Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. afugusztus 26., hétfő Fav hét A KÉPERNYŐ Le jf IJCl • * • ELŐTT Tétova közelítés Az ezerarcú valóság regi- mentnvi témát kínál feldol­gozásra. Valamirevaló alko­tó számára ennél aligha lé­tezik izgalmasabb, felems- lőbb feladat. Annál is in­kább. mert az emberek vár­ják. hogy szembesítsék őket a hétköznapok elgondolkod­tató tényeivel. értékelendő konfliktusaival. Ebből származik a penzum nehézsége is. Ebben a sze­repkörben ugyanis kudarcot szülő vétek lakkozni, féligaz­ságokon alapuló diagnóziso­kat készíteni, vitatható ki­utalhat ajánlani. A szerzők nehézségeit csak fokozza az. hogy szubjektív élményeiket az indulatok torzítása nélkül kall formá­ba önteniük. Az utóbbi nem sikerült Sárosi Istvánnak, aki nem hivatásos író. aki a Magyar Televízió drámai főszerkesz­tősége által meghirdetett no­vellapályázaton tűnt fel. kétségkívül figyelemre mél­tó munkájával. Egy vidéki város nagy kór­házának életébe pillantha­tunk be a Zsákutca című film révén, amelyet Málnay Levente rendező segített for. gatókönyvvé mintázni, illet­ve képernyőre vinni. Számá­ra is szimpatikusnak tűnt a főhős, a tehetséges, az am­biciózus. a hamisítatlan hu­manizmustól sarkallt pá­lyakezdő orvos, aki fokoza­tosan rádöbben, hogy főnö­ke illetve annak felesége középszerű szakemberek, s nem érdekli őket. csak hi­vatali előmenetelük, illetve annak elvtelen biztosítása. Ezért hallgattatják el a jó szándékú javaslattevőket, emiatt zsákmányolják ki a rajtoló ifjak adottságait, ter­mészetesen saját céljaik el­érése érdekében. Találkozhatunk a pitiáner cezarománia. a szellemi be- szűkültség majd hogy teljes és hiánytalan természetraj­zával. az egyéniség igazi ér­tékeit feladó megalkuvás korképével. A kérdéskör valamennyi­ünket érdekelt, hiszen ilyen kártékony .figurákkal több munkakörben találkozunk. Épp ezért lett mindenki kri­tikus nézővé, olyan szemlé­lővé. aki elégedetlenkedik — méghozzá indokoltan — a kérdéskör tétova megközelí­tése miatt. Ezért nem értet­tük a jót akaró ifjú doktor bizonytalankodását, s az öt­letgazda megtorpanását. Va­lószínűleg az erőteljesen egyéni impressziók, az átélt összeütközések befolyásol­ták cselekményszövését. Mintha megriadt volna az igazi viadalomtól, a hús-vér­re menő csatározások han­gulatának felvillantásától, a megoldást is jelző zárás ki­dolgozásától. az igazi, a fel­emelő katarzis légkörének megteremtésétől. A vállalkozás mégis dicsé­retes. hiszen milliók igény­lik a jelen jelzéseit. Akkor is. ha ezek — mint a mos­tani is — olykor zsákutcá­ba torkollanak. Érdem a ne­kilendülés is. mert az ese­tek egy részében folytatást sejtet. S ez jóval több a semmi­nél . . . Pécsi István mindig elcsodálkozik azon. hogy miért más bolygókon keresik mostanában a kü­lönlegességeket. A Csillagok háborújánál sokrétűbb, ele­venebb világot láthattunk a Vihar a hegyen című alko­tásban. amely hongkongi ké­szítésű. Egyszerű titok áll az előző megállapítás mögött: egy­egy kultúra évszázadok vagy évezredek alatt formálódott azzá. ami: belső logikája, szabályrendszere van. olyan, amelyet a legcsiszoltabb el­me sem képes kitalálni. Az íróasztalnál, esetleg stúdiók­ban kiötlött társadalmak sok­kal jobban emlékeztetnek az európai civilizációra, mint egy olyan mű. amely más gondolkodásmódban fogant. Nem művészi munkáról volt itt szó: elég közepesre sikeredett az általunk látott film. Fő célja az volt. hogy bemutassa azt a harcmodort. amelyet vallási és egyéb okokból alakítottak ki Ja­pánban és Kínában. Ennek az a lényege, hogy tiltották a földműveseknek a fegyver •viselését, s a buddhizmus is síkraszállt az erőszak ellen. Ám mi van akkor, ha az embert vagy családját, eset­leg faluját támadás éri: ha mást nem. a puszta életet va­lahogy meg kell menteni. Kézzel, lábbal, bottal: az eszközök hiányából, a szük­ségszerűségből sajátos küz- dési mód alakult ki. Mos­tanában divattá vált ez is. mint minden, ami a gazda­ságilag oly erős Japán felől jön: a trikókon halandzsa- írásjelek ..olvashatók”. s büszkélkedésre ad okot. ha valamilyen műszaki beren­dezés a távol-keleti sziget- országból érkezett. Mindenesetre szívesen lát­nánk máskor is hasonló tör­téneteket. Csak arra kell vi­gyázni. hogy a kereslet arra késztette az ottani filmké­szítőket is. hogy futószala­gon állítsák elő gyártmányai­kat. Abban, amit most lát­tunk azért volt még embe­ri töltés, indulat, számunk­ra értékesíthető tapasztalat. Átszűrődött valami a más­ság „spanyolfalán” is. s a néző érdeklődéssel figyelte a fejleményeket: a pergő ké­pek nem hagytak unatkozás­ra időt. Jól tette a televízió, hogy másnap egy olyan kínai rö­vidfilmet tűzött műsorra, amely a harcművészet egyik legjobb művelőjéről szólt. Jól kiegészítette ismeretein­ket a Li Liang-csie-ről for­gatott alkotás. Mindehhez ellenpontként szolgálhatott a Királyi harc a napért című angol mű. amely Peter Shaffer kitűnő színműve alapján készült. Egy sokkal tartalmasabb sztori tanúi lehettek a né­zők. akik vállalták, hogy kedden késő estig fennma­radnak. Itt egy letűnt civi­lizáció végnapjai elevened­tek meg: a spanyol Pizarro az inkák hatalmas birodal­mát verte szét. pár száz em­berével. A Magyar Televízió nyilvánvalóan a divatnak hódolt azzal, hogy fő mű­soridőbe azt tette, amely­nek nagyobb keletje van: „épeszű embert” érdekelhet-e egy olyan kultúra, amelynek csak faragott kövek hirdetik Filmek titokzatos világokról Amikor az ember egy aránylag jó. Távol-Keleten készült filmmel találkozik. emlékét? A másik. ott. Tá­vol-Keleten pedig, technikai „úthengerével” gyűri maga alá a világgazdaságot... Gábor László Országos tanácskozás Egerben A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ad otthont ma és holnap a felvételi előkészítő bizottságok középiskolai fe­lelős tanárainak. A harma­dik országos tanácskozáson többek között megvitatják a közép- és felsőoktatás kap­csolatát. a FEB politikai je­lentőségét. valamint a kö­zépiskolai tanárok ez irányú, időszerű feladatait. A részt­vevők a két nap során kü­lönböző szekcióüléseken vesz­itek részt. Holnap délután összegezik az elhangzott ja­vaslatokat és a tanácskozás tapasztalatait. Száraz György, a közíró Végtelenül bonyolult vi­lágunkban nehéz közirónak lenni, azaz közös ügyeink­ről szóló, közérdekű, közös­ségi tartalmú cikkeket, ta­nulmányokat írni. A „köz­író” szó számunkra most persze, több. mint a (szótár szerint ugyanazt jelentő) pub­licista. Az a „köz”, amelyre gondolunk: a nemzet egésze, az írás pedig több közvetlen aktualitásnál, hosszabb tá­vú érvénye van. ha tudniil­lik igazi író műveli. Az ilyen közírói feladatnak, közössé­gi megbízásnak nem könnyű eleget tenni . . . Száraz György közíró a javából: minden újságcikke, esszéje, tanulmánya közér­dekű. Nagyon is mai kérdé­sekre ad friss választ. E kérdések jó része épp mai­ságából következőleg „ké­nyes” kérdés, ráadásul ne­hezen megválaszolható, mert nehéz belátni mind a köze­li mind a távoli útvonalat, amin haladnunk kell. hiszen jóformán lehetetlen egy­szerre magunk elé nézni és a távolba tekinteni. Egy-egy író mindig önmagában ala­kítja ki, amivel maga is a közöshöz hozzájárul. Miként teheti? Ha szintén figyelem­be veszi azt. ami a közös­ség lelkében épp kialakuló­ban. ami a levegőben van. ds amit magában-magunk- ban egyaránt rendezni kell. Mi az. ami a lelkek fi­nom rezdüléseire való fi­gyelmen. az írói ösztönön, az önnön lelkiismerettel való egyeztetésen kívül szüksé­ges. és egyáltalán lehetővé teszi az ilyen „közírói” te­vékenységet? A történeti szemlélet! Mondhatnám azt is: marxizmus—leninizmus. de ez itt túlságosan általá­nos lenne, lévén követel­mény. Alkalmazásának mód­ja lehet egyéni. Száraz György saját történelmi szemléletének köszönheti, hogy a köz. a nemzet dol­gait. köztük legkényesebb ügyeit távlatban láthatja, s ez az. ami a mai választ is Száraz György portréja (Fotó: MTI—KS. reprodukció) lehetővé teszi. Ezért kiemel­kedő személyisége irodal­munknak. Az volt már vagy tíz évvel ezelőtt, saját és sajátos kis rovatában. az Élet és Irodalomban, az ma is a Népszabadságban szü­lető hatalmas Erdély-esszé- jében. az volt megannyi tör­ténelmi (de mára is tekin­tő) színművében, az a Lanc- ránján-könyvvel vitatkozva, vagy az úgynevezett „zsidó­kérdés" megválaszolásában, a Pálffy Györgyről szóló. A tábornok (egyelőre szintén be­fejezetlen) monumentumá­ban. legutóbb pedig a Tör­ténelem jelenidőben hatal­mas kötetében összegyűjtött nemzedéki emlékezésben, vi­tairat-sorozatban. színházi cikkekben, nagy magyarok (Benjámin. Illyés. Kádár Já­nos. Semmelweis. Szabó De­zső) arcképvázlataiban. to­vábbá negyvennyolcról és tizenkilencről, a NÉKOSZ- ról és oktatásügyről szex­ről és terrorizmusról szólva és mindennél inkább a szom­széd népekkel való „közös dolgaink” vizsgálatában. Jó pár éve nincs a magyar iro­dalomban. aki ily nehéz kér­désekkel. ily keményen né­zett volna szembe, s ily ha­tározott. helytálló — ne fél­jünk kimondani — pártos válaszokat adott. Az ember elkezdi olvasni Száraz György szövegét és fölvon- ia a szemöldökét: már me­gint mit vállalt, aztán szin­te kajánul figyeli — hol fog megbicsaklani. hol törik meg eszméinek vonala, hol torzul a szemlélete, hol csuk­lik el a hangja, nem: Szá­raz György diadallal vágja ki magát a gondolatok és ellentmondások szövevényé­ből és csengő szóval mond­ja ki közös igazságainkat. K. N. I. Wagner Ferenc képe (Sopron): Hajnal Fotósok, táborban Lüktető rockzenére úsznak át egymásba a két Kodak- karusszel vetítőgép diái. A természet legömbölyítette kövek rusztikus formáihoz kitűnően klappol a zene. amelyre lassanként New York emberkéz alkotta cso­dái következnek. Felhőkar­colók és hidak, az éjszaka fényei és a nappal nyomo­rúságos árnyai követik egy­mást, majd a zene csillapul­tával szinte észrevehetetlenül váltanak vissza a természet alkotta vad formákba. Eifert János és Jung Zseni egye­sült államokbeli útjának em­lékei. egyben a bánkúti fo­tós alkotótábor résztvevői­nek feladatai is: különféle vélemények ütköznek ahhoz, hogy a zene és a képsor mi­nél tömörebben, minél töb­bet mondjon nézőinek. A diaporáma címe: Hard rocks, azaz: kemény kövek . . . Ez a foglalkozás talán jel­lemzi azt a szemléletet, amely az egyhetes fotósto­vábbképzés mindennapjaira érvényes. A célkitűzésekről Borkutiné Murányi Márta, a Miskolc Városi Művelődési Központ munkatársa be­szélt: — 1980-ban került sor a közel 200 ezres nagyváros hét művelődési intézményének összevonására: azokra a műhelyekre, amelyeket a ta­nács anyagi támogatásával működtetnek. Ezzel mód nyílt arra. hogy az addig szétszórtan működő szakkö­rök egységes irányítás alatt, a felkészültséghez jobban igazodó személyi és technikai feltételekkel működjenek. Azok. tehát, akik kedvtelés­ből fényképeznek. Halmai László irányításával ebből az együttműködésből született azután a ma már országo­san elismert fotógaléria, és a műhelymunka tapasztala­taiból benyújtott pályáza­tunk elnyerte a KISZ KB rendszeres anyagi támogatá­sát is. Ma már szakköri for-, mában éppúgy dolgoznak fiatalok és kezdők, mint klubkeretek között, illetve kísérleti stúdióban a hala­dók. Ezek az eredmények ad­ták a bátorságot ahhoz, hogy meghirdessük az általunk szervezett, első országos fo­tóstábort. Ez ideális körülmények kö­zött. a Justitia síklub bán­kúti turistaházában létesült. Nemcsak szállást, élelmet biztosítottak itt a résztvevők­nek. de fekete-fehér labor is rendelkezésre áll az ered­mények ellenőrzésére. Sőt. akik színes diapozitívot ké­szítenek. azoknak is ott a laboratóriumi háttér. Az egyetlen Heves megyei részt­vevő Földvári Zsolt, gyön­gyösi fényképésztanuló, még­sem ezt dicséri elsősorban: — Nekem az alkotó jelleg tetszett meg leginkább! A részvételt ugyanis pályázat döntötte el. Azok kerültek be. akik a legjobb képanya­got tudták bemutatni. Van közöttünk takarítónő és ku­tatólaboratóriumi dolgozó. de valamennyiünket össze­fűz az a szándék, hogy mi­nél jobb képekkel térjünk haza. Erre minden lehetőség megvan: a néha 30 kilomé­teres fotótúrákon is kelle­mes a hangulat. A szakmai programok nem kötelező ak. tusok, hiszen mindenki ked­ve szerint vesz részt sztereó- vetítésen vagy Végvári Lajos tanár úr előadásán — az aktképek és a természet kap­csolatáról. Kitűnő a szerve­zés is. és az is nagy vonz­erő. hogy Jung Zseni és Ei­fert János személyében mű­vészi erejű és egyben rend­kívül magabiztos, szakmai tudását szívesen megosztó táborvezetőink vannak. Igen1, a program e két té­ma körül csoportosult: a női test szépségét fényképezők Nóra személyében avatott modellt kaptak segítőtársul, és a természet is teljes pom­pájában várja a vágyakozó fotósokat. A táborvezetők maguk is részt vesznek azo­kon a túrákon, ahol a ter­mészetbe komponált Képek készülnek, instrukcióikkal se­gítik a gátlások feloldását, Úgy azonban, hogy az álta­luk követett munkamódszer ne minta legyen, csak egy lehetőség a sok közül. Ei­fert János így beszélt erről: — Olyannyira vigyáztunk arra. hogy ne kényszeresük kényszerpályára a fotósokat, hogy otthoni munkatársain­kat. modelljeinket nem is hoztuk el. Így magunk is most kényszerültünk kapcso­latteremtésre a modellel is. a társakkal is. Az eddigi négy nap. úgy tűnik, igazol­ta a módszer helyességét. A szilvásváradi tájfotók. a Nagymezőn készült lipicai­portrék a könnyebb felada­tokat jelentették. Dolgoztunk azután barlangban is. és egy órára a fotósok vehették bir­tokukba modelljükkel a ta­polcai barlangfürdőt. Úgy hiszem, hogy a jövő tavasz­ra tervezett miskolci kiállí­tásra igen jó anyag gyűlik össze ezen a napsütéses au­gusztusi héten. Ebben egyetérthetünk : már a tábor első napjaiban is — ősrégi fotóshagyományt föl­elevenítve — sor került a pályamunkák egymás közöt­ti csereberéjére. Ugyanakkor a zsűri tagjai vállalták azt is. hogy az ő képeik is ott szerepeljenek a válogatá­son ... Enélkül a nyíltság, vállalkozókedv nélkül ne­héz lett volna ilyen sikerű tábort megszervezni. Kőhidi Imre Adamecz Kálmán: Körkapcsolás Üllői út: Langyos szellő lengedez .. . Friss pázsit il­lata száll... Készítik puha fészkük a madarak a vén to­polyafán . .. Lüktetve hul­lámzik a viadal. . . Apró, fe­kete ember rója útját tanács­talan. mintha élete értelmét keresné .. . Feszítik keblük a kapuk, telten, büszkén .. . Megyeri út: Ez az átkozott szél! A fiúk szemébe veri iz­zadt hajukat! Förtelmes bűzt köpködnek a kémények! A fenébe a madarakkal! Rep­ked a bőr! Bíró úr. bíró úr! A franc, aki megeszi... Kispest: Hatalmas szimfó­niát zeng a szélzenekar! Pre­lúdium. a javából! Fúgaként futamodik a labda! Verebek tercelnek a kottaként feszü­lő drótokon ... A karmester pauzát int. hogy aztán for­teként hasogassák fülünk a hömpölygő taktusok! Hárfa­ként rezegnek a hálók . . . Fáy utca: A szél jobbegye- nessel arcunkba vág! Pank- rátorként tépi a huszonkét vérmes medve üstökét! Dü­hödt oroszlánként gyúrják- gyömöszölik egymást a tata­min! Bodicsekre leszorítása retürn! Micsoda ütközet! A mérkőzésvezető ippont érő dobással kihajít egv palac­kot! Pattog a pakk ide-oda! Delcsev-szaltóval a ketrec felé repül, és Oerter diszko­szaként landol . .. Fehérvár: Az égiek megint kibántak velünk! Bántja a szél ezeket az aranyos fiúkat! Ferikém. Fercsikém. Fecó. kám! Barátom! Kedves nő­vérem! ...Drága, jó bíró sporttárs !Édes. egyetlen ítész! Hová tette azt a két szép szemét ?... Nagyerdő: Esik az eső . . . Kinézek az ablakon . . . El­nézést . .. Fú j a szél... Az eredmény: kettő—egy, a ja­vamra . .. Belepillantok a jegyzeteimbe . . . Bocsánat . . . Nulla—nulla az ellenfél­nek. . . Gól! Gól!.,. Előve­szem a szabálykönyvet... Pardon . . . Bedobás .... Nem tudják, miért hullámzik a pályán a víz. és miért van a játékosok fején sapka’ Érthetetlen . ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents