Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. október 2., szerda I. AVANTGÁRD GYÖNGYÖSÖN Minimal Art — maximális feltűnés A FIATALOK ÉS A KÖZÉLET Korán kell kezdeni Gyakori panasz: az emberek nem tudnak igazán közéle­tet élni, gyakran nem képesek mihez kezdeni még a meg­lévő lehetőségekkel sem. Sajnos, e jelenség gyökerei a fia­talabb korba nyúlnak vissza. Sokan nem tanulják meg már ifjúságukban a helyes nyilvános viselkedést. Még ha nem is adunk teljesen igazat a régi szólásmondásnak, ami szerint: „Amit nem tanult meg Jancsi, nem tudja azt Já­nos”, elfogadhatjuk. hogy a közéleti szereplést már a gyer­mek-, a serdülőkorban meg kell ismerni. A fiatalok politikai szer­vezete, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség. Természetes tehát, hogy a közéletre való nevelést ennek kell magára vállalnia. Ennek a szerve­zetnek kell kialakítania azt az ifjúsági közéletet, amely közösségi emberré formál­ja a fiatalokat. S mi legyen azokkal akik nem tagjai a szövetségnek? Különösen a vállalati, szövetkezeti szerve­zettség marad el az oktatá­si intézményektől. A KISZ érdekképviseleti feladatá­ból is következik, hogy a KISZ-en kívüliek ilyen irá­nyú nevelését vállalnia kell. De hol élnek manapság a fiatalok közéletet? Elsősor­ban munkahelyeiken, isko­láikban. Ma már összeha­sonlíthatatlanul több lehe­tőség van erfe, mint tíz-ti­zenöt évvel ezelőtt. A KISZ- nek ugyanis olyan úgyneve­zett jogosítványai vannak, amelyek korábban nem is voltak. Viszont, hamarabb jöttek létre a közéleti for­mák. mint azok a KISZ-tag- ság belső igényéből követ­keztek volna. Sok helyen sokáig nem is tudtak kellő­képpen élni olyan lehetősé­gekkel, mint az ifjúsági parlament vagy mint a kép­viselet különböző vállalati szervekben. Így aztán elő­fordult, hogy a fiatalok af­féle fejbólintő ján ősökként mentek „ felnőttek testüle­téinek az üléseire. Mások nem az őket küldő testüle­tek. hanem legföljebb sa­ját véleményük alapján szóltak a megvitatott té­mákhoz. Legtöbbször azért, mert nem adtak elég időt a fiatal, tapasztalatlan küldöt­teknek arra, hogy az ügye­ket —, amelyekben a KISZ- eseknek is állást kellett foglalniuk — saját testüle- leteikben is véleményezzék. Igaz az is; sokszor a fiata­lokon múlott, hogy megbu­kott a KISZ-képviselet, sa­ját bátortalanságuk miatt. Mindezek az ifjúsági köz­élet gyermekbetegségei vol­tak, amelyek közül jó néhá­nyat már ki is nőttek, fő­leg ott, ahol a felnőttek is segítettek. Ma már a KISZ- tagságot véleményezési, egyetértési jog illeti meg, sőt. képviselőinek bizonyos kérdésekben vétójoga is van. Mondani sem' kell, milyen fontos eme jogok gyakorlá­sa éppen akkor, amikor a politikai, gazdasági, társa­dalmi fórumoknak is meg­nőtt a jelentőségük az in­tézmények, vállalatok életé­ben. Részvétel a döntések előkészítésében, beleszólás saját sorsuk intézésébe, ez fontos szerepe ma az ifjúsági közéletnek. A vitathatatlan fejlődés ellenére még ma is gyakran hallani: a fiatalok nem él­nek igazán közéletet. Mi a tartózkodás oka? Kétségtelen, hogy az ifjú­sági szövetség nem szakít­ható el a társadalomtól. Az ifjúság is a társadalom jel­lemző jegyeit viseli magán. Például nehéz a fiatalok pályakezdése. Éppen abban az időszakban kell szakmai tudásukat bizonyítaniuk, amikor a családalapítással járó gondok kötik le őket: a beilleszkedés, a lakásszer­zés. .. Bizony jócskán van, ami lekösse erejüket, s egy­hamar kiderülhet; a közéle­ti tevékenységre nem marad sem idő, sem energia, elvi­szi azt a túlórázás, a külön­munka-vállalás. Hogyan le­het e kivédhetetlennek lát­szó érveket ellensúlyozni. Csakis egyféleképpen. Ha olyan közéleti körülménye­ket teremtünk, amelyek kö­zött a fiatal úgy érzi, érde­mes részt venni n minden­napi politizálásban. Ha azt tapasztalja, hogy szavának súlya van. hogy véleményét figyelembe veszik a dönté­sek meghozatala előtt, ha nemcsak fejbólintást várnak tőle. hanem érdemi beleszó­lást is, akkor bizonyára meg­találja módját, hogy jobban, cselekvőbben részt vehessen az ifjúsági és a felnőtt köz­életben egyaránt. Gőz József A pódiumon hétköznapja­ink szimbólumaként egy igazi Trabant áll. Reflektora a közönség szemébe világít. Kifeszített madzagon újsá­gok „száradnak”. Alatta zon­gora. húrjait telepakolták kacatokkal. Gépelt röplapo­kat osztogatnak melyre ér­telmetlen szavak íródtak. A szereplők megérkeznek, kö­télhágcsón másznak fel a színpadra. Megkezdődik az előadás, megszólal az ezüst­re festett hegedű, a szaxo­fon. az eltorzított zongora és a fúrógép. Kalapácsüté­sektől zengenek a vasleme­zek. Az erőteljes hatásokat fényorgona vibrálása fokoz­za. Egy szintetizátorról eköz­ben Beethoven Örömódája hallatszik. Időnként elcsen­desedik a zaj, s a narrátor jut szóhoz: „Tériszony a harmadik emeleten. Tériszony a harmadik emeleten, A marginális értelmiség egzisztenciális problé­mákkal küzd globálisan. Az egymáshoz való vi- szrny korántsem kielé­gítő. tériszony a harma­dik emeleten... Hölgyeim és uraim, Önök a Morelia Minimal Art Mű­hely produkciójának szenve­dő alanyai. Mi itt nem hü­lyéskedünk, mindent komo­lyan gondolunk. Önök most ne próbáljanak megérteni minket, hanem adják át ma­gukat a látványnak és a muzsikának... Tériszony a harmadik emeleten...” Motellá. Három gyöngyösi berzés gimnazista — Szalai János, Tarr Péter és Tilicz- ki Zoltán — társulása. Jó tanuló, jó magaviseletű diá­kok. Bizonyítványukban a jelesek és a jók vannak túl­súlyban. Környezetükben viszont sok felnőtt elször- nyed tőlük. — Éppen, mert három ér­telmes emberről van szó, nem értem, miért csinálnak bohócot magukból és miért nézik hülyének a közönsé­get — mondta egy fanyalgó. — Zeneileg képzetlenek ugyan, de a muzsikájukban is fantáziát látok, nem be­szélve a showról amit hoz­zátesznek. Műsoruk minden pillanata izzó gondolatiság, mélyről jövő. sűrített meg­Szalai János jelenítése mai világunknak — nyilatkozta a diáknapon zsűrijének egyik tagja. Tipikusak e végletes ál­láspontok. Hangos füttyszó és lelkes éljenzés egyszerre kíséri útjukat, közömbösen senki sem megy el mellet­tük. Minimal art. Avantgárd művészeti irányzat. Képvi­selői — sokszor happenin- gekben — egyszerre épít­keznek zenei és vizuális hatásokra. A hatvanas évek amerikai képzőművészei mondták ki először, hogy az alkotásban nem az ábrá­zolás a lényeg, hanem a rendszerteremtés, a ter­mészeti törvények, a tudo­mányok és a technika szin­tetizálása. Kizárták a sze­mélyiség és a lelkiállapot kifejezésének szükségessé­gét. Ez a törekvés a zené­ben az alapokhoz való visz- szatérést hozta. A szünetek és a ritmus pontos felépí- tettsége került középpontba. Ez eredményezte az afrikai és kelet-indiai népzenére valamint a klasszikus dzsesz- re emlékeztető hangzásvilá­got. A Minimal akciókban minden tárgy és minden szó szimbolikus, a jelentés hor­dozójává válik. A show pe­dig a közönség felrázásáért történik. — Korszerű életérzést ha­gyományos formában nehéz közvetíteni — mondják a műfaj ideológusai. — Meg kell botránkoztatni az em­bereket ahhoz, hogy kibúj­janak a vasárnapi koncert Tarr Péter és színházlátogatók közö­nyéből ... — Tavaly decembertől va­gyunk együtt. Azóta sok mindennel próbálkoztunk — mondja Tarr Péter. — Zeneileg képzett muzsikuso­kat is többször kértünk fel közreműködésre. Eddig szí­vesen jöttek. Kezd kialakul­ni a törzsközönségünk is. Legtöbbjük nem tudja pon­tosan megmondani, hogy miért szeret minket, mégis ott van minden megmozdu­lásunkon és megérti — vagy ami ennél is fontosabb, megérzi — a mondandónkat. Hogy mit akarunk közöl­ni ... ? Azt nehéz megfogal­mazni. Ha szavakban el tudnánk mondani, akkor bi­zonyára versbe, novellába vagy regénybe írnánk. Mi más csatornát kerestünk az önkifejezéshez. Nem azért, hogy fenegyerekeknek néz­zenek bennünket, nem is az avantgárdoskodás divatja miatt, hanem mert a mi hangunk azon jön át legtisz­tábban. Ismerjük a Minimal múlt­ját, jelenét, irányzatait, de amikor összejöttünk, nem ki­mondottan ilyen csapatot akartunk létrehozni. Prózai módon indult minden. Csö­mörünk lett a hagyományos műalkotások hagyományos értelmezéséből. Elhatároz­tuk, hogy Csehov Három nővérét átdolgozzuk a saját képünkre. Átírtuk, de az ke­Tiliczki Zoltán (Fotó: Szántó György) vés volt, így zenét szerez­tünk hozzá, majd versbeté­teket. kellékeket, és így tovább .. . Egész jól össze­állt minden, de akkor már semmiben sem kapcsolódott a csehovi alaphoz, önálló show lett. Ez volt az első próbálkozásunk, amelyet zsi­nórban követett a második, a harmadik és a sokadik. Olyanok lettek. amilyennek mi látjuk a világot. Haydn annak idején kiült az Es- terházy-kastély parkjába, hallgatta a madarak csicser­gését és az ihlette meg. Minket az autózúgás, a ro­hanás és a füst. Ebben élünk. A pódiumon fellépve is er­ről kell hát, hogy szóljunk, s nem feltételenül szonet­tekbe öntve. A művészetnek nem az álmodozás eszközé­nek kell lenni, hanem tü­körnek, s ha kell. sikolynak is. A csapat a legutóbbi di­áknapok ellentmondásos Síi­kére óta számos fórumon bemutatkozott már. Felké­rést kaptak filmbeli közre­működésre, részt vettek egy Minimal zenei találkozón és szerepeltek az Űj-zenei Stú­dióban is. Októberben Bu­dapesten, a Belvárosi Ifjú­sági Házban mutatkoznak be. Hogy kísérletezéseik mi­lyen eredménnyel járnak, nem tudhatjuk. Hogy csu­pán a feltűnési viszketegség vagy a tehetség fűti-e őket. döntsék el a hozzáértők és a közönség tagjai. Az viszont egészen bizonyos, hogy semmit sem szabad elutasí­tani csak azért, mert szokat­lan és újszerű, (szabó p.) TALLÓZÁS A KÖNNYŰZENEI ÉLET HÍREI KÖZÖTT Magyaroek ígéretemhez híven, ma a hazgi zenei élet hírei közt böngészhet az olvasó. Bár csemegét ígértem, az idén nem volt olyan jó a termés, hogy ezt a kifejezést bátran hasz­nálhassam. A nyáron megjelent az R-GO és a Neoton új lemeze. Albumon adta közzé felvételeit Vikidái Gyula és Varga Miklós, kihasználva az Ist­ván, a király által szerzett népsze­rűségüket. Mondanom sem kell, az ilyen sebtében elkészített lemez nem nyújt túl nagy zenei élvezetet. S ha már a Szörényi—Bródy műnél tar­tunk, meg kell említenem, hogy a Nemzeti Színház is műsorra tűzte a darabot saját színészei közreműkö­désével, egyedül Vikidált hívták vendégnek. A rendező Kerényi Im­re. Szintén színházi hír, hogy szep­tember 15-én mutatták be kétszá- zadszor a Macskákat a Madách Színházban. Ez a darab még min­dig nagy szenzáció, nem is csoda, hiszen a szerző A. L. Webber is jobbnak tartja, mint a londoni elő­adást. A jazz berkeiben a legörvendete- sebb hír, hogy a múlt hét végén Budapesten koncertezett Al Di Meo- la. Róla annyit illik tudni, hogy már 19 éves korában, 1974-ben Chiek Coreaval játszott a Return To Forever-ben, amely a 70-es évek legsikeresebb jazz-rock együt­tese volt. A feloszlás után Di Meola nem lett hűtlen a stílusirányzat­hoz. s latinos gitárjátékával szám­talanszor elkápráztatta a közönsé­get, s a kritikusakat is. Az ameri­kai jazz-magazinok többször válasz­tották őt az év legjobb szólógitáro­sának. Jelentősebb lemezei: Ele­gant Gipsy. Eleotric Randezvons, s a Friday Night, melyen együtt ját­szik Paco Di Luciával és John Ma Langhlinnal. A magyar jazz-zenészek közül Benkóék szeptemberben a Távol- Keleten turnéztak. Pege Aladár is bejárta a világot, hiszen augusztus­ban Kanadában, szeptemberben Ausztriában szerepelt, októberben pedig Skóciában lép majd fel a magyar napok keretében. A Petőfi Csarnok vendége volt szeptember 14-én Gianni Morandi, a hetvenes évek elejének olasz sztárja. Természetesen elénekelte régi slágereit: Térden állva előtted. Sírva és nevetve. Az ultramodern zene képviselői sem tétlenkedtek mostanában. Ismét találkozhattak e zene kedvelői a Toten Hosen nyugatnémet csapattal a Petőfi Csarnokban. Az előzenekar Bárdos Deák Ági (ex Kontroll Cso­port, ex Sziámi-Sziámi) Ági és a fiúk nevű együttese volt. Egy kon­cert erejéig isimét összeállt az URH. ök szeptember 13-án, pénte­ken játszottak Budapesten. Lesz magyar jótékonysági lemez és koncert. Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente, Vikidái Gyula, Varga Miklós és Kov&tt Krisztina énekli majd korongra Bornai Tibor és Bródy János Eljön majd a nap cí­mű dalát. Az ősszel a nyári föld­rengés károsultjait segíti majd egy koncert, s december 26-án az afri­kai éhezők megsegítésére szervez­nek egy magyar Live Aid-et. Gadanecz György Elszállt a nyár, hol van ma már... (Szántó György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents