Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-23 / 197. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 23., péntek Művelődés és urbanisztika Nem titkolom, vérmes reményekkel készülődtem a nemrégiben Balassagyarmaton rendezett hetedik észak-magyarországi urbanisztikai konferenciára. Sokat sejtető témát tűztek ugyanis napirendre a tanácskozás meghirdetői: a művelődés és az urbanisztika összefüggéseit. Mintha végre — va. lami égi sugallatra — meghallották volna építészeti szakembereink is a közművelődésben dolgozók sóhaját: város- fejlesztési terveinket, művelődési szempontból is át kellene gondolnunk. Apáti-Tóth Sándor fotói az Ernst Múzeumban ApatrTóth Sándor kiállítási katalógusában ezt írja magáról: „Nem voltam még egészen húszéves, amikor nagy. szent elhatározással végérvényesen és visszavonhatatlanul eldöntöttem: fotográfus leszek. Megteremtem a „magam mítoszát” — fotókon. „Hősi énekkel" állítok emléket parasztember nagyszüleimnek, megmutatom a' szerelem—születés— elmúlás „százezer éve" bennem kavargó élményét, s rögzítek néhány emlékképet Európáról — fotóim majdani boldog nézőinek gyönyörködtetésére, örömmel jelenthetem: „a mű” bevégeztetett. Harminchét éves vagyok." Az első fényképezőgépem egy ALTISSA-BOX masina volt, amivel az első önálló képriportomat 1955. május 1-én készítettem. Először tizenhároméves koromban szerepeltem munkámmal fotó- kiállításon. Nemzetközi tárlaton először Tokióban állították ki képeimet 1965-ben. Első alkalommal a pécsi országos középiskolás fotókiállításon kaptam dijat 1966- ban. Fontosabb önálló kiállításaim a következők voltak: 1970. Szeged, 1971. Cegléd. Budapest, 1972. Budapest, 1974. Cegléd. Budapest, Nagykőrös, 1975. Karcag, Abony, 1980. Miskolc, Cegléd, 1982. Eger, 1984. Cegléd. Nagyobb kollekcióval szerepeltem a Munkásmozgalmi Múzeumban a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója „Első”, valamint a Nemzeti Galériában a „Második" kiállításon. Képeim láthatók voltak a magyar fotográfia történetét áttekintő „Tény-kép” című kiállításon a Műcsarnokban. Cegléden születtem, ma is ott élek. Alkalmazott fotográfusként dolgozom, fotóim számos napi, heti és képeslapban, folyóiratban megjelentek. Készítettem könyvborítót. illusztrációs mellékletet, plakátot, prospektust, s több terjedelmes néprajzi sorozatot. Ceglédi felvételeimből két alkalommal jelent meg képeskönyv. Tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének. „Az emberélet útjának felén” boldogan mondhatom: van néhány ember, akit barátomnak nevezhetek, s akik ugyanezt mondhatják rólam Büszkeséggel tölt el : ellenségeim is vannak már. Két gyermek szólít apjának. Kívánom: ne csalódjunk túl nagyot egymásban." Elsősorban ügy családi de nem csupán gond Számtalan területét emelhetnénk ki mindennapi életünknek. hogy a térfelhasználás milyen rejtett módokon képes befolyásolni a művelődési folyamatok sikerességét. Szerepe van például a környezet minőségének. szervezettségének és annak is. hogy mennyire gazdag világot tudunk magunk körül kialakítani. Miért vonzóbb például a városokban kibontakozó művelődési élet? Miért, érzik jobban magukat az elfoglalt emberek — mondjuk — egy vendéglátóipari egységben? Miért nagy a vonzása egy város főterének? Számtalan olyan kérdés, amelyre ez az urbanisztikai konferencia tudatosabban is felhívhatta volna a figyelmet. Aki ugyanis egy kicsit is elmélyül a kérdéskör vizsgálatában. ráeszmél : még az apróbb dolgokban is mennyire jelen van az emberközpontú térfelhasználás igénye. Példaként egyik lakótelepünk jut eszembe — ahol nem tudni, tervezési hiba folytán-e. vagy szándékosan — a lift előtt kialakult egy elszeparálható L-alakú térrész. Az érkező, amikor kilépett a liftből, azzal a furcsa érzéssel találkozott. hogy egyenesen egy lakásba és nem egy lépcsőházba érkezett. Az elszeparálható térrészt. ugyanis, még ha nem is függönyöz- ték el. berendezték. ..humanizálták" az emelet lakói. Az egyik emeleten virágok, szőnyeg. A másik emeleten polc gyermekjátékoknak, sakkasztal és így tovább. S ami a legfontosabb, az azonos emeleten lakók közösen használt térrészévé. afféle kis klubbá vált. Nos. mindez csupán egy kis építészeti hiba végeredménye. Mégis elgondolkodtató hogy éppen az ilyen Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából az elmúlt esztendőben Heves megye kiállításokkal mutatkozott be a testvéri Csuvasiában és Tar- govistében. Az idén viszonzást kaptunk Bulgáriából és a Szovjetunióból is. A barátaink mindennapjait ábrázoló fényképeket valamint legjellegzetesebb termékeiknek kollekcióját közös tárlaton ván- doroltatja a megyei múzeumi igazgatóság. Az első, egri helyszín után most a Hevesen élők és a környékbeli falvak lakói ismerkedhetnek meg azzal, amit a távoli üzenetküldők fontosnak vélnek magukról elmesélni. Büszkeséget sugároznak a termekben a felvételek. Méghozzá tényekkel, adatokkal igazolt, megalapozott büszkeséget. Hisz ki ne adózhatna elismeréssel például a csuvasiai elektromos műszerek gyárának, ahonnan hetven országba küldik a kisebb-nagyobb okos gépeket, bő felüket kiváló emblémával. Minőségi munkájukkal nemigen maradnak el az előbbitől a gépgyáriak és a textilóriásként tisztelt Pamutfonó Kombinát dolgozói sem. A hajdan csak mezőgazdasággal foglalkozó másfél milliós köztársaság előbbre lépésének hű tükrei a különböző adatok, amelyek a második világháború óta eltelt nehézipari fejlődés állomásait jelzik. Persze, azért a könnyűipari „blokk” is ..funkciótlanságok" alkalmasabbak a leginkább az ember sajátos igényeinek kielégítésére. Hányán bosszankodtunk például már amiatt. hogy a kertmérnökök asztalán roppant szépen megtervezett parkok sétányai mindenfelé, csak éppen arra nem vezetnek, amerre a többség halad. És hosszan-hosszan lehetne még a sort folytatni. Az egyik ifjúsági klubunk például azzal aratott nagy sikert a fiatalok körében, hogy kiszórta a székeket a helyiségből. Beszereztek egy nagy padlószőnyeget. amire csak cipő nélkül volt sza-, bad rálépni — még a vendégeknek. meghívott előadóknak is. Megszűnt a feszengés. a merev széken ülés és a klub egy csapásra benépesedett. Pedig csak a rendelkezésre álló teret használta fel sajátosan. a fiatalok igényei szerint. Mindez hogyan tartozik azonban a művelődés és az urbanisztika viszonyához? A balassagyarmati konferencián elsősorban építési szakemberek vettek részt. Mindössze két közművelődési szakember tett eleget a meghívó invitálásának. Az északmagyarországi urbanisztiku- sok jószerivel csak egymásnak mondogatták, egymást erősítgették abban az egyébként fontos nézetben hogy az urbanisztikai fejlesztéseket művelődési szempontból is át kell gondolni. Egy azonban bizonyos: mindezekről a problémákról ötletgazdagabban is szó eshetett volna, ha a konferencián a közművelődési szakemberek is elmondják miképpen hat a tér szervezettsége. funkciógazdagsága, em- berarcúsága a művelődési és szabadidő-felhasználási folyamatok sikerességére. F. M. számot tarthat a látogatók figyelmére. Az algeseni szövetkezet népművészeti termékei, a szövött szőnyegek, a fonott bútorok, a festett faedények biztos sikerre számíthatnak mindenkinél. Egy-egy villanást a csu- vas tudományos, kulturális élet jellemzőiről is kapnak a nézők. A fotók beszélnek arról: minek örülnek, minek tapsolnak a távoli országban a művészeteket kedvelők. Az 1959-ben létrejött bulgáriai megye, Targoviste lakói elsősorban szintén a nagy iramú fejlődéssel dicsekszenek, s ez érthető is, hisz a mezőgazdasági termelés napjainkig ötszörösére, az ipari pedig tizenegyszeresére növekedett. Szűkebb pátriánk delegációi, melyek sűrűn fölkeresik a Várnától mindössze száz kilométerre fekvő vidéket, otthonos mezők, szőlődombok közé érkeznek. A hasonló táj sok hasonló terméket is kínál. A Targovistében gyártott befőttek, üdítők, gyümölcskészítmények, borok, pezsgők közkedveltek a mi boltjainkban is... De fölösleges tételesen fölsorolni mindazt, ami a kettős kiállításon ízelítőt nyújt a bolgár és csuvas dolgozók hétköznapjairól. A vendégkönyv tanúsága szerint a legtöbben igyekeznek személyesen végigpillantani az eredményeket dokumentáló tablókon: Hevesen október végéig tehetik. N. Zs. A mi megyénkben 16 esztendős koráig minden kilencedik gyerek nem végzi el az általános iskola nyolc osztályát. Ez az arány rosszabb, mint az országos átlag. Az okokat nem is oly rég vizsgálta a népi ellenőrzési bizottság. Ajánlásokat is tett. ám az ajánlások megvalósítása már meghaladja e testület lehetőségeit és feladatkörét. Úgy tűnik, a nem is távoli jövőben sokszor és sok helyen kell beszélgetni arról, mit tehetünk, hogy e cseppet sem megnyugtató helyzet javuljon. Ez ösztönözte az SZMT megyei elnöksége mellett működő megyei nőbizottság tagjait is arra. hogy túl a felmérések ismeretén, arról vitázzon a maga területén: ki mit tehet annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen az olyan fiatal, aki még az alapvető ismeretekkel sem rendelkezik mire felnő és munkába áll. Megállapításaikra. a feladatok kisebb csoportokra való lebontására tett ajánlásaikra érdemes odafigyelni. Elsősorban a családban kellene Általában nagyon sokszor hangzik el ma a családokban: tanuljon a gyerek. s legyen több, mint az apja. anyja. E vitathatatlanul helyes felfogás aztán sajnos éppen azért mert a szülők nagyobb része nem tudja (akarja) felmérni a gyerek tényleges képességeit. sokszor megvalósíthatatlan feladat elé állítja a serdülőt, s ebben rejlik nem egyeseiben a kudarcok sorozata a gyerek, de a szülők részére is. Ez a magyarázata annak. hogy például az 1983— 84-es tanévben a különböző középfokú iskolák tanulói közül több mint kétezren hagyták ott a választott intézetet. Sajnos, a legtöbben a szakmunkásképzőket. A szám magas, mert ha százalékban talán nem is túl nagy. de több mint kétezer leendő felnőtt már eleve nem találta meg a helyét. S a tapasztalatok azt mutatják, a korrekció sokszor késik, vagy el is marad, s e gyerekek felnőtt korukig sem heverik ki a kudarcot. Ez az egyik véglet. A másik, amikor a gyermeket, épp a szülők igénytelensége — de nem egy esetben bűnös nemtörődömsége állítja félre a sorból. S míg az előbbi csoporttal az okos szó. az utóbbival a lényegesen nagyobb társadalmi törődés, manapság divatos kifejezéssel az „odafigyelés” lenne kívánatos. A nőbizottság vitájában épp ez utóbbi kapott nagyon nagy hangsúlyt. A közösség gondjává kell váljék A mai negyven-ötven évesek — vagy az ennél idősebb „úttörő nemzedék" nagy álma volt a „kiművelt fők sokasága”. Az. hogy elérjük. a munkagépek mellett is érettségizett emberek álljanak, mert a korszerű technika, a modern és még modernebb gépcsodák mellé értő. a korábbiaknál lényegesen nagyobb általános, és főképp szakmai műveltségű emberek kellenek. Ennek jegyében szerveződtek annak idején az úgynevezett „analfabéta" tanfolyamok. amikor őszülő, munkában elnehezedett kezű emberek birkóztak a betűvetés tudományával. Álmainkból, terveinkből annyi ma már valóság, hogy minden gyermek előtt nyitva áll az iskola kapuja, az élet ma már nem kényszerít cseléd", summássorba senkit, s akkor sem. hogy ha a kisiskolás ott hagyja az iskolapadot. A gond ma már az. hogy a gyerek ott maradjon az iskolapadokban. Hogy ne kelljen intéseket. figyelmeztetéseket adni. olykor — sajnos, ma még nem eléggé erőteljesen — arra kényszeríteni a szülőt, hogy vegye komolyan e lehetőséget. s vetesse úgy a gyermekkel is. A társadalmi feladat ma már az. hogy 14 éves koráig végezze el az alapiskolát minden gyermek, s erre. legalább erre törekedjenek a szülők is. S. ha elismerjük. hogy ez társadalmi gond. akkor társadalmi összefogás is szükségeltetik hozzá. A szülőket is nevelni kell Nincs mit tagadni, az iskolát időben, vagy egyáltalán be sem fejező gyermekek túlnyomó többsége cigány. vagy a nagyon alacsony értelmi szinten élő betanított. illetve segédmunkások gyermekei. Mindkét csoportban a szülők igénytelensége az. amiért újratermelődik az írni-olvasni alig tudók csoportja. A feladat tehát kézenfekvőnek tűnik, ezekkel a szülőkkel jóval többet kell(ene) foglalkozni. A munkahelyükön is. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy az iskolák időben és jól jelezzék a problémákat, s ne elégedjenek meg azzal. hogy csak a tanács illetékes (szabálysértési) csoportjának jelentsék a sűrű hiányzásokat. Keressék fel valamilyen módon (s ebben nagy lehetőség rejlik a szülői munkaközösségek közreműködésére) az indokolatlanul sokat hiányzó. képességeiken alul tanuló gyermekek szüleinek munkahelyét, a szűkebb munkahelyi közösségeket. A szocialista brigádok hármas jelszavának egyike a tanulni... Ám. nem elegendő az, hogy a brigádtagok egymást arra ösztönzik, hogy vegyenek részt tanfolyamokon. vitakörökön. E jelszóba — úgy tűnik — bőven beleférne az is., hogy elbeszélgessenek arról. vajon a gyermek, az utód. aki majd átveszi a szülőtől a stafétabotot, hogyan készül fel az életre? Jó példája ennek néhány petőfibányai üzem. ahol ezzel is igyekeznek törődni. Különösen indokolt a cigány dolgozókkal való törődés, akiknél a felnövő nemzedék első lépése az igényesebb élet felé épp a szakma megszerzése, melyhez alapkövetelmény a nyolc általános. A felemelkedés útja szakaszos, mindenképpen indokolt azonban, hogy eljussunk végre addig. hogy az első lépcsőket megtegye a felnövekvő cigány fiatalság S ha a szép szó nem használ, ha a szabálysértés kirovása papírügy marad, mert nincs kin és hogyan behajtani a büntetést. akkor a törvény nagyobb szigorára is szükség van. mert a fiatalság elleni bűn az. ha valaki ennyit sem törődik gyermeke jövőjével. A tanulás társadalmi rangjáról is szó van Az. hogy a műszaki, vagy bármely más értelmiségi réteg anyagi megbecsülése nincs megoldva, szinte már közhelyszámba menő meg jegyzés. Ám, nem is kell ily messze menni. Egy felmérés szerint a nyolc általánost el sem végzők bére koruktól és munkahelyüktől függően 2500—5500 forint között van a megyénkben. Ve” gyük tehát a ..legrosszabbat", a fiatal 16 éves írni-olvasni döcögősen is alig tudó kifutógyerek fizetése 2500 Ft (Ez az alsó határ. ami egyébként egyáltalán nem jellemző.) Egy szakmunkás- fiatal kezdő fizetése legfeljebb 3000 forint. Ez utóbbi mindezért 11 évig tanult. Tehát, nemcsak az értelmiségi pályára felkészült, hanem már a szakmunkáspá- lyára lépett fiatal anyagi megbecsülése körül is hiba van. ha ezt az összehasonlítást elvégezzük. Néha úgy tűnik, tulajdonképpen senki sem válik érdekeltté abban. hogy az iskolában tör je magát. És ennek hatása éppen az igénytelen családoknál mutatkozik. ahol a legfontosabb lenne. hogy az első lépéseket legalább afel~ riövő nemzedék megtegye. A felmérések szerint minden 100 gyerekből 11 kimarad a tanulás örömeiből is. Lezárul előtte a lehetőség arra. hogy többet érő legyen. Hogy megtalálja a/, örömét a tudásban. S. ha így nézzük: bizony ez nagyon sok. Igaza volt a nőbizottságnak. amikor úgy döntött, ki-ki a maga helyén. üzemében megpróbál tenni is ez ellen. Remélhetőleg nem maradnak magukra. hiszen közügyről, közös és nagy gondról van szó. Deák Rózsi MINDENNAPOK — KÉPEKBEN ELBESZÉLVE Csuvasia és Targoviste Tárlat barátaink életéről
