Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA • »*■# V 't: úlius 27 Az értekezlet résztvevői: W. Churchill brit miniszterelnök (öt július 28-tól Attlee új kor­mányfő váltotta fel), H. Truman amerikai elnök és J. V. Sztálin szovjet vezető (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) POTSDAMI KONFERENCIA Mához szóló tanulságok Truman, az Egyesült Államok elnöke szólt: „Ezen­nel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg hama­rosan sor kerül”. Sztálin a Szovjetunió népbiztosai ta­nácsának elnöke: „Adja Is­ten”. Attlee angol minisz­terein«*: „Szeretném kife­jezni reményemet, hogy... itt kötött barátságunk tartós és szilárd lesz”. Mindez 1945 nyarán hangzott el a július 17-től augusztus 2-ig tar­tó csúcstalálkozón Berlin mellett, Potsdamban. Vajon sejtették-e már akkor ezek a vezetők, hogy a záró­akkordként megfogalmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak ab­ban, hogy a szálak, amelyek a Hitler elleni közös hábo­rúban kiálltak minden sza­kítópróbát. továbbra is egy­máshoz közel tartják őket? Nem tudni. Minden esetre itt. ezen a találkozón még sike­rült együttes és történelmi súlyú döntéseket hozniuk. Igaz. ez a konferencia két­arcú volt. Egyrészt világo­san megmutatkozott egy ke­mény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, valóban új ar­cot adtak Európának. Az Egyesült Államok és Anglia e tárgyalóasztalnál minden lehetőt megpróbált, hogv a Szovjetunió politikai és ka­tonai befolyása — vérrel ki­harcolt történelmi küldetése minél szűkebb területre kor­látozódjék majd ugyanak­kor az elfogadott dokumen­tumokban alapvetően érvé­nyesültek azok a nemes, az emberi haladást szolgáló, és az úi erőviszonyokat kifeje­ző elvek és törekvések, ame­lyek a fasizmus elleni fegy­veres küzdelem éveiben ala­kultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze röviden, mit is öntött okmányba a három hatalom a potsdami konfe­rencián, nem egész negyed­évvel az európai harcok be­fejeződése után. Elhatároz­ták, hogy a hitlerizmus ír. magját is kiirtják. Németor­szágot békés, demokratikus útra terelik, a békeszerződés megkötéséig (akkor még úgy látszott, hogy erre sor ke­rülhet). meghúzták Németor­szág új keleti határait, ki­jelölték azokat a területeket, amelyek átkerülnek Lengyel' országhoz, illetve a Szov­jetunióhoz; szükségesnek je­lentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezek­ről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Magyar- országról; szólt az okmány az ország átmeneti — ame­rikai. angol, francia és szov­jet megszállásáról, négy ide­iglenes övezet kialakításáról. Kijelentették végül, hogy békeszerződést kötnek Né­metország volt szövetsége­seivel, Olaszországgal, Bul- . gáriáva 1, Finnországgal, Ma­gyarországgal és Romániá­val. Négy évtized telt el azó­ta. A nyugati könyvek, visz- szaemlékezések nagy többsé­ge lebecsüléssel vagy hábo- rogva, keserűen vagy kétke­déssel írtak arról, ami Pots­damban történt. Ha vélemé­nyük lényegét nézzük, kide­rül. hogy Németország és Európa „kettéosztását” hány­ják Potsdam szemére, azt. hogy nem egy polgári el­képzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konfe­rencia résztvevői 40 eszten­dővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő. de nem is ez a lényeg : Európa olyan lett, amilyenné az új erővi. szonyok és a társadalmi ha­ladás vastörvényei tették. Valójában nem a Potsdam­ban leírtak hozták a válto­zást, ezek már csak követ­kezményei, megfogalmazá­sai voltak annak, ami a má­sodik világháborúban és an­nak eredményeképpen tör­tént: a szélsőséges imperia­lizmus súlyos csapást kapott, a szocializmus előre tört. Európa e „kettéosztása” nem más, mint a két társa­dalmi rendszer egyensúlyá­nak kialakulása ez évtize­dek alatt. A kiindulópont valóban Potsdam, de ami azóta végbement, azt a tör­ténelem szentesítette, vissza­fordíthatatlanná tette. Szólni kell azonban még egy tanulságról, amely nél­kül ez a megemlékezés nem lehet teljes. Bármilyen nagy érdekellentétek feszültek is •közöttük, a három nagy meg tudott egyezni. mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne, vál­tozott körülmények között ugyan, de a közös nagy dön­téseknek az akkorihoz ha­sonló akaratával. Tatár Imre GÖBÖLYÖS LÁSZLÓ RÓMAI LEVELE: Római csavargások Rómában júliusban min­den önti a forróságot — a házak, az utcák, az emberek. Délután háromkor a Pin- cio-domb pálmái alatt tró­pusokat idéz a párás levegő. A parkban kecses lovakat ugratnak, zenés körhinták forognak. A Trinitá dei Monti templom két tornya alatt virágerdők borítják el a Spanyol-teret, ahol tizenöt évvel ezelőtt a hippik ta­nyáztak és lubickoltak a ku­takban. A Magyar Akadémia a Tiberis-parton békésen hű- sol a platánok tövében. Haj­dani barokk pompáját visz- sza nyerte, ám a környék a középkorban él. Szűk utcák, amelyekbe évszázadok szaga vette be magát, és csak egy- egy beszáguldó kocsi jelenti -napjainkat. Váratlanul jön­nek és mégsem gázolnak el senkit. Az autósok és a gya­logosok íratlan megállapodá­sa erősebb, mint a római szerződés. A Piazza Navona kútjánál szerény festők állították fel vásznaikat. Fiákeresek vár­nak vendégre, közben az egyik a lovával veszekszik. mert a derék szürke bele akart inni söröspoharába. A Piazza Argentína római építményei voltak hajdan az elhagyott macskák ottho­nai. Ma már nem háborít­ják a romok nyugalmát. Mintha az egész városban kevesebb lenne a macska — és a piszok is. A Capitolium dombján szabadtéri koncerteket tar­tanak. fenségesen szól a 2000 éves épületek között Bach, Händel, és Chopin zenéje. Nem messze innen a fo­lyóparton egy régi templom­ban őrzik az „igazság szá- já”-t. Hazug embernek a le­genda szerint nem ajánla­tos a kőtányér nyílásába belenyúlni. A Tiberis közepén kis kö­zépkori szigeten zömök ba­rokk templom áll. Előtte kü­lönös légies szobrok. Az egyik szobor neve: „Szent Ferenc, a környezetvédők atyja.” Alkotója a templom idős plébánosa. Kopott házak között szám­talan kisvendéglő, virágok­kal kertheiyiségekkel. ahol a tulajdonos együtt borozgat a vendégekkel — ez a Traste- vere, amelyet Fellini meg­énekelt. a „Róma” című filmben. A nyári hónapok­ban tartják itt ünnepeiket az őslakos Trastevereiek, éj­szakába nyúló szabadtéri la­komákkal, melyek királya a kemencében sült. rozmaring­gal ízesített gyenge húsú malac. A Gianico’.o-dombról. a Garibaldi-szobor tövéből ahonnan minden delet egy 48-as magyar ágyúval kö­szöntének. elénk tárul az egész ősi Róma, és itt a leg­szebb a naplemente. A vö­rös inges vezér közelében gyerekek tucatjai szurkolnak Pulcinella. Arlecchino és az ördög kalandjain. A bábos maestro a nápolyi commedia deli, arte színház egyik utolsó képviselője. Egyszerű bábuit bárki megveheti 5000 líráért. A Trevi-kútban. ahol Ani­ta Ekberg fürdette buja há- jait, most turisták hűsölnek. a víz szinte nem is látszik tőlük. A meleg napnyugtával sem szűnik. Jó érzés a fő- utaktól távol, este csavarog­ni — az eltévedésnek is megvan a romantikája — mintha megszűnt már az a félelem, a bizalmatlanság, ami néhány éve rátelepe­dett az Örök Városra. Róma újra tud élni és nevetni. ,Csillagok háborúja”, kontra „csillagok békéje" Heuréka A monda szerint Arkhi­médész csupaszon rohant végig a városon örömében, amikor a fürdőkádban ül­ve rájött a folyadékok fel­hajtóerejének később róla elnevezett törvényére. Heu­réka! Megvan! — kiabálta, miközben a derék szüraku- szajak döbbenten néztek a hibbantnak vélt tudósra. Francois Mitterrand francia elnök kétségkívül jól öltö­zött volt. amikor áprilisban bejelentette az Eureka prog­ram beindítását — nem is tartotta senki féleszűnek, sőt! Ám ami a döbbenetét illeti, abban nem volt hi­ány: Ronald Reagan köreit — ezt a mondást is Arkhi­médésznek tulajdonítják — alaposan megzavarta az eu­rópai űrkutatási terv. Látszólagos felületesség Az Eureka programot azóta is gyakran emlegetik a nagy hírügynökségek — jobbára anélkül, hogy meg­kísérelnék körvonalazni a nagyszabású elképzelést. Nem véletlen ez a látszóla­gos felületesség. Az Eureka terv részletei egyelőre nem ismeretesek olyan mérték­ben. mint az amerikai „stra­tégiai védelmi kezdeménye­zés” (SDI). a „csillagok há­borúja” néven ismert reagani program összetevői. Látszó­lag úgy tűnhet, a franciák előbb „bedobták a közvéle­ménybe” ötletüket, s csak később kezdték kidolgozni azt. Bárhogyan legyen is, logi­kus lépésnek látszik egy nyugat-európai űrkutatási program, hiszen az SDI, esetleges megvalósulása ese­tén még jobban kiszolgál­tatná az Egyesült Államok­nak a NATO többi tagját. Ráadásul az esetleges és el­kerülhetetlen — szovjet vá­laszintézkedéseket is beszá­mítva. tovább nőne a szaka­dék a nagyhatalmak és a középhatalmi státusra igényt tartó Franciaország között. Harmadszor pedig egész Nyugat-Európa óriási hát­rányba kerülne az amerikai és a japán elektronikai, űr­kutatási iparral szemben, ami rontaná helyzetét a gaz­dasági versenyfutásban. Eb­ben a helyzetben Nyugat- Európának csak két lehető­sége maradt. Vagy teljes energiával részt vesz az SDI-ben, és megpróbál mi­nél nagyobb részesedésre szert tenni benne, vagy sa­ját kutatási programba kezd. Nem lehetett kétséges, hogy Franciaország ez utóbbit tartja egyedül elfogadható­nak, s a Közös Piac tagjai közül többen támogatják is ezt az elképzielést. A legfon­tosabb országok, az NSZK és Nagy-Britannia viszont szemlátomást két vasat akarnak a tűzben tartani, s mindkét tervben részt kí­vánnak venni. „Civil”-program Az Eureka lényege az eddig kiszivárogtatott hírek szerint az lenne, hogy Nyu­gat-Európa összehangolná kutatásait a nagy teljesítmé­nyű, ötödik generációs szá­mítógépek, a mikroelektro­nika, a teljesen integrált gyártórendszerek. a roboti­ka. a mesterséges értelem, a lézer, az új anyagok, az optikai elektronika és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között felhasznál­ható technológiák fejlesztése területén. Ezek az irányok nagyrészt egybeesnek az SDI célkitűzéseivel, ám amíg az SDI katonai terv másodla­gos polgári vonatkozásokkal, az Eureka nagyrészt „civil”- program — letagadhatatlan katonai felhangokkal. Ha nem is teljesen meggyőző a „csillagok békéje” elnevezés — utalva az amerikai vál­tozat „csillagok háborúja” gúnynevére —. bizonyos, hogy az Eureka egészen más jellegű program lenne, mint a világ közvéleménye által folyamatosan bírált SDI. A nagy nyugat-európai cégek máris fölfigyeltek a lehetőségre. s legtöbbjük nvndkét programban szeret­ne részt venni. Ezzel meg kívánják akadályozni, hogy az Egyesült Államok olcsón hozzájusson az SDI-hoz al­kalmazható technológiák­hoz, melyeket továbbfej­lesztve már nem juttatna vissza szövetségeseinek. Más­részt annak is gátat szeret­nének szabni, hogy a nyu­gat-európai tudósok egész nemzedékét csábítsák át az óceán túlsó partjára a csil­lagászati összegekért folyta­tott űrkutatás ígéretével. Az első üzletkötések Bár Mitterrandnak eddig még nem sikerült véglege­sen és visszavonhatatlanul megteremtenie az Eureka terv anyagi alapjait, az első üzletkötések máris megtör­téntek. Az úttörők az álla­mi tulajdonban lévő francia katonai cég, a Matra, és a norvég Norsk Data voltak: kisméretű. nagy sebességű új számítógépcsalád kifej­lesztésében állapodtak meg. A nyugatnémet Siemens, a francia Bull. és a brit ICL nagyméretű számítógépek közös gyártásáról gondol- kolnak. A Siemens ráadásul még egy tervben szeretne részt venni a holland Phi­lips. a brit General Elect­ric. és a francia Thomson társaságában : új mikropro­cesszor-nemzedék. gallium- arzenid integrált áramkörök, mikrohullámú alkatrészek, nagy érzékenységű memóri­ák, lapos képernyők és ren­geteg különböző típusú ér­zékelőműszer szerepel az előzetes „étlapon”. Ezek a kutatások beleillenek a •nagy teljesítményű adatfel­dolgozás, a digitális tele­kommunikáció, a szárazföl­di és légi megfigyelés űrbé­li és földi megvalósítására irányuló Eureka elképzelé­sekbe. Az Eureka egyelőre per­sze nem versenyezhet az SDI-val anyagi fedezet dol­gában. hiszen mindössze egy milliárd dollárnak megfele­lő alappal rendelkezik, szem­ben az amerikai versenytárs huszonhat milliárdos költség- vetésével, 1990-ig bezárólag. Ám a terv beindítói szerint az Eureka részeredményei hamarosan komoly hasznot hajthatnak majd a minden­napi életben, s ez segíteni fogja a további programok finanszírozását is. S ha a kedves olvasó számára kis­sé sok volt a műszaki kife­jezések listája, ne magára vessen. Az Eureka program, akárcsak az SDI, egyelőre még nem a jelen. De nagyon hamar azzá válhat, ennek minden katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kö­vetkezményével. Arkhimédész azt mondta, hogy egy szilárd pontról ki tudná mozdítani sarkaiból a Földet. Mi már tudjuk, hogy a világmindenségben nincs ilyen szilárd pont. Az SDI és az Eureka sem lesz ké­pes egycsapásra mindent a visszájára fordítani, s a szi­lárd pont helyett egyre in­goványosabb talajra téved­nek a görög matematikus kései utódai. Horváth Gábor A közönséges halandó már régen lemondott arról, hogy megpróbálja akár csak el­képzelni is. miként kalku­lálják ki egy szuperszonikus repülőgép vagy mondjuk egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta árát — azonban arról még nan né­mi elképzelése, mibe kerül­het egy laposfogó. Nos az amerikai sajtóban megjelent értesülések sze­rint ez is attól függ, milyen célt szolgál, ki gyárt­ja — és kinek. Egy áruház, ban 7 dollár 61 cent egy közönséges laposfogó — a Boeing repülőgépgyár tó cég viszont 1983-ban 5096 dol­lárt számolt fel egy párért az amerikai hadügyminisz­tériumnak. Nem öt dollár 96 centet, hanem ötezer kilenc­venhat dollárt. 305 dollárt a két fogóért, plusz 4791 dollárt ,,járulékos menedzse­lési költség és profit" címén. A végösszeg: 5096 dollár. A számla elképesztette még a Pentagon sokat tapasztalt rókáit is: kemény alkudozás­ba fogtak. Mint a Washing­ton Post írja. 1983 júniusá­tól 1984 márciusáig tartott a Laposfogó a légiemnek vita, amelynek ererménye- ként végül is aláírták a szer­ződést: a légierő ekkor már potom 1496 dollárért meg­kapta a két fogót. Az el­számolás azonban júniusban egy szenátusi albizottság elé került, s annak tagjai any- nyira meghökkentek, hogy a Boeing jónak látta újból lefaragni valamit az árból: immár alig 90 dollárt kért a laposfogók darabjáért. A szóban forgó szerszám abban különbözik a boltban kapható közönséges hason­másától, hogy a végén van egy bütyök, belevésik a lé­gierő speciális kódszámát és fekete oxiddal vonják be. A légierő a KC—135-ös tar­tálygépek javításánál hasz­nálja őket egy csapszeg megszorítására. A szenátusi albizottság elégedett lehet, mert a két -fogó árát sikerült a több mint ötezer dollárról két­száz dollár alá szorítania, sőt, ötven más szerszám árát is hasonlóan csökken­teni tudta. Így a Boeing eredetileg benyújtott 557 500 dolláros számlájából végül is több mint 143 ezer dollárt faragtak le. A Pentagon örömét csak az rontotta le, hogy a szám­lán megjelent egy új tétel: 143 ezer dollár üzleti költ­ség címén — igy végül is a szerszámok mégig 557 500 dollárba kerültek. Ha a fogó ára ennyire el­lenőrizhetetlen, akkor vajon mi a helyzet a rakétákkal, amelyeknek bolti árát sen­ki sem állapíthatja meg? Ki, milyen alapon állapítja meg az árat, kinek a zsebé­be vándorol a profit, való­ban annyira képtelen a Pentagon a tényleges költ­ségek helyes felmérésére — s főleg, végül is kinek a zsebére megy az egész? Megannyi megválaszolatlan kérdés. Fogas — sőt fogós — kérdések ... Baracs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents