Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. július 29., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Maradandó értékek A világ filmtermésének zöme tiszavirágéletű. Az egymást követő nemzedékek csak a valóban magvas értékek előtt hajtanaik fejet. Az unokákat hidegen hagyja nagyapáik művészeti alapállása, ilyen vagy olyan töltésű csatározása, őket csak az érdekli, hogy az elődök időálló alkotásokat hagyo- mányoztak-e rájuk, s ezek a munkák felkeltik-e kíváncsiságukat. ajánlanak-e hasznosítható tanulságokat számukra. A Lenni, vagy nem, lenni című amerikai produkció negyvenhárom esztendővel ezelőtt készült. Akkor, amikor emberéletek millióit követelte a háború. A stáb tagjai hitet óhajtottak plántálni a nézőkbe, azt kívánták tudatosítani, hogy a hódítók, ha nehezen is. de legyőzhetők. ha összefognak mindazok, akik nemcsak méltók a szebb holnapokra. de hajlandók is áldozatot hozni ezekért. Ez az eszmei mag határozta meg Ernái Lubitsch — ő egyébként a rendező szerepkörét is ellátta — és Lengyel Menyhért forgatókönyvírói működését, s e cél hiánytalan megvalósítására toborozták a tehetséges és lelkes színészgárdát is. Agitatív szándékuk nem ártott a színvonalnak, s ma sem tűnik didaktikus jellegűnek. A képsorok ugyanis ügyesen megkomponáltak, a mondandóban nincs semmi erőszakolt. A jelen nézője úgy szórakozik. hogy közben azonosul a figurák karakterével. s velük együtt izgul azért, hogy a vészterhes konfliktusokból ők kerüljenek ki győztesen. Azt hiszi mindez csak kikapcsolódás, gondűző másfél óra. később mégis rádöbben: sokkal többről van, volt szó, mert gondolatilag is gazdagodott, tisztánlátása is edződött. s o katarzis révén önmaga is nemesebbé vált. Csoda-e. ha önkéntelenül is eszébe jut napjaink számos, nagy csinnadrattával beharangozott útkeresése, s a hírveréses akciók sovány eredménye, az a valóság- pásztázás, amely épp a lényeget sikkasztja el. Érthető, hogy arra ösztönözné a bizonytalankodó művészeket. hogy pillantsanak vissza kutassák a maradandó értékek titkait, mert ekként elkerülhetnék az egymást követő, a valamennyiünket bosszantó teljesen felesleges kísérletezgetéseket. Hajdani társaik készséggel segítenek, s nem fukarkodnak a gyógyírrel, illetve a medicina összetételét is készséggel közük. Egyértelmű, de mindenfajta merevséget elutasító elkötelezettség, kötődés a hétköznapokhoz, vitathatatlan tehetség, alapos, irigylendő szakmai felkészültség. Ugye milyen egyszerű? Tessék élni vele... ! (pécái) Magyar nóta és Dolly Roll Augusztusban is jó néhány szórakoztató rendezvényt ajánlanak az érdeklődőknek megyénk népművelői. Ezek közül kiemelkedik a Dolly Roll együttes koncertje, mely 7-én este, 9 órakor lesz a gyöngyösi szabadtéri színpadon. Ugyancsak itt kerül sor 13-án. 20 órakor arra a könnyűzenei műsorra, amelyben népszerű énekesek szerepelnék. A címe: Nincs szebb, mint a szerelem. A hatvani szabadtéri színpadon 8-án 20.30 órakor magyar nóta estet rendeznek. Az öltözőtükör előtt: Szacsvay László — Amikor összemegy a függöny, úgy érzem magam, mint akit megloptak. Tudom. hogy mi történt, azt is. hogy így van ez rendjén, de mégis ... ! Állok gyámoltalanul és nem tudok mit kezdeni magammal. Bősz- szús vagyok, Imint akit legszebb álmából ébresztettek fel... Szavait nem szánja vallomásnak. Olyan visszafogottak a hangsúlyai, mintha azt mondaná: „esük az eső". A színpadon is ilyen. A legdrámaibb pillanatokban sem használ teátrális eszközöket. Talán azért tud annyira nevetséges. annyira sajnálatra méltó lenni, mert minden szerepében emberi marad. Nem szöveget mond. hanem átváltozik. Gondoljunk csak legnagyobb sikereire: Gogol Revizorjának Hlesztakovára. vagy a Te rongyos élet tanítójára! Ezekben sem volt ő negatív figura, pedig lehetett volna, ha nem tudja, hogy a kártékony emberek sem rosszák, csupán éltéve* lyedettek. Ezt nemcsak tudta, láttatta is! Legtöbbször a stáblista közepén látjuk a nevét, mint Egerben is az idei Pi- randelló-bemutatón, vagy éppen az Annuska plakátjain. Karakterszínész, mégis micsoda jó szerepeket kap . .. — sóhajtanak fel sokan, s a rosszmájnak azt is hozzáteszik: .,Könnyű így nagynak lenni!” Nincs igazuk. Szacsvay nem jó szerepeket kap, a rosszból is jót csinál. A Katona József Színház tagja Jászai-díjas. Valamikor a Budapesti I. István Gimnázium diákja volt. Nem rajongott a tanulásért. Kipróbálta mit tud a pódiumon. Szavalóversenyeken indult, de nem nyert. Bekapcsolódott az iskolai színjátszócsoport munkájába és akkor magára talált. Tagja lett a Nemzeti stúdiójának. 1971-ben — friss színészdi.p- lomásként — pedig e színház társulatának. A „Katona” megalakulásáig ott dolgozott. — Rossz az a lekötöttség, amire kényszerülünk — mondja. — Estéről estére fel kell lépni, s emiatt néha nagy lehetőségektől esünk el. Fábri Zoltán kétszer hívott filmszerepre, egyszer sem mehettem. Én viszont nem tehetem meg azt, hogy szabad úszóvá változzak. Született „cáordatag” vagyok, képtelen lennék magányosan létezni, menedzselni sem tudnám magam. Végül is. jó így. Mostani munkahelyem nagyon kellemes. Kicsi színiház és ez a legnagyobb előnye. Amióta nincs bérletrendiszer, újra azt érezzük van közönségünk. — Elégedett? — Igen. Vagy mondjuk úgy, jól megvagyok. Amíg van munkám. Oké. Nincsenek különös álmaim, eszem ágában sincs megújítani ezt a művészetet, nem vagyok esszéíró típus. Viszont több vidám szerepre vágyom. Szeretek énekelgetni is, és úgy érzem, erre eddig kevés alkalmam volt. Leginkább a Budapest Orpheum előadásain érzem jól magam. az az én világom. — Sa nyári játékok? — Szeretem csinálni. Bevallom, rá is kényszerülök. Annyi a fizetésünk, mint a középiskolai tanároknak, kell a mellékes ... — Mi a véleménye az An- nuskáról? — Kellemes, cívisdarab. Illik a városhoz, a közönséghez és hozzánk is ... Itt tartott, amikor beszélgetésünket megszakította az ügyelő. Szacsvay az órára nézett, felragasztotta szakál- lát ■ és indult a színpadra: mint Vass István, a tanító. Szabó Péter A könyvtár munkájáról — Besenyőtelken (Tudósítónktól:) A Besenyőtelki Általános Művelődési Központ munkájáról gyakran hallunk, hiszen ez az intézmény évek óta színhelye annak a kísérletnek, melynek eredményei szerte az országban terjednek. s célja az oktatási és a közművelődési munka egy. helyre való csoportosítása. A helybeliek az elmúlt napokban a könyvtár ügyét tárgyalták a végrehajtó bizottsági ülésen. Jelentős az előrelépés — állapították meg. Ma már két .ember foglalkozik főállásban a bibliotéka működtetésével. A raktári katalógus naprakész, a nyitva tartás elegendő. az olvasók száma mintegy 500, az évente kölcsönzött köteteké 6500. Tizenhárom és félezer könyvből, 41 féle folyóiratból és 550 diafilmből válogathatnak, akik ide betérnek. Az intézmény 32 közművelődési kiscsoportot működtet — kétszer annyit, mint öt évvel ezelőtt. Kiállításoknak. előadóesteknek is rendszeres színhelye az iroda'cm helyi központja. Havas Juditnak. Kertész Lillának, Budai Ilonának, Kún Jánosnak tapsolhatott a közönség. Horgas Béla író és Maayar József filmrendező-találkozón vett itt részt. Mindez az elmúlt egv esztendő során történt. Ez idő alatt 300 rendhagyó tanórát is megszerveztek. Ezen a területen jelentős előnyben vannak, hiszen a könyvtár vezetője tagja a nevelőtestületnek. Az anyagi helyzet viszont rossz: éves beszerzési keretük mindössze 35 ezer forint, ami kevés ahhoz, hogy egyes kiadványokból többet is megrendelhessenek. Mivel az általános iskolai nevelés és oktatás 1978-as terve — Európában először hazánkban — kötelezővé tette a könyvtárhasználat tanítását. az alapmunkákból mintegy 15—20 példány is szükséges lenne. Burányi Imre VADÁSZ FERENC: igazolásul egy babafénykép (Részlet a szerzőnek Schönherz Zoltánról írt életrajzi regényéből; a magyar forradalmi munkásmozgalom mártírhalált halt hőse június 25-én lett volna nyolcvanesztendős). „Negyven végén történt, amikor másodszor jött visz- sza a Szovjetunióból. Mindennap korán kelt, hosszan ült az ablaknál. Neki ott, abban a pesti lakásban — a Vörösmarty utcai angol iskola alagsorában — az ablaknál reggelenként figyelnie kellett. Feszülten, minden idegszálával. Ez a néma figyelem cselekvés volt, önmagát és másokat is biztosító terepszemle. Azoknál a bátor, kötelesség- tudó embereknél, barátainál, abban a lakásban védőfal vette körül. Szőkééknél minden nap így kezdődött: szemrevételezte az utcát. Egy reggel — hét óra lehetett — tejeskannák zörögtek, stráfkocsik élelmiszert vittek léces ládákban a boltokba, vicék penderítették a kapu elé a szemetesvödröket. Gyanús külsejű férfi sétált el lassú léptekkel a szemközti járdán. A függöny mögül nem vette le róla tekintetét. Amaz elég feltűnően nézelődött, a fejét forgatta. Látszott — mutatta szinte —, hogy vár valakit. Egy lány jött sietve. A várakozó elébe ment. kezet csókolt neki. Látszólag minden rendben volt, de mégsem egészen. Neki, az ablak mögül úgy tűnt. mintha a találkozás, a kölcsönös üdvözlés, a kézcsók, nem lett v-olna egészen természetes. Talán csak képzelődöm — nyugtatta meg magát — de kötelességem az óvatosság. Tényleg képzelődött, semmi baj nem történt. Később a házmester söpörte a vizes havat az ablak alatt. A függöny mögül nézte a kissé hajlott ember széles hátát, egyenletes mozdulatait. A mozgás ritmusa az ablaknál megtört: a házmester a tenyerét dörzsölte. Tekintete többször az ablakra esett. Ez nem lehetett véletlen. A cihelődésben. ahogy topogott, ahogy melengette a kezét, érződött a mesterkéltség. A szobában sötét volt. nem láthatott be. A hosszú pincefolyosón az ő lakásadóin, Szőkééken kívül egy Ganz-gyári munkás lakott és a házmester. Az előbbi csendes, maginak elő ember volt. A házmester kíváncsi, tartani kellett tö.e. Kerülte vele a találkozást. Neki Szőkéék a nevet sem tudták. Hetekig bejelentetlenül élt náluk az alagsori fűtőlakásban. Semmit sem kérdeztek tőle. A tartózkodásukkal, a némaságukkal óvták. Nem zavarták reggeli szemlélődését, nem kérdezték. hová megy, amikor kilépett az ajtón, sem azt, hogy hol volt, mikor este megérkezett. Az asszony, amint odakint sötétetett, elfüggönyözte az ablakot, hogy ne szűrődjön ki a fény. s lábujjhegyen járt. ha ő olvasott. Amikor érkezése után először meleg vizet kért lavórba. a férfi hozta be. Meglátta a lábát — hazaérkezésekor fagyott össze a Kárpátokban —. némán ösz- szeszorította az ajkát es kiment. A feleségével tért visz- sza. Az asszony olajat és fehér gyolcsot hozott. El akarta hárítani — majd é í magam —, de a házaspár nem engedte. Ezen csak a gondos ápolás segít — mondták — különben kiújul. Szőke Lajos nálánál valamivel fiatalabb, kissé alacsonyabb termetű volt. Hazatérése előtt mindent pontosan tudott róla. Tudta, hogy az Eternoa Mechanikai Rt-nél dolgozott mint műszerész. s a Vasasszakszervezetben — a Thököly úti otthonban ismerketett meg annak idején Kilián Gyurkával, aki akkor már az újpesti Tungs- ramban dolgozott. Kilián vonta be Szőkét a TTE baloldali csoportjába az egyik budapesti kerületben és a KIMSZ-munkába is. Kilián ezekre a mozzanatokra emlékezett. amikor Moszkvában Szőke Lajosról beszélt neki. — Ha Pestre érkezel, Zoltán, egy ideig aula lehetsz — mondta. — A skót iskola, a Vörösmarty utca negyvenki - lenc-ötvenegyben, eleinte megfelelő hely lesz. Iskola és internátus működik az épületben. soka.n jönmiK-mccinek, ott nem leszel ,‘eltűnő. Kilián az illegális munkában megszerette Szőke Lajost. bízott benne, jó barátja lett. Elvitte édesanyjához is. Amikor 1939-ben Gyuri sorsa úgy alakult, hogy el kellett hagynia az országot, egy nyári este betoppant barátjához. Szőke akkor már házas volt. felesége gyermeket várt. **Szerettem volna látni a Szöszi gyereket — írta később Kilián Törökországból az édesanyjának. — De annyi ideig már nem volt maradásom.Ezután történt, hogy Kilián néni egy alkalommal felkereste Szőkééket, hírt vitt nekik a fiairól. Gyurka írt Isztambulból — újságolta. — Egyelőre ott van. Szőkéék kislánya, Éva, háromhónapos volt akkor. Az első fényképet Kilián mama kapta róla, hogy küldje ti fiának. Elküldte. Amikor ő azon az estén bekopogott Szőkéékhez — fekete télikabátot /isolt. mélyen a homlokába húzott, fekete kalapot —, az asszon v és a férje meglepetten, várakozóan néztek rá. Nem mutatkozhatott b :, azt sem árul háttá el, hogy Moszkvából jött. Csupán ennyit mondott: — Kilián Gyurka küldött. Egy időre igénybe venném a vendégszeretetüket. Látta a szemükben a kérdést. Mielőtt elhangzott volna, a zsebébe nyúlt. Elővette a csöppség fényképét, a háromhónapos Szőke Éváét. — Tőle kaptam, hogy igazolásomul szolgáljon. Szőke Lajos és felesége egymásra néztek: az igazolást elfogadták. Gyurkáról nem kérdezték, nem kérdezték másról sem. Pedig — elárulta tekintetük — sok mindent szerettek volna hallani. Nyilván arra gondoltak, hogy amennyit kell. amennyit lehet. vendégük önszántából is elmond majd. Üres kézzel és üres zsebbel járt mindig. Szőkééknek feltűnt,' hogy táskát, csomagot egyszer sem láttak nála, ruhát, fehérneműt nem vitt oda magával. Máshol hagyta a holmiját. Szőkéék könyveiből választotta olvasmányait is. Minden reggel elment, legtöbbször a Podmaniczky utcai sarok felé, s csak este tért vissza. A negyvenkilences kapun lépett be, ott kellett lemenni az alagsori folyosóra, hogy elérje a lakás ajtaját. — Borzalmasan hosszúak a napok, ha nincs elég dolgom — vallotta be egyszer Szókénének. — Nyilvános helyen nem nagyon időznétek, gyakoriak a razziák. Rendőr sietett az Andzassy út irányába. Sisakot, iehér kesztyűt viselt. Ünnepi szolgálatba ment: Horthy névnapja volt. Vidámságot erőltetett magára. — Meglátja, elvtársnő — mondta Szókénének, aki érdeklődött: jól aludt-e, nincs-e valami baja. sápadtnak. fáradtnak látszik —, egyszer majd, amikor már minden másképpen lesz, s mi hozzáfoghatunk, hogy véghez vigyük, amit ma még csak tervezgetünk, meglátja, egyszer majd, egy gyűlésen kinyúl egy kar az emberek sűrűjéből, hirtelen átfogja valaki a vállát, s amikor megfordul, látja, hogy én vagyok. Majd akkor szépen, ahogy illik, bemutatkozom magának ...”
