Népújság, 1985. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-15 / 242. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. október 15., kedd 3. A kultúra hatalma Az európai kulturális fórum elé Már régen nem vita tárgya az, hogy a kultúrának hatalma, méghozzá egészen sajátos hatalma van. Nem ismer határokat, keresztül tör mindenféle érdeken, és előbb vagy utóbb minden haladó gondolkodású emberhez eljut. Innen fakad az. hogy minden reakciós rendszer valamilyen formában alapvetően kultúraellenes, s minden haladó rendszer nagymértékben támogatja a kultúrát. S a kultúra eme sajátossága teszi lehetővé, hogy létrejött az európai kulturális fórum, s nem kis megtiszteltetés számunkra, hogy éppen Budapest lehet otthona ennek az igen fontos tanácskozásnak. Akkor, amikor az utóbbi évtizedben nemegyszer tanúi voltunk és vagyunk élesedő politikai ellentéteknek, fegyverkezési versenynek, nem lehet eléggé értékelni az ezzel szembenálló, s immár tíz éve tartó, a helsinki értekezleten deklarálódott folyamatot, amely az európai biztonságot és együttműködést szolgálja. Harmincöt ország képviselője vesz részt a kulturális fórumon, különböző anyanyelvű küldöttek fejtik ki nézeteiket a legfontosabb kulturális kérdésekről. De a harmincöt ország képviselőinek közös anyanyelve is van, s az nem más, mint az európai kulturális anyanyelv. Természetesen minden országnak. népnek. nemzetiségnek megvan a maga története. De létezik egy európai történelem is, amely valahol a görög szigetvilágban keletkezett. s amelyet Marx az emberiség normális gyermekkorának nevezett. A kitűnő angol marxista történész pedig, Gordon Childe, az európai civilizáció bölcsőjekértt tekintett a hajdani homéroszi világra. S nem pateti- kus kijelentés, hogy ami háromezer évvel ezelőtt kezdődött a görög szigeteken, annak egyenes, ha nem is konfliktusmentes folytatása az, ami a napokban Budapesten történik. Mert mit is jelent a görög kultúra? Nem többet és nem is kevesebbet, mint azt, hogy egyáltalán kultúráról beszélhetünk. A trójai háború az a nagy vízválasztó, ahol eldőlt: a nyers erőszakot végérvényesen legyőzi a bölcsesség, Aresz világa felett Athene győz. Sajnos, az évezredek során ez csak végső fokon bizonyult igaznak, mert nemegyszer az erőszak, az ostoba kegyetlenség jutott időlegesen pozícióhoz. De legyőzni soha nem volt képes a kultúrát. S még valami, nem kevésbé fontos dolog tudatosult a homéroszi világban. A győztes görögök, meglátván a trójai főpap, Laokoon és fiai tragédiáját, sírásra fakadtak, a barbár trójaiak pedig száraz szemmel, a megrendülés legcsekélyebb jele nélkül fogadták az esetet. Az érzékenység a történelem folyamán először itt merült fel, mint a kultúra elengedhetetlen felétele. Az ember történetileg szerzett, megszenvedett tulajdonsága, hogy akkor is érzékenyen reagál környezetének, szűkebb és tágabb világának eseményeire, ha azok nem befolyásolják közvetlenül az ő életét. Mert éppen az érzékenység teszi Tehetővé annak megértését, hogy minden egyes ember az egész emberiség része, s éppen ezért az emberiség ügye végső fokon minden egyes ember személyes ügye is. Manapság, az űrfegyverek korában, egyre világosabb mindenki számára, hogy nem lehetnek partikuláris érdekek, hogy az európai biztonság és együttműködés része az általános leszerelés és béke ügyének. Mégis, éppen a kulturális hagyományok miatt az általános felelősség mellett beszélhetünk egy speciális európai felelősségről, éppen a közös európai történelem jogán. De senki ne gondolja, hogy ha európai múltról, közös gyökerekről, a görög—római és zsidó— keresztény mitológiáról beszélünk, valamiféle múltba fordulásról volna szó. Éppen ellenkezőleg Európa népeinek van közös múltja, de a tét az. hogy jövője is legyen Nap mint nap láthatjuk, az együttműködésnek. a különböző társadalmak, államok közeledésének sok módja van. Lehet politikai, gazdasági, tudományos, stb. kapcsolat, s ezen belül is számtalan lehetőség. De nincs olyan jelentéktelennek tűnő együttműködés. amely valójában ne jelentene egy apró lépést előre. Ebben a folyamatban a kulturális területek kiemelkedő szerephez jutnak. Miért? Nagyon egyszerű, s ugyanakkor nagyon nehéz erre válaszolni. Illyés Gyula Bartók című versében így ír: ....... beh üdvös írt adsz azzal, hogy a jaj s iralmát, ami fakadna belőlünk, de nem fakadhat, mi helyettünk — kik szív-némaságra születtünk — kizenged idegen húrjaival!’' Igen, a művészet képes arra, amire semmi más nem képes, hogy amit az emberek még nem tudnak kimondani, amit a politikus, a tudós talán még nem lát világosan, amely jelenség még éppen csak körvonalazódik, a művészet a maga sajátos eszközeivel kifejezésre juttassa, A művészet nem hazudhat soha, mert akkor nem művészet, de — ismét Illyés szavaival — „Ki szépen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja." A művészi igazság mindig humanista, nem a rettenet, a borzalom szolgálata a célja; ellenkezőleg: az emberi világ harmóniájának megteremtése, s megőrzése. Az európai kulturális fórum feladata éppen az, hogy a harmincöt ország megismerje egymás értékeit, hogy a harmincöt európai ország minél több figyelmet fordítson arra, hogy a kulturális alkotások eljussanak a legilletékesebbekhez, a széles tömegekhez, mert akkor annál kevesebb lesz az előítélet más népek, országok iránt. Az emberek egyenlősége sok helyütt még politikai harc kérdése, a művészetben azonban evidencia. A művészetben magától értetődik, hogy minden ember egyenlő, minden érték, bárhol is jött létre, az emberiség kincse. De bármennyire is evidens a művészet, a kultúra hatalma, szükség van ennek tudatosítására. Ezért foglalkozik a fórum a nevelés, a kutatás, az együttműködés problémakörével is. Minél több értő és érző ember látóköre tágul azáltal, hogy más országok, népek életét, múltját, hagyományait megismeri, annál eredményesebb az egymás megbecsülését, tiszteletben tartását szolgáló minden erőfeszítés. Az együttműködés tehát a biztonság feltétele, az együttműködés pedig nagymértékben függ egymás sokoldalú megismerésétől. közös és sajátos értékeinek felfedezésétől. Hermann István Cukorkampány Selypen... A Mátravídéki Cukor- és Konzervgyár Selypi Cukorgyárában az idén 280 ezer tonna cukorrépa feldolgozását tervezik a karácsonyig eltartó kampány során. A laboratóriumban folyik a gyártásközi ellenőrzés. Kiss Józsefné a feldolgozáshoz szükséges víz, oxigén tartalmát vizsgálja (Fotó: Szabó Sándör) Nosza Tibor autóvillamossági szerelő (Fotó: Szabú Sándor) Ballagó Lajosné raktáros Augusztin Tiborné előadó Nemrég, Hatvan formálódó ipari körzetében, a Bercsényi utca végén, három szomszédos üzem egy-egy bizalmijával ültünk asztalhoz. Mi késztetett erre a disputára? Többféle ok. Augusztin Tiborné például régi mozgalmi ember a Mátra Volán 500 embert foglalkoztató helyi telepén, de mostanában került a pártcsoport élére, s választották a műszaki szakszolgálat bizalmijává. A Budaplast hatvani üzemében Ballagó Lajosné főbizalmi-helyettes ugyan hosszabb ideje, de friss tagja a pártnak Ha pedig az autójavító ipari szolgáltató vállalat villanyszerelőjét, Nosza Tibort tekintjük, mint bizalmi: a harmadik ciklus lépcsején áll. Vagyis mindhárman más-más pozícióban várják a szakszervezeti választások napját, másként értékelik a helyzetet, az előttük álló lehetőségeket. Mit tart e napokban fontosnak Augusztin Tiborné? Ami még titok . — Mint a társadalombiztosítási tanács elnöke, eddig jobbára az volt a munkám, hogy szervezett dolgozóink részére üdülési lehetőséget, különböző jutalmakat, szociális segélyeket járjak ki. Bevallom, nem volt i könnyű menet! A lehetőségek behatároltak, s mindennek megvolt a konkrét feltétele. Most huszonnyolc tagtársamért felelek, az ő érdekeiket kell képviselnem munkahelyünkön. És bár régóta ismerjük egymást, újra meg újra küzdenem kell a bizalmukért, hiszen nem babra megy a játék a nehezülő gazdasági helyzetben. Mitől függ mindezen dolgok közepette a bizalmi testület hatékonysága? Megmondom én: attól elsősorban, hogy a választás napján kit ültetünk a szakszervezeti bizottság elnöki, titkári székébe. Egy jó elnök, egy jó titkár, ha kellően rugalmas, köny- nyebben viszi előre a köz ügyét, s hatékonyan tudja befolyásolni a gazdasági ve- ‘zetést. Van jelöltünk nem is egy. s miután csoportom valamennyi tagját végigjártam. s bizalmi társaimmal ugyancsak szót váltottunk, úgy vélem, hogy megtaláltuk az igazit. De hát ez ma még maradjon titok ... ! Világmegváltás helyett — A Budaplastnál mi sajátos helyzetben vagyunk, mivel a vállalat szb-titkára a pesti központban dolgozik — mondja a bevezetőben fölvetett kérdések kapcsán Ballagó Lajosné. — Ez a felállás azzal jár, hogy a hatvani főbizalmira, illetve helyettesére, azaz rám hárul a mozgalmi munka legtöbb felelőssége. Mint tudja, a közelmúltban nyertem el a pártalapszervezet bizalmát, a tagok sorába kerültem. Nos, a jövendő szak- szervezeti tennivalókat illetően e ténytől, e helyzettől sokat várok. Mert mégis más az, amikor az ember maga mögött érzi a kommunisták segítőkészségét, támogató erejét. Persze nem világmegváltásra gondolok! De arra például mindenképpen, hogy alapszervezetünkkel összefogva kihajtsuk mielőbb az üzemépület tökéletes rekonstrukcióját, a HÁÉV hiánypótló munkáinak gyors befejeztét. Elvégre egy ilyen új létesítménynek mindazt nyújtania kell, ami a dolgozók jó munkahelyi közérzetéhez hozzájárul. s javítja a termelés feltételeit. Csak súgva mondom, hogy az éjszakai műszaknak már fűteni kellene, az üzemcsarnokokban hajnaltájt 4—5 fok a hőmérséklet, de isten tudja, mikorra lesznek készen a szerelők az elfuserált fűtőrendszer helyrehozásával! Megdrágult juttatások — Valóban a harmadik ciklus küszöbén vagyunk az új választásokat illetően s mindeddig ötödmagammal igyekeztem azt a munkát segíteni, amelynek élén Püspöki Bandi szb-titkárunk áll — halljuk Nosza Tibort. — És azt sem tagadom, hogy egyre nehezebb a dolgunk, ahogyan telik az idő, annak ellenére, hogy százszázalékos nálunk a szervezettség. Mert bár a vállalat vezetősége a lehetőségekhez képest mindent megtesz a szervezett munkások szociális igényeinek kielégítése végett, utóbb visszaesett a dolgozók keresete, továbbá megdrágultak mindazon juttatások, amelyekben eddig a melós részesült. Elsősorban az üdültetésre utalok, aminek a színvonalát cégünk az idéru már képtelen volt tartani. Persze egy dolgot azért szeretnék hangsúlyozni a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseivel kapcsolatban: amit■ bizalmiként tettem, csináltam, mindig az érdekvédelem kétarcúságának jegyében történt. Mire célzok? Nem lehetünk maximalisták. Miiközben jogainkat hangoztatjuk, s igyekszünk érvényesíteni, azt is vizsgálnuk kell, hogy azok feltételeiért mi odaadtuk-e azt a teljesítményt, azt a munkát, ami szükséges a jő üzemi szintű eredményhez? Én azt hiszem, erre gondolva tudjuk igazán előre lendíteni a mozgalom szekerét itt, a Bercsényi út végén épp úgy, mint egyebütt... Moldvay Győző Kéta re ú érdekvédelem Három üzem, három bizalmi Hatvanból
