Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 10., kedd Huszonöt éves a VILATI (Folytatás az 1. oldalról) ronikus szabályozók kialaki- tásábain, amelyek gyártását 1968-tól Egerben kezdték meg. Nagy szükség volt a VILATI egri gyárának lét­rehozására, amely az el­múlt években és napjaink­ban is jelentős feladatot vállal a gyártásból. A vállalat az elmúlt években úttörőmunkát vég­zett a számjegyes szerszám- gépvezérlések, a számítás- technika, a számítógépes folyamatirányítás és a telje­sítményfélvezetős villamos­hajtások területén. Jelenleg a legfontosabb automatizá­lási szakterületek, amely­ben közreműködnek, a ko­hászat, a gépipar, a vegyipar, az élelmiszeripar és a közúti forgalomirányítáis. A VILATI 25 évvel ezelőtt száz dolgo­zóval kezdte a munkát, ma viszont 1900-an tevékeny­kednek a vállalatnál. Az 1,5 milliárd forintos árbevétel­ből 800 millióval az egri gyár 850 fős kollektívája ré­szesedik. Termékeik versenyképe­sek, ennek megfelelően 33 országba exportálják azo­kat. Ezek közül is a főbbek a Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság, Svájc, a Német Szövetségi Köztársaság, de nem kevés­bé a harmadik világ orszá­gai is- A szocialista orszá­gok közül fő megrendelő­jük a Szovjetunió. Ebben is két fő területük az autóipari motorpróbapadok, valamint ,a vasutak számítógépes hely­foglaló rendszerének kiala­kítása. A beszéd után a vendé­gek megtekintették a kiállí­tást. A jubileum jegyében egyébként a héten szakmai rendezvényeket is tartanak a fővárosban, az automati­kai iparban tevékenykedő szakemberek részvételével. Mentusz Károly Tanévnyitó a gyöngyösi főiskolán Tanévnyitó beszédét mondja dr. Wachtler István igazgató­helyettes Negyven éve annak, hogy a Gödöllői Agrártudományi. Egyetemet megalapították. Ehhez az intézményhez tar­tozik a gyöngyösi főiskolai kar, ahol tegnap délelőtt rendezték meg a tanévnyitó ünnepséget. Az elnökségben helyet foglalt cfr. Misi Sán­dor, a MÉM főosztályveze­tője és dr. Cerhárd Hau- boldt, a weimari testvérfő­iskola igazgatója. A megje­lenteket dr. R adó András párttitkár köszöntötte Be­szédet mondott dr. Wachtler István oktatási igazgató- helyettes. Bevezetőjében megemlí­tette. hogy a jubileumi év­ben Gödöllőn tudományos szimpóziumot rendeztek, amelyen a gyöngyösi főisko­la tanárai is tartottak elő­adásokat- Ez a tény is beil­leszkedik abba a követel­ményrendszerbe. amelyet a Politikai Bizottság 1982. évi határozata fogalmazott meg: a felsőoktatásban olyan kor­szerűsítést kell végrehajta­ni, ami megalapozza és elő­segíti hazánk társadalmi- gazdasági fejlődését. A mi­nőségnek kell minden te,'ü' létén dominálnia az oktató­nevelő munkában is. Rámutatott: a számitógé pes termelésszervezés. a veszteségforrások feltárása, az elmaradt haszon okai­nak vizsgálata ma még csak a kezdeti lépéseknél tart mezőgazdaságunkban Ennek alapvető oka. hogy nem dolgozik kellő számú vállalatgazdasági szakem­ber a mezőgazdasági üze­mekben. Ezek a tények pe­dig kijelölik a felsőoktatás legfontosabb feladatait is. A mostani 23. tanévet hat­vannégy elsőéves kezdte meg a gyöngyösi főiskolán. A nappali tagozaton össze­sen 180 hallgató folytatja a tanulmányait, a levelező ta­gozaton pedig 58. Az idén már háromszoros volt a je* lentkezók száma. Tavaly a végzősök tanulmányi átlaga minden tagozaton figyelem­re méltó emelkedést muta tott. Az elsősök eskütételére Gödöllőn került sor teg­nap délután, ahová autóbu­szok szállították a fiatalo­kat. —( Külpolitikai kommentárunk Elvetélt puccskísérlet Sikertelenül végződött a katonák puccskísérlete Thaiföl- dön. A képen látható puccsista katonák még bizakodnak (Telefotó — AP—MTI—KS) „EZ A HÊ1 IS JÓL KEZDŐDIK” — mondhatták némi fekete humorral a távoli Thaiföld lakói. A hét­fő hajnali műsor ugyanis azzal kezdődött a bangkoki rádióban, hogy bejelentették: egy önmagát „forra­dalmi pártnak” nevező tiszti csoport átvette a ha­talmat az országban. Már a puccsról szóló első jelentések is meglehető­sen ellentmondásosak voltak, így nem meglepő, hogy néhány órával később a hírügynökségek már elvetélt puccskísérletről beszéllek. Az egzotikus szépségű Bangkokban tehát nem kerültek „új” katonák a kulcspozíciókba. A jelzőt nem véletlenül tettük idé­zőjelbe, ugyanis a fegyveres erők korábbi főparancs­noka, Szerm Na Nakorn tábornok a lázadok vezére. Ö és a többi puccsvezető a legutolsó jelentések sze­rint már bujkálni kényszerül, míg a katonaság visz- szavonult a laktanyába. Régi igazság, hogy a fejlődő országok zömében a szinte egyetlen szervezett erő, a hadsereg árnyéka még a polgári kabinetekre is rávetődik. Az öt és fél magyarországnyi, rendkívül kényes stratégiai tér­ségben (Laosz és Kambodzsa határán) fekvő király­ság legutóbbi évtizedeiben ez a mostani immár a tizenötödik katonai államcsíny-kísérlet volt. A tá- gabb térségben viszonylag jómódúnak számító Thai­földet is húsbavágóan érintették a nemzetközi gaz­dasági pangás hatásai, a szociális, politikai feszültsé­gek megnőttek és ez a helyzet mindig is kedvez a látványos vagy legalábbis látványosnak szánt válto­zásoknak. AZ ÁLLAMCSÍNY HÍRE Indonéziában érte Prem Tinszulanond kormányfőt (ugyancsak tábornok), dé­li országjáráson a királyt és Nyugat-Európában a fegyveres erők mostani főparancsnokát. Bár a puccs hamar elbukott, de az időzítés mindenesetre profi munka volt. H. E. Lenyűgöző és steril. Képes­lap- és ajándékárusok, tu­ristacsoportok, nyüzsgő tö­meg. Azt hinnéd, itt már nem vár semmilyen megle­petés. Aztán séta közben, betévedsz a barátok temető­jébe, és benézel a kápolna alagsorát védő vasrácson. A félhomályból régen halott szerzetesek gondosan gúlába rakott koponyái néznek visz- sza rád. Thrákia. Útban a tenger­partra, megállunk egy ap­rócska faluban, hogy meg­reggelizzünk. Elmegyek ke­nyeret venni, végül találok egy kis pékséget. A pék — látva, hallva, hogy idegen vagyok —, visszateszi a ko­sárba a kezében tartott da­rabot, és a friss sütésből elő­keresi a legmelegebb cipót. Amikor visszaérek az autó­hoz, egy öreg bácsika éppen azt sorolja a feleségemnek, hogy „Balaton”, „Budapest”, „Népstadion”.' Közben jóízű­en falatozik a gyulai kol­bászból. A tenger. Felveszed a bú­várszemüveget, a pipát és az uszonyt. Amint alámerülsz a sziklák között megbúvó öböl vizében, égy másik világban találod magad. Zöld és vö­rösesbarna moszatok ingá­nak a hullámverés ritmusá­ra, a szirtek kagylóborítol- ta oldalai mellett halak ku­tatnak élelem után: kicsik és nagyobbak, sárgák, zöldek, barnák és csíkosak, félén­kek vagy éppen kíváncsiak. Az öböl alján, a kövek kö­zött rákok és csigák mász­kálnak. Ha kijjebb úszol, egyre mélyül a víz, és végül csodálatos kékségben lebegsz Miközben a saját lélegzésed hallgatod, úgy érzed, meg­állt az idő. A fejed mellett lassan lüktet egy kéttenyér- nyi medúza. A Preobrazsenszki kolostor, Veliko Tarnovo mellett. Templomában egy asszony imádkozik az ikonosztáz előtt. Imára kulcsolt kezei­ben égő gyertya. A keskeny ablakon betűző napsugár vé­kony pasztákat vág a fél­homályba. megvilágítja a gyertya füstjét és a lebegő porszemeket. Óvatosan lép­Két éve készülünk erre az útra, azóta, hogy utoljára Bulgáriában jártunk. Okmá­nyok, valuta, ruhák, élelem, fényképezőgépek, tartalék alkatrészek — minden a helyén. Szálljunk hát be és induljunk! Éjjel fél három. Magyarország most fordul a másik oldalára. Elment Vidinbe az utolsó komp is. Az eső megállítha­tatlanul zuhog, az éjszakát a határállomáson, a kocsi­ban töltjük. Hajnalban, ami­kor átkelünk Bulgáriába, még mindig esik. Zuhog, Tengerparti alkonyat (A szerző felvételei) kedsz: nem szabad megza­varnod ezt az időtlen csön­dességet. Arbanaszi, a Krisztus Szü letése templom. Ahogy a rekkenő hőségben feléje kö­zeledsz, még semmit, sem sej­tesz. Földszintes, dísztelen kőépület. lehetne magtár vagy akár istálló is. Aztán, ahogy belépsz, a kigyulladó fényben földbe gyökerezik a lábad, és percekig szótlanul bámulsz. A falakat, a meny- nyezetet, a gerendákat, az utolsó négyzetcentiméteng gyönyörű freskók borítják Az idegenvezető addig ma­gyaráz, hol angolul, hol oro­szul, míg meg nem érted va­lamennyi freskórészlet jelen­tését. A végén megkér, hogy írj valamit a vendégkönyv­be, de szerencsére egyikö­töknél sincs toll: úgysem tudnád megdöbbenésedet szavakra lefordítani. Miköz­ben lassan ocsúdva, a kocsi felé bandukoltok, a felesé­ged megszólal: Most már akár haza is mehetünk ". Koncz János Rilai kolostor. Gondosan karbantartott, turistaszem­nek restaurált látványosság. Rilai ritmus amikor átkelünk a Balká­non, és esik akkor is, ami­kor elhagyjuk Szófiát. Az­tán, ahogy közeledünk Rila felé, lassan eláll és az osz­ladozó felhők közül előbuk­kannak a Rodope csúcsai. Te­tejükön frissen hullott, va­kító hókoszorú. Idelenn, a völgyben ragyogó napsütés. Félreállunk az útnál : fél óra fotószünet. Kamionok dübö­rögnek el mellettünk Gö­rögország felé. Bulgária, Bulgária... Lírai útinapló-töredékek Az elsőévesek figyelemmel hallgatják a jó tanácsokat (Fotó: Szántó Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents