Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-17 / 193. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 17., szombat

MINDENNAPI

NYELVÜNK

Bőghet-e a záporeső?

A címül idézett, talán meghökkentőnek tetsző

nyelvi formát ebből a szövegrészletből emeltük ki : ..A Corvinban egy ötéves gyerek keresi a mamáját. A csomagolóban ül, és bőg, mint a záporeső’’ (Népszabadság, 1979, dec. 9.). Nemcsak meghökkentő a megidézett szóláshasonlat, hanem a nyelvhasználati hitelrontásnak is jellemző példáját szolgáltatja. Annál is inkább szólnunk kell erről a nyelvhasználati jelenségről, mert éppen napjainkban egyre bizonytalanabbak vagyunk szólásaink felhasználásában, s .ezzel hitelét veszti mondanivalónk is.

Egyre többen élnek szövegformálásukban szólásokkal, s egyre gyakrabban esnek a szólástévesztés és szóláskeveredés hibájába. Bőg, mint a záporeső szólásformának nemcsak az alakja ficamodott ki, hanem használati értéke is. Nincs érvénye a szólás alakjának, s nem érvényes a jelentés- tartalma sem. Az igaz, hogy gyakran mondjuk: bőg a gyerek: hangosan és torka- szakadtából. Ajkunkra téved ez a szólásforma is : Bőg, mint a zálogos borjú. Érzékletesen ábrázolhatjuk a síróbőgő gyereket ezzel a szólásformával is: Ügy sír,

mint a záporeső. Hallhatjuk ezeket az alakváltozatokat is: Ügy hull a könnye, mint a záporeső, úgy rí, mint a sebeseső. Így helyes, így tükrözi a megfelelő valósághátteret mindegyik szólásváltozat. De ezt a szerepet nem vállalhatja magára a szóláskeveredés és szólásficam eredményeként értékelhető bőg, mint a záporeső hibás szóláshasználat.

A szóláshasználati hitelrontás példáit szolgáltatja alábbi példatárunk. Egy tévébeli riportműsorban hangzott el ez a szólásszerű nyelvi forma: „Ném itt van a kérdés elásva” (1985. febr. 20.). A Népújság egyik riportjának szövegében jutott nyelvi szerephez ez az ugyancsak szólásszerű nyelvi alakulat: „A megvalósítás

kulcsa ott van elásva, hogy nem biztosítják az iskolák gazdasági önállóságát” (1985, jún. 19). A Kossuth rádió „Tíz kérdés” című adásában hallhattuk ezt a szólásváltozatot: Itt van az eb elhan- tolva” (1985. jún. 7.). A hallgatókat és az olvasókat feltétlenül megzavarja az eredeti szólás alakjának átformálása, kificamítása. A szólás eredeti és megszokott formája: Itt van a kutya elásva (ez itt a bökkenő, ez a fontos, ez a lényeges). A szóláshoz társítható használati értékek ismeretében sajátos hangulati, stilisztikai értékűnek ítélhetjük azt a szólásváltozatot, amelyben a kutya, elásva szavak rokon értelmű megfelelői: eb, elhantolva jutottak szerephez. A humor és az irónia érzékeltetését is jól szolgálhatja ez a szólásváltozat: Itt van az eb elhantolva. A kutya és a kulcs megnevezések már nem vállalhatják egymás szerepkörét a szólás megszövegezésében, még akkor sem, ha pl. ez itt a kulcskérdés nyelvi formának jelentése és használati értéke közelíti az itt van a kutya elásva szólás mondanivalójának lényegét.

Dr. Bakos József

„Hiába, nem lehet nehéz szívvel jókedvűt komédiázni...”

Biaha Lujza négy éve Hevesen és Tenken

Hevesen utca őrzi Biaha Lujza emlékét. Ma már — főként a fiatalok közül — itt is kevesen tudják, hogy a „nemzet csalogányaiként tisztelt, országos hírű, ünnepelt művésznő életében kitörölhetetlen nyomot hagyott Heves és a szomszédos Tenk. Idézzük fel, ki volt Biaha Lujza, és hogy került ide.

Rimaszombaton született 1850-ben. Szeptember 8-án lesz születésének 135. évfordulója. Leánykori neve Reindl Lujza volt. Édesapja huszártisztként végigharcolta a ■ szabadságharcot, majd vándorszínésznek állt. Édesanyja is színésznő volt. Apja halála után egy Kölest nevű színészcsalád vette pártfogásába, úgy ahogy először Kölesi Lujza néven lépett fel Győrött — nyolcéves korában. Tizennégy évesen a budai • Népszínházban játszott, közben Szabadkára szerződött és alig tizenhat éves volt amikor feleségül ment Biaha Jánoshoz, a szabadkai színház karnagyához, aki sokat foglalkozott zenei képzésével. Lujza az iránta való tiszteletből élete végéig Biaha Lujza néven szerepelt, bár Biaha 1870-ben bekövetkezett halála után még kétszer megy férjhez.

Még 1866-ban a debreceni Csokonai Színház társulatához került, itt látta őt először 1871-ben a Gerolsteini nagyhercegnö című darabban Soldos Sándor, ez időben Hevesen élő és a pusz- tatenki családi birtokon gazdálkodó földbirtokos, aki egy vásár alkalmával vetődött el Debrecenbe.

Négy év múlva Soldos Sándor Pesten időzött, és állandóan társaságokban forogva. sok kedves barátra tett szert. Közéjük tartozott Péchy Andor is, aki egyaránt otthonos volt a főúri szalonok parkettjein és a híres színpadi csillagok öltözőiben. Egy napsugaras áprilisi dél- előttön találkozott vele Soldos Sándor a Hatvani utcában. (A mai Kossuth Lajos utcában.) Péchy Andor jött vele szembe Biaha Lujzával és megállította. Disku- rálni kezdtek, és közben bemutatta Lujzának.

Néhány hónappal később, az akkor huszonöt esztendős, már körülrajongott művésznőt Némethy György Egerben időző színtársulata vendégjátékra hívja meg, s egyik életrajzírója szerint ., . . harmadnapra már menyasszonya legvígabb mulatta- tójának . ..” 1875. augusztus 28-án jegyzi el Soldos Sándor, és három hét múlva, szeptember 20'án óriási közönség jelenlétében tartják esküvőjüket a pesti belvárosi templomban.

Az esküvő után az ifjú férj a pusztatenki úrilakba hozta feleségét. Itt és Soldos Sándor hevesi kastélyában laktak, a mai Biaha Lujza utcában. Az első hetekben, hónapokban a híres színésznő — 1,920-ban megjelent naplója szerint — jól érezte magát a falusi portán. „Soldos Sándor, az uram nagy szeretettel vesz körül.. még a gondolataimat is eltalálja és mindenben a kedvemben jár.” — írja. Biaha Lujza érdeklődéssel figyelte a falusi nép életét. „Egész nap künn járok: mezőn, kertben, pajtában és minden menyecskét, minden parasztlegényt elfogok úton- útfélen, hogy elbeszélgessék velük. Mondják is mindenfelé, hogy: „ejnye milyen

egy fáin személy az ifiasz- szonyl” ök persze nem tudják, hogy én „tanulmányozom őket” ellesem a beszédjüket a modorukat, szokásaikat, mozdulataikat. Láttam itt már lakodalmat, keresztelőt, búcsút, névnapi ünnepséget és mind jól a fejembe véstem, majd ha szükségem lesz rá, előszedem szépen az emlékezetemből, mint ahogy a kincseit előszedi az ember az almáriumból.

Az én almáriumom egész kis kincsesház immár, ebből jó sokáig lehet majd takarékoskodni” — olvassuk az említett naplóban.

De már házasságuk első heteiben, hónapjaiban üröm vegyült a fiatalasszony örömébe, mert második férje semmi érdeklődést nem tanúsított felesége színházi

dolgai iránt. A művésznő fájó szívvel gondolt első férjére, Biaha Jánosra, akit egészen lefoglalt felesége „nagy jövő”-je, aki művésznőt, nagy művésznőt akart csinálni belőle aki azon volt, azon fáradozott, hogy Bla- háné nevét, hírét messze országokban megismerjék. Soldos nemcsak közömbös volt neje színházi munkája iránt, hanem végül azt akarta, hogy az hagyja el a színpadot.

Így jónak induló házassága rövid idő alatt elromlott. Biaha Lujza rájött, hogy Soldos Sándor nem hozzá való, megakasztja színpadi működését is „mert hiába, csak nem lehet nehéz szívvel jókedvűt komédiázni ...” A két nem egymáshoz való ember négyévi házasság után, 1879-ben elvált egymástól.

Biaha Lujza két év múlva harmadszor is férjhez ment, mégpedig báró Splényi Ödönhöz, akivel boldogan éltek. A művésznő 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de megszűnéséig a Népszínházban játszott, ahová 1875 óta szerződés kötötte és ahol mint a magyar népszínmű legkiválóbb tolmácsolója, legnagyobb sikereit aratta. Utolsó nagy sikerét 1908-ban Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymama című színművében érte el. 1910-ben vonult vissza a színpadtól. A korabeli szerzők szerint neki köszönhetjük, hogy „Budapest ismét magyar város lett”, s ő tette a Népszínházát a pesti német színház diadalmas vetélytársává.

Vörös Dezső

Váradi Héd

show-müsora

A Magyar Televízió IV es stúdiójában befejeződtek Váradi Hédi színművésznő ..És most énekelek" című show-rmisorá- nak felvételei. A művésznő régi nagy szerepeinek felelevenítése mellett új oldaláról is bemutatkozik a mintegy negyven perces műsorban: énekel és táncol. A műsor szerkesztője: Lengyelfi Miklós, rendezője: Koltay Beáta.

(MTI Fotó: Hámor Szabolcs — KS)

Zsalugáteres ház Bonyhádon

A régi építészeti stílusok hangulatát idéző, de korszerű technológiával épült 18 lakásos épületet adtak át nemrégiben Bonyhádon. A városi tanács által finanszírozott, és a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet által felépített lakóház ablakain zsalugáterek vannak, amelyek feledtetik a panelházak sivárságát. -•

(MTI Fotó: Gottvald Károly — KS)

Ï

Bolya Péter:

A megfeleld

o

Tornyosi akkoriban kórházi segédmunkásként dolgozott vagyis ő végezte el az összes sötét munkát, amely az F. utcai kórházban adódott. Lapátolt, szemetet hordott, hullaszállításoknál segédkezett és már nem is csodálkozott, amikor egy koponyát ásott elő a kórházudvaron kubl- kolás közben. — Lenni vagy pálinkát inni — mondta, kezében a barna koponyával, majd letette az ásót, és a kocsma felé .indult.

e

Rózáinál, a rosszfogú pincérnőnél lakott, büdös és sötét lakásban. Hiszen az érettségi után felkapott egy sportszatyrot és hősiesen elhagyta szülei lakását, benne a Steinway zongorát, a komódot, a plüs- sökket, és még számtalan század eleji marhaságot. S néhány hét csavargás után

Rózái őt, Tornyosit választotta élettársul, amibe Tornyosi boldogan beleegyezett, hiszen örült, hogy megmosakodhatott végre.

Rózái olyan volt, mint a lakása: kicsi és koszos. Ha berúgott, irredenta nótákat énekelt, vagy a legkülönfélébb tárgyakat vagdosta Tornyosi fejéhez ; így történhetett, hogy Tornyosi néha bezárkózott a vécébe, s amíg a ház asszonya odakint átkozódott, T. komoran olvasgatta az ablakban felhalmozott képeslapokat. A hírek és képek között magyarázatot keresett, magyarázatot arra, hogyan került ő ide, Rózái vécéjébe, ahelyett hogy a nagy életet élné, a gazdagot, a fényeset, a di- vatlapit. Aztán meghúzta a láncot, és kiment, mert rájött, hogy ilyen élet nincs. Rózái a szemének esett.

Egyik délután Tornyosi egyedül heverészett Rózái lakásán, a ház úrnője túlórázott vagy berúgott, vagy valami kóbor

férfiismerőst talált, tehát nem volt otthon. Jenő nevű macskája képviselte, aki legalább olyan szigorú tekintetű volt, mint a háziasszony.

Az élet nem áll meg, s lám, Tornyosi a vécé felé indult, ezúttal nem Rózái ordítozása elől,, hanem...

Helyet foglalt az ülőkén, leemelt egy újságot az ablakból. „Orvosi Hetilap”. — Hát ez hogy kerülhetett ide? — dünnyögte Tornyosi, és érdeklődéssel nézegette a ronda orvosi képeket.

Az egyik cikkcím alatt a következőket olvasta : „S.

M. 34 éves ács, épülő háza padlásán öngyilkossági

szándékkal két szöget vert a fejébe. Eszméletét nem vesztette el. Tettét azzal indokolta, hogy háza nem épül a megfelelő ütemben.”

Tornyosi felröhögött, pedig nem volt szokása. Majd elkomorult, mert megtudta, hogy az ács, aki S. M., aki 34 éves és aki házat akart építeni másnap meghalt.

Felállt, a lapot a többi tetejére dobta, bambán elhagyta a helyiséget. „Megfelelő ütem”, járt a fejében. Végül is... Az ő háza sem épül a megfelelő ütemben. Sőt sehogy sem épül. Sőt ha volna háza, roskadozna. És nem dúcol- ná alá, az biztos. Sem ő, sem más.

A kamrába ment, előkotorta Rózái kalapácsát és dobozát, amelyikben Rózái a szögeit tartotta.

— Ez az a méret — dünnyögte, amikor ujjnyi hosszú szöget talált az egyik rekeszben. A Hetilap röntgenképén, amely S. M. koponyáját mutatta, hasonló nagyságú szögek látszottak, de ott már a koponyában.

„Meg merném-e tenni, ha végképp nem épül fel a házam?” — gondolta Tornyosi. Leült, felvette az egyik szöget, a homlokára illesztette. A jobb kezébe markolta a kalapácsot, lassan közelítette a szög fejéhez. A két vas találkozott. Tornyosi szúrást érzett a homlokán, de valahol belül is, az agyában.

— Ha idegen csinálná, könnyebb lenne — mormolta, majd a halántékához állította a szöget. — „Aha, így már nagyobbat lehet rá ütni” — gondolta... És tudta hogy ez az ütés soha,

soha nem fog bekövetkezni.

Letette a szerszámokat. „El kell kezdenem építeni a házat”, gondolta. Aztán, ha nem halad megfelelő ütemben az építkezés, addig kell küzdeni az anyagért, a szállításokért, az iparosokért, amíg be nem áll a MEGFELELŐ ÜTEM, s ha ez megvan, már semmi nem akadályozhatja meg Tornyosit a ház felépítésében. felavatásában, majd össze- rombolásában. De a szegek csak a fába kerülhetnek, máshová soha.

.. .Odakint csengetés,

majd ajtócsapódás. Rózái esett be az ajtón, a haja csapzott, az orra véres.

— Elvertek? — kérdezte I Tornyosi közönyösen.

— Mit csinálsz a kala- I pácsommal, te disznó?!

— Most már semmit ] Szervusz.

— Hová mész?

‘ — El.

— Micsoda?

Rózái kieresztette a kör- 1 meit, hogy a szokásos mó- ;] don megmarja Tornyosit, J de akkora pofont kapott, j hogy becsúszott az asztal I alá.

— Mindent köszönök — mondta Tornyosi, és kiment I a lakásból. Először vidék- j re utazik, levegőt venni, j aztán nekifog, hogy helyet fi keressen az épülő háznak. ^