Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. július 1hétfő Egy hét... *----- ~~> A K ÉPERNYŐ ELŐTT Krimiéhség A Líceum udvara helyett még tornateremben... Kalmár András rendező az Annuskáról Azokban is ott szunnyadt, akik sznobságtól. álirodal- miságtól vezérelve látszólag megvetik, lenézik az ilyen jellegű műveket. Rá sem döbbennek, hogy önmaguk veszteséglistáját gyarapít­ják hiszen ez a műfaj nem­csak az önfeledt szórakozást, a háborítatlan kikapcsoló­dást. a felszabadult logikai játékot kínálja, hanem sze­rencsés esetben — persze csak ritkán — magvas ér­tékekkel is megajándékoz bennünket. Valamilyen formában ez­redévek óta létezett, s fel­bukkant a különböző hang­vételű művek sajátos vo­nulataként. Az se véletlen, hogy hivatalos megteremtő­je hamisítatlan nagysága, az az Edgár Allan Poe. aki­nek nevét a legnagyobb tisztelettel emlegetik vi­lágszerte, aki hadakozott a gáttalan semmitmendás. a fésült fecsegés eLlen, s a lényeglátó tömörséget hir­dette esztétikai alapelvként. Sokan követték, zömében jó vagy kevésbé ügyes ipa­rosok. akik lemondtak az önkifejezés., a valóságlátás új módszerében rejlő valódi kincsekről. Az igényesebbek azonban nem feledték a zászlóbontót, s arra törekedtek, hogv le­hetőségeikhez mérten to­vábbfejlesszék örökségét. Az igény ugyanis — bár­mennyire tiltakoznak el­lene egyesek — létezik, épp ezért nem mindegy. hogy kik, milyen színvonalon elé­gítik ki. A harmadik vendég című svájci bűnügyi tévéfilmsoro­zat írói — Vittorio Barino és Franco Enna — nem tar­toznak a kifejezetten tehet­ségesek kis csapatába, az általuk tálalt sztori mégis lekötötte figyelmünket, nem maradt adós az ilyen­kor dukáló meglepetésekkel sem. Más szóval: a két al­kotó — egyikük a rendező szerepkörét is vállalta — számára ismerős terepen mozgott, és érvényesítette az ősrégi szabályokat. Így az­tán a megérdemelt elisme­rés nem is maradt el. Legfeljebb szerényebb mérvű lett. mert a legneve­sebb mesterektől épp a lé­nyeget nem tanulták meg: a lélektani motiváltságot, a célba találó karakterábrá­zolást. a társadalmi motí­vumok felvillantását. Rá­adásul képességeik tárházá­ból hiányzott a lakónikus T • ♦o-í'"*'5“'•"— iiigvlRadr kelléktára. Ezért lett az egy produkcióra való terje­delemből még három folyta­tás. ezért kísértett — jó, hogy csák percekre — az unalom. Hiába, akadnak rangosabb toliforgatók is. Mint például Friedrich Dürrenmatt, akinek A baleset című kisregényét az angolok varázsolták kép­ernyőre. A kritikus még nem láthatta a vasárnap es­te vetített feldolgozást, de a magasabb szintű minősítést az alapmű révén előlegez­hette. A szerzőnek, s a megfil­mesítő stábnak egyaránt... Az ilyesmire különösképp éhezünk. Bárhonnan pos­tázzák. Pécsi István Szemle — országos nyilvánossággal Kevés olyan esemény van, amely akkora nyilvánosságot kap. mint a veszprémi té­vétalálkozó. Nemcsak az ünnepi pillanatba nyerhet bepillantást a néző. hanem a képernyő segítségével lát­hatja a versenyprogramot is. Így aztán nem hangza­nak idegenül számára az eredményhirdetés során hal­lott nevek és Címek. Annál is inkább nem mert az al­kotásokat estéről, estére ..föltálalta” az a szerkezet, amely mindennapi örömünk és bosszúságunk forrása, tájékoztatónk és szórakoz­tatónk. Társalkodó partne­rünk. amely egyre többször igényli, hogy mi is véle­ményt nyilvánítsunk kíná­latával kapcsolatban. Érdekes volt végigkövetni a második csatornán a ve­télkedésre benevezett műve­ket. Több clyan fejlődési irányt, apró jelet lehetett észrevenni, amelyek így együtt már figyelmeztetnek valamire. Nyilvánvalóvá tesznek olyasmit is, amit itt a Népújság tévéjegyze­teiben néha higgadtabban, néha indulatosabban te­szünk szóvá. összességében az rajzoló­dott ki. hogy az elmúlt évek alatt karakteresebb lett a televízió művészi munkája, a rendezők határozott kéz­zel nyú’nak azokhoz az al­kotásokhoz. amelyeket az irodalomból filmre ültetnek át. Megmutatkozott. hogy az értékes alapanyag si­kerhez vezetheti a stábot, így emelkedett ki a mezőny­ből a Galgóczi Erzsébet re­gényéből készült Szent Kris­tóf kápolnája. vagy az Örkény művei nyomán filmre írt A hattyú halála. De itt említhetnénk meg a Caligula helytartóját. a Holt lelkeket, de ellenpélda is akad: az Egy lócsiszár virágvasárnapja nem volt a legsikeresebb vállalkozás. Sokkal rosszabb összké­pet mutat az a rész. amely mai írások alapján készült, vagy egyenesen a tévé ked­véért került papírra a tör­ténet. Másodszor megnézve még siralmasabbnak tűnt a Fehér rum vagy az Egy fiú bőrönddel című tévéjáték. Mindez arra figyelmeztet, hogy csak akkor érdemes a forgatáshoz hozzálátni, ha a rendező jó tollú dra­maturgot és tehetséges írót sorakoztat föl maga mellé. Elrémisztő eredménye lehet, ha a látvány eszközeivel próbálja fedezni a hiányos­ságokat; különösen a Zenés Tv-Színház produkcióiban tűnt föl sokszor öncélú for­malizmus. A hagyományo­sabb ízlésű nézőnek, hallga­tónak elrémisztő olykor a mai zene. Még inkább az. ha szinte szecessziós környe­zetben játszódik a mű. Kü­lönös hangulatú volt Petro- vics Emil Lisistrateja vagy Láng István Álom a szín­házról cimű tévéoperája. Olykor más jellegű produk­ciókba is „átszivárog” ez a fajta törekvés. A Nők isko­lája is különcségeivel tűnt fel. Lehet. hogy olykor hasznos a bizarr külső. a szokatlan környezel,* ultíT' aláhúzhatja a szerzők mon­dandóját. Az ismert Molière mű gondolatait adott eset­ben frissebben tálalhatja ily módon a rendező. Igen ám, de csínján kell bánni az ef­féle eszközökkel, mivel az ilyen „fűszer” hamar elvesz­ti hatását. Végül is a néző szeretne több egyszerű vonalvezeté­sű. jól megírt, kitűnő színé­szek által eljátszott sztorit látni. Bocsássák ezt meg ne­ki a kísérleteket kedvelő rendezők, akik olykor bo­nyolult lelkűket is bele akarják préselni a televíziós játékokba. Ez a jelenlegi feltételek között, a csekély időben és a korlátozott anyagi erőforrások mellett egyébként is meddő vállal­kozás. Bár ki tudja?! A gála­műsor is tanúskodik amel­lett, hogy ennyi jó színésszel, remek ötlettel akár nívós produkciókat is össze lehet­ne hozni. Ám ahhoz jobban kell élni az adottságokkal, összefogottabban. színvona- sabban szükséges írónak, rendezőnek és dramaturg­nak dolgoznia. Ez a szom­bati est a maga összecsa- pottságában jó tükre volt a tévétalálkozónak. Bizony gyengécskén fúj még ez a bizonyos „Balatoni szél”. Pedig a vitorlák már ki­bontva állnak, erősebb, egy­ségesebb hajtóerőre várva... Gábor László A Harlekin sikere A tíz európai ország húsz együttesének részvételével megrendezett, VII.. nemzet­közi felnőtt-bábfesztivál öt­napos programja szombaton, a produkciók értékelésével és diplomakiosztással ért vé­get, Pécsett. A felnőtt-báb- játszás egyetlen állandó jel­legű. háromévenként meg­rendezett nemzetközi pódiu­mán. az előadások tapaszta­latait összegezve, többek kö­zött megállapították: a fel­nőtt-bábelőadások azzal nö­velhetik vonzerejüket, ha minél magasabb művészi- mtsterségbeli tudást, képző- művészeti igényességet, gon­dolati-érzelmi tartalmat és gazdag művészi eszköztárat vonultatnak fel. A Bábművészek Nemzet­közi Szövetsége — az UNI- MA — nagydiplomájával tüntették ki a fesztiválon ki­magasló sikerrel szereplő holland Figurentheater Tri­angel kéttagú együttesét, a Cseljabinszki Állami Báb­színházát és Albrecht Roser NSZK-beli bábművészt. Kis- diplomával jutalmazták az Olaszországból érkezett Gio- co Vita együttest, az egri Gárdonyi Géza Színház Har­lekin bábszínházát, valamint a debreceni Vojtina együt­test. Az idén Hollós - Róbert- nénak. az Amatőr Bábjáté­kosok Országos Tanácsa tit­kárának, az UNIMA egykori vezető tisztségviselőjének és Szőnyi Katónak, az Állami Bábszínház főrendezőjének ítélték a Blattner Géza báb­művész emlékére alapított érmet, amelyet szintén a záróünnepségen adtak át a kitüntetetteknek. Konferencia a beszédjavításról A beszédfejlődési zavarok megelőzéséről és gyógyításá­ról rendezett háromnapos, országos tanácskozás szom­baton befejezte munkáját Pécsett. A Magyar Foneti­kai, Foniátriai és Logopédiai Társaság kongresszusán a hangképzés folyamataival, a beszédhibák pedagógiai ja­vításával, illetve az organi­kus zavarok gyógyításával foglalkozó száz hazai és kül­földi szakember vett részt. Tapasztalatcseréjük azt a célt szolgálta, hogy egymás kutatási eredményeinek ala­posabb ismeretében, még jobban összehangolhassák be zédjavítással kapcsolat^- mHtójÚKai? Pettyes Elefánt elne­vezésű kiskocsmában, amit a jobb érzésű egyének a közeli csehónak. a bennfentesek pedig kis- mocskosnak hívtak, Köbö­lök Elemér valamikori köny­velő odahajolt barátjához Kormorán Alfrédhoz és ti­tokzatosan odasúgta neki: Cucurbita. Kormorán Alfréd a meg­rökönyödéstől csuklóit egyet, s nem tudta, hogy ivócimbo­rája végleg megbolondult-e, vagy csupán pillanatnyi el­mezavar vett erőt rajta. Mindenesetre kettőt hátra­lépett, s erőnyerés végett kortyintott egyet a nagy- fröccsből. — Cucurbita ... — suttogta újra Kobolák Elemér. Tudod-e, hogy mi az? — Tudja a nyű — vála­szolta lényegre törően Kor­morán. s a maga részéről lezártnak tekintette a té­mát. — Honnan is tudnád? — elmélkedett Kobolák, hiszen anyád szégyene, az iskola istencsapása voltál. — Nana! — mondta Kor­morán, s közelebb lépett barátjához. — Csak semmi izgalom — nézett rá szúrósan Kobo­lák. Ha nem tudod, nem tudod. És sóhajtva hozzá­tette: hol van már a klasz- szikus latin—görög művelt­Az ajtót, melyen Varga Mari, Gárdonyi Géza Annus- kájának címszereplője be­lép a képzeletbeli szobába, két zsámoly helyettesíti. A harmóniumot. amelyen Szacs- vay Lászlónak, a Katona József Színház méltán nép­szerű színészének majd ját­szania kell a Líceum udva­rán. „svédszekrény” pótolja. A Balogh Miklóst alakító Mihály Győző feje felett gló­riaként lóg a magasból két gyűrű. Pásztor Erzsi, Horváth Sándor ás a többi szereplő, tornapadokon ülve várja je­lenetét. E nem éppen szín­házi környezet fogadja a lá­togatót. ha belép Budapes­ten a Szilágyi Erzsébet Gim­názium tornatermébe. Kal­már András rendező, a te­levízió osztályvezetője és stábja egyelőre itt ütötte fel főhadiszállását. — Azért próbálunk még itt. mert egyrészről az eg­ri helyszín díszletei még nincsenek a helyükön, más­részről pedig, mivel a mun­ka jelenlegi szakasza még nem kívánja meg a helyszí­ni próbákat és színészeink többségének így kevesebbet kell távol lenniük otthonról. Mivel mindnyájan egy fá­rasztó idény végén vannak, ez is elősegíti, hogy minél többet és hasznosabban tud­juk eltölteni a felkészülés­nek ezt a szakaszát. — önt elég szoros szálak kötik Egerhez. — Igen. Harminc évvel ez­előtt. az akkor megnyílt eg­ri színháznak én voltam a főrendezője. Felejthetetlen éveket éltem a városban. Éppen ezért vállaltam nagy Titokzatos, történetileg és régészetileg még tisztázatlan eredetű föld alatti folyosóra, illetve alagútra bukkantak a Komárom megyei Majkon az egykori remeterend, a kamalduli szerzetesek kolos­tora alatt. A felfedezés ér­dekessége, hogy a rejtélyes alagút mintegy öt emeletnyi mélységben a mindmáig fennmaradt hajdani kolos- torkút oldalfalából nyílik. A minden bizonnyal több évszázados építészeti emlék felfedezésének érdeme Kul­csár Emij Miklós, tatabá­nyai amatőr helytörténész gv. fűződik. O ugyanis több mint egy évtizeu “ k"* tatja a kamalduli kolostor ség. Majd folytatta: — Cu­curbita latinul, azaz magya­rul tök. A tökfélék család­jába tartozó nemzetség, amelynek a földön heverő szárú, kúszókacsokkal fej­lődő egyéves fajai nagymé­retű kobaktermést hoznak. Érted kobakos? Mi tagadás, Kormorán hirtelen megdöbbent, hogy milyen iszonyú tudáskü­lönbség választja el tanult barátjától, másrészt bősz. szántotta a másik szellemi fölénye. — Na és mi van a tökkel? — kérdezte enyhe borzon­gással, miután a gyermek­korában elfogyasztott tök­főzelék jutott eszébe. — Nyugodt lehetsz, nekem sem a belőle készült főze­lék dobogtatta meg a szí­vemet. Kormorán félni kezdett barátjától, hogy az már szinte a gondolataiban olvas. — Akkor nyögd már ki, hogy mi a francot akarsz ... — Mikor olvastál újságot? — kérdezte Kobolák. — Hát... — Tudom, nem érsz rá. Azért is nézel ki olyannak. örömmel Szikora János fel­kérését az Annuska rende­zésére. Persze, az örömön túl. nagy az izgalom is, mert nagyon szeretném, ha jó szórakozást és élményt je­lentő színházi estéket tud­nánk varázsolni a Líceum­udvar közönségének. — Hogy esett a választás Gárdonyi Annuskájára? — Amikor az újjáalakuló színház első programjaként egy gálaestet rendeztek, az új igazgató, Szikora János volt olyan kedves, és engem is meghívott. Az együtt töl­tött néhány nap alatt sokat beszéltünk a múltról és a jövőről. Ezeknek a beszélge­téseknek már Pesten, a la­kásomon is volt folytatása, ahol elővettük a régi képe­ket. darabokat, plakátokat és egyéb emlékeket. Ekkor beszéltünk arról, hogy ősz­szel, a 30. évfordulót egy Gárdonyi-darabbal kellene megünnepelni. Ezek után hí­vott fel néhány hét múlva János és megkérdezte, len­ne-e kedvem ezt a darabot nyáron megrendezni. Őszin­tén megmondom — bár öreg rókának tartanak a szakmá­ban —, hevesebben kezdett dobogni a szívem. Természe­tesen nagy örömmel mond­tam igent. — Kik játsszák a főbb sze­repeket? — A szereposztásnak több érdekessége is van. Először iis a nyári produkciók re­mek alkalmat adnak arra, hogy különböző színházak művészei egy előadásban szerepelhessenek. Most is itt van Antal Olga Veszprémből, Mihály Győző és Polgár Gé­za a miskolci színházból. történetét^ ö javasolta, hogy az esötleges értékes lelete­ket rejtő kutat tárják fel. 'Az Országos Műemléki Felügyelőség szakrégészének irányításával és a tatabányai barlangkutatók segítségével eddig több mint száz méter hosszúságban sikerült az ősi kút víztelenítése után a mélyben húzódó alagutat feltárni. A föld alatti fo­lyosót ismeretlen építői kézi szerszámokkal kemény ho­mokkőbe vájták, az alagút oldalfalaiba piciny fülkéket, vélhetően a világítást szol­gáló mécseshelyeket mélyí- Itettek. A „rejtekjárat” ere­deti rendeltetése egyelőre terriere*’'-' hogv mi meg amilyen vagy. Nos, öregem, akár hiszed, akár nem ép­pen a lapokban olvastam, hogy a spárgátokból olyan édességet készítenek, amely­nek ananász, mentol, citrom, narancs, satöbbi íze van. És mindemellett kedvező étrendi hatású. — Na és — mondta fa­gyosan Kormorán, egye meg a franc. Ki a nyavalya akar málnaizű tököt zabál- ni. Meg ananászt... És be- leborzonzott már a gondo­latba is. — Te nem — jegyezte meg Kobolák. De sokan igen. Hiszen tudod, az ananász drága, meg nem is lehet kapni, de tökből annyi van, mint a fene, és ráadásul ép­pen ezért olcsó is. Érted már? — Nem. Nekem mindegy, hogy melyik olcsó vagy melyik drága, mert egyiket sem veszem. És barátságo­san rápillantott a fröccsre. — öregem — suttogta Ko­bolák. Ezen fogunk meggaz­dagodni. A nagyüzem mel­lett mindig vannak kis hé­zagok, és ezeket fogjuk mi kipróbálni. Megindítjuk mi Cserényi Béla Pécsről csat­lakozik a fővárosi színészek­hez. Pásztor Erzsihez, Hor­váth Sándorhoz, Miklósy Györgyhöz és Szacsvay Lász­lóhoz. A másik érdekesség, hogy a címszerepet a főis­kolás Varga Mari játssza és Sári szerepében is frissen végzett főiskolás, Ráckevei Anna mutatkozik be az eg­ri közönség előtt. — Nem beszélt feleségé­ről. Bőd Terézröl. . . — Igen. Bár már néhány éve csak filmen és a rádió­ban vállalt szerepeket, a szép egri emlékek és a mi hívé szavunk őt is arra ins­pirálták, hogy elvállalja a Főasszony szerepét. — Milyen érdekességről tud még beszámolni olvasó­inknak? — Amikor először lent jár­tunk terepszemlén Csikós Attila díszlettervezővel, az a gondolatunk támadt, hogy e történelmi környezet minden előnyét úgy kell fölhasznál­nunk. hogy az ódon falak ne csak környezetet és ott­hont adjanak a darabnak, hanem szerves részévé is váljanak. Ezt úgy oldjuk meg, hogy az lAgria Játékok több mint tízéves történe­tében először, függönyt fo­gunk használni. Ennek a fel­használt épületrész kihang- súlyozásán túl, van egy olyan előnye is. hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, a füg­göny keretéről is tudunk vi­lágítani. — Mikor költözik le a stáb? — Július elsején már a Líceum udvarán próbálunk, délelőtt és este. Krasznai Gábor célból készült, hová vezet, azt majd csiak a későbbi feltárással lehet tisztázni. A továhbi kutatás techni­kai, szervezési előkészületei most folynak, a teljes fel­táráshoz ugyanis jó néhány nehézséget kell még leküz­deni. Az alagútban ugyanis omlások nehezítik a tovább­haladást, nagy mennyiségű anyagot kell a mélyből fel­színre szállítani. Hátra van még a kút üledékének ki­termelése is. aminek várha­tó leletanyaga tisztázhatja a titkos folyosó kiképzésé­nek karát és egykori rer, deltetés*H is „ is a termelést, először a hagyományos termékekkel, majd újítunk ... — Mi? — kérdezte bizal­matlanul Kormorán. — Persze, hogy mi. Elő­ször is most rögtön, e helyen és e szent pillanatban meg­alakítjuk a Cucurbita részvénytársaságot. Te le­szel az első részvényes. — Én? — Persze, hogy te. Ide azzal a pirossal! — Mivel? — Jól hallottad öregem. Félre a kishitűséggel, a bi­zalmatlansággal. Mit gon­dolsz, Ford hova jutott vol­na az autógyártással, ha nincsenek mellette elszánt, mindenre kész emberek... — De... — Semmi, de. És néhány hónap múlva pérsze. azt kí­vánnád, hogy busásan fi­zessek a meg nem vett rész­vényed után ... Na, ide a pénzzel, és meg is hívlak egy nagyfröccsre belőle. Kormorán reszkető kézzel nyújtotta át a százast. — Részvény az nem kell neki, de a potya az igen — feddte Kobolák, és kifej­tette, hogy granulátum, vagy por alakjában érdemesebb a készítményeket forgalmaz­ni, először itthon és persze, később a kapitalisták köré­ben. Kaposi Levente Titkos alagút a majki kolostor alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents