Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 26., csütörtök- OTTHON- ISKOLA i.| Mit kell tenni a beteg gyermekkel? Ha egyszerűen és röviden akarnék e kérdésre választ adni, akkor azt mondanám; orvoshoz kell vinni vagy or­vost kell hozzá hívni. Való­jában azonban a kérdés nem ilyen egyszerű. A mindennapi gyakorlat­ban a beteg gyermek szak­orvosi, orvosi ellátása, ott­honi környezetében történő ápolása és gondozása felté­telezi az egészségügyi dol­gozók és a szülők kölcsönös együttműködését, a helyes és szakszerű betegápolási és -gondozási ismeretek megfe­lelő szintű ismeretét ahhoz; hogy a beteg gyermek még a szakorvosi ellátás előtt — majd ez után is, szakszerű ápolást, gondozást kaphasson otthoni környezetében. Az az általános tapaszta­lat, hogy e sokrétű és össze­tett feladat végzésében a szülők nagy többsége járat­lan vagy tájékozatlan. De még a helyes ismeretek bir­tokában sem merik ellátni a legsürgősebb teendőket, mert az akut megbetegedés egyes alarmírozó tüneteit vagy nem ismerik fel, vagy ha azok je­lentkeznek is — olykor a pá­nikhangulatban nem képesek azonnali cselekvésre, holott olykor-olykor a sürgős be­avatkozás életmentő is lehet! Gondolok itt a gondos és szakszerű lázcsillapításra, fo­lyadékháztartásának rende­zésére — teáztatás, esetleg beöntés formájában — vagy éppen a hányás csillapítá­sára. Sokan nem tudják, hogy a lázas hőmérséklet a szerve­zet védekezését segíti elő. Nem baj tehát, ha a láz nem szűnik meg azonnal vagy pár órán belül! Ha csökke­nő tendenciát mutat, ez min­denképpen kedvező jel. A túl magasat mielőbb mérsé­kelni kell, hogy annak kó­ros hatásait — kábultság, fejfájás, delirium, esetleg lázgörcs — kiküszöböljük. Megnehezíti ugyanis a szív munkáját és később a ke­ringés összeomlásához, elég­telenségéhez vezethet. A másik és egyben a leg­nagyobb veszélyt az jelenti, hogy görcsös, ún. „ecclamp- siás” rohamokat produkál­hat, amely a csecsemő esz- méletvesztéses állapotához vezet — rángógörcsök — szájhabzás kíséretében. Való igaz, ezt az állapotot már nem szabad megvárnunk, meg kell és meg is lehet előznünk kúpok és tabletták adásával, borogatásokkal, esetleg hűtőfürdő alkalma­zásával. A magas láz azért sem kí­vánatos, mert „meghajtja” a csecsemő és kisgyermek vér­keringését, és ez előbb-utóbb keringési elégtelenségi tüne­tekhez vezethet. Ennek fő tünetei: igen szapora szív­működés (120—140/min.), a szív szinte üresen jár, s emiatt a szív saját vérellá­tása is komoly zavarokat szenved. Az agysejtek oxigénellátá­sának zavara nagy fokú idegrendszeri nyugtalanság­ban, hányásban, míg máskor bágyadtságban és aluszé- konyságban nyilvánul meg. Ebben az esetben termé­szetesen azonnal kórházba kell szállítanunk a beteg, lá­zas csecsemőt, a szervezet folyadékháztartását infúzió­val kell rendezni. Nagyon fontos tanácsként említeném, hogy lázas ese­tekben — a csecsemőt soha nem szabad túletetni, mert az amúgy is csődbe jutott keringés a nagy mennyiségű ételt, a túletetést már nem bírja el — sa csecsemő azt úgyis kihányja. Ezért csak teát adhatunk, gyakran, ap­ránként kis mennyiséget, 1— 2 evőkanállal. Jót tesz ilyenkor a beöntés is. Általában nagy az ijede­lem, ha a szülők hányást tapasztalnak gyermeküknél. Különösen az utóbbi időben figyelhettünk meg olyan, jár­ványszerű vírusos megbete­gedést, amely hasi görcsös panaszokkal, hányásokkal, esetleg hasmenéssel jár. Szükség esetén Daedalont és beöntést javaslunk. A fertőző betegségben szenvedőknél fontos a jár­ványügyi intézkedések betar­tása is! Végezetül: soha ne feled­kezzünk meg arról, hogy a betegség — amely a szerve­zet “normális működésének zavara — végső soron az egész egyén testi és lelki funkcióinak megváltozását is jelzi és jelenti. Éppen ezért, a csecsemő még fokozottab­ban igényli a gondos és szeretetteljes ápolást, az ál­landó felügyeletet. Hálás lesz nekünk, szülők­nek a figyelmes, s megkü­lönböztetett gondoskodásért. Nem vagyok benne biztos, hogy a kis beteget minden esetben csak szakorvos vagy a kórház gyógyíthatja meg. Elsősorban igen, de az ott­honi ápolás, a megelőzés döntő jelentőségű lehet mi­előbbi felgyógyulásában. DR. PAPP KÁLMÁN körzeti gyermekgyógyász főorvos zsinór és ponyvaringli szük­séges. A külső „keretet” (kfo. 200X26 cm) egy da­rabból szabjuk ki. A polcok burkolata duplán szabott, egy oldalán nyitott tasak, amibe a falapokat becsúsz­tatjuk. Az összegépeléshez erős cérnát használjunk. A tetőgerincet kétszer összegé­peljük. és a biztonságos fel­függesztés érdekében két ponyvaringlit verünk bele, ebbe húzzuk a zsinórt. Ez a polc könnyebb tehervise­léshez alkalmas, például fürdőszobában, (ahol csak egy kis keskeny üres hely van) a kozmetikai szereket rakhatjuk rá. Vagy, ahol pi­ci baba van, ezen tárolhat­juk a babaápolási eszközö­ket, felszerelést, tiszta pe­lenkákat. fürdőlepedőt. Bányai Katalin A bemutatott, kis helyet igénylő polcok praktikusak, gyorsan, egyszerűen elké­szíthetők. kevés anyagi és időráfordítást igényelnek. Az első képen ábrázolt kétféle variációjú megoldás­nál a függesztési elv mind­kettőnél azonos, amint azt az a) és b) rajz érzékelteti. A tartó heveder lehet dup­lán kiszabott és összegépelt roló- vagy nyugágyvászon, vagy méterben kapható re­dőnyheveder, amit elkészül­te után célszerű a felfüg­gesztés helyén sátorringU- vel ellátni. A hevedert tip­livel erősítsük a falra, ne­hogy leszakadjon. Ily mó­don a hátsó heveder füg­gőlegesen kifeszül, s ezzel a polc terhelése is szorosan felfekszik a falra. A másikhoz pedig erős ro­lóvászon, méretre vágott furnirlap, vastagabb nejlon­Mi van az asztalon? Erre a kérdésre alig év­tizede még azt válaszoltuk volna: terítő. Mára nemcsak a terítő szerepe, sőt léte kérdőjeleződött meg, hanem az asztal jellege is megvál­tozott. Megszülettek az ülősarkok, amelyekben az ülőbútorok közé, esetleg a faltól előbbre húzott sarok- pad mögé is asztallapnyi lerakóhely került. Elsődleges funkciója ennek az asztal­kának. hogy a napi haszná­lati tárgyakat ide helyez­zük; könyvet, táskát, órát, rádiót. Ha éjszakai pihenő­helyül is használjuk az ülősarok bútorait, akkor az éjjeliszekrény szerepét is átveszi, megőrzi az éjszaká­ra letett holmikat, karórát, gyűrűt, biztosítja egy kis lámpával az olvasásához vagy csak az éjszakai tájékozó­dáshoz szükséges fényt. Ven­dégfogadáskor Ide kerülnek a kávéscsészék, tányérok, poharak, hiszen a mély fo­telból nehéz kikászálódni, hogy a nagyobb asztalig, a dohányzóasztalig elérjünk. Asztalaink lapja is meg­változott: a gyönyörű ere­zetű fenyőfa, a kevéssé sé­rülékeny műanyaglapok és üveglapok, amelyeket éppen csak le kell törülni, hogy ismét tiszták legyenek, le­hetővé teszik, hogy akár ét­kezéshez se használjunk té­rítőt. A szettek, a tányérok alá kerülő textil vagy mű­anyag, szövött vagy fonott lapok inkább csak arra szolgálnak, hogy mégse az asztal lapjára kerüljenek az evőeszközök, hogy elhatáro­lódjanak a terítékek. Abroszt az ünnepélyes ét­kezés, a nagy családi ebéd idején használunk, amikor is több hely kell a többféle tányér, pohár, evőeszköz és étel lerakásához. Az asztal lapja mégsem lehet egészen üres, ha hasz­nálaton kívül van. „Beren­dezéséhez” azonban inkább Étkezőasztal, amelynek szép dísze a cserépbe ültetett, kosár­ba helyezett zöldpetrezselyem a szoba egészére kell gon­dolnunk, mint a textilfajták, abroszféleségek sokaságára. A terítő nélküli asztal sze­reti az üvegtárgyakat: az üvegváza, amely nemcsak a virágot, de a szárak szép struktúráját is megmu­tatja, egymagában elegendő dísz az asztalon. Ülősarok mögötti, falhoz támaszko­dó . asztalkára összerakhat­juk kedves tárgyainkat, glyűjteményeinket. A fehér porcelán vagy fajansz tár­gyak szép Kiegészítői a fa — legyen az fenyő, kőris vagy éppen paliszander — színének, a felület erezeté­nek. Jó ötlet szép formájú üvegeket fehérre befújni! A fonott kosárkák, tálcák, tá­lak, az ugyancsak fonott alá­tétek. mind a fa. mind a műanyag felületen jól mu­tatnak. Bátran tehetünk az asztalra szépen megtisztí­tott gyümölcsöt, néhány le­vél díszítésével. A dekora­tív színes gyümölcsök —» főképpen az almára, dióra, körtére gondolok — ugyan­olyan hangulatúak, mint a virágdísz. A drága virág pótlására nyugodtan hasz­náljunk száraz, szép for­májú ágat; a nem hervadó mákgubó, az őszi bogyós ágak pedig egész télen szép díszei az asztalnak. Világítótest is kerülhet az asztalra, ügyeljünk azonban arra, hogy csak hangulat- világítás legyen. \ Torday Aliz Kertek telelőben Az ősz nemcsak a beta­karítás, szüret ideje, hanem a kertészkedők téli felké­szülésének is az időszaka. A fagy jobbára azokban a növényekben tehet kárt, amelyek mediterrán szárma­zásúak vagy azokban, amelyek tavasztól őszig nem erősödtek meg kellően a nyugalmi állapot beköszön- téig. Ennek számos oka le­het, ám a legfontosabb kö­zülük, a kedvezőtlen időjá­rás — helyenként a csapa­dékban szegény időjárás, más helyen pedig a hulló eső —. valamint a szaksze­rűtlen műtrágyázás. Ezek hatására a növények vesz- szői, hajtásai nehezebben vagy alig érnek be. így a téli fagyoktól károsodnak, esetleg elpusztulnak. Az in­dokolatlanul bőséges nitro­géntrágyázás következté­ben fejlődő laza szövetállo­mányú vesszők, az azokon fejlődött éretlen rügyek szenvednek legtöbbet a téli fagyoktól. Tehát a legjobb védekezés a hideg okozta ká­rok ellen a megelőzés, pon­tosabban az okszerű ker­tészkedés. Az őszi kert olcsó, termé­szetes, hatásos védekezési anyagot kínál, a lehullott lombot, az avart. Ezért a be­tegségektől. fertőzésektől menteset szárazabb napokon érdemes összegereblyézni. Ez a levéltömeg nemcsak a növények téli takarására alkalmazható, hanem tavasz- szal a komposztáláshoz is felhasználható. Ezáltal a nö­vények törzsei, vesszői a hőingadozásoktól is kevés­bé szenvednek. A rózsák és a szőlő védelmére a talaj fölkupacolása, feltöltése régóta bevált módszer. A magas törzsű rózsákat óvatosan hajtsuk le a talaj felszínéig, s egy erősebb kampóval úgy rögzíthetjük, hogy még a koronarészek is egyszerűen beboríthatók. A lomb takaró vastagsága legalább 20—25 om-es le­gyen. A szőlő takarásánál a fölkupacolással együtt nem hajthatjuk le a törzsrésze­ket, hanem azokat eredeti állásukban kell burkolni. Erre a célra nemcsak a lomb. hanem a szalmatörek is alkalmas. A takaróbur­kolás úgy oldható meg egy­szerűen, ha vékony nádfo­natból készítünk tartóburko­latot, s ebbe töltjük a száraz avart vagy szalmatöreket. Az érzékeny növények csoportjába tartoznak a frissen telepített örökzöl­dek is„ különösen azért, mert vontatottabb begyöke- resedésükkel lassabban fej­lődnek, s a téli hótakaró ter­hét is erőteljesebben meg- sínylik, mint a lombleve- lűek. Védelmükre vékony lécekből készítsünk gúla alakú vázszerkezetet, s kö­zéjük töltsük az avart vagy a szalmatöreket. A szamóca téli védelmére is kitűnő a lehullott lomb. nemcsak a növényeket ér­demes takarni avarral, ha­nem a sorok közeit is. Így a tavaszi eredéskor a talaj felszíne is hamarabb fog felmelegedni, s a gyomok kelését is meggátoljuk ál­tala. A gyümölcstermő bokrok és oltványok törzsét télen különösen azokban a ker­tekben érdemes védőburko­lattal ellátni, ahol a közel­ben erdő van. s ahonnan a vadak kerítés ellenére is hívatlan vendégként kárt tehetnek a fiatal növények­ben. Ne csak a törzset lás­suk el védőburkolattal, ha­nem a kis koronákat is, mert az őzek. nyulak a magasabb hótakaró tetejé­ről a koronában is mara­dandó károsodást okozhat­nak, amely visszaveti a fia­tal növényeket fejlődésük­ben, esetleg végleges pusz­tulásukhoz vezethet. Az apró termetű növények fölé léckeretből érdemes védőszerkezetet készíteni, mert a hótakaró nyomása is végzetes károkat akozhat féltett növényeinkben. Ezek az apróságnak tűnő munká­latok nem feleslegesek, te­hát telelőben se hagyjuk ma­gára a kertet, hogy tavasszal inkább öröm, mintsem üröm legyen részünk. Együtt könnyebb... Nyakunkon az őszi nagy- takarítás. Ha ebben adhatunk taná­csot, akkor talán csak any- nyit: felülről lefelé kezdjük a takarítást, és előbb a szo­bákat, utána a vizes, illetve mellékhelyiségeket. Ám fontosak a részletek is és még fontosabb, hogy ezeket a család — a szülők, gyerekek — együtt beszéljék meg, már csak azért is, mert többen okosabbak, talán praktikusabbak is vagyunk, de azért is, mert így a csa­lád minden tagja jobban ér­zékeli, hogy mennyi, milyen sokféle munkáról van szó, mennyi mindent kell elvé­gezni ahhoz, hogy valóban ragyogjon minden. De ennél is többről van szó: ne csak együtt döntsenek arról, hogy mit kell csinálni, hanem ab­ban is, hogy ki, mit vállal, és amit vállalt, azt mikor végzi el. Az édesapa most végezhe­ti el az elmaradt apróbb sze­reléseket, javítgatásokat. A nagyobb gyerekek segíthet­nek a szekrények kitakarítá­sánál, szép, mintás csíkokat készíthetnek a kamrapolcok­ra. és természetesen nagyta­karítást csinálhatnak saját „birodalmukban” — legyen az külön szoba vagy akár csak egy sarok a szobában. Hogy miért fontos mind­ezt közösen végezni? Nemcsak azért, hogy ne a család egyik tagján — rend­szerint az édesanyán — le­gyen a teher. Ez fontos, de talán még fontosabb az, hogy amit mi magunk, illetve mi magunk is végzünk, azt job­ban megbecsüljük. Ha a gye­rekek is részt vesznek a nagytakarításban, akkor utá­na jobban fognak vigyázni a rendre, a tisztaságra. Sokszor mondjuk, hogy a család a társadalom legki­sebb közössége. Ahhoz, hogy valódi, jó közösséggé ková- csolódjon, hozzájárulhat akár egy közösen végzett őszi nagytakarítás is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents