Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 7., szerda EGY ARC A NYÁRI EGYETEMRŐL Építész—Nápoly ból Antónia Cocozza: „A nápolyi és az egri építészeti stílus között több hasonló vonást találtam .. (Fotó: Kőhidi Imre) Egymást követik a színes képek a vásznon. Régi-régi házak, magyar népi műemlékek villannak fel a nézők, hallgatók előtt. Az előadó szavait — Kecskés Péterét, a Szentendrei Néprajzi Múzeum etnográfusáét — több világnyelvre fordítják a tolmácsok. Hamisítatlan egri nyári egyetemi hangulat, a műemlékvédelmi tagozaton. Két előadás közti szünetben kértük beszélgetésre Antónia Cocozzát, a kurzus olasz résztvevőjét. — Honnan érkezett? — Nápolyból. Ötödéves vagyok az építészeti egyetemen. A tulajdonképpeni tanulmányaimat már befejeztem, jelenleg a diplomamunkámon dolgozom. — Mit választott témájául? — A várostervezést. — Beszélne róla bővebben, hiszen nekünk, egrieknek is igen érdekes e téma.. . — Lehet, hogy furcsának tűnik, de Nápoly és Eger között több közös vonást találtam. A diplomamunkámban részletesen foglalkozom a kérdéskörrel: hogyan lehet megmenteni egy város eredeti arculatát? Számomra nagyon izgalmas a probléma: egy sok évszázados hely miként tudja betölteni szerepét a modern élettár biztosításában úgy, hogy közben megőrizze eredeti jellegét. — Ha jól értem, a régi és az új, a praktikus és az esztétikus rokonításáról van szó.. . — Igen, s ez annál is inkább fontos mert a fejlődés túlságosan gyors, lépést kell tartani az igényekkel. Ha felépül egy új városrész egy ősi mellett, fontos, hogy harmonizáljon a kettő. Azokat a negyedeket is újra kell tervezni, amelyek elavultak, nem műemlékjellegűek. Tereket, állomásokat, utcákat, parkokat... S mindezt úgy, hogy Nápoly Nápoly maradjon. Itt veszem észre a hasonlóságot Eger és az én városom között: hiszen, e közép-európai történelmi városban siker-ült megőrizni a régi jelleget. Antónia Cocozza először jár Magyarországon. így első ízben vesz részt az egri nyári egyetem műemlékvédelmi tagozatán. — Hogyan jutott el Egerbe? — Ösztöndíjasként, pályázati kiírás alapján. Több-lehetőségünk volt a rámakö- rök megválasztásában, on gem ez érdekelt, hiszen ez kapcsolódik a legjobban a munkámhoz. — Jó néhány előadás, vita hangzott el a kurzuson. Melyik keltette fel leginkább a figyelmét, nyerte meg tetszését? — Könnyű a választás. Azok a témák állnak hozzám a legközelebb, amelyek a mai építészet változásait taglalják. Ügy gondolom, nemcsak magát az építkezési módot kell figyelembe ír' ni egyegy ilyen kérdéskor elemzésénél, hanem az emberek gondolkodását, életmódját is. Az egyik meghatározza a másikat, s viszont: a gondolkodásmód is hat magára a városképre. A tizenötödik egri nyári egyetem műemlékvédelmi tagozatának témája a népi építészet védelme. Több előadás foglalkozott a régi és az új kapcsolatával. s ez mér történelmi .jelleget is kölcsönzött a kurzusnak. Sort kerítettek a résztvevők egy igen érdekes vitára: vajon, eredeti helyükön, vagy skanzenekben érdemes-« inkább megőrizni a népi műemlékeket? — Mi a véleménye erről Antóniának, az ifjú nápolyi építésznek? — Én nem érzek különösebb ellentmondást a két vélemény között. Hiszen a szakemberek — építészek, muzeológusok, néprajzosok — mindig az adott szituációt veszik figyelembe egyegy érték megmentéséért. Szűkebb hazámban