Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 208. szám ARA: 1985. szeptember 5., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tisztaság, óh! Hajlamosak vagyunk be­lenyugodni, hogy a civilizá­ció fejlődése együtt jár bi­zonyos emberi erények tör­vényszerű elsorvadásával, így például közvetlen kör­nyezetünk, az utca, a vá­ros úgy válik piszkosabbá, szemetesebbé, ahogyan egyik új épület a másik után emelkedik, vagy ép­pen rendezett, gusztusos ki­rakatok kísérnek bennün­ket, s nem gond fél város­sal odébb jutnunk, meri ott az erőnket kímélő busz. villamos, troli. Persze, nem általános e helyzet megítélése sem a polgárok körében, sem a közért felelős hivatalokban, tanácsi szerveknél. És ha egy-egy városszépítő akció nem is jár a remélt ered­ménnyel, nagyobb telepü­léseinken már működnek a városgazdálkodási válla­latok, amelyeknek egyik fontos feladata éppen kör­nyezetünk tisatábbá. egész­ségesebbé tétele. Hogy ezek a cégek meny­nyire felelnek meg a ve­lük szemben támasztott igényeknek? Ügy vélem, nem elsősorban rajtuk mú­lik. Annak ellenére nem, hogy a jó szándék, a ten- nivágyás munkál vala­mennyi üzemvezetőben. Nagy gond ugyanis, hogy nem tudnak annyi embert mozgósítani, amennyi szük­séges lenne az elvégzendő feladatokhoz. Meglehető­sen piszkos ez a munka, s a fizetés sem csábító. Ter­mészetesen van gép. van technika, amely segíti az embert. De alkalmazásuk sokszor súlyos anyagi gon­dot okoz. Ilyen formán leg­több erre hivatott vállala­tunk gépparkja foghíjas, vagy elavult. önként fölvetődik a kér­dés ennek kapcsán, hogy vajon környezetünk tiszta­ságáért csak az arra hiva­tott szervek felelősek? Min­denért őket kell ócsárol­nunk? Természetesen, ha tetten érhető a mulasztás, ítéltessenek el. De ugyan­akkor tartsunk egy kis ön­vizsgálatot: vajon úgy vi­selkedünk-e mi az utcán, a féren, a parkban, aho­gyan ez a ma emberétől el­várható? Sajnos, naponta tapasz­talni ennek az ellenkezőjét. Itt gyümölcshulladékot szór el a gyerek, arnott cigaret­tásdobozt, sörösüveget a felnőtt, és bizony kisded parkjaink viselik egy-egy utcai uzsonnázás, randalí- rozás nyomát. Vagyis: okunk, jogunk számon kérni bármely te­lepülés tisztaságát csak akkor van, ha önmagunk is mindent megtettünk érte. Ügy vélem tehát, hogy ezt a gondolatot, ezt az elvet kellene mind szélesebb kör­ben népszerűsítenünk, hogy elérkezzünk a kívánt cél­hoz, s ne szükségeltessék jelen írásom élére oda­biggyeszteni a fölkiáltást: tisztaság, óh! Moldvay Győző „Összefogni a jó ügy szolgálatában Megyei szolidaritási nagygyűlés Füzesabonyban Mészáros Albert megemlékezését tartja (Fotó: Köhidi Imre) Az őszi szolidaritási ak­ció programjában szerdán délután megyei nagygyűlés­re került sor a füzesabonyi filmszínházban. A DIVSZ- induló vezette be az ese­ményt, amelynek résztvevőit — közöttük Kiss Sándort, a megyei pártbizottság titká­rát, Sós Tamást, a megyei KISZ-bizottság első titká­rát, Tóth Istvánt, a városi jogú nagyközségi tanács vb- titkárát, Nagy Endréné or­szággyűlési képviselőt — dr. Bárdosné Dombos Mária, a helyi népfront-bizottság tit­kára köszöntötte. Ezt köve­tően Mészáros Albert, a HNF Heves Megyei Bizott­ságának titkára mondott be. szédet. Az előadó megemlékezett a helsinki nemzetközi biz­tonsági konferencia záróok­mánya aláírásának 10. év­fordulójáról, s méltatta a dokumentum jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a har­minchárom európai ország, az USA, illetve Kanada kép­viselőinek állásfoglalása a II. világháború utáni idő­szak egyik legfontosabb po­litikai megnyilatkozása. Nagy része volt ebben a szocialis­ta tábornak, ezen belül pe­dig a budapesti előkészítő tanácskozásnak. Valamennyi békeszeretö embert jóleső érzéssel töl­töttek el a más irányból is megkezdődött nemes törek­vések — mondta — őszin­te örömet jelentett a feszült­ségek enyhülése. Reményein­ket azonban sajnos, hamar megtépázta a fegyverkezési verseny folytatása és foko­zása. Nyilvánvalóvá vált, hogy az imperializmus veze­tő körei a kialakult straté­giai egyensúly felbontását, a katonai erőfölény meg­szerzését tűzték maguk elé célul. Mind aggasztóbb az Amerikai Egyesült Államok agresszív mesterkedése, s a józanabb világ részéről egy­re nagyobb éberségre van szükség. Hazánk a nehéz helyzetben sem felejti fele­lősségét: nemcsak követke­zetesen teljesítette a záró­okmányból reá háruló köte­lezettségeket, hanem szövet­ségeseivel együtt továbbra is élharcosa az európai biz­tonságnak. S bizakodva te­kint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberre tervezett genfi találkozója elé is, mert meggyőződése, hogy előbb vagy utóbb, de a béke hívei diadalmaskod­nak a világon. — összefogni a jó ügy szolgálatában: ez a szolidari­tás nemes tartalma — foly­tatta a továbbiakban Mé­száros Albert. — Napjaink­ban azoknak az együttérzését és közös cselekedeteit fejezi ki, akik a béke, a társadal­mi haladás, a nemzeti füg­getlenség, az emberség, a népek közötti barátság, és megértés érdekében teszik, amit tenniük kell. Majd a béke fontosságát hangsúlyozta, s csupán egyet­len példaként utalt azokra a magyar orvosokra, akik százával kapcsolódtak be a nukleáris háború elhárításá­ért folyó világmozgalomba, az egész földkerekségen el­ismerést vívtak ki maguk­nak harcos kiállásukkal. Vé­gül szólt a Szovjetunió, a Varsói Szerződés államainak pozitív szerepéről, egész né­pünk rendíthetetlen békepo­litikájáról, s kifejezésre jut­tatta a magyar közvélemény együttérzését, szolidaritását Latin-Amerika, a Közel-Ke­let, Ázsia, és Afrika igaz­ságért, szabadságért, függet­lenségért, felemelkedésért küzdő népeivel. A tágas termet zsúfolásig megtöltő közönségnek befe­jezésül a nagyközségi zene­iskola növendékei, illetve a füzesabonyi áfész Tinódi Ka­marakórusa adott az ünnep­séghez kapcsolódó, nívós műsort, s a szolidaritási ta­lálkozó az Internacionáléval fejeződött be. Gyóni Gyula A huszadik század és a -magyar mezőgazdaság Tudományos napok Gödöllőn Már hagyomány, hogy a hazai agrár-felsőoktatás központjában, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tudományos napokat rendeznek. Ezek keretében egy- egy aktuális, az élelmiszer-gazdaság témakörét átfo­gó területet ragadnak ki. Szerdán délelőtt nyitották meg az idei kétnapos tudományos konferenciát, amely ezúttal a huszadik század és a magyar mezőgazdaság aktualitásait öleli fel. A délelőtti plenáris ülés meg­nyitóján ott volt Barta Alajos, az MSZMP Heves Me­gyei Bizottságának első titkára is. Dr. Biró Ferenc egye­temi tanár, rektor bevezető­jében áttekintette a hazai agrár-felsőoktatás negyven­éves fejlődéstörténetét. Ez­után Berend T. Iván, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke beszélt az élelmiszer- gazdaság szerepéről a gaz­daságpolitikában. Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár- helyettese a mezőgazdaság helyét, szerepét vázolta a társadalomban. Az előadók között volt dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára is. aki végigvezette az általános és a sajátos té­nyezőket a mezőgazdaság szocialista fejlődésében. Dr. Eleki János, a TOT főtitkára a mezőgazdaság eredményeit vonultatta fel a szocialista átszervezéstől napjainkig, különös tekin­tettel a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekre. Dr. Papócsi László, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes az élelmi­szer-termelés és az agrárke­reskedelem összefüggéseiről beszélt. Dr. Soós Gábor, a MAE elnöke viszont azt ele­mezte, hogy a korszerű me- zőgadaság egyik alapvető feltétele a szaktudás. Dr. Do­bj/ Ferenc, a MEDOSZ fő­titkára a munkahelyi de­mokrácia néhány kérdéséről szólt. Dr., Márton János akadémiai levelező tag. az Agrárgazdasági Kutató In­tézet főigazgatója a gazda­ságtudomány szerepét mél­tatta az agrárpolitika szol­gálatában. Ma, csütörtökön öt szek­cióban folytatja munkáját a konferencia. Az ötödik szek­ciót amely a mezőgazdasági termelés humán tényezőit értékeli, dr. Dráviczki Imre tanszékvezető főiskolai ta­nár, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karának igazgató- helyettese vezeti. Ma egyéb­ként néhány Heves megyei előadás is elhangzik. Koz­lov