Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 21., szerda S. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK JEGYÉBEN Országok, főiskolák, tapasztalatok Egri „leánykát” választottak Eckard „Schwcrd: „Gyümölcsözőnek ígérkezik az együttműködés" — Bízom benne, hogy szo­ros kapcsolat jön létre a két főiskola között — mond­ta Eckard Schwerd. — Fia­taljaink márciusban már jártak Egerben. Akkor is tapasztalhattuk, hogy milyen nagyszerű itt a légkör. Különösen a diákrek- torválasztás tetszett. Ná­lunk ilyen rendezvény még nem volt, A mostani talál­kozón érdekességként köny­veljen! el, hogy amíg ná­lunk minden FDJ-szervezet- nek van tanár- és diák tag­ja, addig itt az oktatók ön­álló alap szervezetben tömö­rülnek. Némiképp újdonság az is, hogy itt nem tagja mindenki a KISZ-nek. Ná­Dr. Forgó Sándor: „A kapcsolat nyelvtanulásra is ösztönöz" lünk ugyanis százszázalékos a szervezettség. Mind a 2100 hallgató FDJ-tag. Valame­lyest meglepett, hogy Ma­gyarországon nem tulajdo­nítanak olyan nagy jelentő­séget a nyári építőtáborok­nak. Az NDK-ban nagyon nagy erre az igény. A vál­lalatok tárt karokkal várják a fiatalokat, akik jóval több bérért dolgoznak, mint itt. E tanácskozásnak egyik cél­ja volt, hogy megismertes­sük egymással ifjúsági szer­vezeteinknek a pártalapszer- veZetekkel való kapcsolatát, s emellett arról is tárgyal­junk, hogy milyen területe­ken kutathatnak együtt a fiatal oktatók. Mindenkép­Somorai László: „A tanulságokat hasznosítjuk" (Fotó: Perl Márton) pen gyümölcsözőnek ígérke­zik ez az összejövetel, hi­szen mint kiderült, akadnak közös kutatási témák. Így például a mi marxista—le­ninista tanszékünk egy cso­portja az egriekhez hasonló kérdéskörrel foglalkozik. Bi­zonyára nagyszerű együtt­működés alakul májd ki kö­zöttük. Mindkét ifjúsági szerve­zet elsődleges feladatának tekinti a szocialista szemé­lyiségjegyek kiépítését. E téren is akad jó néhány mód­szer, amelyet a másik fél hasznosíthat. — Nagy lendületet adhat ez a konferencia a fiatal oktatóknak — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Forgó Sándor. — Mindamellett, hogy ez ambicionálja az em­bert a nyelvtanulásra, mó­dot ad arra is, hogy egy-egy találkozó során személyesen győződjünk meg az ottani tanárok életéről. Egyébként az oktatástechnológia terén is lehetőség nyílik az együtt- munkálkodásra, különösen audiovizuális eszközök in­formációcseréjében. „Mik- rotanításunk", mint mód­szer elnyerte tetszésüket. Ugyanis mi videóra vesszük azt. amikor a hallgatók be- mutatószerűen. néhány perc­ben előadnak egy-egy tan­anyagot a csoporttársaik előtt. A felvételt követően elemezzük, hogy mi a he­lyes, illetve a helytelen a produkciójában. Így csiszol­juk a stílusukat. Ezen a területen is akad olyan, amelyet kiegészítés­képpen átvehetnek az. egri­ek az NDK-beliektől. Az er- furtiak viszont a „mikrota- nítást”, mint eljárást hasz­nosíthatják. — Ezután alkalmazhatjuk majd az NDK-ban kidolgo­zott személyiségvizsgálati módszert — mondta dr. For­gó Sándor. Minden egyes hallgatóról már a főiskola kezdetén feljegyzik a leg­jellemzőbb jegyeket, s en­nek megfelelően alakítják személyiségét. — Számomra különösen az volt szimpatikus, hogy az erfurtiak nagyon szerteága- zóan építik ki nemzetközi kapcsolataikat — mondta Somorai László. — Mint mindenben, ebben is nagyon segítőkészek. Amit még mé­lyebben kellene tanulmá­nyoznunk, az az ottani nyá­ri építőtábori mozgalom. Mert sokkal szervezettebb, mint a magyar. Az üzemek keresik a munkaerőt, nem is beszélve arról, hogy job­ban fizetnek. Érdekes az is. hogy szakmai konferenciái­kon. melyeket az FDJ szer­vez, nemcsak a fiatal okta­tók. hanem a hallgatók is ismertethetik kutatási ered­ményeiket. . . Mindezeket a tanulságokat igyekszünk majd hasznosítani lehetősé­geinkhez mérten mindenna­pos munkánkban. Jövőre Erfurtban találkozunk, s ak­kor már arról is számot adhatunk, hogy az eltelt egy évben miben léptünk előre és hogyan sikerült az együtt­működés. Homa János Az ifjúság éve alkalmából nemzetközi konferenciát tartottak a napokban az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Az első alkalommal, de hagyományteremtő céllal rendezett ötnapos programot a Művelődési Mi­nisztérium Ifjúsági Bizottsága és az intézmény KISZ- bizottsága szervezte. Ezen a helyiek mellett az erfurti pedagógiai főiskola ifjúsági szervezetének vezetői és fiatal oktatói vettek részt. A esemény zárónapján be­szélgettünk Eckard Schwerd-del. az NDK-beli felső- oktatási intézmény FDJ titkárával, valamint a házi­gazdák képviselőivel, dr. Forgó Sándor tanársegéddel és Somorai Lászlóval, a KISZ-bizottság titkárával. Megszólalnak a „névtelen” szereplők Manók a Hamupipőkéből A bájos, névtelen kis- lanók... — így emle ette őket lapunk mun- atársa, a Hamupipőke ímű darab elemzése- or. Játékukkal, rep­edő táncukkal, lenge- ező taglejtéseikkel, s éhol esetlen, gyermeki mozdulataikkal terem­ettek különös hangula- ot a Kari Suvalo ren- ezte meseelőadás egy- gy jelenetében. Ahogy ott ülnek közülük légyen — Kovács Robi. Csá- i Réka. Rózsa Lilla és Du- a Áron — találkozóhelyün- :ön. a Mátrai Erdő- és Fa­eldolgozó Gazdaság szökő- :útja körül, tényleg olya- lok. mint valami izgő-moz- ,ó manócsoport. Termetük­ül koruknál fogva is jel- emző rájuk ez a • szó. hi' zen mindannyian 9 évesek. végignézve rajtuk rögtön z a kérdés jut eszembe, logy bírták végig ezek az próságok a gyakran még irofl színészeket is meg* rőltető próbákat, előadáso­A gyermek- szereplők előadás után ( Majoros T amás f elv.) — Alig fejeződött be az iskola, máris behívtak min­ket — meséli Robi. — Volt olyan nap. amikor reggel­től késő délutánig táncol­tunk. Ilyenkor, mikor haza­mentem, már a vacsorát se nagyon kívántam, dőltem be az ágyba. — Egy hónapig gyakorol­tunk — vág szavába Réka — aztán felborult minden. Az első előadás előtt két nappal megjöttek a ruháink, amiket pont fordítva ké­szítettek el. mint ahogy kel­lett volna. így a sztaniolpa- pírból összetákolt szárnyak annyira zizegtek, hogy az nemcsak a színészeket ide­gesítette. hanem az addig betanult tánchoz sem illett. Mivel arra már nem ma­radt idő. hogy új jelmezt varrjanak. az utolsó pilla­natban Jónás Zoltánná veze­tésével más táncot kellett begyakorolnunk. — Azt hiszem, jobban iz­gultam. mint a rendező — idézi fel emlékeit dr. Fe­hérvári Mária. Robi édes­anyja. aki lelkiismeretesen végigült minden próbát —. de aztán sikerült nekik ezt az új koreográfiát is szé­pen bemutatni. Nagyon jó érzés volt hallani a tapsot és tudni, hogy bár kismér­tékben. de nekik is szól. — Nehég volt-e eljátszani a rátok osztott szerepet? — Nem túlságosan — hangzik Lilla válasza. — A mi osztályunk a 4-es iskolá­ban farsangkor előadott egy darabot. Az egér farkincáját. Ebben egyetlen gyerek ki­vételével mindannyian sze­repeltünk és ugyanígy mo­zogni. táncolni kellett. Meg aztán a színészek is segítet­tek. a tündér. Holl Zsuzsa például azt mondta. hogy figyeljük a kezét, majd ő int. mikor kell beszaladnunk és a végszavát is jó hango­san mondja, hogy halljuk. — Milyen élményeket őriz­tek a próbákról, az előadás­ról? Robi: — Nekem egyszer beleesett a zoknim valami­lyen festékbe.. . Réka: — Az utolsó előadá­son a színészek mindenféle meglepetést kitaláltak. A három hercegnő például ösz- szecserélte a ruháját. Ha­mupipőke meg észrevette és nevetett, majdnem eltévesz­tette a szövegét. Áron: — Álltunk a sátor­ban. és elkezdett egy lyukon a nyakamba potyogni az eső. Meg az volt még jó. hogy amikor szerepeltünk, hallottam, hogy egy kisgye­rek meglátva a szárnyun­kat. hangosan bekiáltotta: „Nézd anyu. Mari néni olyanba szokta csomagolni a tízórait!’’ Lilla: — Meg Roxira em­lékszem. A „királynő” — Fehér Ildikó — uszkárja játszott a Hamupipőkében. — Milyen emlékek marad­tak meg bennetek a darab után? Lilla: — Jó érzés volt igazi színészekkel játszani, mert ilyen még sohasem történt. Amikor még nem tudtam, mit jelent próbák­ra járni, várakozni arra. hogy mikor jövünk sorra, akkor a színházban nem mindig tapsoltam meg azt. ami nem tetszett. Most már minden alkalommal tapsol­ni fogok, mert tudom, hogy miiven nehéz megjegyezni a szöveget, vagy a mozgást. Robi: — Azt nem írják bele. hogy mik akarunk íen­— Én focista, vagy buti­kos. De arra is gondoltam, hogy katona. Áron: — Kisebb korom­ban mindig azt terveztem, hogy rendőrnyomozó leszek. Aztán dobos, vagy kürtös. De a végén lehet, hogy me­zőgazdász. Lilla: — Színésznő. Réka: — Én is színésznő. Esetleg tanár, vagy stewar des. Most még „csak” kis ma­nókat alakítottak lelkesen, a felnőttek komolyságával. Talán egyszer egy amatőr színjátszócsoportban. vagy éppen egy igazi teátrum pó­diumán látjuk őket viszont. Szerepet már ígértek ne­kik: jövőre az Agria Játé­kok egy másik mesejátéká- ban. Doros Judit Észak­Magyar ország szépé­nek A Miss-Magyarország ’85 szépségkirály nő-választás nagy érdeklődéssel kisért észak-magyarországi elő­döntőjét a miskolc-tapolcai Hotel Junóban rendezték meg augusztus 17-én. A bor­sodi, szabolcsi, hajdú-bihari, nógrádi és a Szolnok megyei királynőjelöltek elől egy zöld szemű, karcsú egri le­ány, Bessenyei Beatrix vit­te el a pálmát, aki melles­leg a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola matematika­fizika szakos hallgatója. —I Természetesen nagyon örülök az első helyezésnek — mondja Bea —. de ez az eredmény egy kicsit nekem is meglepetés. Ogy éreztem, ha az első tíz közé bejutok, már elégedett lehetek. Mi tagadás, a verseny közben izgultam is, hogy minden simán menjen, hiszen ilyen­kor a zsűri nemcsak a testi adottságokra figyel, hanem a harmonikus mozgásra, az egyéniséghez illő öltözetre is. Szerencsére e téren mar volt némi rutinom: koráb­ban részt vettem itt Eger­ben divatbemutatókon és fo­tómodellként is dolgoztam egy keveset. A szépségver­senyre szóló felhívást édes­anyám vette észre, és az ő biztatására jelentkeztem, hi­szen úgy éreztük, minden­ben megfelelek a követel­ményeknek. Tizenkilenc éves vagyok, 170 centiméter ma­gas és 52 kilogramm, és egyelőre hajadon, ami fon­tos követelményként szere­pelt a kiírásban, hiszen nem Missis, hanem Miss-Magyar- országot választunk... — Ha a budapesti közép­döntőben kiesnék, természe­tesen szomorkodnék egy ki­csit, de nem érezném tra­gédiának — végül is itt já­tékról van szó, izgalmas és érdekes játékról, ami ké­sőbb majd szép emlék lehet. <K) Az ifjú sfreef-es Egyre jobb eredményeket ér el az országos skeetlövóbajnok- ságokon a herédi Fülöp László általános iskolai tanuló. Leg­utóbb a XVII. MHSZ nyári országos bajnokságon öregbítette e sportágban megyénk hírnevét. Az ifjúsági kategóriában az előkelő második helyezést szerezte meg a fiatal sportlövő (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents