Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 19*5. október 19., szombat „A ma könyörtelen gyorsasággal válik tegnappá” Beszélgetés Vass Henrikkel A közelmúltban lezajlott 40 év a helytörténetei-honismereti kutatások tükrében című tanácskozást Vass Henrik zárta, aki az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének nyugalmazott igazgatója, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. Hosszú évek tapasztalatait összegezte, amikor szólt a két nap alatt elhangzott előadásokról, vitákról. Szemléletében az értékmegőrzés játszotta a tő szerepet, véleménye szerint ez lehet a honismereti munka legfőbb értelme. Ezért, amikor megkerestük a konferencia végeztével, először erről az álláspontjáról érdeklődtünk. Jogos örökség — Miért éppen ezt a mozzanatot hangsúlyozza, amikor e témakörről beszél, hiszen mások sokkal nagyobb súlyt fektettek egyéb vonatkozásokra? — Véleményem szerint nélkülözhetetlen szerepük van a helytörténeti-honismereti kutatásoknak az értékek feltárásában és a hagyományok ápolásában. A szocialista történeti szemlélet kialakításának nélkülözhetetlen elemét jelentik ezek. Abban pótolhatatlanok, hogy a felnövekvő nemzedék számára feltárják: miért és miben jelenti az ő saját sorsát, múltját elődeink élete, teremtő munkája. Éreznie kell mindenkinek, hogy folytat valamit, alkotórésze, örököse egy nagy folyamatnak. Társadalmunk jellegéből fakad, hogy nincs olyan érték, amelyről a szocialista nemzet lemondhatna, amelyet a feledés homálya tartósan elfedhetne, minthogy — valljuk — a dolgozó nép tekinthető minden általános emberi és nemzeti érték örökösének. A hely- történeti munka tehát átörökítése ezeknek az értékeknek, s — ez a tanácskozás egyik konzekvenciája — számolnunk kell azzal, hogy a mindenkori ma könyörtelen gyorsasággal válik tegnappá. — Mennyire szolgálta ez az összejövetel az ön áltál vázolt célt, esetleg mi módosította a megvalósulást? — Visszatekintve, nem egészen a címben megfogalmazott kérdésre válaszoltak az előadások. Ennek több oka is van. A terület részben gazdátlan, még a Magyar Történelmi Társulat sem fogja át egészen. Hiányoznak alapvető követelmények a módszeres áttekintéshez. Sokan követelték a két nap során egy országos helytörténeti bibliográfia elkészítését, Ma a helytörténeti irodalom hihetetlenül nagy mennyiségű, szinte átláthatatlan. Amikor készültem tisztemre, lementem a Párttörténeti Intézet könyvtárába, hogy valamilyen benyomást szerezhessek. A soksok kiadvány mellett alig találtam módszertani, elméleti munkákat. Itt még van pótolnivaló. A megyék feladata — Hogyan lehetne megteremteni az alapul szolgáló bibliográfiát, ha szinte szám- bavehetetlenül sok a nyomtatvány? — Nem könnyű feladat, országos irodalomjegyzéket készíteni valószínűleg belátható időn belül nem is lehet. A konferencia idején viszont már találkoztunk konkrét javaslattal: a Magyar Könyvtárosok Egyesülete lépéseket tesz a helyi lapok repertóriumának kidolgozása, s a honismereti irodalom áttekintése felé. Ügy látom, hogy megyei szinten kezdhetnének hozzá igazából e nélkülözhetetlen munka elvégzéséhez. Emellett lehetne továbbhaladni az alapok megszervezésében. Kiemelném itt a történelem- tanárok szerepét. Jó lenne, ha az igazgatók jobb szemmel néznék azt, aki búvárkodik. Véleményem szerint sokkal meggyőzőbben tudja tanítani az a történelmet, aki otthon van a hely hagyományaiban, múltjában. Nagyobb segítséggel felkészültebbek lehetnének a pedagógusok, jobban megismerhetnék a segédtudományokat, a stílus fegyelmét. — Merrefelé haladhatna a honismereti munka, milyen feladatokat lát a kutatók előtt? — Saját példámmal igazolnám, hogy mennyi tennivaló van: egyik barátom, a Veszprém megyei első titkár őrizgetett egy olyan dokumentumot, amely az 1956. november 1-i újjáalakuló taggyűlés jegyzőkönyve volt. Szinte felbecsülhetetlen ez az érték, és sok más hasonló hever padláson, ládafiában. Ezek összegyűjtése sürgős, hogy ne legyenek az enyészet martalékává. Erre diákokat is lelhetne mozgósítani. összességében igaza van Glatz Ferencnek, aki arra hívta fel a figyelmet előadásában, hogy ki kell tágítani a források körét. Sok kutatásra váró, feldolgozatlan téma van, melyekre itt is figyelmeztettek. Az évfordulók haszna — Többen megkérdőjelezték az évfordulókra készült müvek értékét, mondván, hogy történelmietlen ez a megközelítési mód. Mi erről az ön véleménye? — Objektívebben kell megítélni ezt a kérdést. Ezeket a jubileumokat csomópontnak is lehet tekinteni, arról sem szabad megfeledkezni, hogy felhívják a figyelmet a múltra, no meg nagy jelentőségű kötetek láthatnak ilyenkor napvilágot. Természetesen veszélyei is vannak az ünneplésnek: kiemelhetik a történelmi folyamatból, a háttérből, a mozgatóerők közül a jelenségeket. Elv eh étik az időt a hosszabb távra szóló tervezéstől is. Szűkösek az anyagi erők, olykor csak erre van pénz. Mégis úgy ítélem meg, hogy sokkal nagyobb az érték, mint a hátrány, nem szabad eltekinteni a megemlékezésektől, csak a fogyatékosságok ellen kell küzdeni. — Régi gondnak számít a helytörténeti-honismereti kutatásban, hogy különbséget tesznek profi és amatőr között, lebecsülik a tudomány berkein kívül tevékenykedőket. Van-e ennek a megosztásnak ön szerint létjogosultsága? — Mindig nehezteltem, amikor munkahely szerint ítélték meg a kutatókat. így nem lehet különbséget tenni profi és amatőr között. Számomra másfajta választóvonal létezik. Többet tehet le az asztalra egy. pedagógus, aki helytörténeti munkával foglalkozik, mint egy intézetben dolgozó historikus. Nem lehet mérce az hogy valaki hol dolgozik vagy miből él. A munka minősége lehet az értékrend, az, hogy szellemi fejlődésünk érdekében ki mit tett az asztalra. Ebből a szempontból jogosnak érzem azt a követelést, ami több szekcióban megfogalmazódott: kapjanak helyet az igényes helytörténeti írások központi szaklapokban, építsen rájuk a szaktudomány. Kiegészítik egymást — Ha már itt tartunk, a tanácskozás tükrében mit lehet elmondani a helytörténeti-honismereti munka megbecsüléséről, presztízséről? — Akadnak még hiányosságok. Szemléleti változásra szükség van, hiszen az derült ki a konferencia egészéből, hogy a helytörténet és honismeret nem szolgálólánya az országos történet- írásnak. Sőt, szervesen kiegészítik egymást, nélkülözhetetlen a két ág az óriási feladatok elvégzésében. Ezt nem árt tudatosítani a későbbiekben, hogy ne kerüljenek zsákutcába a szakemberek. Itt sok konkrét javaslat született, amit érdemes megszívlelni, felhasználni: új lendületet kaphat a munka. Ezért végezetül köszönetét mondanék minden szervezőnek, s az egri házigazdáknak: a tanácskozás hozzájárult lényeges kérdések tisztázásához. Gábor László Vannak még fehér foltok... Megyei helyzetkép Megyénkben a felszabadulás után településtörténetté,1 két kutató foglalkozott. Kovács Béla Adatok az Egri Völgy középkori település- történetéhez című tanulmányában, amely 1970-ben jelent meg, főként a vallonok megyei betelepedését elemezte. Ugyanő a Hevesi Szemle 1973. 2. számában írt e témáról: Idegen etnikumú telepesek a középkori Heves megyében című cikkében. Soós Imre a török kiűzése utáni időszak benépesülését, vizsgálta 1955- ben megjelent könyvében. A megye gazdaságtörténetének feldolgozása során az ipartörténetet említem először. Ennek feldolgozását Soós Imre kezdt.e el. Az ő nevéhez fűződik a Mátra ércbányászatának és megyénk szénbányászata múltjának feltárása, ö dolgozta fel Szőkefalvi-Nagy Zoltánnal együtt a Párádon működő első magyarországi timsógyár történetét. Sugár István pedig a bélapátfalvi papírmalom históriájának megírására vállalkozott. A XIX. század második fele és a XX. század megyei ipar- történetének feldolgozása jórészt még várat magára. Eddig az ipari üzemek közül két igényesebb monográfia készült. Csóka János az Egri Dohánygyár történetét dolgozta fel 1958-ig, Csiffáry Gergely pedig az egercsehi szénbánya monográfiáját készítette el. Az ipartörténetnél kell szólni a céhek múltjának feldolgozásáról. Ezen a téren Lénárt Andor és Löffler Erzsébet munkássága jelentős. A megye agrártörténetével több évtizeden át foglalkozott Soós Imre, különös tekintettel a jobbágyság történetére. Kutatásainak eredményeként látott napvilágot szerény külsőben a téma országos viszonylatban is egyik legjobb feldolgozása: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században című munka. A jobbágyfelszabadítás megyei történetének feldolgozása Annási Ferenc nevéhez fűződik. Néhány évvel ezelőtt a Heves megyei Levéltárban kezdődött el az egri püspökséget magában foglaló vármegyék dézsmajegyzékeinek feldolgozása 1548-tól Bán Péter irányításával. A levéltár egyik munkatársának — Nemes Lajosnak — témája az egri szőlőmonokultúra kialakulásának és fejlődésének feltárása. A megye jobbágyfelszabadítás utáni agrártörténetének feldolgozása még csak a kezdeteknél tart. Említésre érdemesek a dualizmus korából Kozári József vizsgálatai néhány település birtokviszonyait illetően. Még feldolgozatlan az ellenforradalmi rendszer időszaka agrárviszonyainak alakulása. A felszabadulás utáni szakasz agrártörténetének átfogó feldolgozása még nem készült el. A megye kereskedelemtörténetének feldolgozása még szintén várat magára. A különböző szövetkezettípusok hibájának megírásával évtizedek óta foglalkozik Varga László. A megye társadalomtörténetének feldolgozása is lényegében előttünk álló feladat. Ezen a téren Bohony Nándor írásait említhetem meg, az 1828-as összeírás megyei adatainak elemzése kapcsán. A következőkben a politikatörténet helytörténeti vonatkozásait sorolnám. Ez helytörténetírásunk legkevésbé művelt ágazata. Ilyen vonatkozásban területünk XI. és XV. század közötti történetéről alig tudunk többet, mint a múlt század végén kiadott megyetörténetben olvasható. A XVI. századtól, a jobbágyfelszabadításig kitűnő összefoglalót adott a nemesi vármegyéről és a jobbágyság helyzetéről Soós Imre. Helytörténészeink kedvenc témája volt már a felszabadulás előtt is sokat kutatott 1552-es várostrom. E témakörben főként Sügár István és Szántó Imre hozott számos új adatot felszínre, a kutatásaik révén az egri vár ma már a legjobban ismert erősségek közé tartozik. A XVII. századi nemesi vármegye közigazgatási viszonyait mutatta be Soós Imre A hódolt szolgabíró és a hódolt esküdt Heves megyében a XVII. században című, 1973-ban közreadott tanulmányában. A XVIII. század elején lezajlott Rákóczi szabadság- harc történet év el kapcsolatban Szántó Imre közölt eddig még ismeretlen adatokat az egri vár 1710. évi feladásáról és Telekessy István püspök szabadságharc alatti szerepéről. Az 1711-től az 1848-ig tartó majdnem másfél évszázad politikai történetének vizsgálatára csak egy kutató vállalkozott. Balogh György dolgozta fel az újoncszállítás megyei történetét a francia háborúktól 1847-ig. Ugyanő írt dolgozatot az 1849. évi tavaszi hadjárat megyei . vonatkozásairól. Az önkényuralom és a dualizmus korszaka politikai történetének feldolgozását mindössze Sebestyén Sándor Csiky Sándor politikai pályája című munkája jelzi. Az ellenforradalmi rendszer időszakából mindössze a megyei törvényhatósági bizottság működését dolgozta fel Grúz János. Dr. Szecskó Károly Örökségük az i A Lenin út 40. szám alatti újjávarázsolt épületet 1889-ben emelték, méghozzá módosnak számitó emberek. Ez akkor is így van, ha a két kicsiny szobában két família — a K. Kovács és a Csomós — szorongott. Ha a munkából hazaértek, a hosszú nyári estéken a kapu elé telepedtek, rögvest érezhették a viszonylagos gazdagság megnyugtató érzését. Érthető is, mert a portával szemben, a festői domboldalon ott sorakoztak — néhány közülük ma is létezik — a szegények egészségtelen barlanglakásai. Hegybe vájt menedékek azoknak, akik a nyomor legalsó szintjén küszködtek a mindennapi megélhetésért. Erre a sorsra utalnak azok a fotók, amelyek a hátsó helyiség falaira kerültek, s felelevenítik a falu históriájának megrendítő mozzanatait. Adatok igazolják, hogy őseink már az Árpád-korban megtelepedtek itt. A legtöbben nem sokat remélhettek, hiszen a Kánya-patak két oldalán kevés volt a megművelhető terület, s annak jó részét is a nagybirtokosok uralták. Az egykori román stílusú templom körül hét hivalkodó kastély és kúria tanúskodott — közülük a legszebb, a De la Motte nevet viselő ma is áll — va- gypnúkról, hatalmi fölényükről. Egy 1863-as feljegyzés szerint kétszázhatvanhat házas zsellér és negyvenegy urasági cseléd birkózott Nosz- vajon az egyre nehezebben I W I Bn |VJ# l iTf If, ; ■
