Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 25., csütörtök Pozsony—Budapest Könyvtárak együttműködése Pozsonyból, a több mint négyszázezer lakost számláló forgalmas nagyvárosból a középkori Mihály-kaput átlépve teljesen más világba kerülünk. A város e részén az embert nem zavarják az autók és villamosok, ahol nyugodtan el lehet beszélgetni, ahol kávé, főtt kukorica és fagylalt illata száll a levegőben. Ebben a nyugalmas környezetben találjuk az Egyetemi Könyvtárat is, a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb univerzális tudományos könyvtárát. A könyvtárat évente mintegy félmillióan látogatják. könyvállománya mintegy kétmillió kötet. Az Akadémia alapítója A könyvtár és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár közötti együttműködés gyökereit már az ősi ház homlokzatán olvasható felirat is hirdeti: itt volt egykor a magyar .országgyűlés háza. — A magyar országgyűlés egyik ülésének résztvevőit ezen a korabeli olajfestményen is láthatjuk — mondja a könyvtár igazgatója, Vincent Kútik. — A festményen Széchenyi István is látható, aki ebben a teremben bocsátotta először közre javaslatát egy magyar tudományos akadémia létesítésére. Ezért is nevezték el a budapesti nemzeti könyvtárat az ö nevéről. Szlovákiai naptárak Lapozgatunk a két könyvtár között 1975 óta megkötött együttműködési szerződések között. Ezek olyan kitételeket tartalmaznak, mint az, hogy közösen kell keresni az értékes, régi nyomta*- ványok restaurálásának új útjait, a régi térképek, zeneművek. a munkás- es kommunista mozgalom, stb. pótolhatatlan dokumentumanyagai tanulmányozásának lehetőségeit. Az együttműködés konkrét eredményeit ismertetve Vincent Kútik igazgató egy tiszteletre méltó vastagságú fóliánst mutat, amely a „Szlovákiai naptárak” feliratot viseli. — Ezt a bibliográfiát, amely a szlovák nyelven megjelent naptárakat mutatja be a legrégibb időktől egészen máig, a Széchényi Könyvtár együttműködése nélkül nem tudtuk volna kiadni. A dokumentumanyagok túlnyomó többsége ugyanis az ő gyűjteményeiben szerepel. Hasonló a helyzet a régi bibliográfiai kiadványok — értékes régi nyomtatványok, a tizenhatodik századból származó szla- vikai kiadványok — terén is. Gyakran dolgozzuk fel — s ismét a baráti magyar könyvtár segítségével — az egykori középiskolák évkönyvéit is, amelyek gyakran olyan tudományos munkákat is tartalmaznak, amelyek sehol másutt nem jelentek meg. Liszt Ferenc emlékezete A Széchényi Könyvtár dolgozói viszont gyakran keresnek fel Pozsonyban egy — könyvtárakra nem jellemző intézményt, — a Liszt Ferencről elnevezett zenepavilont. Ez az akusztikai szempontból tökéletesen szigetelt, hi-fi technikával felszerelt stúdió kiválóan alkalmas ze nei felvételek lehallgatására Ebben a festői rokokó épületben az akkor kilencéves Liszt koncertezett. Ma is hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak itt. Liszt és Pozsony baráti kapcsolatát hirdeti az itt működő Liszt Társaság is, amely e nagy művész örökének szlovákiai népszerűsítéséről gondoskodik. Munkásmozgalmi dokumentumok — A Széchényi Könyvtárral fenntartott együttműködésünk nagyrésze a munkás- és kommunista mozgalom kezdeteinek dokumentálását öleli fel, — teszi hozzá V Kútik. — Mindkét könyvtár gyűjti, restaurálja és nyilvánosságra hozza a munkásmozgalom történetéhez kapcsolódó korabeli felhívásokat. brosúrákat és újságokat, s védi azokat. Mivel ritkaságnak számító, értékes példányokról van szó, közös kartotékot vezetünk ró luk. Miloslava Kodonova Jugoszlávia Nyár — idegenforgalom -— ötletek Meglepő. ’ hogy a nyári nagy idegenforgalmi idény előkészítése idején milyen kritikus szellemben foglal' koztak a jugoszláv lapok a várható gondokkal, nehézségekkel. és ami még fontosabb, milyen sok jó ötlet, javaslat került terítékre a lapok hasábjain, a rádióadásokban, amelyekkel hozzá kívánnak járulni a turistaszezon sikeréhez. 5 jövedelmezőségéhez. Nem is csoda. Jugoszláviának az idegenforgalom, a kies adriai-tengerpart valóban az egyik legfontosabb bevételi forrása, méghozzá többnyire kemény nyugati valutában, dollárban, schilling- ben, márkában. A szomszéd államokból áradó turistatömegek által bevitt forint, korona. zloty szintén fontos tényezője a jugoszláv devizagazdálkodásnak. Az Adria keleti partja több mint kétezer kilométeres füzérre gyűjti mindazt, amit ez az istenáldotta vidék nyújthat: vadregényes partszakaszokat. égretörő szírieket. kies öblöket, a mediterrán tájra jellemző dús növény- és állatvilágot. antik műemlékeket, ma is élő ősi folklórt, az ízletes konyhát, a tüzes borokat. Azt mondják, a parttól néhány kilométerre a hajók, bárkák fedélzetéről 10 méterre is lelát az ember, repülőgépről pedig — ezt magam is tapasztaltam Dub- rovniknál — 50 méternél is mélyebben látható a tenger élete, semmihez sem hasonlítható kéksége. Hivatalos statisztikák azt is kimutatták. hogy Európában itt a legtöbb a napsütéses óra, Hvar szigetén például 2724. Dubrovnikben pedig 2630 órán keresztül süt a nap évenként. Némi túlzással talán még azt is mondhatnánk, hogy az Adria partján egész évben tart a főszezon — például a különböző termálfürdők. gyógyszana- tóriumok. a síparadicsomok környékén —. de azért itt is a nyár az igazi. Ezt különben a szállodai árakkal operáló vendéglátó szakma eleve figyelembe veszi, hisz az elő- és utószezonban egész komoly, 30—40 százalékos kedvezményeket ad még az osztályon felüli ötcsillagos szállodákban is. Nyáron persze, annál drágábbak ezek a luxushelyek, áraikat egyáltalán nem a mi zsebünkhöz programozzák. Tulajdonképpen most az a vita tárgya, hogy a borsos összegekért vajon eleget tudnak-e adni a jó programokra, szórakozásra, kalandokra szomjas vendégeknek. Persze, nem a mezei turistákról van szó. azokkal már kevésbé törődnek, és azok nem is olyan igényesek. hanem a jópénzű, nyugati turistákról, akiket nem hat meg“ a víz kéksége, a tiszta lakosztály, a gyors és pontos éttermi kiszolgálás. És mit tudnak számukra adni? Igen színvonalas Nyári játékokat rendeznek Dubrovnikben, Szinyben. Híresek a maraskai Vitézi játékok, a Spliti Nyár rendezvényei. a korcsulai Konyicsr ku igre, a ljubljanai nemzetközi esküvő nagyvonalú rendezvénysorozata —. de ezeken kívül már csak néhány cirkusz, táncdalfesztivál, némi sportesemény szerepel a kínálat palettáján, és az elmúlt húsz-harminc év világsikereit újra és újra műsorra tűző nyári mozik. Hadd idézzek az újvidéki Magyar Szó egyik összeállításából. amelyben az újságíró eképp füstölög. és talán számunkra is elfogadható ötlettel rukkol ki: — „Most az a legnagyobb baj, hogy nincs elég áru. Elhiszem, hogy ez probléma, csak vigyázzunk, nehogy túl alacsonyra tegyük a lécet fbben az idegenforgalmi versenyben. Vajon van-e lehetőségünk arra, hogy az adriai tengerparton időző idegenforgalmi ügyfeleink számára különleges árukészletet teremtsünk. ne csak az árubőségre törekedjünk, hanem arra is, hogy többet és mást kínáljunk fel számukra annál, amit a belföldi munkacserében egymásnak felkínálunk. A konkurréncia nemcsak vonzó árucikkekből tud többet nyújtani, hanem olyan téren is lehagy bennünket, ahol pedig versenyképesebbek is lehetnénk. Olyan árukínálatra gondolok, amelynek tartalékai kimeríthetet- lenek: élményre. Műemlé- kinkre. természeti látványosságainkra, vendéglátóiparunk kínálatának megszervezésére. Mit kezdhetünk azonban azzal a pulai kereskedőlánnyal, aki szégyellj, hogy parasztos cseréptálat kell árulnia? Meg azokkal a fantáziátlan, tájékozatlan személyekkel, akik magas kategóriájú szállodáinkat irányítják, akik érthetetlenül és érdektelenül állnak az olyan tényekkel szemben, hogy: — James Yoyce hosszabb ideig élt Pulában és Michelangelo e város római emlékművein tanulmányozta az architektúrát; — Vékán, az Isztriai-fél- sziget Kozaráján 1943. október első két napján 2500 harcosunk és menekültünk veszítette életét; — a motovuni erdő egyedülálló a Mediterránon (állítólag csak Törökországban van egy hasonló),— a Pula és az Opatija közötti útszakaszon 1908-ban indult be az első autóbusz- járat; — 1920-ban a pulai színház bejáratánál Mussolinit, aki itt beszédet tartott, felpofozta egy munkás (soha többet nem jött Isztriába); — a Kommunista Párt Isztriái titkára a háború szörnyűségei és üldöztetések közepette is viszonylag biztonságosan közlekedhetett a város utcáin. mert foglalkozására nézve zongorahangoló volt.” — És így tovább ... Ahhoz. hogy mindennek — és egyáltalán a fokozott igényeknek a kétezer kilométeres tengerpart valamennyi településén megfeleljenek, természetesen nem elegendőek a központi alapból jutó többé-kevésbé inflálódó összegek. Hozzá kell bizony nyúlniuk a helyi ön- igazgatási közösségek anyagi alapjaihoz is, sőt. egyre többször veszik igénybe a magántőke segítségét is. A lakosság zöme természetesen főként a helyi járukékok pontos és türelmes fizetésével teljesíti ez irányú kötelezettségét. A helyi járulékok nemcsak gazdasági, de igen komoly politikai hozzájárulást jelentenek, annak bizonyítékai. hogy a helyi közösségek tagjai felelősséget éreznek lakóhelyük fejlődéséért. Valóban igen komoly összegeket előlegeznek a helyi önigazgatási szerveknek. s persze joggal elvárják, hogy azok elköltéséről ők is tájékoztatva legyenek, sőt, előzetesen beleszólhassanak a döntésekbe. Jugoszlávia helyi közösségei egy év alatt — 1978-as adat — 8318 km utat építettek, sok hidat. 2014 trafó- állomást emeltek saját erőből. A villanyhálózatot 5724 kilométerrel,, a vízvezeték- hálózatot 6870 kilométerrel hosszabbították meg. a szennyvízlevezető-hálózatot pedig 1568 kilométerrel bővítették. Ugyanebben az évben 84 758 négyzetméternyi napközi helyiséget építettek, 598 művelődési otthont alapítottak 1064 épületet tettek alkalmassá test- nevelési célokra. Mindezekkel természetesen a sajátos helyi érdekeket szolgálják, de ezek elválaszthatatlanok az idegenforgalmi érdekektől. Ha tők az utak, kényelmesek a kisvendéglők, a nyári színházak, mozik, ha tisztességes a kommunális helyzet, ha igazán jó programokat kínálnak, izgalmas, máshol nem tapasztalhatók a látványok, élményeket élhet át, szívesen jön és marad a vendég. Tudom, hogy túlságosan újat vagy eredetit írni Jugoszláviáról nehéz, mégis, azt hiszem, hogy ez a gondolat, vagyis az, hogy a helyi ötletek a vendégekkel közvetlenül foglalkozó helyi emberek hozzáállása, netán áldozatvállalása, az igazi, csak itt és most nyújtható élmények minden hangzatos reklámnál fontosabbak. Ezeket központilag semmiképpen sem lehet biztosítani. Azt hiszem ez nálunk éppenúgy érvényes, mint Jugoszláviában, — ahol már a nagysze- zonra készülnek. Vasvári Ferenc Isztria-félsziget, Rovinj látképe (Fotó: Jugo — KS) Lengyelországi képek A kelet-lengyelországi Chelmbcn 1944. július 22-én megjelent a Lengyel Nem- zeti Felszabadítási Bizottság kiáltványa, amelyben meghirdették a népi demokratikus állam felépítésének programját. Ez a nap a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe. Képeink a mai Lengyelország életéből adnak ízelítőt Varsó, a főváros látképe. Jobbról a Központi pályaudvar modern épülete A Pieninyi hegységben, a Dunajcc folyón épülő gát. amelynek segítségével lehetővé válik a területet eddig évente sújtó árvíz megszüntetése. A gát mellett vízi erőmű épül Minden évben több ezer hazai és külföldi, köztük magyar turista keresi fel a Tátra hegységben Kasprony Wierch vidékét, ahol a síelők kedvükre űzhetik kedvenc sportjukat. A képen: síelők a napsütötte hegyoldalon Krakkói gyerekek lengyel népviseletben a Nagy Piac téren. (Fotók: CAF — MTI — KS)
