Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 1., csütörtök A felvételi és tanulságai Beszélgetés az egri tanárképző főiskola főigazgatójával Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola népszerűsége egyre nagyöbb. Legalábbis erre lehet következtetni a jelentkezők számának emelkedéséből. Amíg 1980-ban csak 650 diák felvételizett ide, addig tavaly már 970, az idén pedig 990. Agria-játékok ’85 Baehtól a rock-operáig Az Agria-játékok idei harmadik hangversenyén az Egri Székesegyházban Lantos István orgonaművész műsorát hallhatta a közönség. Zenei anyagát Bach- és Liszt-művekből állította össze és megtoldotta még egy improvizációval is, amely Andrew Lloyd-Webber Jézus Krisztus Szupersztár című rock-operájának egyik motívumára épült. S ha valaki ezúttal fejét csóválva e hír olvasása közben elhamarkodottan ítél: így volt nagy élmény ez a hangverseny. Amint dr. Szűcs Lászlótól, az intézmény főigazgatójától, megtudtuk, a mennyiségi növekedéssel nem járt együtt a színvonal változása. Némi visszaesés tapasztalható a minőség terén. Szinte tragikusnak mondható, hogy a pályázóknak csupán 52 százaléka érte el. hogy teljesítményét a felvételi bizottság értékelje. A többiek keveset tudtak az írásbelin, illetve — akik oda kerülhettek — a szóbelin. — Az idén 23 szakpárra, 460 hallgatót vehettünk fel —mondta dr. Szűcs László. — Érdekesség, hogy a jelentkezők közül csupán hatan hozták a maximális 60 pontot. nálunk pedig csak egy fiatal érte azt el. öt esztendővel ezelőtt többen voltak, akik százszázalékos teljesítménnyel érkeztek. Igaz, azóta differenciáltabbá .vált a pontozási rendszer. A visz- szaesés oka lehet az is, hogy nehezebb lett a tananyag. Bár nem számít újdonságnak, de említésre méltó, hogy most is akadtak . olyanok, mintegy ötvenen’ akik már az írásbelin sem jelentek meg, visszariadva a próbatételtől. Némi visszaesésről árulkodik az is, hogy a tavalyi száz utáii, az idén 120- an írtak mindkét tárgyukból •nullás dolgozatot, s így már a szóbelire sem hívták be őket. Különösen a reál szakon. tehát a matematika- fizikán, és a matematika- technikán és a fizika—techni. kán peregtek ki sokan a rostán. Ezért ezeket a szakpárokat nem töltöttük fel teljesen, hanem átirányítással, az egyetemek természettudomá- nyi karairól veszünk át hallgatókat, mégpedig, azok közül, akik ott megfelelően szerepeltek ugyan, de helyhiány miatt kimaradtak. — A humán területeken soha nincs ilyen gondjuk. Mi lehet ennek az oka? — E téren a felsőoktatási intézmények felvevőképessége sokkal kisebb, s ennek köszönhetően itt nincsenek hasonló nehézségeink. Ezt igazolja: a legnagyobb — mintegy nyolcszoros — túljelentkezés, mely az idén is a magyar—történelem szakon volt. S az is, hogy továbbra is nagyon kedvelt a magyar—angol és az orosz—angol. Így tehetséges nyelvész- jelöltek közül válogathatunk. Ugyanez mondható el a föld- rajz—testnevelésről is. Egyébként szeptemberre megérkezik a katonaságtól a 90 előfelvett fiú. augusztus végén pedig 80-an vonulnak be, 11 hónapos szolgálatra. — Megfigyelhetjük, hogy fokozatosan csökken a fizikai dolgozók gyermekeinek érdeklődése a felsőoktatási intézmények iránt. Ez a tendencia jellemző-e az egri intézményre is? — Sajnos, igen. Évről évre kevesebbet veszünk fel közülük. Az idén az összlét- szám 43 százalékát alkotják. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy kisebb a diploma becsülete, mint régebben. Ezek a szülők elsősorban azok felé a szakmák felé orientálják gyermekeiket, amelyekkel jól lehet keresni. Ugyancsak a pénzzel hozható kapcsolatba az is, hogy tovább tart a pedagógusszakma elnőiesedése. A felvételizőknek — sajnos, az eddigiekhez híven — most is csak alig húsz százaléka volt fiú. Egyebek mellett azért is, mert a tanári fizetés továbbra sem nagyon vonzza a férfiakat. Vigasztaló viszont, hogy a végzősök legnagyobb része katedrára áll. — A levelező tagozatra most is nagyon sokan pályáztak. Lehet, hogy azért kedvelt ez az oktatási forma, mert ezt könnyebb elvégezni, mint a nappalit? — Az már a múlté, hogy a nappali nehezebb. A követelményrendszer mindkét helyen ugyanolyan kemény. Ráadásul munka . mellett nagyon nehéz megfelelően felkészülni a vizsgákra. Sókan, akiknek nem sikerül elsőre bejutniuk a főiskolára, azt hiszik : azzal, hogy elmennek képesítés nélkül tanítani, a következő alkalommal biztosan fölveszik őket. Ez nem igaz. Az idén is 670-en jelentkeztek levelezőre — sokan képesítés nélküliek —, s csupán 280 fiatalt tudtunk felvenni. Közülük 107-et a kétszakos képzésre, 40-nel kevesebbet, mint a keretszámunk. Sajnos a többiek nem érték el a szükséges pont- számot. Az egyszakos képzésben mind a 172 helyet betöltöttük. Érdekesség, hogy Salgótarjánban kihelyezett oktatás kezdődik magyar— népművelésből és történelem —népművelésből. Így szeretnénk enyhíteni a Nógrád megyei népművelőhiányon. — Az elmúlt évtizedben csaknem kétszeresére nőtt a hdUgatók létszáma. ősztől már 1500-an kezdik meg nappali tanulmányaikat. De ezzel párhuzamosan gyarapodott-e a kollégiumi helyek és a tantermek száma? — Gyaraporni gyarapodtunk, de sajnos nem megnyugtató a helyzet — mondta dr. Szűcs László. — Ügy jártunk, mint a kamasz, aki állandóan kinövi a ruháját, újra viszont nincs pénze. További épületre lenne szükségünk. mert nem tudunk hol oktatni. Nyolc-tíz termet kell bérelnünk a város különböző pontjain. A kollégiumi helyzet pedig egyenesen katasztrofális. Csupán 600 diákot tudunk elhelyezni így, ráadásúl a Berzeviczy kollégium egyik szárnyát felújítják.- A fiatalok nagy része albérletbe kényszerül, sőt az is lehet, hogy nem is találnak valamennyien „szállást”. Ha nem kapunk gyors segítséget — akár vállalatoktól vagy intézményektől is —, amely könnyítené elhelyezésüket. akkor nagyon nehéz időszak elé nézünk... De egyetlen hallgatóról sem mondhatunk le emiatt, mert a tanár nagyon keli . :. Homa János Lantos látván J. S. Bach d-moll (dór) toccata és fúgájával kezdte a műsort. À robosztus hangzás, az a nemesen egyszerű, kemény építkezés, ahogyan Bach ránk zúdítja „hangtörnbjeit”, mindig is fokozott hatást vált ki: itt isi mintha megalapozta volna egy hangverseny hangulatát, noha művén jóvai szelídebb tónusú, inkább az elmélkedésre hangoló — • rávezető három ko- rálelőjátékkal folytatta a Bach-művek sorát. A korál- előjátékok a két elhangzó ária között á szemlélődő, a világ és az élet gondjain eltűnődő. töprengő zemégzt állította elénk. Mint akinek az a feladata, hogy. a megélést harmóniákban örökítse meg. Liszttől két számot hallottunk. A B-A-C-H prelúdium és fúga kedvelt befejezőszám az orgonaműsorokban. Itt is a helyén hangzott el. kiválóan, befejezésiként. ha az improvizációt leszámítjuk. A másik Liszt-1 darab, a három részlet az Orgonamiséből most egy műsorszerkesztési bravúrt is jelentett. A Bach h-moll miséjéből vett ária után újabb lépcsőfokként emelkedett elénk, ahogyan Liszt, a Szenvedéstörténet misztériumát megéli. Az igazán drámai rész csak a középső tétel volt, ezt átfogta az a lelki készülődés, ahogyan a mélyebb történésekre készül az ember, majd a drámai rész, az emeltebb pátosz után ismét a megtörtént áldozat utáni végiggondolás futamai következtek. És erre jött az a bizonyos rock-operából vett motívum, az improvizáció. Más hangzat, más világ! A hallgatóiban a film- és lemezélmény megannyi buktatója — úgy véltük — akadályozni fogja a befogadást: főképp azután. hogy Bach két liturgikus áriája is elhangzott és Liszt három miserészlete más síkról közelítette meg a Szenvedéstörténetet. És mégis nagyszerűen hatott ez az improvizáció! „Csak” az kellett hozzá, hogy a művész, ez esetben Lantosi István, hozzátegye a maga mondanivalóját, a maga élményét, azokat a mélyebb rétegeket is megmozgató fogalmazási formákat, amelyek az érett művész esetében adottak. S ha az egész zenedrámát ezzel a motívummal nem is tudta maradéktalanul megidézni, a lírai képlet sokrétű. sokirányú feldolgozásával, csillogtatásával odakapcsolta ezt a mai hangza- tot a nagyokéihoz. Bizonyítva ezzel azt is. hogy a zenében lehetnek korszakhatárok. stílusok, divatok, áramlatok, hullámhegyek, hullámvölgyek. de az a zene, aminek lelke van, idő- és térbeli határokon felül áramlik és hat. •Mint ahogyan az a két nehéz ária is, amit Schwimmer János énekelt ezen a koncerten. Bach Magnificat- jából és a h-moll miséből kaptunk ízelítőt. Kellemes, hajlékony, fegyelmezett or_ gánum Schwimmer Jánosé. Szabatos előadása, jó dal- flamkezelése indította el gondolatainkat abba az irányba, hogy a Bach- és Liszt-misenészleteket egybekapcsoljuk hangulatilag is a rock-improvizációval. Farkas András Az a bizonyos szálka Az évszázados bölcsesség szerint úgy igaz. hogy mindenki hamarabb észre veszi a másnak a szemében a szál. kát. mint a magáéban a gerendát. Ez jutott az eszembe, amikor az egyik alkalommal a beszélgetők egy része hevülten szólt az ..olcsó szórakozást” nyújtó műsorok terjedése miatt. Nem felejtették el számon kérni az „illetékesektől” a politikailag is tartalmas filmek, színdarabok terjesztését.' Lám, milyen jól hangzik ez a kettő így, együtt, szépen párhuzamba állítva őket• Az egyik ponton a „könnyű műfaj”, a másikon pedig a „komoly”, a maga oktató, pedagógiailag is célzott hatásával, amitől bőven gyarapodhat lelkiekben és eszmeiekben minden néző. minden résztvevő. Csak ennek a mostaninak, a mi esetünkben van egy furcsa mellékzöreje. Ahogy végignéztem a kipi• rult arcú, mindannyiunk üdvét féltő szónokok vonásain, az jutott az eszembe• egyiküket sem láttam még soha egyetlen „tartalmas” film vagy színdarab bemutatóján, egyetlen komoly hangversenyen sem. Vajon miért kérik számon másoktól azt, amiről ők mindig távol tartják magukat? Nem titkolom: nem sze- „ retem ezeket az „ékes szavú’”, társadalmunk minden gondját látszólag a vállukra vevő szószólókat, ök a pálya szélén állva szidják azokat, akik bent győzködnek, harcolnak a labdáért, akik verejtékezve törnek az eredményre, törik magukat az eredményért, még akkor is, ha olykor nem sikerül a két pontot elnyerniük. Nem szeretem őket még akkor sem. ha bíráló szavaik egyébként reálisak, mert ők nem a testüket, lei küket adják a küzdelemhez, hanem csupán a — kritikájukat. Szívesebben veszem, ha valaki a film, a színdarab bemutatója, a hangverseny befejezése után szól imigyen: Ez bizony gyengécske kis művecske volt. En csak a „megélt” véleményt tudom elfogadni és becsülni. De azt — igazán. Gondolom, az ilyen észrevételek szolgálják a közös ügyeinket. Csakis az ilyenek. . (—ár) Szikszói Károly: H látogatás, avagy egy délután anatómiája n/i. Polgoznom kéne. de napok óta képtelen vagyok akár egyetlen sort is leírni. Csak ülök. egyik cigarettát a másik után szívom’ s már a harmadik feketével próbálom agysejtjeimet munkára serkenteni, persze eredménytelenül. A sűrű. rám nehezedő csöndben pillantásom időnként az asztalon levő vázára 'téved- A hasára festett búzavirágokat bámulom, de tudatomig nem jut el a látvány — valami jóleső *es- pedtséget érzek magamban. Nem tudom meddig maradok így. Már sötétedik, .amikor egyszer csak rájövök: homlokom mögött végre elindul valami... Branda Jánossal sohasem találkoztam, a nevét is csak véletlenül (talán különleges hangzása miatt) jegyeztem meg. Alacsony. kopott ruházatú, hetven év körüli embernek képzelem, kicsit hosszúkás. barázdákkal szabdalta arccal, melyet az egész életében végzett kemény munkának köszönhet. Horpadt mellkasán lötyög a zakó, s kockás flanelinge' fölött csíkos nyakkendőt visel, ami ékes bizonyítéka annak- hogy nem sokat ért az úri divathoz. Tekintete viszont (ellentétben a divatot értő ficsúrokkal szemben) nyílt és gyer- mékien őszinte. Szakmája szerint asztalos, de már évek óta képtelen a kalapácsot a kezébeo venni : ujjait ízületi gyulladás támadta ’meg, s a kór akuttá változott. Felesége apró- hízásra hajlamos asszonyka, vonásaiban a valamikori szépséget lehet felfedezni. Hosszú, hófehér haját kontybán viseli. Kezeit jócskán megdolgozta az idő: sűrű. kidudorodó erek hálózzák be, s vis'szeres lábai kidagadnak olcsó posztócipőjéből. Ezerkilencszázharminc- ötben házasodtak össze, azóta egv Százados úti szoba-konyhában élnek, kettejük nyugdíja összesen há- •romezerkétszáz forintA Rádiókabaré szerzői nyilván az ilyen, és ehhez hasonló' emberekre utalnak, amikor röhögést várva megkérdik: „Miből tudnak ezek megélni?”. Gereben doktor magas, kisportolt alakú- kreol bőrű férfi (göndör, divatosra vágott barna hajjal, egészséges fogsorral), abból a típusból- akiért megvesznek a nők. Ezt a tulajdonságát már a gimnáziumban is kihasználta, emlékszem- jó néhány osztálytársnőnknek csapta a szelet, mondhatni százszázalékos eredményűvel. Sosem kerültünk baráti viszonyba, de valahogy kölcsönösen tiszteltük egymást. Én az eminens tudásáért. ő a fene tudja miért. Az iskola befejezése után évekig nem találkoztunk, mígnem tavaly ősszel — mivel észrevettem, hogy erőteljesen romlani kezd a szemem — elzarándokoltam a lakóhelyem szerinti illetékes szemészeti klinikára, s leültem a rendelő ajtaja elé. Hál’istennek nem kellett sokáig várakoznom: mihelyt helyet foglaltam a színét vesztett fapadon. Gereben doktor (persze, akkor még fogalmam se volt róla. hogy doktor) suhant el előttem fehér köpenyben, s amikor meglátott, túl az örvendezésen, fölvitt az emeleti, kezeiébe- g félórás vizsgálat után ragyogó szemüveggel lettem gazdagabb. Pénzt nem fogadott el. bár nem tagadta, hogy az orvosi pálya -társadalmi jelentőségét leszámítva, elsősorban. az anyagiak miatt választotta ezt a hivatását. „Tudod, még a gimiben elhatároztam, hogy meg fogok gazdagodni, s ehhez az orvosi terület a legalkalmasabb.” Ahogy tüzetesebben megnéztem, szemében valóban észrevettem a pénzzel foglalkozó emberek különös csillogását. Az illem kedvéért még azon a héten meghívtam magamhoz, elbeszélgettünk. eliszogattunk, később szereztem neki néhány beszerezhetetlen könyvet. ezzel honorálva a valóban alapos szemvizsgálatot. Emlékszem, rettentő meleg délután volt. Nem is kívánkoztam az utcára, két okból : plusz harminckét fokban a közlekedésen kívül minden emberi tevékenységre alkalmatlan a város, a másik ok pedig, hogy mellettem feküdt Gizi• Fél ötkor érkezett. ledobáltuk magunkról a göncöket. az ágy mellé készítettük a jeges vízzel teli kancsót (az egyetlen iható valami ilyen forróságban). és végigterültünk az ágyon. Békén hagytuk egymást az elsötétített szobában, hiszen amúgy is dőlt .rólunk a víz. Megpróbáltunk beszélgetni, de hamar rájöttünk, hogy minden egyes mondat a szó szoros értelmében fizikai fájdalmat okoz. (Nyilván az is közrejátszott ebben, hogy már túlságosan régóta ismertük egymást.) Így tehát hallgattunk, és Vártuk à megváltó alkonyatot. Aztán megszólalt a csengő. Gizi felém fordította arcát, s alig hallhatóan kipréselte magából: „Vársz valakit?” Megráztam a fejemet, és nem mozdultam. A csengőszó , megismétlődött. Ha lehet. még élesebben, még agresszívebben, ahogy az előbb. Aprókat nyögve lekászálódtam ak ágyról. magamra kaptam a nadrágomat. és ajtót nyitottam. Gereben doktor állt a küszöbön. Fehér ingben! fehér nadrágban, fehér cipőben, hóna alatt barna csomagot szorongatott— Ismerd meg Gizit — mondtam neki, miután beléptünk a szobába, a Gereben doktor helyet foglalt a ruhákkal telihajigált fotelek egyikében. Gizi ekkorra már egy kockás pokrócba csavarta magát, s kedvesen Gereben felé intett. — Lehet, hogy elveszem feleségül — hazudtam, mert tudtam, hogy soha senkit nem fogok elvenni feleségül, ráadásul ezt Gizi is tudta: Gereben csettintett a nyelvével. maid elégedetten járatta végig tekintetét Gizi formás alakján: — Akkor fogadjátok nászajándéknak — mondta, és a barna papírral kezdett zörögni: régi porcelánvázáí hámozott elő, nyakán és hasán festett búzavirágokkal. Erre végképp nem számítottam. Nyilván nagyon buta képet vághattam, mert Gereben doktor halkan fölnevetett: — A múltkor, amikor itt jártam, láttam mennyi frinc- franc csecsebecséd van. így aztán arra gondoltam, hogy megleplek vele ... Hatásszünetet tartott. Amikor ismét megszólalt, hangjába már némi gúnyt is vegyített: — Tudod, te vagy az egyetlen ismerősöm. aki ilyeneket gyűjt. Nézd — mutatott a polcomon álló köcsögök egyikére —, majdnem olyan, mint az! (Folytatjuk)
