Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-20 / 221. szám
4. 1UHbjj| ’ ' - NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 20., péntek Kedvelt sorozatrendezvényei az egri Ifjúsági Háznak a „rendhagyó zeneórák”, amelyeken nemcsak a művek bemutatása a cél, de a kor, a hangszerek megismertetése is. Az idei első koncertet a BM Tűzoltó-parancsnokságának Tinódi Kamarazenekara adta a kitűnő akusztikájú átriumban Rendhagyó zeneóra KÉPEK, HANGULATOK LŐCSÉTŐL VELEHRADIG IX/5. Dukla felé Eperjesről a duklai hágót két úton is megközelíthetjük. Mehetünk Kapusány, Bártfa, Zboró, majd Felsö- vízköz felé, de választhatjuk a Kapusány—Girált1— Felsővízköz útvonalat is. Nehéz lenne eldönteni, melyik a szebb. Az előző Bánfa páratlanul szép városkép- élményével, Bártfafürdőnek kissé a monarchia világát idéző hangulatával, s a zbo- rói Rákóczi-vár romjainak romantikus látványával ajándékoz meg, a másik az Ondavai-hegyhát természeti szépségeit kínálja látnivaló gyanánt. Bártfafürdőn még kisebb méretű, de annál szebb és vonzóbb skanzent is láthatunk, amely ízelítőt ad az Északkeleti Kár. pátok falvainak ma már letűnőben lévő világáról. Van itt pravoszláv fatemplom és pásztorkunyhó, vízi és kallómalom, hangulatos parasztház, illetve -porta, a mindennapi élet kellékeivel felszerelve. Zborónál persze ma már hiába keressük Rákóczi György híres „száz hársfáját”, kivágták valamennyit, emléküket legfeljebb a fejedelem leveleinek keltezései őrzik: Datum, sub centum ti- liis — Kelt a száz kársak alatt. A falu közelében már frissebb, de szomorú időket idéző emlékeket is találunk: katonasírokat, bennük az első világháború halottal alusszák örök álmukat. Akinek úticélja a Duk- la-hágó, az bizonyára tudja azt is, hogy 1914—'15-ben itt is súlyos harcok voltak, a cári csapatok a hágón át jutottak egészen Bártfa alá. És ott vannak az utóbbi, a második világháború csatáinak emlékei is. Dukla és Felsővízköz között az út mentén ágyúk, géppuskák, harckocsik a mezőn mindenütt — annak az iszonyatos küzdelemnek mementói, amely a szovjet és a német páncélosok között zajlott a Halál-völgyben. A Kárpátokban honos népi világ iránt vonzódó utas egy sajátos, egzotikumot jelentő élménysorral is gazdagodhat ezen a békeidőben tündérinek nevezhető tájon. Akármelyik utat választottuk is, mindkettőről elég csak néhány kilométeres kitérőt tenni, hogy e vidék szlovák, meg ruszin lakóinak világát megismerjük. Már Bártfa előtt, Hervató- ban megleljük a legszebb kelet-szlovákiai fatemlomok egyikét, amely 1593-ban épült tiszafából, s bár stílusa a gótika jegyeire utal, belső ékítményeiben a reneszánsz csodáira lelünk. Felsővízkozt elhagyva falvak sokasága kínál hasonló, ha nem is mindenkor ilyen ékes, ám mégis felbecsülhetetlen értéket jelentő látnivalót. Ladomér- vágása, Ladomérmezö, Alsóéi Felsőkomárnok, Koróc, Meredély, s ki tudja még hány falut sorolhatnék — valamennyi rejteget egy-egy ősi jegyeket rhutató, fából épített pravoszláv templomot. Ez már a bizánci kultúra világa — évszázadokon át elnépiesedett _ változatban. A ladomérvágási templom messze esik az úttól, de mégis megkeresem, s körül is járom. Temetőkertje is van régi-régi sírokkal, amelyek feliratai között éppúgy akad magyar, mint szlovák a ruszin mellett, amely láthatóan túlsúlyban van. ,,Tu odpocíva Vasil Mikita, nar. 3. 11. 1919., trag, zahynul 6. 11. 1944.” Azaz: Itt nyugszik Vasil Mikita, született 1919. XI. 3-án, tragikus körülmények között elhunyt 1944. XI. 6-án. Halála okáról az évszám vall beszédesen. Huszonötödik születésnapját csak három nappal élte túl. Odébb magas síremlék, rajta a fénykép idős parasztasszonyt ábrázol, felirata cirill betűs, szövege: „Zgyesz pocsivajet Jelena Litvak, roszd. Gudak. 16. 111. 1877. 25. I. 1941. Vjecsnaja jej pamjaty!” Azaz: Itt nyugszik Jelena Litvak, született Jeneda Gudak. 1877. III. 16. Meghalt 1941. I. 25. És mellettük ott fekszik Ladomérsz- ky Johánna, aki elhunyt 1888- ban és Ladomérszky Károly, kit 1909-ben temettek a ladomérvágási földbe. Állok a sírok között, a templom fagerendáiból, s a temetőkertet övező deszkakerítésből friss kátrányszag árad, valahol a faluban kutya ugat, kissé távolabb, a falut ölelő, erdő borította hegyek mögött lenyugodni készül a nap. Hangfoszlányok messziről, szláv szavak, egy sajátos népcsoport egyedi dialektusának elemei. Ugyan feldolgozza-e valaki egyszer, szakszerű nyelvészeti tanulmányban, hogy megmentse a semmibe ve* széstől? Reméljük igen. Dallamok zsongtak bennem ott az alkonyi temetőkertben, szláv dalok elégi* kus melódiái. Aztán egy vers foszlányai jutottak eszembe, melynek szövegét utólag könnyű volt meglelni. Szerzője ukrán költő, aki valaha Mikszáthot fordította anyanyelvére, s Almos vezérről írt epikus éneket, majd a század elején megírta a magyarok számára az ukrán irodalom történetét. A költőt Ivan Frankónak hívták, s verse, melynek sorai eszembe jutottak, a folklór világa, a népélet iránti vonzalmáról árulkodik. A költemény címe is ez: A népdal. Lőkös István Tekints a halk forrásra, mely egy sír tövében A pusztaságban bús könny-árként csörgedez: A hold-arc benne mint tükörben lengedez, S a napsugár mosakszik színezűst vizében. Titokzatos ütőér lüktet mély ölében Sosem pihenve: az élet forrása ez. Tavasz-szülött virágok tápláléka lesz E kristálytiszta nedv ezer szál gyűrűjében. E forrás, melyből ily friss, tiszta víz buzog, fel, A nép teremtő lelke, bár bánattal sújtva, De szívekhez szól szívvel, eleven beszéddel!' S aminthogy rejtve van a feltörő víz útja, A dal is a titkos mélyből könnyezve ér fel Azért, hogy a szívünket tiszta lángra gyújtsa. (Ford.: Radó György) A népszerű muzsikusok a reneszánsz és a barokk remekeiből nyújtottak ízelítőt Mossóczy Miklós karmester a korszak hangszereivel is megismertette a hallgatóságot (Fotó : Koncz János) SZÜLÖK ÉS ISKOLÁK KÖZÖTT Egészséges kapcsolatokat Az utcák reggel és déltájban tele vannak vidám gyerekekkel. Benépesültek az iskolák, lezajlott az ismerkedés a pedagógusokkal, az új osztálytársakkal. Ma már kissé otthonosabban mozognak az elsősök is. A pedagógusok immár elkészítették terveiket az oktató-nevelő rriunkára, s ezekben a hetekben összegyűlnek a szülői munkaközösségek is, hogy meghányják-vessék : mi az, amit az iskolának nyújtani tudnak, s amit az iskolától kérnek. Elkészültek a tervek. s nagyon fontos lenne — épp a gyermekekért végzendő közös munka érdeke kívánja —, hogy ezek a tervek kitérjenek az iskola— szülői ház kapcsolat elmélyítésére, erősebbre fogására, a szülők egymás közötti kapcsolatára is. Végtelen sok lehetőség van arra, hogy a szülői munka- közösség a régi hagyományokon és szokásokon túllépve, már ne csak a tantermek takarításában kívánjon segítséget nyújtani, de elkerülje azt a buktatót is. hogy mindent pénzgyűjtéssel megváltva tudjon le. Alapvető, hogy a szülők ismerjék meg az iskola nevelési terveit, s mind többen kapjanak lehetőséget a választmányi tagok közül egy-egy nevelési értekezleten való részvételre. Az aktívabb közreműködés megkönnyíti a szülők és nevelők feladatainak végrehajtását egyaránt. A részvétel a közvetlen nevelőmunkában sokféle lehet. Hogy csak a legegyszerűbbekkel és ismertebbekkel kezdjük: mód van arra. hogv ott legyenek egy- egy osztály kirándulásain, tanulmányi sétáin (természetesen nem azért, hogy egész idő alatt saját csemetéjüket fegyelmezzék, sőt maguk is vállalhatják egy- egy őrs — gyermekük szőkébb közössége — kirándulásának megszervezését, lebonyolítását. Számtalan szülőnek van hobbikertje. Egy délutánra otthont adhat ez egy-egy kisebb csoport foglalkozásának. De lehetőség van arra is, hogy a megfelelően felkészült szülők részt vállaljanak az osztályfőnöki órák megtartásában. Tapasztalatok bizonyítják, hogy az ilyen „alkalmi előadók” sok ismeretet adhatnak, a gyermekek 'érdeklődését jobban fel tudják kelteni. Nagyon sokat segíthetnek ily módon a szülők például a pályaválasztásra készülő csoportoknál. Megvan a lehetőség arra is. hogy a gyermeküket először iskolába vivők is nagyobb támogatást kapjanak. Áz egri 10. számú iskolában például éveken keresztül működött az „elsős szülők” klubja. Itt a klubfoglalkozásokon orvossal, pszichológussal, pedagógussal, tapasztalt szülőkkel találkozhattak a „kezdők” mintegy segítséget is kapva az első buktatók elkerüléséhez. Nem volt ez mellékes abban sem, hogy kisebb-nagyobb baráti közösségek kialakulását is segítette e kezdeményezés. Manapság szó esik a veszélyeztetett gyermekekről. Sajnos, épp e gyermekek szüleivel jóval nehezebb felvennie a kapcsolatot a pedagógusnak. mert a szülő nem jön el a hívásra, sőt, bezárja az ajtaját a látogató tanárnő, tanár előtt. Mi több: volt már arra is példa. hogy meglehetősen brutálisan utasították el a lakásba bekopogó pedagógusnőt. A szülői, munkaközösség tag'ai ebben is adhatnak segítséget. Társulhatnak a családlátogatásokhoz. S ezt a lehetőséget nem szabad elvetni, hiszen a veszé- » lyeztetett gyermek hellyel- közzel a valóban gondosan nevelt gyermekekre is rossz hatással lehet. A megelőzés nem az eltiltáSj hanem a segítség, hogy a hátrányos helyzetű gyerek helyzete változzon, elviselhetőbb legyen. Minél több szülő minél többször nyitja meg az iskola kapuját segítő szándékkal. az együttműködés javításának elképzelésével, annál kevesebb lesz a későbbi években a probléma. Gyermeket nevelni csak az iskola, vagy csak a család nem tud. Ez csak együtt, közös tervek, elképzelések alapján lehetséges. De végrehajtásában nagyon sok segítséget adhatnak az. osztályt patronáló és az iskolai szülői munkaközösségek, melynek tagjai e napokban készítik éves terveiket a közös cél érdekében. — d. — OLEG NAZAROV: Furcsa emberek Minden munkanap ugyanúgy kezdődik az osztályunkon: Jeronyin, a technológus körbehordozza tekintetét a szobán, aztán panaszkodik nekem: — Látja, Szergej Nyikolá- jevics, ez a Szerjábkin már megint hiányzik. — Szerjábkin? De hol van, amikor épp a negyedévi összesítőt kellene készítenie? — Nem tudom — ránt vállat Jeronyin. — Talán társadalmi munkában van. Ha akarja, megkereshetem. — Keresse — mondom, s a munkámba mélyedek. öt perc múlva Gnyilenkó, a könyvelő szólal meg: — Szerjábkin hiányzik, s nincs a helyén Jeronyin sem — morogja tüskés hangon az ablakpárkányon viruló kaktusznak. — Megkeressem őket, Szergej Nyikolajevics? — Keresse — egyezek bele. Újabb öt perc múltán elém ugrik Makarissev, a tervező: — Szergej Nyikolájevics, ez már mégis csak arcátlanság! Ha akarja, fölkutatom és előállítom őket akár élve, akár halva! — Talán inkább élve — jegyzem meg hidegvérűen. Ez a Makarissev mindig olyan forrófejű, jobb az elején lehűteni. Makarissev tehát kivihar- zik a szobából, s így már csak ketten maradtunk. Jómagam, s osztályunk büszkesége, a szerény laboránsi beosztású Ahmed. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikolájevics, én öt perc múlva előállítom őket! Maga ismer engem! Igen, ismerem. Ahmed tehát eltávozik. Az ablakhoz megyek, hadd látom az utca lüktetését. De csak azt látom, hogy a szemközti Appeninek söröző kirakata mögötti tüllfüggöny sem tudja elrejteni munkatársaimat: Jegorint, Szerjáb- kint, Gnyilenkót és Makaris- sevot. Egy perc múltán Ahmed is az asztalukhoz ül — az imént rohanvást ügetett át az úton. Nos, nagyot sóhajtok, a hűtőkamrához lépek. Még idejében megcsináltattam az intézet nagytatarozásakor. Két üveg sört teszek magam elé, óraláncommal fölnyitom az egyiket, s megtöltök egy jókora poharat. „Milyen furcsa emberek vannak! — gondolom közben, fotelomban hátradőlve, behunyt szemmel. — Hogyan lehet jobban szeretni a csapolt sört, mint az üvegest?” (Ferencz Győző fordítása)