Anna Mária mérnök- közgazdász a gyöngyösi fő­iskoláról például a termelő- szövetkezetek és a magyar falu kapcsolatáról beszél. Vonó Péterné főiskolai ad­junktus azt elemzi, hogy a szövetkezetek tevékenysége miként hat a háztáji és a kistermelésre. Dr. Misóczki Lajos főiskolai docens a to­vábbképzésről. tapasztala­tairól beszél a gyöngyösi Mátrakincse Termelőszövet­kezet mintája alapján. Elő­adást tart dr. Kovács Jenő, kandidátus, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója is, aki a hulladékhasznosítás terme­lési rendszereiről szól. Szezonban a fazonról .láger Ferenc hegeszti a zárt rendszerű fűrészporszállílás utolsó csigáját Gödöllőn, Heves megye be­mutatkozó kiállításán szép erkölcsi és anyagi sikert ért el a közelmúltban a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság Társulati Parkettagyá­ra. Az itt kötött üzleteknek is köszönhetően ma ott tar­tanak, hogy a vásárlói igé­nyek meghaladják a gyár ka­pacitását. Farkas Imre üzem­vezető szerint: Sokan mondták ezen a be­mutatón is: stílusa, fazonja kezd lenni a Mátra Parket­tagyár termékeinek. A gyárat végigjárva iga­zat kell adnunk e megálla­pításnak. A parkettázási sze­zon közepén, amikor min­denki parkettát akar, a kap­kodásnak semmi nyoma. Ugyanolyan szigorú minő­ségellenőrzés után kerülnek a lécdarabok a lamella­parketta gyártó gépsorra, és könyörtelen a minőségellen­őrző asszonycsoport a csap­hornyos parketta gyártásá­nál is. — A hosszú távra gondol­kodó üzletember nem eléged­het meg napi sikerekkel : a minőséggel kell megőrizni a vevőt! Az első félévben ez nem­csak hazánkban sikerült. Az idei esztendőre szóló 164 ezer négyzetméternyi par­kettából 78 ezer négyzetmé­ter már elindult a nyugat­német, olasz, sőt finn ve­vőkhöz, ami az exportterv időarányos túlteljesítését is jelenti. Nem győznek eleget gyártani a lépcsőelemekből, és a komplett csigalépcsők­ből sem: ez különösen a kislakásépítők kedvence. A nagy bútorgyárak — a Bu­dapesti Bútoripari Vállalat, a Szatmár Bútorgyár —, bú­torait díszítő szegély léceket vásárolnak a parkettagyár­ból. Ez utóbbiból természe­tesen jelentős mennyiségű fűrészpor, forgács keletkezik. Két éve ezt már nem hord­ják a szeméttelepre: — A fűrészport először csak szárítókemencénk fűté­sére használtuk fel. Már ez is jelentős energiamegtaka­rítást eredményezett, de nem tudta „megemészteni" a2 összes keletkező fűrészport. Ezért kezdtük meg a briket- tálást: a rendkívül tiszta, kénmentes tüzelőanyag ha­mar népszerű lehetett volna főleg a cserépkályha-tulaj- donosok körében. Sikerét azonban fékezte a gazdasá­gi szabályozás. Amíg ugyan­is egy mázsa szénre dotáció­ként a fogyasztói ár három­négyszeresét adja az állam a szénbányáknak, és ezzel már 50—100 forint körül vásárol­ható a szén, addig a mi ter­mékünkre nem járt dotáció. Költségeink pedig mázsán­ként 180 forint körül alakul­tak. A vevő tehát hiába tud­ta, hogy jobb tüzelőanyagot kap, nem' volt hajlandó a szén árának több mint dup­láját kifizetni. A helyzet csak akkor javult, amikor megadták a dotációt a fű- részpor-brikettre is. Olyannyira javult, hogy a télen már rangsorolni kel- lertt a brikettigénylőket. El­sősorban az iskolák kaptak a téli tüzelőanyag-hiány ide­jén a most már csak 135 fo­rintba kerülő, nagyon gaz­daságos tüzelőanyagból. Most, a nyári szezonban már győzik az igényeket, — és ezzel közel 8 millió forinttal nőtt a vállalat’árbevétele. A távlatokban még ennél is több kell. Ezért osztrák vál­lalattal kötöttek lízingszerző­dést. A megállapodás értel­mében évi ezer tonna fű- részpor-brikettet kap az osztrák vállalkozó, aminek fejében egy újabb brikettáló gépsort állítottak üzembe Gyöngyösön. Az új gépsor megduplázta az itt gyártott fűrészpor-brikett mennyisé­gét. És miután a második fél­évben hárommal több mun­kanap is lesz, minden jel arra mutat, hogy a parketta- gyár túlteljesíti idei tervét. Kőhidi Imre Minden mozaik- és lamellaparketta ízléses zsugorfóliába csomagolva kerül a vevőkhöz Antal Sándor és gépe mun­kája nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents