Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 15., csütörtök Nem sarlatánság — tudomány Akinek vallanak a betűk... Egy pszichografológus visszapillant Kötete a könyvhét szenzá­ciója volt. Rögvest felfedez­tem. s egy ültömben olvas­tam végig, megcsodálva szer­zőjének ritka tehetségét és számomra már akkor körvo­nalazódó varázslatos egyéni, ségét. Másnap reggel telefonon kerestem, hogy gratuláljak, hogy találkozót kérjek, mert felvillanyozott személyiségé­nek minden feltételezett vo­nása. Sejtettem: szerveződik az ellentábor, a szűk látókörű- ek. az értetlenek. a gáncsos- kodók hada. hogy támadás­ba lendüljön s bebizonyítsa — természetesen akaratla­nul — : létezik szellemi sze­génységi bizonyítvány is. 1. Először erről még nem be­széltünk.. Akkor rsak arra voltam kíváncsi, hogy ez a rendkívül megnyerő, idős hölgy — csak éveinek szá­ma ielzi korát, frisseségg. élénk tekintete mindjárt cá­folja azt — hogyan jutott idáig, miként lett a történe­ti grafológia egyetlen hazai művelőjévé, alapítójává és mesterévé. s határainkon túl is méltatott szaktekintélyévé. Csodagyereknek indult az a hajdani szekszárdi kislány, a későbbi Nobel-díjas Gábor Dénes unokatestvére. — Művelt, művészhajlamú tanár apám ezért úgy határo­zott. hogy felvételiznem kell a zeneakadémiára. Százötven jelölt közül csak tizenöt juthatott be, közéjük kerül­tem én is. Kiváló professzo­rok kalauzolásával négy esz­tendeig helyt is álltam, ak­kor azonban rádöbbentem, hogy nem az effajta sors a rendeltetésem. Tudtam: va. lamiféle másfajta vágy sar­kall. csak még nem öltött testet. Aztán eljött ez a hol. napjaimat meghatározó pil­lanat is. az ilyesmi csupán egyszer adódik az életben. Akkor éreztem, amikor meg­ismerkedtem Románné Gold- ziher Klárával. a neves gra­fológussal. aki az 1930-ban megalakult Magyar írásta- nulmányi Társaság alelnöke volt. s ö irányította a szak­emberek képzését. Az intéz­mény egyébként az Akadé­mia égisze alatt tevékenyke­dett. s akkoriban senki sem kételkedett abban, hogy hoz­záértőket nevelnek. olya­noknak adnak diplomát, akik nem sarlatánokká válnak, hanem megkönnyítik az emberi személyiség titkai­nak felderítését. Nem szen­zációhajhászás céljából, ha­nem a segítségnyújtás nemes szándékától vezérelve. 2. Az egykori öröm idővel ürömmé keseredett, mert az ötvenes évek merev szemlé­letmódja a pszichológiával együtt ennek a buzgalomnak is hadat üzent, s ridegen el­utasított minden, ilyen töl­tésű próbálkozást. Ö azonban kitartott, nem adta fel. A számára némasá­got jelentő korszakot, akár­csak az utána következő esz­tendőket. tájékozottsága bő­vítésére használta fel. Jár­ta a kórházakat, elemezte az egyfajta betegségben szenve­dők írásait, kereste bennük az azonos jegyeket. így is készülve arra. hogy ember­társai gondjain enyhítsen. 3. Passuth László figveit fel rendkívüli adottságaira. ő adta az ötletet, hogy törté­nelmi, irodalmi nagyságok betűit fogja vallatóra. — Elvitt a Történettudomá. nyi Intézetbe. Ott többen vártak rám. például Benda Kálmán és Makkot László. Elém helyeztek egy írást. Koncentráltam, s lassan kör­vonalazódott a kép. egy sa­játos karakterről, akinek kul­turáltságához szeszélyessége, indulatossága, hiúsága, nagy- ravágyása ötvöződött. Meg­szólaltam: „Ez az ember pú­pos volt". Értetlenül néztek rám, közölték: Martinovics Ignáccal „szembesítettek". Ki­tartottam álláspontom mel­lett. s aztán a forrásokat ta­nulmányozva. ők is megbizo­nyosodtak arról, hogy iga­zam van. 4. Így kezdődött, ekként for­málódott a bizalom. S jöt­tek a sokakat meghökkentő, megborzongató „leletek”. Sze­rinte Rudolf trónörökös poli­tikai gyilkosság áldozata iett — erről később Zita királyné sajtónyilatkozatot is adott. Te­leki Pált hasonló indokból ölték meg a németek 5. Lehetne folytatni a sort. de hát ezek az adalékok meg- . lelhetők sikeres müvében, amely széles körű visszhan­got keltett. Megéreztem. sejtve azt is. hogy hamarosan közös neve­zőre lelnek az értetlenkedők. Megviselte a bántó táma­dás. hiszen törékeny nő. ér­zékeny asszony. Különösképp az fájt neki. hogy olyan zsurnaliszta „rántott kardot" ellene, aki korábban elisme­rő sorokkal köszönte számá­ra is megnyerő elemzését. Szerencsére jelentkeztek — sokkal nagyobb számban — a szakavatott, az igazi érté­keket rögvest meglátó, hiva­talos és magánszemélyek is. ö mégis az ügyet ért sérel­met fájlalta. Mások nevében is biztat­tam: — Ha valaki sokat tanult, rájön: milyen keveset tud. s mekkora az ismeretlen, fel­térképezendő birodalma. Aki ilyen, felujjong, ha olyan el­mékre, tehetségekre akad. akik vállalják az úttörők sze­repkörét, mert a legkevésbé énünk titkai tárulkoztak fel előttünk, holott ezek a leg­izgalmasabbak. A korlátol­tak magukat vámolják — rangtól, címtől függetlenül —■ s a Szellem kincseit megkér­dőjelezve. önmagukat minő­sítik. A legrosszabb érdem­jeggyel. 6. A legutóbb — mi tagadás — vártam erre — én is vizs­gálati alannyá váltam. Most már személyes élmé­nyeim alapján is hitelesíthe­tem. hogy Rákosné Ács Klá­ra számára vallanak a betűk, s amit csinál, nem sarlatán­ság, hanem valamennyiünk javát szolgáló. humánus alapérzéstöl sarkallt tudo­mány. Egyeseknek talán szokat­lan. újszerű, de nagy jövőjű. Sajnálom a tamáskodó- kát. .. Pécsi István II. Szegedi Táblakép-festészeti Biennale Közismert, hogy a magyar képzőművészet a teljes ké­pi és gondolati rendszer meg­közelítése alapján építette eddig is távlatait az európai élmezőnyben. Ez elért, meg­küzdőit rang. Nem egyszerű­en a lehetséges irányok számbavétele, hanem minő­ség. Ez a tendencia erősödik, amelyről a szegedi biennálé is meggyőz mindenkit. Egy­általán örvendetes az a tény. hogy képző, és iparművésze­tünk nemzetközi lépték alapján fejlődik a siklósi, nagyatádi, dunaújvárosi, hajdúböszörményi, nyíregy­háza-sóstói, kecskeméti, ve- lemi müvésztelepek, szim­póziumok alapján. Ez az összefogás lendíti a magyar textilt, zománcművészetet, kerámiát, fa- és acélszobrá- szatot, a kisplasztikát, érme­ket. A szegedi táblakép- biennálé az egyetlen, amely megelégszik a hazai felvonu­Eigcl István: Kiűzetés a paradicsomból El Kazovszkij: Dupla szereposztás II. lássál. Nem igényli a külföl­di jelenlétet, így erősíti a festészet itthoni összpontosí­tását, az oly fontos munka- megosztást. Soknyelvű a magyar festészet, s magas esztétikai értékrenddel jut kifejezésre. A szegedi táb- lakép-biennálé a minőség és a tágasság törvényei alap­ján határozza meg képírá­sunk haladási irányát és ma­gaslatát, s válik képzőművé­szetünk műhelyévé, miköz­ben fontos háttérszerepet tölt be a Szegedi Ünnepi já­tékok programjában. Mindez csak úgy és azért valósulhat meg, mert egyéni megújhodások éltetik a mű­fajt, szinte minden képviselt irányzatot. Losonczi Miklós Ágh Ajkel in Lajos: Csipkekompozíció Önálló vasúti múzeum nyílt meg július 24-én Pak­son. bemutatva a Magyar Államvasutak technikai és szervezeti történetét. A lá­togató megismerkedhet a vasút életével és technikai berendezéseivel. A múzeum területén többek között fű­tőházat, 1882-ben gyártott mozdonyt. fordítókorongot mutatnak be. de látható itt állomásépület, forgalmi és állomásfőnöki iroda és vá­róterem is. A kiállítás gaz­dag anyagához tartoznak még a pályafenntartás gé­pei és a síngyűjtemény is. valamint az 1896-ban Bő- szénfán épült bakterház, amelyet eredeti állapotában állítottak fel. A kiállítás egy részlete. Vasúti múzeum Pakson (MTI-fotó:Gottvald Károly) Mihail Zadornov: Mese kislányoknak Kónya mester, a hegedűkészítő Tatán él Kónya István hegedűkészítő mester, aki 14 éves kora óta — kis ki­térővel —. faragja szebb- nél-szebb hegedűit, brácsá­it. bőgőit és csellóit. A ki­térő idején fényképész mes­ter volt. Négy éve az olasz- ori-ígi Cremonai Nemzet­közi Hegedűkészítő Iskola ösztöndíjasa volt. A világ számos országában sok mű­vész játszik már Kónya mester hegedűivel. Képün­kön egv szépen faragott he­gedű. (MTI-fotó: Jusztin Tibor) Gyakran megkérdezik, mi­ért mentem ilyen későn férj­hez? Egyetemet végeztem, ráadásul nem is hazai cuc­cokban járok, és ha a fér­fiak elmennek mellettem a strandon, gyorsan behúzzák a hasukat... Hol itt a hézag? Hát ott. hogy egész életem­ben az ideálomra vártam. Osztálytársnőim tíz éven keresztül továbbították a fi­úk hozzám írt szerelmes le­veleit. Alig hogy véget ért az iskola, valamennyi osz­tálytársam karriert csinált. De én nem! Nekem nem im. portáltak az évfolyamtársaim. Akkoriban én a tévét és a mozit imádtam. kedvenc színészeim fotóit gyűjtöttem, úgyhogy az ideálom össze­tetté vált: Alain Delon és Armen Dzsigarhanjan-keve­rék. Vagyis: Armen Delon! Magas, karcsú, jóképű, nap­barnított. okos. szellemes, te­hetséges, nagy jövőjű. ti­tokzatos múltú, lehetőleg Adidas feliratú cuccal. Szte- reomagnója — az feltétle­nül legyen! Kék csempéjú fürdőszobája — minimum! Autója, amit fél kézzel ve­zet. miközben a másikkal jó zenét keres és tüzet ad — úgyszintén ... Ráadásul le­gyen fiatal — harminctól hetvenig! És. mit gondolnak? Kivár­tam! Mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva! Ah. mennyire szerettem őt! Ha egy vendéglőben nincs hely — nekünk van. Zárt körű rendezvényre minden jegy elkelt? Nekünk házhoz küldik a jegyet... És mi­csoda sztereofelszerelése volt! Mikor Moszkva környéki nyaralójában teljes hangerő­re kapcsolt. Voronyezsben a szeizmográfok földrengést je­leztek. És milyen titokzatos volt! Könyvszekrénye legfelső polcán kötetekre rúgó igazol­vány! Egyidejűleg számom­ra ő volt az első osztályú nemzetközi sportnagymester és harmadik kategóriás rok­kant. Igazolványaival min­dig a szükséges helyzetnek megfelelő módon, megfelelő időben — soron kívül — ér­te el a célját. Még a női strandra is volt állandó — férfinévre szóló — belépője­gye. összegezve: máig sem tudom, mi volt az én Péte­rem munkája, de azt meg kell hagyni — remekül ke­resett. Mígnem egyszer az­tán. kerek hét évre — telje­sen kimerült. Hála, az én Péterem „szel­lemes, jóképű és titokzatos múlttal” rendelkező adottsá­gainak — örökre lemond­tam fentebbi ideálképemről. Maradt: „a magas, karcsú, okos, tehetséges, nagy jövő­jű" kategória Valószínű, megjött az eszem, mert a nyaraló, a kocsi, a kutya — már nem jelentettek akkora értékrendet. Gyereket szerettem volna. Már éppen az egyetemet is befejeztem. amikor az egyik jelesen végzett évfolyamtár­sam. Nyikolaj — valóságos zseni! — odajött hozzám. „Tudod, mi a cime az én diplomamunkámnak? — kérdezte. Az ingrediens és az ablációs adszorbens kvázi- diszkrét kontinuuma, a nagy hatású Darja mosóporral mo­sott fehérnemű esetén." Ahogy ezt a címet meghal­lottam, azonnal beleszeret­tem. Ráadásul nyomban ajánlatot tett. „Natasa — mondta —, te moszkvai vagy. Házasodjunk össze!” Ah. de boldog voltam! Rögtön meg­hívtam: ismerkedjen meg anyámmal és nagyanyám, mai... Amikor azonban meglátta, hogy vele együtt öt és fél négyzetméter lakterü­let jut ránk fejenként... Röviden: ezek után „a te­hetséges, nagy jövő előtt ál­ló” férfiideált végleg kihúz­tam eszménynaptáramból. Maradt a magas, karcsú, napbarnított" ... Alekszan- der, a sportember. hajlandó­nak mutatkozott. De ekkor már én is tapasztaltabb vol­tam. — Nem — mondom —. előbb házasodjunk össze, az­tán élhetünk majd együtt. — Holnap versenyre uta­zom. Inkább ismerjük meg egymást ma. s ha visszatér­tem' — összeiratkozunk! Hát igy lett oda vala­mennyi ideálom. Égy teljes készlet! A pa­dokon üldögélő öregek tün­tetőén félrehúzódnak tőlem. Neheztelve pusmognak: „Honnan ennek ez a gye­rek?" Honnan, vajon hon­nan? A gólya hozta! Mert manapság a legtöbb férfi gó­lyaként működik! Hogy miért történt így mégis? Talán, mert a mai filmek receptje szerint az én férfiideálom többkomponen­sű? ... Vagy inkább" azért, mert az élet nem mozi? ... Amikor aztán álmaimról végleg lemondtam — Oleny- Ha lányom már járni tanult — a park homokozójában véletlenül találkoztam And- rejjel. Valamikor, harminc évvel ezelőtt, együtt jártunk óvodába. Ugyanebben a ho­mokozóban játszottunk. Ak­koriban nagyon tetszettem neki. Ezt értésemre is adta — új lapátjával két ízben, egymás után a fejemre só­zott. Most meglett férfi, és a mellékelt ábra szerint egy gyermeke van az első fele­ségétől ... S amikor az es­küvői asztalnál ülve ránéz­tem. és könnyeket fedeztem fel a szemében, egyszeriben úgy tűnt: magas, karcsú, jó­képű. okos és szellemes .. . Hamarosan megszületett a közös gyerekünk! De ez semmi. Nemrég Olenyka lányomnak elkezd­tem az esti mesét. Bolond Istókról. A lányom hirtelen félbeszakít: — Miket beszélsz te itt ne­kem össze-uissza? Valami hercegről mesélj inkább! — Miféle hercegről? — kérdeztem csodálkozva. — Olyanról — válaszolja — aki magas, karcsú, jóké­pű. okos, szellemes .. : Tud­jon gitározni. divatos nad­rágot hordjon..., legyen a fején korona, a lábán már­kás sportcipő. Elgondolkoztam. Miféle mesét mondjak én ennek? Kezdjem talán úgy: — Hetedhét országon túl, valahol a világ végén, élt egyszer egy hercegkisasz. szony .. . Valamennyi osz­tálytársa epekedett érte. sze­relmes leveleket írtak neki. De a hercegkisasszonynak egyik sem tetszett — ő egy igazi hercegre várt... Igen. igen. így kezdtem! A folytatás meg. majd csak lesz valahogy... (Fordította: Baraté Rozália)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents