Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
f VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 194. szám ARA: 1985. augusztus 18.. vasárnap 2.20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A közös sors szimbóluma Új kenyér — maradt még ennek a két szónak sugárzása? A mai fiatal vajon mit ért ezen a szón: kenyér? Érzi egyáltalán, hogy ennek a szónak szótári értelmén túl is van jelentősége? Mert az én korosztályom fogalmi világában ez a szó: kenyér — kifejezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet kalóriaértéke, szénhidrát tartalma, élvezhetősége meghatároz. Én is olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet, hordják az életet” — magát az élet szót többször hallottam aratás táján. így mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves aratás után (előző télen a határban minden kifagyott) — nyolc-tíz búzaszemet hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. — Egy szem ... egy kalász — mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. Én nem először veszem észre, hogy átsiklik a szemem a napilapok első oldalára nyomuló mezőgazdasági híreken — nem érdekelnek. Természetesen eszünk valamit jövőre is. Cseng a kasza, arat a kombájn, nincs alkatrész, pereg a szem, ha nem igyekszünk — igen, ezek mind nagyon fontos dolgok de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, hónapok meg az elődeimet is. Minden számba- vehetö ősömnek ezentájt következett az esztendő legfontosabb. próbatevő évada. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szellős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre: „Nem menekülhetsz". „A lét alakítja a tudatot” — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valamennyi ősünk: szidjuk a hétvégi kirándulást elmosó esőt. szidjuk Medárdot; hetek múlhatnának, nem hiányozna nekünk a felhő a tavaszi-nyári kéktiszta égről. Eddigi életem négyötöd részét töltöttem városban, falura csak látogatóba járok. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először; igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrái nem pótolhat ennyit, csak} az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengő emlékképeket: a szentistváni lnáncsi Sándor bácsiról, az első ka szásról, akinek vízhatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi izzadtság gyűlt össze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. Egy Holló nevű kaszásról, akt még ebédszünetben sem pihent, újságpapír fecnikre vadászott, mindet elolvasta. Tőle hallottam először a Szovjetunióról, tízéves korom táján. „Akárhogyan vanjobb ott a szegény népnek" — mondta valamilyen újsághírre konokul. ,, ... S az utolsó kaszás ugyanebből a bandából. Csontjára száradt középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, félrehúzódott lapos tarisznyájával Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Kiszikkadt, sovány emberke volt, mondom, minden zsírtartalék nélkül kezdett az aratáshoz. Nem tudtam még akkor, mi a kalória. Tudósok, orvosok, biológusok magyarázzátok meg, hogyan telt ki napi ötezer kalória — kenyérből és vereshagymából! Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos atlagban a vízben áztatott kenyértől és a vereshagymá- tól — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kény ér-szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Amikor nedves vászonnal takargatták hétszám az aratók, s ha netalán rájuk száradt, beleapritották a levesbe. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön- A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szállít a kereskedelem. Eredetfogalmaim szerint a kenyér legalább hét napja kisült, némiképp már megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágykenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágykenyeret eszik az ország. Hely- lyel-közzel már a reggeli sütést sem szívesen viszik a délutáni vásárlók. Az is rendben van, hogy csökkent a kenyérfogyasztásunk. Statisztikusok az életszínvonal mércéjének tekintik a kenyérfogyasztás alakulását: egy határig nő — amíg maga a jóllakás a gond —, azon túl pedig csökken. Az anyagi jólét, a magasabb színvonalú, sokoldalú, egészségesebb táplálkozást a kenyérfejadag csökkenése is jelzi. A — viszonylagos — bőség kosarából tehát ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz a hizlaldákba induló teherautókon. De. Vajon a gyerekeink ismerik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha a szemetes kübliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi azt az érzést, melyet egy egész életre belénk nevelt a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás főbenjáró bűnét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? No, igen, ezekben a kérdésekben a kenyér ugyanaz a szimbólum, ami volt; az összetartozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatkéröen lefújják róla a portFolytatódtak az augusztus 20-i ünnepségek Szombaton tovább folytatódtak ország- és me- gyeszerte az Alkotmány megszületésének 36. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek, megemlékezések. Kitüntetésátadó ünnepi fórumra került sor Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, ahol Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet. Heves Megye Tanácsán a mezőgazdaságban legjobban dolgozók részesültek munkájukhoz méltó elismerésben. Új tanintézeti létesítményeket avattak és adtak át Füzesabonyban és Szihalmon. Munkásparaszt találkozót tartottak a megye több vállalatánál, szövetkezetében, összeállításunk ezekről az eseményekről tudósít. A Néprajzi Múzeumban A népművészet hagyományainak ápolásában és fejlesztésében. valamint a közművelődés érdekében végzett eredményes munkájuk elismeréseként, heten kapták meg az idén a Népművészet Mestere, huszonketten a Kiváló Népművelő kitüntetést. öt közművelődési szakember tevékenységét Bessenyei György-emlék- éremmel. négyét Móra Fe- renc-emlékéremmel. s nyolcét Szabó Ervin-emlékéremmel jutalmazták. A kitüntetéseket szombaton, a Néprajzi Múzeumban, az Alkotmány napja alkalmából rendezett ünnepségen Köpeczi Béla művelődési miniszter nyújtotta át. Ünnepi beszédében rámutatott: Ha azt akarjuk, hogy a kultúra mindenkinek belső ügye legyen, akkor az egyéni választás lehetőségét biztosítani kell. Arról van szó. hogy mondjuk meg. mi az érték; mondja meg ezt a kritika, mondják meg az oktatás és a közművelődés szakemberei minden fórumon — és nem utolsósorban a tömegtájékoztatás fórumain — és ilyen módon tegyük tudatossá a választást. A népművészek munkájáról szólva Gorkij szavait idézte: „A nép a szellemi értékeknek js egyetlen és kiapadhatatlan forrása, a világkultúra történetének szerzője”. A magyar népi kultúra gazdag múltját folytatni kell. s örvendetes, hogy az utóbbi időszakban mind többen fordulnak tiszta forráshoz. Ezután a kultúra jeles alkotóinak és terjesztőinek további sikereket kívánva adta át a kitüntetéseket. Kitüntették a megye mezőgazdaságának legjobbjait Az alkotmánynap és egyben az új kenyér már évezredes ünnepe alkalmából kedves hagyomány, hogy a mezőgazdaságban dolgozók legjobbjainak munkáját külön is méltatják. Ennek során a MÉM-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át most Bâti Arma. a Tiszanánai „Petőfi” Mgtsz tehenészeti telepének vezetője. a TOT székházában részesült ..Kiváló termelőszövetkezeti munkáért” kitüntetésben Horváth Sándor. a horti tsz növénytermesztési fő-ágazatvezetője és Iványi Miklós, a TSZKER egri áruforgalmi osztályvezetője. Másokat szombaton délelőtt köszöntöttek, az egri megyeházán. Koós Viktornak; a megyei tanács mezőgazda- sági osztályvezetőjének ünnepi beszéde után. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést adott át Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese a szűkebb hazánknak is sokat segítő Kozsér Ist- vártnak. a csehszlovákiai ÍRD Vcelince tsz-elnökének. illetve a továbbiakban Van- csó Lajos bátori erőgépvezetőnek. Tóth Béla gépkocsi- vezetőnek. Erdélyi Dénes bélapátfalvi tsz-elnökhelyet- tesnek. Kuberkó Vilmosnak; az egri tsz esztergályosának. Bártfai Balázsnak, a szövetkezet erőgépvezetőjének. Juhász Péter növénytermesztési fő-ágazatvezetőnek. Szálai Györgyné könyvelőnek. Linter Miklósáénak, az egerszalóki tsz pénztárosának. Kovács László erőgépvezetőnek, Bakondi Imréné fel- sőtárkányi baromfigondozónak. Sebők István mátrade- recskei gépkocsivezetőnek. Bolyki Józsefné betanított munkásnak. Bartók Miklós ostorosi gépkocsivezetőnek. Nyilas János mezőgazdasági gépszerelőnek. Fekete Miklós vétervásári háztáji ágazatvezetőnek. Suszter Tibor- né fejőnőnek. Vtassy Gyulának. a tarnaleleszi tsz karbantartó szerelőjének. Kovács Ferenc ágazatvezetőnek Szabó Lászlónak, a verpeléti szövetkezetkezet gépkocsi- vezetőjének. Kovács Lajos besenyőtelki kőműves-cso portvezetőnek. Kincs György feldebrői üzemanyag-raktárosnak. Mihály Lászlómé me- zőszemerei titkárnőnek. Joo Frigyes állatgondozónak. Köles Béla sarudi kőművesnek. Turcsák Géza raktárosnak. Pádár Lajos csányi erőgépvezetőnek. Prisztóka Miklós ecsédi gépesítési fő-ágazatvezetőnek. Vakli Jánosné szőlőmunkásnak. Juhász Lászlónak, a hatvani tsz erőgépvezetőjének. Lakatos Gyulámé számviteli osztály- vezetőnek. Tóvaj Bélának, a horti tsz esztergályosának. Legény Mihály növénytermesztési brigád vezetőnek. Forrai Iván Károlynak. a zagyvaszántói tsz szolgáltató fő-ágazatvezetőjének. Mi(Folytatás a 2. oldalon). Augusztus
