Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 19., szombat ■papeaasH LUI Egyetértéssel közös akarattal írta: Virizlay Gyula, a SZOT titkára Fegyelem Mindig gondban vagyok, ha arra a kér­désre keresem magamban a választ, hogy fegyelmezettek vagyunk-e mi? Miért is tudnék én erre felelni? Mégis foglalkoz­tat a gondolat. Ha úgy „általában" kell fogalmaznom, azt feltétlenül ki kel] jelentenem, hogy fe­gyelmezettek vagyunk. Egy sor dolog er­re kényszerít bennünket, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Vannak szakmák, ame­lyekben még a tévedés lehetősége is ki­zárt. Ezeken a területeken tehát a fegyel­mezettség magától értetődő. A többinél... ? Itt jut eszembe a sokat emlegetett munkamorál. Milyen gyakran elhangzik, hogy a munkások nem feltét­lenül hasznos tevékenységgel töltik el a nyolc órát az üzemben, a gépek mellett, a szerszámok társaságában. Ezzel a meg­állapítással szívesen vitatkoznék, arra hi­vatkozva, hogy ahol dolgozni kell, ott nem lehet csípőre tett kézzel ácsorogni. Az. üzem- és a munkaszervezés önmagában „kényszerpályát" jelent, ami nem tűr el lődörgést, csevegést, szomszédolást. Igaz, tudok ellenpéldát is. Olyat, hogy szigorított követelményekről bebizonyítják a munkások, hogy azok eleve teljesíthe­tetlenek Lehetséges ez? Hiszen ott van a művezető, ott van az üzemvezető, de ha csak a szocialista brigádot veszem alapul, akkor is hihetetlennek tűnik, hogy a munkás „lassítson" és ne minden idegszá­lával a teljesítésért, mi több: a túlteljesí­tésért igyekezzék. Pedig ... ! Lehetséges ez? Igen, Mi teszi lehetővé ezt a csendes időpocsékolást? Most jön az a következtetés, ami meghökkentő, amit óvakodnék megfogalmazni, ha nem az jár­na állandóan az eszemben, hogy a tények­kel szembenézni nemcsak kell, hanem muszáj. Márpedig a muszáj az nagy úr. Szóval? Miért lehetséges fegyelmezet- lenkedni? Azért, mert ez a lehetőség ben­ne van a levegőben. Nálunk nem illik „stréberkedni". Ha valaki apró „stikliket" csinál, arra elismerően mosolyognak a többiek. Dehogy szólják meg érte. Sőt! Mi következik ebből? Például az, hogy elterjed a különböző rendelkezések meg­szegése. Mutassanak nekem egyetlen olyan utcát, amelyben a parkolást tábla tiltja és ezt a táblát tiszteletben tartják az au­tósok. Hányán kerékpároznak a gyalogo­sok részére fenntartott szakaszon? Hány kismotoros hajt be a tilos jelzés ellenére is a az utcába? Hány padot, fát rongálnak meg a parkokban, tépik ki a virágot? Hány te­lefonfülkét tesznek használhatatlanná? Folytassam? Pedig akik ezeket a vétsé­geket elkövetik, mindnyájan tudják, hogy a fegyelem ellen cselekszenek Van kiút? Az ellenőrzés. Például. G. Molnár Ferenc Egy brigád jó példája... Pillantás az MHSZ megyei gépjárműiskola autószerelő műhelyébe A szervezett dolgozók több milliós tábora, társadalmunk nagyobb figyelemmel for­dul a szakszervezetek felé: szeptemberben megkezdőd­tek az alapszervezeti válasz­tások, és a kongresszusi előkészületek. ' A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megterem­tésével, vagy a dolgozók művelődésével 'foglalkozni. Sokat vállalnak magukra a szakszervezeti tisztségvise­lők, viszont eredményeink a korábbiaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a csaknem ötmil­lió szervezett dolgozó közös akaratán, felelős cselekvé­sén múlik. Gondjaink meg­oldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a tár­sadalomért érzett felelőssége és magatartása volt a meg­határozó. Ma is ez a mi leg­főbb tartalékunk. A legjobbakra építsünk A ' szakszervezeti mozga­lom mindenkori fő célkitű­zése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a tö­rekvéseit. A mintegy ne­gyedmillió szakszervezeti bi­zalmi ebben a legfőbb szö­vetségesünk, azok, akik együtt élnek, együtt dolgoz­nak társaikkal. Ez a min­dennapos, egyéni megközelí­tésű mozgalmi munka újabb ösztönzést kapott a választá­sok során. A szakszervezeti mozga­lomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot hoz­tak, nem sajnálták rá az időt, a fáradságot, akik vál­lalták a vitákat, mások meg­győzését. Voltak és vannak, akik mindennapi munká­jukkal kivívták dolgozótár­saik megbecsülését, szavuk­nak hitele van. Példájuk­kal megmutatják, hogy le­hel és érdemes pontosan, szépen dolgozni, a munká­nak nemcsak a kereset a haszna. Rájuk lehet építe­ni, szavukra odafigyelnek a dolgozótársak. Ilyen embe­rek az igazi szakszervezeti bizalmiak is, akik nevükhöz, funkciójukhoz méltóan dol­goznak a mozgalomban. Amikor a mozgalom to­vábbfejlődése, a szakszerve­zeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett jelentősé­ge van annak, hogy cselek­vőképes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségvi­selők kerüljenek minden funkcióba. Az első tapaszta­latok azt mutatják, hogy a dolgozók ezúttal is olyan munkatársukra adják szava­zatukat. aki képes csoportja tagjaival közösen kialakítani álláspontját, akiknek- szavára hallgat a gazdasági vezetés, és akinek tekintélye van a dolgozótársai körében is. A választások bizonyítják, hogy a bizalmi — miként minden szakszervezeti vezető — iga­zi tekintélyét, rangját nem a jog- és hatáskörök adják, hanem azok a dolgozók, akik megválasztották, és akik a mindennapos munkában is mögötte állnak. A szakszer­vezeti tisztségviselők, a vá­lasztott testületek jogai va­lójában a szervezett dolgo­zók jogai, amelyeket a vá­lasztott szakszervezeti szer­vek és vezetők az ő nevük­ben és érdekükben gyakorol­nak. Erről soha sem szabad elfeledkeznünk. Jobban élni lehetőségeinkkel Sok kérdésről esik szó a választások során kibontako­zó társadalmi méretű párbe­szédben: élet- és munkakö­rülményekről, az országos politika'.és a megyei, városi élet megannyi tennivalójáról, a munkahely jelenéről és jö­vőjéről. Terveink azonban csak munkánk minőségének, hatékonyságának további ja­vításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdek- védelemnek is a végzett munka a reális alapja. So­kan említettek munkahelyi tartalékokat, amelyek kihasz­nálása javára válik a társa­dalomnak, a kollektívának és az egyes dolgozóknak. Miközben alapvető vív­mánynak tekintjük a munká­hoz való jogot, mind gyak­rabban kell szólnunk arról is, hogy ki miként, milyen színvonalon, milyen hatás­fokkal teljesíti a kötelességét. Bátrabban kell különbséget tennünk az egyes munkák társadalmi hasznossága közt, és kiemelt figyelmet szentel­ni, elsőbbséget adni mind­azon törekvéseknek, amelyek tovább gazdagítják szocialis­ta társadalmunk eredménye­it. A munka számunkra több. mint az anyagi és szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításának eszköze. Az emberi értékeink igazában a munkában telje­sednek ki, hasznosságunkat legjobban munkánk fejezi ki. Életünk valamennyi terü­letét fejlesztő, jelentős vál­tozások idején az emberi magatartás, a műveltség, a kulturáltság rendkívül nagy értékké válik. Ennek fontos­ságát napjainkban is érzékel­hetjük. A szakszervezetek­nek elő kell segíteniük, hi­vatásukból fakadóan, hogy a gazdasági vezetés a mun­kások műveltségének növelé­sét hosszabb távú folyamat­ként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai változások, a szakmaváltá­sok, átképzések kényszerítő hatásán. A műveltség gya­rapításában kapjon nagyobb szerepet a munka, a munka­helyi környezet kultúrájá­nak fejlesztése, a személyi kapcsolatok, a viselkedés kulturáltabb formáinak ki­alakítása. A munkahelyeken valósulnak meg terveink A szakszervezeti munka szempontjából is új helyze­tet jelént a vállalatok nö­vekvő önállósága, mert egy­értelműbben és láthatóbban feltárja minden dolgozó szá­mára: ha a kollektíva min­den tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is na­gyobbak, többet lehet elosz­tani. több jut szociális, kul­turális célokra. Ebben a helyzetben megnőtt a mun­kahelyi közélet jelentősége. A termelés körülményeinek alakítása, a termékszerkezet formálása, a munka szérve- zése, a differenciáltabb el­osztás érvényesítése, a mun­kahelyi társadalmi légkör ál­lapota szinte naponként készteti az embereket állás- foglalásra, véleménynyilvá­nításra. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére tá­maszkodva kívánjuk a mun­kahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egy­értelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzé­keltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy menteges­sék a munkaszervezés hiá­nyosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy kö­zös erővel legyünk úrrá prob­lémáinkon, gondjainkon. A szakszervezetek befo­lyása és tekintélye a min­dennapok gyakorlatában ala­kul, formálódik, amikor meg­hirdetett elveink szembeke­rülnek a gyakorlat tapaszta­lataival. A tudatos munká­hoz szükséges, hogy ki-ki értse terveinket, lássa saját szerepét és lehetőségét. A továbbfejlődés útján Sok mindent újra kell gon­dolnunk a szakszervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsö­dés, a továbbfejlődés folya­matát. A megyei küldöttér­tekezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa a mostani választá­sokon elhangzó tapasztalatok, javaslatok, józan kritikák a megye, az ágazat, az ország reális lehetőségei alapján je­lölik majd ki ennek konk­rét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erősítsük belső életünk de­mokratizmusát, tejlesszük szervezetünk mozgalmi ar­culatát. Elvárják a szakszer­vezetektől, hogy érzékelhe­tőbb módon legyenek része­sei az érdekek körül folyó egyeztetéseknek, és önállóbb, kezdeményezőbb magatar­tást tanúsítsanak a döntések kialakítása során. Ezeknek a véleményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kongresszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az ed­digieknél könnyebb az elkö­vetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szakszervezeti munkának. Az emberek döntő többsége meg­érti, hogy gondjaink na­gyobb részt olyanok, amelye­ket együttesen oldhatunk meg. Az emberek nagy több­sége képes és akar becsüle­tesen dolgozni, tisztességesen élni. Ebben a munkában még jobban építeni kívánunk minden tisztességesen dolgo­zó ember közreműködésére. Mai feladatainkat éreztetni, láttatni és cselekvésre ösz­tönözni — ebben van a szak- szervezeti munka nagy fel­adata. Ezt nem lehet formá­lisan végezni, csak hittel, meggyőződéssel. Ezáltal tud­juk erősíteni a bizalmat a nehezebb időkben, a bonyo­lultabb feladatok végrehajtá­sa közben is, a szocialista eszmék iránt. A.dolgozó embert megille­ti az. hogy ismerje a célokat, a törekvések mögött meghú­zódó okokat, a várható kö­vetkezményeket. Elvárja az ügyeivel való gondos törő­dést. a demokrácia további fejlesztését. mindenekelőtt ott, ahol a napi munkaidejét eltölti, ahol közvetlenül érin­tik őt az intézkedések. Ott kapjon választ, magyarázatot kérdéseire, ott érveljünk, ott vitatkozzunk. Mindebben nem kevés tennivalója van a szakszervezetnek V z. s Ha valahol igazán fontos, hogy a forgalomban részt vevő autók kifogástalan mű­szaki állapotban legyenek, akkor az oktatásban haszná­latosaknál még inkább el­mondható mindez. Az MHSZ megyei Gépjárműiskola év­ről évre figyelemre méltó eredményeket ér el. Ehhez nem elegendő csupán az ok­tatás magas színvonala, ' a tanulók szorgalma. A háttér­ben kiváló munkát végeznek az autószerelők is. így aztán nincs állásidő, ha javítani­való adódik, akkor azt gyor­san el tudják végezni. Pro- kaj Jánossal, az autószere­lők brigádvezetőjével arról beszélgettünk, hogy mindezt milyen körülmények között csinálják. —. Sokáig nagy volt itt a mozgás — mondta — Ügy tűnik, hogy az egy éve újjá­alakult brigádunk együtt marad. Sasvári János a bri­gád vezető-helyettes, aki az eltelt évtizedek alatt nagy ta­pasztalatokat szerzett a szak­mában, s még két fiatal tar­tozik hozzánk. Nekik még van mit tanulniuk, de érde­mes foglalkozni velük, mert szorgalmasak, igyekvőek. — Jó másfél éve elkészült a Vörös tüzér utcai telepü­kön a gépkocsimosó. Mennyi­vel lett könnyebb ezáltal a munkájuk? — Ez elsősorban az okta­tóknak nagy segítség. Így könnyebben tisztán tudják tartani az autókat. S ez kü­lönösen télen jelent sokat. Igaz, vállaltuk az üzemelte­tését. Sikerült munkaidő után, illetve szombaton olyan megoldást is találni, amely- lyel segíthetjük a város ez irányú szűkös szolgáltatását. Tulajdonképpen gmk-ban végezzük ezt a munkát, már ami a szolgáltatási jelleget illeti. Az építkezésből is bő­ven kivettük a részünket. Az alapozástól a betonozásig, a végső munkálatokig sok társadalmi munkát végez­tünk, mire felépült a mosó. Többek között ennek is kö­szönhető, hogy vigyázunk is rá nagyon, így igazán ma­gunkénak érezhetjük. — Milyen a kapcsolatuk az oktatókkal? — Egy jó csapat dolgozik most együtt. Különösen so­kat számit, hogy a kapcso­latunk zökkenő nélküli, mondhatnám azt. hogy bará­ti légkörben végezhetjük mindennapi teendőinket Az pedig csak használ, ha vala­ki jól érzi magát a munka­helyén. — A feltételekről is ha­sonlóan vélekedik? — Egyelőre úgy tűnik, hogy nem lehet panaszunk a mű­hely felszereltségi állapotára. Természetesen ez az a terü­let. ahol állandóan fejlesz­teni kell, hogy holnap is megfelelhessünk az elvárá­soknak Ígéretet kaptunk ar­ra, hogy fejlesztési célra a közeljövőben kapunk nyolc­vanezer forintot. — Az autószerelők rémál­ma az alkatrészhiány. Ho­gyan állnak ezzel? — Akkor sem szabad két­ségbeesni, ha valami nincs, • ! ., '<■ 'i. < ■' mert ilyen bármikor előfor­dulhat. Az ‘ olyan alkatré­szeket, amelyeket nem tu­dunk megszerezni, s így új­jal pótolni, azokat felújítjuk Igaz, több munka adódik ve­le, viszont nincs termelés­kiesés. Amíg ezt annak ide­jén nem csináltuk, s vártuk az új alkatrészeket, szinte garmadával álltak a műhely előtt az autók, aztán pedig elindult a nagy kapkodás, a tűzoltómunka. A jelenlegi munkaszervezésünkkel elér­tük, hogy szinte nem is érez­zük a gépkocsipark nagysá­gát. Pedig 44 autóra vagyunk négyen. S itt azért még visz- sza kell kanyarodni egy mondat erejéig az oktatók­ra. Nincs egymásra mutoga­tás, hogy ők tették tönkre. s mi nem javítottuk meg rendesen. Ez az a bizonyos baráti légkör, amiről már beszéltem. Mindenki végzi a maga dolgát, közben pe­dig figyel a másikra, de ezt segítő szándékkal teszi. Ezt a légkört, ami az MHSZ megyei Gépjárműis- kola autószerelő-műhelyé­ben uralkodik, sok más mun­kahelyen megirigyelnék. Tu­lajdonképpen az iskola ve­zetőjének, Karácsony Zoltán­nak egy év végi beszámoló­ja hívta fel figyelmünket er­re a kis létszámú, de lelkes csapatra. Ebben ugyanis, a sikerek jó részét nekik tu­lajdonította. Pontosabban törekvő, áldozatkész, magas szintű munkájuknak . (kis szabó) Prokaj János (jobbról): Jó csapat dolgozik most együtt (Fotó: Szántó György) >« a í , )

Next

/
Thumbnails
Contents