nincsenek skanzenek, s a többi olasz építésszel együtt vallom, hogy egy épületet a saját. eredeti környezetében érdemes megmenteni. így töltődhet meg élettel maga a műemlék és az azt körülvevő táj... Mikes Márta A karmesterség: lorró szív és hideg fej... Medveczky Adóm portréja Tizenegy esztendővel ezelőtt, a Magyar Rádió és Televízió első karmesterversenyén egy szenvedélyes fiatal magyarra figyelt fel az o^ág, aki a verseny második díját nyerte meg. Medveczky Ádám akkor már ötödik esztendeje volt tagja a Magyar Állami Operaháznak, s éppen a karmesterverseny évétől kezdve tanára a Zeneművészeti Főiskolának. Korábban a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólamvezető üstdobosa volt. * S * X t * > * • * « * * í * ******- ■■ **«*»♦» ****** .................. * •**♦**«♦.•« • >*•****,*,... ****♦**.*♦., » Medveczky vezényel — Úgy tudom, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában ütőhangszer szak. ra járt. Hogyan lett önből végül mégis karmester? — Valójában zongoraművésznek készültem, de a szakiskolába nem vettek fél a zongora tanszakra, s ezt ma már életem egyik rendkívül szerencsés fordulatának tartom. Édesanyám ötlete volt. hegv helyette ütőhangszer szakra járjak, ami később zenekari gyakorlattal járt együtt. Némi zongoratudás és a zenekari munka hozta meg együtt később a karmesteri ambícióimat. így a szakiskola elvégzése után magától értetődő volt számomra, hogv a főiskolára már karmesterképzőre jelentkezzem, i960 és 1969 között pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarban játszottam s ez igen ió előtanulmány volt számomra a karmesteri tevékenységhez. — Milyen gyerekkori indíttatás miatt választotta éppen a zenei pályát? — Annyira körülvett gye. rekéveimben a zene. hogv szinte szóba sem került másféle hivatás. Édesanyám. Érsek Mária, korrepetitor az Operaházban. nevelőapám, Katona Lajos, operaénekes volt. ma már nyugdíjas, általuk elsősorban az operaműfait ismertem meg igen korán. Tizennégy éves koromban már alapos ismereteim voltak az operairodalomból. hiszen kedves időtöltésem volt a két fővárosi opera előadásaira járni. Fiatal az igazgató sofőrje. Fiatalabb, mint a felesége. Hat évvel. Ezt nem hinné senki, mert az asszony festeti a haját és a szépségszalonban kozmetikáztat. Mégis tudja az egész utca. hogy öregebb, mert a sofőr anyja nem szíveli a menyét, s elmondta már mindenkinek. Zöld Volgája van az igazgatónak. Sokszor megállt, időzött a sofőr háza előtt. A sofőr gyakran megkocsi- káztatta a fiát, s elvitte hetenként kétszer fodrászhoz, kozmetikushoz és asszonyt. Az igazgató nagyon kedvelte a fiatal sofőrt, s mikor a várostól távolabb eső vidéki gyárba nevezték ki igazgatónak, hogy teremtsen ott rendet, magával vitte őt is. nem választott új embert. A városból minden reggel a zöld Volgával utaztak ki a vidéki gyárba, s este későn vissza, mert továbbra is a városban laktak mindketten. Akkor az autó már nem állt meg napközben a sofőr háza előtt, s az asszony is autóbusszal mehetett csak a fodrászhoz, kozmetikushoz; havonta kétszer. Telt. múlt az idő látszólag eseménytelenül. .. .Még ónszürke levegő ült a városon, mikor az igazgató és a sofőr már a gyárba tartott. Aztán egy napon nyolc óra tájt, megcsendült a telefon az igazgató iróaszta— Mi vonzotta még gyerekkorában? — A zenéhez hasonló mó. don semmi egyéb. Játszani persze én is szerettem, főleg a labdajátékokat: focit, kézilabdát. röplabdát testvéreimmel. barátaimmal Egyébként azonban elég zárkózott voltam, nem túlságosan barátkozó, kitárulkozó gyerek. Félnapokon keresztül szórakoztattam magam azzal, hogv zongorakivonatokat játszottam. És akkoriban még több időm volt olvasásra is. Szerettem az olyan olvasmányokat, amelyekben a gonoszt legyőzik. a ió diadalmaskodik, s amelyek fordulatosak, izgalmasak. Nagy gyerekkori élményem A kőszívű ember fiai. a Sándor Mátyás. a Monte Cristo grófja. Ilyenek voltak tíz-tizenkét éves korom olvasmányai. Mivel azonban tizennyolc évesen már dolgoztam később egy- 1 re kevesebb időm jutott olvasásra. alaposan válogatnom kellett a könyvek között. Akkoriban kezdett érdekelni a mai magyar irodalom és közben Thomas Mann világa. — Más társművészetek is vonzották? — Elsősorban a képzőművészetek. Múzeumokba, kiállításokra gyakran jártam diákkoromban. A karmesteri diploma átvétele után pedig két hónapot tölthettem Rómában és Velencében, ahol a zenei élmények mellett titokban csaknem jobban örültem az ott látható képzőművészeti csodáknak. Talán rám akkor elemi erővel ható reneszánsz és barokk Ián. s váratlanul értekezletre hívták, vissza a városba. A sofőr a zöld Volgával tíz óra után hazasuhant. Csodálkozott, mikor zárva találta a kertkaput, a ház ajtaját, és a kulcs sem volt a zárban. „Talán dolga akadhatott a:; asszonynak” — gondolta. és nyitotta a kaput, az ajtót kulcsaival. A konyhában meleg volt. s az egyik lábasban kolbá- szos rántotta maradványait vette észre. — „A gyerek még biztosan alszik. ..” Óvatosan, vigyázva lépett a szobába. A behajtott spa- letták csak kevés fényt engedtek be a nyári délelőtti utcáról, nehezen szokott hozzá szeme a homályhoz. Aztán észrevette az' ágyon fekvő asszonyt is. És az asz- szonyhoz simulva egy férfit. Ismerős volt. Ugyanabban a gyárban dolgozott, ahol ő az igazgató kocsiját vezette. Csak nézte az ágyat. Azok ketten, asszonya és az ismerős férfi a félhomályban is megijedtek a tekintetétől. — Ribancl ! ! Alit egy helyben, megbénultam s csak a szeme égett különös szomorú fénnyel. Az ismerős férfi érthetetlenül motyogott, valamit magára kapkodott és kiiszkolt a ház ajtaján. — Mit akarsz. . . ? ! Mit akarsz? — kérdezte rémült, eltorzult arccal az asszony. művészet tette számomra olyan maradandóvá. kedvessé a művészettörténet e két korszakát, hogy a szobrászatban máig azt szeretem legjobban. A festészetben azonban az impresszionisták állnak hozzám a legközelebb. — És a zeneművészetben? — Egyértelműen a romantika. ami viszont különös módon a képzőművészetben és az építészetben számomra idegen maradt. Egyébként soha nem keresem okát annak, hogy mire miért érzek rá jobban, mint valami másra. Talán, mert a karmesteri munkámban annyira racionálisnak kell lennem, hogy ami megfoghatatlan, amiben van egy kis ösztönösség. azt inkább magamban tartom. Ennek némileg ellentmond, hogy pedagógusként mégiscsak meg kell fogalmaznom a szinte kimondhatatlan dolgokat. Azt is nagy önfegyelemmel kell tennem, hiszen egv kifejezés megmagyarázásához nem használhatok varázsszavakat. Igaz. ság szerint az ember nem is mindig tudja pontosan, hogv a zene interpretálása közben mitől születik meg a megfoghatatlan varázslat. Például Puccini esetében va. A sofőr tétován megmozdult, még mindig nem akarta elhinni, mit is látott az imént. Hosszú nyelű, festett cifra mintás fafokos állt az asztalnak támasztva. A gyereknek vette a Hatvani hóstya búcsúnapján. — Soha többet...! Soha többet... ! — húzta össze magát az asszony. — Te rongy! Az én ágyamban. .. Az asszony kimenekült a lakásból, őrjöngve, sikoitva. mint akinek vérét akarják venni. A férfi utána, a fokosbottal. Két kamasz megállt az utcán, s élvezettel falták körül szemükkel a ruhátlan. meztelen asz- szonyt, vörösre festett, lobogó hajával. Az egyik szomszédhoz szaladt be. oda már nem követte a sofőr, mert hallotta, hogy megfordítják a zárban a kulcsot. Visszament a házba. A szekrényekből kidobálta az asz- szony holmijait. Nagy kupacba, halomba rakta az egészet az udvar közepén. Aztán benzint vett az autó tankjából, kannából rálötykölte a ruhák halmára és meggyújtotta. , . Egy hét is elmúlt. Nem járt haza aludni se. s kisfiát magával vitte édesanyjához. hogy most már vigyázza unokáját a nagymama, míg ő este haza nem ér. Bárhogy akarta titkolni, ami történt, a gyárban szóbeszéd lett a megzavart szerelmi légyott, a ruhák elégetése. .. Egy délelőtt, mikor a gyárkapuhoz közeli kocsimosólami egészen egyszerű dologból. — Puccini valamiképp kitüntetett szerző az ön számára? — Igen. pedig neki még m.a is nagy ellentábora van. Szerintem Puccini az igazi valóságból, az életből — nem a naturalizmusból! — táplálkozik, és a valóságot a zeneszerzés olyan eszközeivel tudja kifejezni, hogy azzal jó értelemben véve tud hatásos lenni. — Puccini világa már az igazi romantika területe. Vajon, aki igy elmerült ebben, annak mennyire nehéz a racionalizmus megvalósítása? — Amikor vezényelni kezdtem, idősebb kollégáim megtanították, hogy a karmesterség nem egyéb, mint forró szív és hideg fej. Ily módon kell kifejezni amit akarok. A kettőt nem köny. nyű összeegyeztetni. A zenei megvalósítás során a technikai eszközök adagolásával kell állandóan meleg lángon tartani a kifejezést. Csak ígv lehet ÍRazi művészetet tolmácsolni; csak az ilyen önfegyelemmel megszólaltatott zene jut el közönségéhez. Szomory György állványon a Volgát csHiúsította, odalépett mellé a ferdearcú portás. — Nna. mit szól hozza? Kovácsot kirúgták — mondta és kacsintott. A sofőr értetlenül bámult a ferde arcra. — Kovácsot! Nem érii’ Nd mit néz rám olyan furcsán'' Csak tudja kiről van szó. Akit rajtakapott a felesége perselyén. . . Úgy mondják, éppen a perselyén. Hehe- he. .. ! A sofőr leengedte kezéből a slagot a betonra és hagyta, hadd vergődjön, hányko lódjon össze-vissza. mintegy sebzett kígyó. — Miket beszél maga itt. félpofájú... ? ! — Csak nem tagadja. Hehe. Azt beszélik, hogy tetten érte Kovácsot, és ezért ka pott útilapot. A felesége m. att. Maga miatt. — Micsoda. . . ? — Kirúgták... — És mit karáttyolsz eb ben a dologban te énró~ lám.. . ? ! — Hát én azt hittem, a maga keze benne van. Azt hittem, azért, mert maga... az igazgató sofőrje... — Mit képzelsz, mit képzelsz ronda félpofájú?! — kiáltotta a sofőr elvakult haraggal. — Én nem mondtam senkinek, hogy rúgják ki azt a Kovácsot! Értetted. ..? ! És olajos, víztől nedves kezeslábasban megindult az igazgatósági épület felé. öklén ott tapadt a ferdearcú orrának eleredt vére.. Pataky Dezső
