Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 14., szombat Fenyegetés a világűrből Az F—15-ös vadászgép az első részén (elfüggesztett műholdromboló rakétával nukleáris robbanótöltettel felszerelhető interkontinentális ballisztikus rakétával végzett csendes-óceáni repülési kísérlet. À hadászati rendeltetésű rakéta nukleáris eszközök gyorsított ütemű fejlesztése és rendszerbe állítása arról tanúskodik, hogy az amerikai politikai és katonai felső vezetés az SDI-al, továbbá a . szárazföldi, a tengeri a légi telepítésű atomfegyver-arzenál korszerűsítésével. és a nyugafeurópai elhelyezésű Pershing—2-kel, a robotrepülőgépekkel együtt komplex módon igyekszik megteremteni a büntetlennek vélt első csapásmérési képességet. Ennek a törekvésnek felel meg a jelenlegi washingtoni politikai vonalvezetés, amely a másik tárgyaló fél zsarolására, az „erő pozíciójának" kiharcolására spekulál, noha az efféle taktikának — akárcsak a múltban — a jövőben sincs esélye a sikerre. Az adott időpontban elkerülhetetlenül szükséges szovjet válaszlépések nem maradnak el, így az Egyesült Államok fölényszerzési vágyai — csak vágyak maradnak. A Novoje Vremja a Moszkvában nemrégiben megjelent „Csillag- háború — Illúziók és veszélyek" című katonai kiadványt ismertetve, mindazonáltal figyelmeztet a várható fejlemények nem lebecsülendő kockázataira. Az SDI-ről szólva kimutatja, hogy ez rendkívül agresszív jellegű, és magában hordja a nukleáris konfliktus kirobbanásának lehetőségét. „Az atomkonfrontáció logikája — írja a lap —, olyan, hogy egy lépcsőzött rakétavédelemnek semmiképpen nem lehet védelmi célja; ennek elemei a katonai fölény kivívásának egymáshoz kapcsolódó láncszemeit képezik”. Amennyiben az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés megvalósul, olyan mértékben bomlik meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult katonai paritás, és olyan mértékben destabilizálódik a világ- helyzet. És ezért valakinek — valakiknek — teljes mértékben vállalniuk kell a súlyos felelősséget. Ami a Szovjetuniót illeti, az ENSZ-köz- gyűlés őszi ülésszakán. a genfi leszerelési bizottságban, s minden egyéb tárgyalási csatornán — így a Gorbacsov—Reagan találkozó alkalmával is — a középpontba akarja állítani a békés világűrért vívott harc alapkérdéseit. Minden azon múlik majd, — az erő szokásos demonstrálásán túlmenően — milyen érdemi lépést kíván tenni az amerikai kormányzat?!. A pillanatnyi előjelek mindenesetre nem túlságosan biztatóak .. Serfőző László alezredes Fantáziarajz az ellenséges műholdak elpusztítására szánt lézerfegyverről Az elkép- . zelések szerint így festene egy, az űrrepülőgépekkel felkereshető amerikai űrállomás, kozmikus harcálláspont Az „utca emberét" Keleten és Nyugaton egyaránt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mit tartogat az idei ősz a nemzetközi diplomáciában, a szocialista és a tőkés országok, különösen pedig a szovjet—amerikai viszony további alakulásában. Szeptemberben újabb tárgyalási forduló kezdődik Genf ben. Bécsben és Stockholmban. A párbeszéd tehát folytatódik, sőt, ha időközben nem történik valami rendkívüli esemény, az érintkezés csatornái kibővülnek hamarosan sor kerül a Se- vardnadze—Shultz találkozóra, majd novemberben Gorbacsov és Reagan első személyes megbeszélésére. Már e rövid eseményleltár is érzékelteti, milyen mozgalmas hetekre, hónapokra van kilátás, éspedig olyan körülmények között, amikor a két szemben álló szövetségi rendszer politikai-katonai konfrontációja nem csökkent, sőt, bizonyos vonatkozásokban kiéleződött, s az eddigieknél is bonyolultabbá vált. „Égi szemek" Figyelembe véve azt a közismert tényt, hogy a korábban rendszeres szovjet —amerikai csúcstalálkozók gyakorlata — éppen a Rea- gan-adminisztráció hibájából — az utóbbi években megszakadt, s a két vezető hatalom kapcsolatait igen komoly problémák terhelik meg, látványos eredményekre, valamifajta „front- áttörésre” nemigen lehetne számítani. Ehhez legalábbis az egymás kölcsönös és egyenlő biztonságát tekintetbe vevő politikai hozzáállásra lenne szükség. ez azonban egyáltalán nem jellemzi Washington magatartását. Mert miközben a Szovjetunió — minden nemzetközi fórumot felhasználva — kitartóan küzd a világűr militarizálásának megakadályozásáért, az Egyesült Államok fokozza erőfeszítéseit annak érdekében. hogy a különféle kozmikus fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésével. kipróbálásával felborítsa a béke szilárd garanciáját jelentő hadászati egyensúlyt. Mint ismeretes, Moszkva már két évvel ezelőtt egyoldalú kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy nem Az új amerikai múholdclhárító fegyver (ASAT) működését ábrázoló rajz, amelyen a megsemmisítésre induló kétlépcsős rakéta látható, közvetlenül az F—15-ös típusú harci repülőgépről történt kilövése után «• juttat fel a világűrbe műholdromboló eszközt, és ehhez tartja is magát mindaddig, amíg ezt valamely más állam meg nem teszi. Az eredeti moratórium-javaslat, — amelyhez egyébként a Reagan-kormány- zat nem csatlakozott — lényegében minden ilyen jellegű kísérlet befagyasztását. az esetleg már meglevő eszközök megsemmisítését irányozta elő. Az indítvány megfogalmazását az az alapvető biztonságpolitikai megfontolás diktálta. hogy a Föld körüli pályán keringő mesterséges holdak — mindenekelőtt a felderítő műholdak — semmi mással sem pótolható szerepet játszanak a SALT- szerződésekben rögzített kötelezettségek betartásának kölcsönös éllenőrzésében, másrészt a támadó fél esetleges rakéta-nukleáris csapásának időbeli jelzésében. Az a fél tehát, amelyik ezeknek az „égi szemeknek” a kikapcsolására törekszik, nyilvánvalóan szabad kezet igyekszik biztosítani magának a másik fél elleni meglepetésszerű támadáshoz, végső soron a „győztes” atomháború megvívásához. A csillagháború költségei Aligha értékelhetnénk másként az abban az amerikai bejelentésben rejlő szándékot, miszerint rövidesen újabb kísérletet akarnak végrehajtani az F—15-ös vadászgép fedélzetéről igen nagy magasságban indítandó kétlépcsős „műholdgyilkos" ASAT típusjelzésű rakétával. Ezúttal nem valami „elméleti” tárgyat céloznak meg, hanem egy viszonylag alacsony röppályájú, használaton kívüli amerikai műholdat. (Pályájának adatai nagyjából megegyeznek a szovjet felderítő műholdak pályaadataival.) A jelzett kísérlet, mint az űrfegyverkezés területén annyi minden más, önmagában természetesen nem szemlélhető. Hiszen a Reagan nevével fémjelzett „csillagháborús" program, amelyre 1983-ban 8,5. 1984" ben 9,3 milliárd dollárt költöttek, és az 1985-ös kiadások várhatóan megközelítik majd a 13 milliárd dollárt, jóval szélesebb és átfogóbb. A jelenlegi és a néhány esztendőre előre kidolgozott tervek — beleértve az űrrepülőgépekkel, a lézer- és a sugárnyaláb-fegyverekkel, és az elektromágneses „ágyúkkal” kapcsolatos elképzeléseket — elvileg teljesen újszerű. minden eddiginél veszedelmesebb harceszközök világűr- beli megjelenésével fenyegetnek. Egyebek között szó van olyan űrállomások megépítéséről, amelyek a kozmikus-földi hadműveletek koordinálására lennének hivatottak. Csakis ennek ismeretében érthetjük meg, voltaképpen mit is álcáz az amerikai elnök úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése (SDI), aminek valójában semmi köze sincs tényleges védelmi feladatokhoz. SDI és a többiek A katonai ügyekben nem járatos laikusnak is feltűnhetett, hogy a műholdelhári- tó fegyver kipróbálásával időben csaknem egybeesett az MX mintájú, tíz Kanak harcosok kitűzik az őslakosság zászlaját egy barikádra Kanakok földjén Gyakran érkeznek összetűzésekről tudósító hírek Oj- Kaledón.iából, erről a festői szépségű csendes-óceánj szigetcsoportról. Franciaország e tengerentúli megyéje — ez az anyaország gyarmatainak és függő területeinek szalonképes elnevezése — befolyásolja a francia belpolitikát, felkavarja a szenvedélyeket, éles vitákat vált ki a nemzetgyűlésben. Néha már úgy tűnik, mintha az algériai háború indulata térne vissza. Fegyenctelep a Paradicsomban Üj-Raledóniát, — amely egy nagyobb és több kisebb szigetből áll —, James Cook kapitány fedezte fel 1774- ben. Ekkor még egy időre sikerült . a sziget lakóinak elkerülniük a gyarmati sorsot, de egy francia hajóval történt incidens után Párizs megtorlásként büntetőexpedíciót küldött a szigetre, amely megtörte az őslakosok ellenállását. Franciaország gyarmatának nyilvánította Új-Kaledóniát. Az akkori Fortéde-Franceban — ma Nouméa, a sziget fővárosa — fegyenctelepet hoztak létre. Kezdetben köztörvényes bűnözők kerültek ide, majd a párizsi kommün leverése után deportált forradalmárok lakhelyévé vált a sziget. Később nagy számban érkeztek európai telepesek, akiket a kellemes klíma, a paradicsomi szépségű környezet. és nem utolsósorban a kedvező természeti adottságok vonzottak. A múlt század végén az őslakosság szembeszegült az idegen uralommal, ám ekkor visszaszorították őket a hegyekbe, a terméketlenebb területekre. Amikor 1917-ben újabb felkelés tört ki az őslakos kanakok között, a gyarmattartók rezervátumokat jelöltek ki számukra. Napjainkban a mintegy 20 ezer négyzetkilométernyi területen 145 ezren élnek. A melané- ziai őslakosság aránya 43 százalék, az európai származású kaldosoké 37 százalék. A fennmaradó 20 százalék a csendes-óceáni szigetvilág más részeiről bevándorolt népesség. őslakosok lázadása Az egyéb tényezők mellett nem hanyagolható el a sziget gazdasági vonzereje sem. Oj-Kaledónián található a világ nikkelkészletének negyede, de jelentékeny meny- nyiségű króm. mangán, réz, és nemesfém is fellelhető. A tengerfenéken olajat remélnek a kutatók. A gazdasági konjunktúra időszakában nem is volt különösebb feszültség a szigeten, a problémák a gazdasági nehézségekkel egyidőben jelentkeztek. Párizs ekkor — 1976- ban — úgy próbálta a belpolitikai feszültséget oldani, hogy kibővítette az ön- kormányzat hatáskörét. Ennek volt köszönhető, hogy a nyugalom ideiglenesen helyreállt, de a függetlenség követelését továbbra sem adták fel a kanakok. A belpolitikai életben 1984 hozta a döntő változást- A sziget belső önkormányzati státust kapott, s A legkonokabb kanak. Jean- Marie Tjibaou. a függetlenségi mozgalom vezetője (Fotók: AP — MTI — KS) az akkori francia tervek szerint 1989-ben népszavazáson dönthetnek jövőjükről ÛJ-. Kaledónia lakói. Múlt év novemberében 'á terv első lépéseként helyi választásokat rendeztek a parlament megteremtésére. Am, az őslakosok mozgalma, a Kanak Felszabadítási és Szocialista Front maga is megosztott volt ebben a kérdésben. A mérsékeltek a tárgyalások mellett voltak, a szélsőségesek a szavazás bojkottjára szólítottak fel, azonnali függetlenséget követelve. Miután a lakosság többsége eleget tett e felhívásnak és nem ment el szavazni. a 42 tagú parlamentben 34 mandátum az európai telepeseké lett — tehát ők alakíthattak kormányt. Az új kabinet első ténykedése volt. hogy lázadásnak minősítette a kanak mozgalmat és elfojtására Párizstól kért segítséget. Válaszul az őslakosok a választások eredményének megsemmisítését követelték. A kanakok akadályokat emeltek az utakon, napirendre kerültek a francia csendőrökkel az összetűzések, lövöldözések. Elmaradt népszavazás A francia kormány teljhatalmú kormánybiztost küldött a szigetre Edgar Pisa ni személyében, aki tervet dolgozott ki a probléma rendezésére. Ennek értelmében idén júliusban népszavazáson kellett volna dönteni a függetlenség kérdéséről, de végül is a feszült helyzet miatt nem lehetett biztosítani a szavazáshoz szükséges nyugodt légkört. Párizs ezután egy négypontos tervet dolgozott ki, amelynek értelmében 1987 végéig népszavazást tartanak a „Franciaországgal való társulásban" megvalósítandó függetlenségről. Az átmeneti időszakban meghatározott önkormányzati jogkörrel rendelkező regionális tanácsokat választanak, ezeket a választásokat idén őszre tervezik A francia kormány nincs könnyű helyzetben, amikor a megoldást keresi. Hiszen a sziget stratégiai jelentőségének megértéséhez azt is tudni kell, hogy itt terül el az a Mururoa korallzátony, ahol a francia nukleáris kísérleteket végrehajtják Mindenesetre Párizs manőverezése közben a konok kanakok elszántan folytatják harcukat a sziget függetlenségének elnyeréséért Pécsi Katalin
