pedig nem szokott olyan államokat segélyezni, amelyek bírálják ! közel-keleti politikáját. KEDD: Raul Alfonsin ar­gentin elnök Brazíliába lá­togat hogy José Sarney bra­zil államfővel tárgyaljon. Latin-Amerika két regioná­lis nagyhatalma sok tekin­tetben azonos cipőben jár, hiszen hosszú katonai ura­lom után csak nemrégiben tért át a polgári kormány­zásra, s a gazdaságban, a társadalomban egyaránt ha­talmas problémákkal kell megküzdenie. SZERDA: A tervek szerint í újabb útra indul a Chal­lenger amerikai űrrepülőgép. Az utasok között ezúttal két nyugatnémet kutató is lesz. CSÜTÖRTÖK: Grenadára látogat az angol királynő. II. Erzsébet utazására nem sokkal azután kerül sor, hogy a szigetet elhagyták az utolsó amerikai katonák is. Az 1983-as agresszió miatt Nagy-Britannia komolyan neheztelt az Egyesült Álla­mokra. PÉNTEK: Genfben befeje­ződik az atom- és űrfegyver­zetről folytatott szovjet— amerikai tárgyalássorozat harmadik fordulója. A meg­beszélések bizalmas jellegű­ek, de a kiszivárogtatott ke­vés részletből is világos, hogy egyelőre nincs szó érde­mi haladásról. Talán majd a csúcstalálkozó utáni, ne­gyedik menetben sikerül az áttörés ... SZOMBAT: A pakisztáni államfő Egyiptomba látogat. Ziaul Hakk tábornok rend­szerének egyik legszorosabb szövetségese Mubarak elnök, a két országot a vallási alapokról kiindulva erős gazdasági, politikai és kato­nai szálak kötik össze. VASÄRNAP: Törvényho­zási és elnökválasztásokat tartanak Guatemalában. A közép-amerikai országok kö­zül viszonylag még jobb hely­zetben lévő államban az Egyesült Államok által támo­gatott jobboldal győzelme biztosra vehető, csak az a kérdés, változik-e ezután je­lentősen a guatemalai bél­és külpolitika. Kétórás eszmecserét foly­tatott pénteken az ENSZ székhelyén, New Yorkban Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. Szovjet részről felhívták az NSZK vezetőinek figyelmét a Szovjetunió békekezdemé­nyezéseire. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügy­miniszter a közeli napokban Kubába érkezik — jelentet­ték be pénteken Havanná­ban. A szovjet politikus a kubai párt és kormány veze­tő testületéinek meghívásá­ra tesz baráti látogatást a szigetországban. Radzsiv Gandhi Moszkvában INDIA A BÉKE HÍVE A szovjet—indiai kapcso­latokról és a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó idő­szerű nemzetközi kérdések­ről folytatott eszmecserét szombati találkozóján Miha­il Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő. Gandhi New Yorkból hazatérőben szakította meg rövid időre útját a szovjet fővárosban. Mihail Gorbacsov felhív­ta partnere figyelmét a Szovjetunió konstruktív ja­vaslataira, amelyek megva­lósítása valódi áttörést je­lentene a nemzetközi kap­csolatok fejlődésében, a föl­di fegyverkezési hajsza meg­fékezésében és a világűrre való kiterjesztésének meg­akadályozásában. Hangsú: lyozta: a Szovjetunió szi­lárdan síkraszáll az emberi­ség előtt álló legégetőbb problémák igazságos megol­dásáért. Az SZKP KB fő­titkára nagyra értékelte In­dia szerepét a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására irányuló egye­temes erőfeszítésekben. Radzsiv Gandhi kijelen­tette, hogy India szilárdan elkötelezett a béke és a ha­ladás, a népek függetlensé­ge, az államok egyenjogú együttműködése, a fegyver­kezési hajsza elleni küzde­lem, a nukleáris katasztrófa elkerülése ügye iránt. Rámu­tatott a világűr militarizálá- sának megakadályozására és a hadászati nukleáris fegy­verek jelentős csökkentésé­re irányuló szovjet javasla­tok jelentőségére. Űrkutatási sikerek Kínában Kína készen áll arra, hogy saját hordozórakétákkal az űrbe juttassa más országok mesterséges holdjait. E beje­lentés a kínai űrkutatási minisztertől, Li Hszüe-o-tól hangzott el abból az alka­lomból, hogy visszatért a Földre egy öt nappal koráb­ban felbocsátott kínai tudo­mányos kísérleti műhold. A miniszter azt is felfedte, hogy Kínában — Kanszu valamint Szecsuan tarto­mányban — két, műholdak felbocsátására alkalmas te­lep is létezik. A mesterséges holdat a „Hosszú menetelés-2" típusú hordozórakétával bocsátot­ták fel, s ez volt a hetedik alkalom, hogy ezt a típust használták sikerrel műhol­dak Föld körüli pályára juttatásában.

Next

/
Thumbnails
Contents