Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 9., péntek AGRIA ’35 A lelket megtisztító zene Az Agria ’85 hangversenyeit Trajtler Gábor or­gonaestje zárta hétfőn a székesegyházban. Az or­gonaművész két Bach-művet mutatott be a mester weimari nagy orgonakorszakából, a h-moll prelú­dium és fúgát (BWV. 544) és a C-dúr toccata, adaggio és fúgát (BWV. 564.); majd C. Franck h- moll prelúdium, fúga és variációját és Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgáját. Igaz! reneszánsz festőegyéniség ötszáz éve született Sebastiane» del Piombo Sebasiiano del Piombo: Férfi képmás Nemegyszer leírtuk már. hogy minden hangverseny­nek — éppen a megszólalta­tott művek tartalmánál, egy­másra hatásánál fogva — sajátos hangulata támad. Míg az egyik művész még ezen a ..csodálatosan agresz- szív” hangszeren, az orgonán is tud lirizálni, szinte a csendbe belemosódó hangu­latokat előcsalogatni — azért is. mert egyénisége, lelki al­kata ezt írja elő számára —. addig a másik azzal a szán­dékkal ébreszti fel a meló­diákat. hogy a hallgatóságát arra a bő egy. másfél órára a művek és az előadó lelki hatalma alá .,hajtsa”. Irányí­tani. vezetni akarja a köz­napi szürkeségből, a gondok­ból kilépő embereket egy olyan tartományba, amely az övék is lehet, ahol job­bik önmagukat találhatják meg. Vagy a rosszabb! k esetben csak megismerked­hetnek egy szerző gondola­taival. zenéjének azzal a mindenki mástól megkülön­Befejeződött a VII. ma­gyar—finn barátsági hét. Ez azonban nem jelenti a két nép közötti meleg barát­ság végét, mivel a poriak jelenleg is fogadhatják a művészet nyelvén a testvér­nép üdvözletét. A Poriginal Galériában még nyitva áll az a grafikai kiállítás, ame­lyet a közelmúltban nyitott meg Németh László, az egri városi pártbizottság el­ső titkára. Sokoldalú, érde­kes és számunkra nagyon kifejező ez a tárlat. Emellett említésre méltó, hogy Eger finn testvérváro­böztetö jegyeivel, amelyek szellem; izgalmat okoznak az értő fül számára. Trajtler Gábor az utóbbi zenészfajtából való. A mű­során szereplő négy műnek alkalmat, lehetőséget adtak a lélek elmélyedésére. Bach műveiben szinte az emberi hang melegével szólalnak meg a dallamok, a hangtöm­bök úgy kergetik egymást, mintha a hallgatóságot az alázat, s a belső vizsgálódás mélységébe akarnák sodor­ni. ragadni. Támad ez a ze­ne. s mintha minden szán­déka az lenne, hogy kimos­sa belőlünk napi silánysága­inkat. megszerezze nekünk a tisztaság és a megújulás ér­zését. Nem mond ellent en­nek a megállapításunknak az sem. hogy C. Franck ze­néje ebbe a himnikus és pa- tetikus. de mindenképpen gyóntató dallamsorozatban szinte szerényebb intelmekkel vesz részt, mert a két Bach- szám már rávitte belső ma­radékenergiáinkat a töpren­sában jött létre a magyar irodalom központja a Ma­gyar Tudományos és Kultu­rális Központ, a Magyar Nagykövetség és a Finn Oktatásügyi Minisztérium közreműködésével. Magyar irodalmi alkotás eddig nagyon kevés akadt könyvtárainkban. ezután viszont a Pori könyvtárban könyvgyűjtemény lesz. amely magyar nyelvű szépiroda­lomból. valamint angol és német, nyelvű Magyarorszá­got bemutató kiadványokból áll. A diákok, a nálunk élő magyarok, illetve a magyar gés. az elmélkedés útjára. Hogy aztán tovább lendüljön Liszt himnikus hangzataival A drámai hatású számok között Varga Magda énekelt egy részletet Bach: Geist­liche Lieder című gyűjtemé­nyéből. egy áriát Pergolesi: Stabat Materéből; Stradella: Pieta signoréját és Schu­bert: Ave Mariáját. Négy zenei egyéniség ámmgyszin iezik ki ezek a dallamok, s valahogyan együttesen azt az európai szellemet, amely­nek mint egy központi mag­va lenne a zenei barokk. A négy dallam közül: Schubert: Ave Mariája a legismertebb, s talán ezért is keltett nagy visszhangot a finoman árnyalt előadás­mód. ahogy Varga Magda énekelte: a lüktető zenei mozgás csillogóan lebegtet­te ezt a bársonyosan, az ér­zelmeket belső tűzzel, meleg­séggel megszólaló altot. Az Alessandro Stradella nevéhe2 fűződő ária a lexi­kon tanúsága szerint nem is tőle származik, csak „miszti- fikácó a XIX. századból". Stradella nernesak Flotow operájának hőse. de való­ban kalandos életű olasz ze­neszerző a XVII. századból, akit szerelemféltésből gyil­koltak meg alig negyven­éves korában. Maga a mű, a Pieta signore ebben az előadásban is inkább a ro­mantikus bánat felidézője, mint belső felindulásból származó áhitat. Az elő­adó átélése mégis hatásos­sá tette. Varga Magda nem­csak kellemes kiegészítő szín­foltot jelentett ezen az es­tén az orgonaművész prog­ramjában. hanem tartalmá­ban és hatásában egyenran­gú társa volt a komoly el­mélyedést ránk kényszerítő Trajtler Gábornak. Farkas András nyelv iránt érdeklődők bár­melyik településünkről köl­csönözhetik ezeket. A jelen­legi. mintegy kétszáz kötet nagy része gyermekeknek való. de most gyűjtik össze az anyagot. Érdekesség, hogy erre a célra a könyvtár igazgatója, Marjaana Karja- lainen, az Oktatásügyi Mi­nisztériumtól ösztöndíjat kapott, hogy Budapestre utazzon, s tekintélyes gyűj­teményt szerezzen. Később pedig lemezeket és videofil­meket is tartanak majd a bibliotékában. Jövőre lesz a magyar iro­dalom központjának ünnepé­lyes megnyitása, s reméljük, hogy ez alkalommal egri szakemberekkel is találkoz­hatunk. Jokinen Kirsti lapunk különtudósítja Az egész 1985'ös eszten­dőben születésnapja van az itáliai festőnagyságnak, Se- bastiano del Piombónak, hi­szen Vasari a reneszánsz szobrászok és piktorok jeles életrajzírója csupán annyi fogódzót ad az ő biográ­fiájához, hogy 1547-ben hat­vankét éves volt: születésé­nek ideje tehát az 1485. év­re esik. Bizony, kevés ez az eligazítás, minthogy az sem sok. amit működésének fél évezreddel ezelőtti évtizedei­ről tudhatunk. Még azt is vitatják, hogy Velencében született volna, vagyis ab­ban a városban, ahol aztán olyan mesterien elsajátította az ecset kezelését. A reá vonatkozó adatok csak azt követően kezdenek némiképpen megszaporodni, amikor az ifjú festőtanonc előbb Bellini, majd később Giorgione műhelyébe került, s e két óriástól elsajátította mindazt, amit a jellemfestés a tájábrázolás tudományá­ban ismerni kellett.. Főkép­pen is a színek kezelését gyakorolta, s megtanulta, mi­képpen lehet vászonra vin­ni a finom átmeneteket. Közben pedig muzsikált is. Igazi reneszánsz — tehát a művészetek és mester­ségek megannyi ágát mű­velő — alkat lévén. több hangszeren játszott, s ké­sőbbi gazdája. Agostino Chigi, bankár zenészként hívta át Rómába. Ott is ha­marosan kiderült azonban ró­la. hogy eredeti festőtehet­ség és egyre-másra festtet- ték vele a nagyméretű ké­peket. Sebastiano Luciani — az ötszáz esztendeje szü­letett mesternek ez volt az eredeti neve: a Piombo. vagyis az ólom titulust azért kapta később, mert őt ne­vezték ki a pápai kancellá­ria ólompecsétjének őrévé. Egyebek között vendéglátó­jának. Agostino Chiginek trasteverei otthonát, a hír­neves Villa Farneset ékesí­tette fel számos alkotásával Az örök városban Miche- langelóval is kapcsolatba ke­rült személyesen is jól is­merték egymást, s ha sor­suk úgy hozta, hogy el kel­lett válniuk, szaporán leve­leztek. ám a zseniális festő, szobrász, építész és költő árnyékában is meg tudta őrizni önmagát. Sőt. képes volt kialakítani olyan önálló ábrázolásmódot, amely ere­dendően őt jellemzi. Piombo képei abban kü­lönböznek korának más re­neszánsz festői ábrázolásai­tól. hogy plasztikusak, raj­zosak. Ahogyan férfivá — s egyúttal mesterré — érette úgy hagyott fel mind job­ban a hagyományos velen­cei „színjátékkal”, és tért át a testek térbeli létének hangsúlyozására. A budapesti Szépművésze­ti Múzeum három Piombo- rémekkel dicsekedhet. Ezek- igen jól mutatják a kancel­lária pecsétőrének sajátos festői erényeit. A Női képmás (Leány kép­mása) a legkorábbi remek­lés. Már ezen feltűnnek a plasztikus, szinte szobrászt formák, a velük együtt az átmenetet alig-alig jelző szí­nezés. A Férfi képmás — ez 1512 és 1515 táján készülhe­tett — szintén az állandóság az emlékművi méltóság je­gyeit viseli magán. Nem tudni, kit ábrázol; azt sem, hogy a modellt a társadalom mely csoportjából választot­ták ki, hiszen a ruházat nagy sötét foltja. ha elegáns is. dísztelen. A 30—35 éves fér­fi kezébe adott papírtekercs üres; ez sem árulkodik a modell kilétéről. A jellem­zés tehát valóban nagyvona­lú. Piombóra jellemzően ősz- szefogott. A művész harmadik, ná­lunk őrzött képe egy keresz­tet vivő Krisztust mutat. (E mű két változatát a madri­di Pradóban, illetőleg a le- ningrádi Ermitázsban lehet megtekinteni.) A végletekig egyszerű ez a festmény : még a hagyományos töviskoszorv sem övezi a Megváltó fejét, csak a szenvedésre ítélt fér­fi és vállát nyomorító ke reszt kettőse látszik rajta Színezése ennek is — akái az ez időben festett más mű­veinek — visszafogott, rideg­hideg.’ Képeit alig-alig szignálta, és jószerivel csak azt tud­hatjuk róla. hogy 1527 után Orvietóban. majd Mantová- ban a híres Gonzaga család­nál dolgozott. 1531-ben tért vissza Rómába, idősebb ko­rában már nem alkotott iga­zán maradandót. Rangját. nevét viszont most. születésének félévezre­dik fordulóján is a legna­gyobbak közé helyezik raj­zos. szobrászi ihletésű mun­kái: azok a festmények, ame­lyekkel a reneszánsz művé­szet nagy pezsgésében is újat, mást adott. A. L. Poriban lesz a magyar irodalom központja TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Dísztök és farostlemez II 2. A moraj nagyobb lett, a tekintetek sötétebbek, de azért a kíváncsiság nem hunyt ki egészen. — Most pedig rátérek a lényegre — vette kezébe az első farostlemezt az elnök —. és kérem az illetékeseket, hogy fáradjanak az asztal­hoz. Elsőnek Bordó Teofil, mint a szövetkezet legrosz- szabb gondolkodója. Bordó Teafái valahonnan hátulról furakodott elő, és nem lehetett éppen azt ál­lítani, hogy megilletődött arccal. — Gratulálok! — fogott vele kezet az elnök, és át­nyújtotta a farostlemezt meg a dísztököt. — Csak így to- *vább Bordó kartárs, tovább­ra se engedjen senkit maga mögé! Taps csattant, ami legin­kább Bordót lepte meg, aki félszegen meghajolt, mosoly­gott és visszaódalgott a he­lyére. — A leglusttább gondolko­dó kitüntető címét — ol­vasta a következő farostle­mezről az elnök — Cerkóf Gusztávnak adományozzuk. Cerkóf Gusztáv is átvette a jutalmat, majd átvette Kulcs Bódog, mint a legösz- szeférhetetlenebib. Csesznek Veronika a .legpletykásabb, Szívós Töhötöm a legrésze­gesebb, és Ökrösi Bendegúz, a leglopósabb. — Azt hiszem, jó gondo­lat volt ez tőlünk — mond­ta Cselevári Hideghnek az ünnepség után —. lehetetlen, hogy ennek a különös kez­deményezésnek ne legyen valami foganatja.'.. |Lett is. Csak éppen szá­mításukon kívüli — visz- sziáljárul. — Mi az, hogy Bordó a legrosszabb? — dühöngött iFáisli Nagy Elemér, már mindjárt az ünnepség után. — Ez szemenszedett hazug­ság! Nekem már évek óta nincs egy értelmed gondo­latom, sőt még azt is meg­kockáztatom, hogy sose volt! Nem így van. kartársak? — Bizony — helyeseltek többen is — neked járna az oklevél. Habár még ott van a Csuhái is ... — Csuhái? Na. ne röhög- tessetek! Tavaly is akadt egy használható ötlete. Igaz. hogy Bordóhoz viszonyítva még ő is sokkal rosszabb. És így ment ez napokon keresztül. Bordóhoz hasonló­an más kategóriák győzte­sei j.s megkapták a magukét azok részéről, akik alkal­masabbnak tartották sa­ját személyüket a jutalma­zásra. — Csesznek Veronika len­ne a legpletykásabb — mél­tatlankodott Csordásné akkor én mi vagyok? Ha kell, még a pontos időt is el­ferdítem, a „jó naVoiot” meg úgy tudom továbbítani, hogy abból rövidesen „nyugodjék békében” lesz... A Verőn hozzám képest süketnéma! Csordásné igényjogosult- ságát többen helyesel­ték. mint ahogy Sima Ervin kifakadásában is sokan osztoztak, aki a legösszefér- hetetlenebbnek tartotta ma­gát. — Nekem csak a nevem sima — mondta —, a mo­dorom akár az úthenger. Azt hiszem, ezt nem kell senkinek sem bizonyítgat­nom és akkor tessék, Kulcs Bódogot tolják fölém. Azt, aki még egy székkel szem­ben is udvarias, és ha neki­megy az ajtófélfának, bo csánatot kér. És ez nekik összeférhetetlen! Pimaszság ! — Hagyd el — nevetett Sóhaj Arisztid. — akkor mit mondjak én? Cerkóf Gusz­táv kapta meg a leglustább gondolkodó címét, holott egyebet sem tesz, csak gon­dolkodik. Aki engem csak egyszer is gondolkodáson tud rajtacsípni, azt ölben cipelem el a Galapagos-szi­getekre. — Ugyan — legyintett Szi- vornyás Szigfrid —, a leg­nagyobb igazságtalanság ve­lem történt. Hol iszik any- nyit Szívós, mint én? Koca­ivó, és ráadásul még feké~ lyes is. tehát már csak azért sem jöhet számításba. Akkor iszom az asztal alá, amikor akarom, és utána még a szondába is nyugodtan bele­fújhatnék. nem mutatna ki nálam semmit. Protekcióval jutott a dísztökhöz meg az oklevélhez! — Akár az ökrösi — mondta Enyves Erik —, mert, hogy ő a leglopósabb, az egyszer szent. Azért, mert kétszer elkapták, még nem bizonyít semmit, leg­feljebb. hogy pancser a szak­mában. Három kandidátus tette le már a nagy doktorit az én általam kicsórt gon­dolatokból. és öt író fél élet művéhez én szállítottam az ötleteket. Igaz. hogy jól jár­tam magam is. megnézhe­titek a nyaralómat, és a fi­amnak is félretettem két koffer jó minőségű gondola­tot, hadd legyen akadémikus, ha éppen az akar majd len­ni. Tehát aki igazán meg­gürcölt a címért, az én va­gyok% Bunda az egész, ne­vetséges! Az elnökhöz is eljutottak a hírek. Hidegh Henrik köz­vetítésével. — Nem értem — csóválta a fejét Cselevári —, hát lé­tezhet olyan ember, aki meg­sértődik azért, mert nem ő a legrosszabb? Vagy nem ő a legrészegesebb, a leglopó­sabb. .. ? Fantasztikus! Ne­ked mi erről a véleményed? — Még mindig jobb va­lamiben a legrosszabbnak lenni — mondta a főgon­dolkodó —. mint semmilyen­nek'. Bordó Teofilról be­szélnek. egyszerre a közép­pontba került, még olyat is hallottam, hogy autogra­mokat kérnek tőle. Mert akárhogyan is. de valami­ben fölébe kerekedett a tár­sainak. És ugyanez vonatko­zik a többiekre is. — Ezek szerint hiába csi­náltuk az egészet....? — Azt azért nem monda­nám — mosolygott rava­szul a főgondolkodó —. mert már eddig tizenöten jelentették be, hogy elmen­nek a szövetkezettől, és szá­míthatunk mások távozására is. Ezek mind úgy tartják, hogy velük itt a legnagyobb igazságtalanság történt, és máshol akarnak bizonyítani. — Menjenek csak — vi- dult fel Cselevári —, ha így áll a helyzet, rövidesen ki- kecmergünk a veremből... — Magam is így gondo­lom — mondta Hidegh —. de egyre azért vigyáznunk kellene... — Mire? — Hogy a példa ne le­gyen ragadós... Éppen ezért azt javaslom, hogy a jutal- mazottakat meg mi küld­jük el. Biztos, ami biztos. Jobb. ha nem tudják meg az új gondolkodók, hogy en­nél a szövetkezetnél visszá- járul is lehet jutalmat kapni. Az elnök bólintott ezzel, és így történt, hogy alig né­hány hónap alatt a rnező- csalánosi „Gondolatokat Köl­csönző és Értékesítő Szövet­kezet” a középmezőnybe ke­rült. később pedig: a legjob­bak közé emelkedett. Csele- várit pedig — aki ilyen cso­dát vitt véghez —. kiemel­ték, és megtették a mezőcsa- lánosi Csortos Gyula Színház igazgatójának. Ott csináljon csodát, ha tud, ha képes rá. elölről, vagy akár visszájá* rul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents