Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-05 / 156. szám
99KHI NÉPÚJSÁG, 1985. július 5., péntek Lőkös 1st fán: Száznegyven év a felnémeti „tanítói állomáson” VII/4. A „vörös grófnő” Párádon A válasz nem sokáig késett. 1866. szeptember 3-án kelt az az irat, amelyben Bartakovvcs tudatja: hozzájárul Boross József ideiglenes. pályázaton kívüli kinevezéséhez, s ha egy év múltán úgy látja, becsülettel végezte munkáját, a véglegesítés sem marad el. Az utasítást az egri egyházkerület al- esperesének címeztette Bar- takovics, s benne a következőket rendelte: „Múlt hó 31- ről tett hivatalos előterjesztése folytán, tekintetbe véve a. felhozott körülményeket, kivételesen megengedem ..., hogy a szabályszerű pályázat mellőzésével a felnémeti kántortanítói állomást, a nyugalomba lépő Boross Alajos helyett, ennek kellőleg képesített és jó magaviseletéről ajánlott fia, Boross József elfoglalhassa; mind e mellett rendes kántortanítói kinevezési oklevéllel csak akkor fogom őt ellátni, ha a jelen iskolai év lefolyása alatt kántortanítói kötelmeinek hű és pontos teljesítése által, mint önálló és ideiglenesen helyettesítő kántortanító. magát erre érdemesí- tendi és N. t. Uraságod erről nekem annak idejében jelentést teend. Értesítse N. t. Uraságod jelen rendele- temről úgy a nyugalomba lépő Boross Alajost, mint fiát Boross Józsefet, és különösen ez utóbbit, mint általam ideiglenesen kinevezett felnémeti kántortanítót hivatalába. és az azzal összekötött jövedelmek élvezetébe vezesse be.” Mindez rendben megtörtént, és egy esztendő múltán, a véglegesítés is. A népes Boross család a tanítói lakásban maradhatott, Boross József pedig folytathatta apja tevékenységét ötvenkét éven át. Méghozzá megbecsült és elismert tanügyi munkásként, s az évek múltával, apjánál jobb körülmények között... A pálya kiteljesedése Boross József ideiglenes tanítói kinevezése után három esztendővel, 1869 őszén, néhány ambiciózus tanító kezdeményezése nyomán, megPorinak kilenc testvérvárosa van. A legrégibb Sundsvali Svédországban, majd Porsgrunn Norvégiában, többek között Stralsund az NDK-ban és Riga a Szovjetunióban. A kilenc testvérvárosunk között a legnépszerűbb, a legkedveltebb Eger. S hogy miért. . . ? Pontosan ezt senki sem tudja. Lehet, hogy a régi rokonság, a közös őshaza miatt, lehet, , hogy azért, mert szép történelmi város, és vonzó az egri bikavér és leányka. De a legfontosabbak a város lakói, maguk az egriek. Mert ha a Poriban élők nem is ismerik mindannyian a közös történelmet, és sohasem jártak ebben a városban, akkor is szeretik az egrieket. Talán három kifejezés a legjellemzőbb rájuk: a közvetlenség. a jószívűség és az életigenlés. Mindig nagy örömet szerez számunkra, ha találkozhatunk magyar testvéreinkkel: hűvös, olykor zord északi országunkba elhozzák a napsütést. Az idén élénk, sokoldalú az együttműködésünk. Pori kórusunk, a Borókabogyó vendégszereplésével kezdődött. Az egyetlen finn pionérkórusról szóló cikket a Népújságból Poriban is szorgalmasan olvasták és fordították. Az út maradanalakult az Egri Tanítói Önképzőkör. Elnöke Lojkó Mihály, jegyzői Párizsa János és Danassy Antal voltak, a „pénz- és könyvtáros" tisztét pedig Tariczky János vállalta. Tagjai elsősorban egriek voltak (Gyalogay Gyula, Zsuffa Pál, Búzás László, Zölley József, Krausz-Gön- dör Ignác, Sark Lajos, Jávoraik József, Dikk Károly, Kajdácsy Ágoston. Zakkay Ágoston. Stephanovszky Lajos). de közöttük találjuk a Novajon működő Jelenszky Ferencet is, s Noszvajról Pá- lossy Jánost. Két esztendő sem telt el, s az Eger környéki falvakban működő tanítók is beléptek az önképzőkör tagjainak sorába, s mert a „mezőkövesd—harsá- nyi tanítókor” is bejelentette csatlakozási szándékát, 1871. október 12-én kimondták: az egyesület új neve Eger vidéki Rám. Kath. Néptanítói Önképzőkör legyen. A szervezet tagjai az oktatás, az iskolai munka fejlesztését célzó törekvéseiket az alábbiakban jelölték meg: „Az egyesület életműködése a részletes tantervkészítés, szakbírálás, pedagógiai értekezések tartása, felolvasások, gyakorlati példányleckék bemutatása, lap- és könyvbírálás, országos érdekű nevelésügyi kérdések tárgyalása, nyugdíjügy stb." Egy, 1876- ból származó névsorból tudjuk: a tanítókor ekkori rendes tagjainak sorában már ott van Boross József felnémeti tanító is. Ebből az időből származó adatok szerint, az egyesületi tagok célul tűzték ki a „rendetlen iskolázás megszüntetését”, „az iskolai takarékpénztár” megszervezését. „az Eötvös-alap” támogatását, „a vasárnapi ismétlőiskolának. a munkatanításnak” megvalósítását, s „a kert- és fanemesítés” ismereteinek elsajátíttatását. Pályatételeket is kiírtak, amelyek a tanítás gyakorlatának jobbítását célozták, ötvenforintos jutalomdíj illette az első témát sikeresen feldolgozó pályázót, a feladat: „Melyek a használatban levő népiskolai olvasókönyvek hiányai és hogyan kellene azokat segíteni.” A második és harmadik téma sikeres kidolgozásáért 30—30 forintot kaptak a nyertes pályázók. Ezek is az oktatás dó élmény a kórus minden tagjának, vezetőjének. Örökre emlékezetes az Egri 3. Számú Általános Iskolában tett látogatás. Májusban a KISZ Heves Megyei Bizottsága vendégeként Egerbe érkezett egy pori politikai delegáció. A találkozó egyik legfontosabb eredménye a KISZ és a finn SDNL közti együttműködési szerződés mégkötése. Örömmel fogadtuk Poriban a KISZ delegációját: a fiatalok részt vettek pori, valamint a testvérvárosok ifjúsági találkozóján és konferenciáján. A találkozó a béke jegyében zajlott, s a résztvevők a fegyverkezés ellen küldtek felhívást a VIT-nek és az ENSZ-nek. A hivatalos programon kívül számos baráti találkozót rendeztek, megismerkedtek a pori Sa- takunnan Työ szerkesztőségével, a Rosenleu kombájngyárral. A kapcsolat továbbra sem szakadt meg. A pori színház főrendezője, Suvalo Kari jelenleg Egerben dolgozik: Topelius Sakarias finn mesejátékát, a Hamupipőkét rendezi a népkerti tónál. Lassan véget ér a finn— magyar barátsági hét, amelynek során számos újabb kapcsolat köttetett. Kirsti Jokinen Pori lakos eredményesebbé tételét szolgálták. Az egyik téma az „ismétlőiskola” lehetőségeit érintette (Mi tanítható jelen iskolai viszonyaink között az ismétlőiskolában? S mily módszerrel, hogy az ismétlőiskola céljának megfeleljen?). A másik a számtantanítás problémájához kapcsolódott (Hogyan ismertetendők a tizedestörtek, kapcsolatban a tizedesrendszerrel?). A tanítóegylet évenként megrendezett közgyűlésein Boross József, a későbbi években is rendszeresen megjelent. S talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a tagok sorában ott van Balássy Ferenc is, a tudós történész. Boross József ifjúkori pártfogója. A közgyűlések szervezői mindig változatos programról gondoskodtak. A pedagógiai tárgyú előadások mellett pl. minden alkatommal szerepelt egy-egy, a gazdálkodással kapcsolatos referátum is, főleg az ismétlőis- kolai munkát segítendő. Egyszer a méhészet kérdéskörét tűzték napirendre. máskor „a fillokszéra elleni védekezés módját" ' ismertették, majd meg „Eger város szől- lőtermelési kísérleti telepén" szereztek a résztvevők hasznos gyakorlati ismereteket. Néhány éve még volt több idős felnémeti ember, akik emlékeztek az öregebbik Boross tanító úr vezette „tanfolyamokra”, ahol a gazdálkodással, főleg a gyümölcsös szőlőtermesztéssel kapcsolatos tudnivalókkal ismerkedtek a résztvevők. Az öreg iskola tantermében gyűltek össze, még a század elején is, s hogy a találkozó barátságosabb hangulatban menjen végbe, a tanító úr egy- egy pohár saját termésű borral vendégelte meg a gazdákat. A tanítóegyletben gyűjtött tapasztalatok, főként a szőlőtermeléssel kapcsolatosak hasznossága mellett aligha kellett jobb érvelés. Csak sajnálni lehet, hogy minderről ma már csupán töredékes ismereteink vannak. Mert akik ismerői voltak a felnémeti nép és hajdani tanítója barátságos viszonyának. bizony már eltávoztak az élők sorából. . . Nemzetközi ifjúsági békeklub Nemzetközi ifjúsági békeklub kezdte meg működését Budapesten az Eötvös Klubban. A klub fő feladata, hogy a mind nagyobb számban hazánkba látogató külföldi fiataloknak tájékozódási lehetőséget bizto- sítson. Munkája a hazai békemozgalomhoz, a Világifjúsági Találkozóhoz és az ENSZ nemzetközi ifjúsági évéhez is kapcsolódik. A tanya fölött a nap meg- nyurgította az árnyékokat, s a fény is egyre sápadtabb lett. Az árnyékok komorak voltak, akár az öregek arca. Kobzos János gazda arca nagyon hasonlított a délutánhoz. A kora miatt is, no meg azért is lett még borúsabb az arca, mert a fia, Jancsi elébe állt, s ezt mondta: — Megházasodom, édesapám. — Aztán kit veszel el? Andrássy Katinkára a Tanácsköztársaság megdöntése után — hontalanná vált férjével, Károlyi Mihállyal együtt — a világsajtó ráaggatta az elítélő, számukra rossz hangzású „vörös grófnő” címkét. Ez a nyugaton semmiképpen sem dicséretes jelző Andrássy Katinkának baloldali, kommunistaszimpatizáns magatartását igyekezett jellemezni. S voltaképpen nem is tévedtek. Károlyi Mi- hályné valóban balodali érzelmű és kommunistaszimpatizáns volt. Ezt nemcsak szovjetunióbeli útja mutatta. hanem egész életútja példázta, férje, Károlyi Mihály oldalán. Pedig ez az út mesz- sziről, nagyon messziről indult, egészen az Andrássy családtól. Neveltetése semmiképpen nem predesztinálta a „vörös grófnő” címre. Am, amikor Andrássy Katinka nagylánnyá serdült, s egy életre beleszeretett Károlyi Mihályba — aki az első világháború éveiben a magyar baloldal egyik vezető alakjává nőtte ki magát —. útja férje oldalán egyre határozottabban a baloldali progresszió felé közeledett. Házassága első néhány évét nagyrészt Párádon töltötte el. Itt erősödött a kapcsolata a Mátra vidékével, a tájjal, az emberekkel. Mindezek kezdete 1914. november 14-e, házasságkötésük napja. Mátyás-templomi esküvőjük után autójuk elakadt a Mátrában, és ők zuhogó esőben találtak rá a Károlyi-birtok egyik erdészlakására és a vihartól megtépázott parádi kastélyra. így kezdődött, de annál boldogabban folytatódott Katinka kapcsolata a Mátrával. Férjével együtt 1914—18. között élt itt: a szerelem felhőtlen napjai, az első gyermek születése, a mátrai képek, a magyar valóság megismerése, mind- mind e tájhoz kötődő, egy életre szóló, felejthetetlen élmény volt számára. Nem véletlen hát, hogy memoárjaiban, levelezéseiben az otthoniak, a táj megragadó képe vissza-visszatér- tek. Károlyiné megismerkedése a néppel, a velük való találkozás és valóságra esz- mélés itt. Párád és környékén kezdődött és vezetett egészen addig, amíg vörös grófnőként ismerte meg a világ. A népért való tenni- vágyása már itt jelentkezett. Fejébe vette például, hogy gyermeknevelési reformokat vezet be a községben. Ennek oka visszaemlékezése A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága értékelte az 1985—86. évi irodalmi, képző- és iparművészeti ösztöndíjak elnyerésére márciusban meghirdetett pályázatát, amelynek célja az volt, hogy támogassa a szocializmus építését hitelesen, művészi igénynyel ábrázoló új alkotások létrejöttét. A szakszervezeti központ Dózsa György úti székházában csütörtökön Roland Ferenc, a SZOT osztályvezetője hirdette ki mordult rá az öreg. Mióta nélküle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta ingerült. Még olyan dolgokba sem szólhat bele, ami pedig rá is tartozna. Már Rozi, a felesége is egyre ritkábban kéri ki az öreg véleményét. Megy a feje után, főz, amit akar. Most meg ez a kölyök is. — Aztán kit veszel el? A hang teszi a muzsikát, az ilyet másként szokás mondani az apának. Kérve. — Kit. kit? Hát egy lányt, akit szeretek — nyel egyet szerint: „Párád még az akkori magyar viszonyokhoz képest is igen elmaradott falu volt. A lakosság nyomorúságban élt. Sok újítást terveztünk. Évszázados. megrögzött1 szokás volt a faluban. hogy az új szülött két karját hátra kötötték, s egészen egyéves koráig úgy hagyták, ebben a kényelmetlen helyzetben .. . Párád lakói ecetbe áztatott száraz babbal etették csecsemőiket. Harcot indítottam tudatlanságuk ellen: képzett gondozónőt hozattam a faluba, hogy tanítsa az anyákat, hogyan gondozzák helyesen gyermekeiket. Az ápolónőt elláttam a legmodernebb gyermektápszerekkel ás megbíztam. látogassa az anyákat otthonaikban. Sok akadály- lyal találtam magam szemben. Az anyák berzenkedtek a beavatkozás ellen és különösen a nagymamák keltek ki ellene. Ha nekik, fiatal korukban maguknak kellett küszködniük gyermekeikkel, miért kell lányaiknak segítség a gyermekneveléshez? A szerencsétlen gondozónő sűrűn panaszkodott nehéz sorsára. Azzal fenyegették, hogy ha be meri tenni a lábát a házakba, ellátják a baját. Kedvét szegte a balsiker. s otthagyta Parádot. Nem jártam jobban az óvodámmal sem. Üresen állt, a gyermekek vidáman hancú- roztak az utca porában. Ráeszméltem, hogy a nép élet- körülményein csak az állam tekintélyének segítségével lehet javítani.” Ez a véleménye már megenged egy olyan, messzire ható következtetést, ha a polgári forradalom tartós maradhat. éppen parádi tapasztalatai alapján. Károlyiné élére állt volna a korszerű gyermeknevelési akció megindításának. Ám akkor és ott, a Mátrában, „kezdő” népbarát, első éveiben rá kellett jönnie, sem népbarátnak, még kevésbé baloldali politikusnak lenni, nem is olyan egyszerű dolog. Ezen az úton érhetik és érik is csalódások, sikerek és balsikerek. Amikor az első világháború idején. 1915 szeptemberében. megszületett első gyermekük, Károlyi Éva Viktória. dajkának odavették „a hűséges Forgó Imrénét Párádról”. S aztán a következő egy évben mindketten megjárták a frontot, s aztán megint csendesebb napok következtek. De a nagyvilág hírei ide is irgalmatlanul a pályázat eredményét, amely szerint tizenhatan részesülnek egy éven át havi ötezer forintos ösztöndíjban, további kilenc alkotó pedig megosztott ösztöndíjat kap. Az ösztöndíjasok: Alföldy Jenő kritikus, Bálványos Huba grafikus, Birtalan Ferenc költő, Csíki László író, Egerházi Imre festő, Fabók Gyula festő, Fülöp Erzsébet festő, Kalász László költő, Konyorcsik János szobrász, Luzsicza Árpád grafikus. Jancsi, aztán nagy bátran hozzáteszi: Aki gyereket vár tőlem. Na, ez sok volt egyszerre az öregnek. Gyűl benne a méreg. — Mit csináltál, te gazember? Húszéves se vagy! Katona se voltál, de gyereket csinálni már van eszed! Tudod mit? — enyhül meg az öreg — hiszen mégiscsak az ő vére. — 1Vetessétek el, majd a katonaság után is elveheted. — Nem úgy van az! Teri már a hatodik hónapban van! Kobzos megint hallgat. Lassan pirul ki az arca. — Ide pedig nem teszitek be a lábatokat, az biztos! Menj az udvaromból, mert úgy elverlek, hogy magam is megbánom! Jancsi cs.ak néz, aztán betörtek. 1916. augusztus 28- án. ezt írta naplójába: „Két napig csendesen élveztük a falusi létet. Ezen csendes magányunkban, mint egy bomba, jött hétfőn reggel a telefonhíre annak, hogy Románia előtte való este, vasárnap. augusztus 27-én, 9' órakor, hadat üzent a monarchiának, s rögtön át is lépte a határokat.” Ettől kezdve Párádra is betört a háború. Politikusok jöttek-mentek, titkos német ügynökök kerülgették a kastélyt. Megannyi izgalom, megannyi kaland. Katinka pedig gyermeknevelés közben a világ sorsáról, férje. Mihály politikai szerepléséről álmodozott. És a politikai gondolatokat rögzítő jegyzetek között 1917. július 17-én, két, békés sor, „Mihály ma este megérkezett. Olyan jó itt lenni Párádon, csendben. De sajnos nem tart soká." És sajnos ebben Katinkának lett igaza. Itt. Párádon érték meg a fordulatot hozó 1918-as évet is. 1918. október 19-i. parádi feljegyzéséből már Katinka politikai elkötelezettsége tűnik ki. „A szerdai ülés nagyon izgalmas volt. Mihály nagy hatással beszélt (szerző: a parlamentben). Megtámadta a Tisza-kormányt. hogy ilyen lelkiismeretlenül belevitte az országot a háborúba, amelyet el lehetett volna kerülni. Ütött a leszámolás órája, és hogy a sokat szenvedett nép ítélkezni fog.” S neki lett igaza. Nemsokára kitört a forradalom, és bár egy időre Károlyi Mihály hatalmat kapott Magyarországon, majd a köztársaság elnöke, Katinka pedig elnökasszonya lett. Katinka ettől kezdve — a csalódásokon, reményeken edződve férje oldalán — következetesen baloldali, egészen haláláig. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Károlyi Mihályné halálát követően kiadott nyilatkozatában megállapította: „Károlyi Mihályné Andrássy Katinkái újkori történelmünk kimagasló történelmi személyiségeként tiszteljük. Emlékét örökké megőrzi a magyar nép.” A Mátra vidék népe úgyszintén: őrzi emlékét annak az asszonynak, a vörös grófnőnek, aki szebb életet álmodott ide. a Mátra környékére. Nagy B. István festő, Oláh György grafikus, Osztojkán Béla író. Szabó Gábor szob rász, Urbán Tamás fotóművész, Varga Bencsik József grafikus. Megosztott ösztöndíjat ka pott: Darai Lajos Mihály író, Novák Béla Dénes író. Dulity Tibor festő. Győri László költő, Koncz András író, Novák Béla Dénes író. Orosz Mária iparművész. Szabó Iréné újságíró, Vast/ Géza költő. megérti. Elindul a ház felé. hogy kis idő múlva a tornácra tegye két kis bőröndjét. — Nemsokára értük jövök. Az öreg nem mond semmit, csak áll. Aztán előkerül az asszony is, aki a szomszéd tanyában volt kot- lóért. Mert olyan különös a tyúkok világa, hogy az egyik tanyában kotlának nyakra- főre, a másikban pedig az isten szép nevére sem hajlandók. Kobzosáé tyúkot vitt a szomszédba kotláért. A fészek itt áll elkészítve, aiáválogatta a tojásokat is, ráültette az egyik vértyogó tyúkot, de az csak állt » tojáson, nem akart ráülni. Jön nem is titkolt örömmel, hiszen sikerült a csere. A két bőrönd láttán meglepődik, elengedi a kotlóst. (folytatjuk) (Folytatjuk) Szívügyünk az egriek barátsága Buda házi István: Naplemenie mi Varga László SZOT művészeti ösztöndíjak
