Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-02 / 180. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 2., péntek 3. Kvacsány Andrea és pajtásai ebedhez terítenek Tiszóczy Beáta és társai szabad időben Máté Csilla es társai, a kis sátorlakók (Fotó: Szabó Sándor) Tekintély, amit manapság presztízsnek hívunk Percenként hallhatjuk, hogy az új gazdasági körülmények, az a bizonyos begyűrűzés, hogy azt ne mondjam, a cserearányok romlása, az életszínvonal megtartásának nehéz csatája okozza, hogy az oktatás és a művelődés munkásainak egyre kisebb a maguk szőkébb világában a • tekintélyük, vagyis társadalmi presztízsük tovább romlott. Hja! kérem a pénz beszél, a kutya ugat. Akinek van, és egyre több lesz, azt tiszteljük, és hát ügye. aki csak keveset vehet ki a közösből — azt nem annyira. Igaz ez? Bizonyára sokan bólintanának rá kapásból, mások pedig egy rezzenetnyi szünet után hevesen tagadnák. De egészen bizonyos, hogy a tagadók sem kívánnának kitörni az egyes ember anyagi lehetőségei és a társadalmi presztízs szőtte hálóból. És igazukat elsősorban az objektív érdekigény, érdekszükséglet érvével bizonyítanák. Csakhogy, egv társadalmi csoport érdekrendszere, nemcsak anyagiakból tevődik össze. Már hallom is a válaszokat: „Tudja, mit? Leaven öné a dicsőség, ide nekem a dohányt.” Egészen bizonyos sokan vannak, akik igy gondolkodnak. hiszen évszázadokon át egy másik világ aondolkodásrendszeré- hez hozzátartozott, hogy a pénzen mindent meg lehet vásárolni. (így természetesen a dicsőséget is.) De egy tartalmas, életet, egy tartalmas élet eltöltésének lehetőségét ritkán lehetett megvásárolni. hiszen ahhoz egv belülről fakadó szuverén világ megteremtésére, egy önálló emberi létforma tartós létezésére volt szükség. S van is. Ehhez is kellenek anyagi feltételek. De. s ez a dolog lényege: nem egy a társadalmi szerkezetben legjobban ellátott réteg emberének privilégiuma csak a kreatív életforma megteremtése. A vágy mindenkiben. a társadalom bármely rétegéhez tartozó emberben ott van. mert a mi társadalmunkban: erre neveljük. A tartalmas emberi életmód, az a bizonyos elkoptatott ..önmagunk megvalósítása”; a frázisízű ..tenni valamit a világért”; hogy „életemtől gazdagabb legyen a világ halálomkor” igénye csak elhal- ványodhat. de nem szűnhet meg. amíg értelmes életre velő közösségek létezhetnek. Ezeket az értelmes emberi eletre nevelő közösségeket hívják egyrészt pedagógusoknak. másrészt ugye — népet művelő embereknek. Közismert, ha színpadon attól király a király, hogy a többiek megsüvegelik. haj- longanak előtte, szóval jelzik a királynak kijáró tisztelet eljátszásával, hogy társuké a színpadi király szerepe. Minden társadalmi szereposztásban a kialakult hagyományos formákban megvan minden rétegnek a maga helye. Annak megfelelően, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét a többiek hová rangsorolják. Ez az idők folvamán a társadalom szűk' ségleteinek megfelelően vá’ (ózhat. Egy-egy társadalmi csoport, vagy réteg presztízse jelzi sokszor a társadalom fejlettségét is. Mondhatnánk tehát: minden rendben van. hiszen objektív tényezők határozzák meg. hogy egv hivatást űzőknek milyen a tekintélye a társadalom többi tagja előtt. Hosszú távon ez bizonyára igaz. Rövid távon egy társadalmi forradalom eredményeképpen átalakult emberi közösség életében pár évtized bizony nem hosszú idő. legalábbis a hagyományok és (ennek látszólag ellentmondva) a divatok megakadályozzák, vagy megnehezítik a természetesnek tartható tekintély- arányok kialakulását. Ha igaz, hogy egy pedagógus, vagy egy közművelődési szakember „előállítása” megközelítőleg annyi pénzébe kerül az államnak, mint egv orvos, közgazdász, vagy tanácsi tisztviselő tudásanyaga. akkor miért nem marad meg ez a társadalmi egyenlőség a későbbiekben. Hiszen tevékenységük fontosságát. egyes esetekben az előbbiek fölé emeljük, de általában azokkal egyenlőnek értékeljük. Ügy tűnik, nemcsak anyagiak. de néha mintha munkaszervezési okok is hátráltatnák egy-egy közösségben, hogy a méltó megbecsülés a méltó helyére kerüljön. Talán — vegyünk egv egyszerű példát. A tanácsi tisztviselő. mint a művelődési osztály vezetője, hivatali elöljárója a hozzátartozó otthon szakelőadóinak. Vagyis, ez a valóságban szabályos függőségi viszony. Nem teljesen minden részletében tisztázott hivatali — de valamilyen függőségi viszony. Az tehát, hogy ezen a színpadon ki a király, pillanatokon belül átlátható. És addig nincs is baj. amíg a szereposztás mini- királya jól. hatékonyan elvégzi az ő miniszínpadán a népművelés társadalmi funkcióit. Vagyis, odafigyel arra. hogy ezek a társadalmi funkciók érdekesen, színesen nagyon sok bontásban. rétegek, csoportok érdeklődésének megfelelően működjenek. S hogy azok akiknek ez a közvetlen munkája, elégedetten — uram bocsá’ —, jókedvűen végezzék ezt a hatalmas örömforrást jelentős munkát. S ha egy művelődési házban létrejön ez az eredményes munka, és ennek hullámán azon a kis színpadon a művelődési ház vezetője magának szerez egy kis tekintélyt akkor ebből ne konfliktusok szülessenek, hanem a tanácsi felelős ember büszke legyen rá — büszke, mert saját munkája is benne van a mindnyájunkat gazdagító eredményekben. S ne keressék, ki az. akit süvegelni kell! Süvegeljék mind egymást! Ne az egyenlősdi nevében — de a cél: a művelt emberfők szolgálatában. Szerencsére a szövevényes emberi, baráti, munkatársi kapcsolatok nem illeszthetőek bele az előbbi példánk színpadképébe, de azért tessék csak megnézni egy-egy sikeres, jól működő művelődési ház igazgatója milyen buktatókon, ha úgy tetszik, csatákon ment keresztül, és és mennyi sebet kapott, amíg eljutott odáig. hogy híre-neve a szűkebb színpadról az országosra is átkerült. Persze: nem bánta meg. persze, hogy ma is újrakezdené. persze, hogy érdemes volt. Nem a pénzért, de mert adott valamit az embereknek, s mert teljes életet élt. Azt csinálta, amií szeretett, abban lett eredményes. amit annak idején megtanult. De ilyenkor kellene újra meg újra ünnepelni. jutalmazni, díjazni azoka^ akik segítették, akik hozzásegítették, hogy jó népművelő lehessen. Sz. M A kis dekorációkészitők: Lengyel Bernadett és Szekszius Mária Tábi Krisztina és Mogyoró Andrea nagymosás közben A hatvani ifjúsági tábor ad tíz napon at otthont a város és környéke 18 úttörőcsapata mintegy 80 pajtásának. A fiatalok az őrsvezető- és rajtitkárképző turnus alatt új módszerekkel ismerkednek meg. melyekkel még tartalmasabbá, színesebbé tehetik a mozgalmi munkát iskoláikban Hatvani táborlakók újítási és találmányi pályázat Első helyen a tanácsi építők (Tudósitónktól:) A vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelésében mind nagyobb szerephez jutnak az újítói, alkotói kezdeményezések. A „nehéz embereknek” a jelenlegi helyzetben csöppet sem könnyű a dolguk, alkalmazkodniuk kell a megváltozott körül ményekhez. Az építésügyi ágazatban az elmúlt évben lényegesen megnövekedett az újítások minőségi színvonala, értéke, gazdasági eredményessége. Legalábbis ezt állapították meg nemrég azon az eredményhirdetésen, amelyen az 1984-ben meghirdetett újítási és találmányi pályázatot értékelték az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. Az ágazat területén több mint tíz éve rendszeresen kiírják ezt a versenyt, amely azt is jelzi, hogy az előbbrevivö ötleteknek, s a jó elgondolásoknak elsőbbsége van a munkaversenyben Az Országos Találmányi Hivatal, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete által elbírált pályázat értékelésén a vállalatok besorolása alapján négy kategóriában hirdettek eredményt A „C” csoportban — a második és harmadik díj kiadása nélkül — a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az első helyezést szerezte meg. Ott László igazgató és Csapó Péterné iparjogvédelmi előadó az eredményhirdetést követően elmondták, hogy az -újítások nagyban elősegítették az építési technológiák korszerűsítését, fo-' kozták az üzem. és munka- szervezés hatékonyságát, hozzájárultak az élőmunka megtakarításához a tanácsi építőknél. A helyezés alapjául szolgáló gazdasági eredmény és az újítóknak kifizetett díj két év alatt megduplázódott. Külön is felhívták a figyelmet a szocialista brigádok újítói tevékenységére. A Fehér Balázs vezette gépészeknél Például Az egy brigád. egy hasznosított újítás keretében tavaly összesen négy új elgondolást valósítottak meg. Ök egyébként példás igyekezettel előbb a gyakorlatban ellenőrzik, majd elfogadásra ajánlják a hasznosításra alkalmas javaslatokat. Építőipari és szakipari gépekkel kapcsolatos újításaik „vevőre” találtak a partnervállalatoknál is. A vállalat, mint az Ipar- jogvédelmi Egyesület tagja, a pályázat ideje alatt két szabadalmi bejelentést tett az Országos Találmányi Hivatalnál. s huszonegy saját tulajdonú szabadalommal rendelkezik, illetve tizenkét- tőnek vette meg hasznosítási jogát. A PEVA alagútzsalus technológiát már több mint húsz országban alkalmazzák, találmányaikat kiállították Bécsben. Moszkvában és Pekingben is. Szovjet szakemberek kérésére hamarosan Bakuban tanítják majd a hidraulikus szállítóberendezések kezelését, a hazai partnercégekkel is széles körű a műszaki fejlesztési tevékenységük. Az újítási és feltalálói munka azonban az eddiginél is eredményesebb v.ol- na — állítják az építők —, ha a több millió forint értékű szabadalmi díjakat nem sújtaná évente a 40 százalékos béradó. A kivitelező építőiparban az idén januárban bevezetett szabályozás ugyanis nem ösztönzi. hanem éppenséggel lassítja az innovációs folyamatokat a vállalatoknál. Mika István
