Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 25., csütörtök 3. Késztermékek és nyersanyagárak A jövő gazdaságpolitikájának kialakítása szempontjából mindenütt meghatározó fontosságúak az árprognózisok, annak becslése, hogy bizonyos áron beszerezhető olaj, szén, vagy vasérc felhasználásával mekkora ütemű ipari fejlődés, gazdasági növekedés érhető el a jövőben. Az elmúlt évtized kétszeri nyersanyag- és olajárrobbanása megmutatta, hogy a váratlan árfejlemények milyen mély recessziót okozhatnak a tőkés világban, illetve milyen éles megvilágításba helyezik a szocialista országok gazdasági alkalmazkodóképességének fogyatékosságait. A hetvenes évek elején gyökeresen átrendeződtek a nyersanyagok és feldolgozóipari termékek árai, szélesebbre nyílt az „árolló”: az évtized elején másfélszer gyorslabban emelkedtek az úgynevezett primér termék- csoportok órai. Az 1979. évi újabb olajárrobbanáskor — egyik évről a másikra 170 százalékra emelkedett a fekete arany ára — ugyanaz, csak tompítottan ismétlődött meg Az árolló mozgása Hazánk az elmúlt évtizedben részben ezeknek az átrendeződéseknek a hatására szenvedett el a külkereskedelemben 20 százalékos árveszteséget, vagyis ennyivel több terméket kényszerült a drágább import ellensúlyozására exportálni. A közgazdasági elmélet szerint ha drágábbak más árucsoportokhoz viszonyítva az anyagjellegű termékek, „javul a cserearányuk”, akkor ennek megfelelően gyengül a feldolgozás jövedelmezősége. Kifizetődőbbé válnak azok a befektetések, amelyeket az elsődleges, kitermelő szektorokban eszközölnek, vagyis e képlet szerint visszaesnek a feldolgozóipari beruházások. Persze csak elméleti „tökéletes szabadpiacot” feJ- ítételezve játszódnak le így az események, következik be előbíb-utőbb automatikusan a fordulat Az anyagjellegű termékek kínálata a fejlesztések révén idővel bővül, az árak így ismét eltolódnak a késztermékek javára. Közgazdászok kimutatták, hogy az elmúlt száz évben többször is lejátszódott ez az átrendeződési folyamat: így az első világháború után az anyagok felé tolódtak el az árarányok, és ez történt a második világháborút követően is. A kitermelői „boom” 1951-ben tetőződött. ettől kezdve megint a feldolgozó- ipari árak emelkedtek gyorsabban. A hetvenes években kezdődött harmadik átrendezési folyamat most is tart. A nyersanyagok jelenlegi keresettsége annak jele, hogy az alapanyaggyártó ágazatok még nem futattak föl olyan mértékben, hogy az letörte volna az árakat — állítják a kutatók —, akik tartózkodnak attól. hogy megjósolják. visszaszerzi-e és mikor a feldolgozóipar vezető szerepét. Nyertesek és kárvallottak A feldolgozóipari termékek alighanem általában mór nem nyerik vissza korábbi árelőnyüket. A hagyományos, viszonylag kevés széüemi tőkét megtestesítő, a feldolgozottsági fok alacsonyabb szintjén álló textilipari, kohászati termékek semmi esetre sem. Ami pedig a tudásigényes, nagy .hozzáadott értéket megtestesítő, jelentős kutatási, fejlesztési munka eredményeként gyártott termékeket illeti. ezek helyzetét a viharos árváltozási folyamatok eddig sem érintették, előállítóik jövedelmezősége, árnyeresége tartósan kedvező volt a hetvenes években is. Néhány vezető tőkés ország. és számos, az ipari fejlődés élvonalában álló vállalat példája azt jelzi, hogy a gazdasági felzárkózás útja csak az igényesebb termékek piacán való helytállás lehet — különösen olyan ország esetében, mint a miénk, ahol főként a szellemi kapacitások kihasználásában rejlenek óriási tartalékok. A nyersanyagpiaci átrendeződés csak néhány, olajjal. vagy egy-egy keresett ásványkinccsel rendelkező fejlődő országnak kedvezett, az országok többsége kárvallottja volt az ..olló” szétnyílásának. Jellemző, hogy a hetvenes években számos fejlődő ország is a késztermék-kereskedelem súlyának növelésében kereste az előrelépés útját. Sikerrel járt például Brazília, amely kivitelében az 1970. évi 20 százalékról a jelenlegi hatvan százalékra futtatta fel a késztermékek részarányát. Az újonnan iparosodott országok is kétszeresére. mintegy 8 százalékra növelték a jelzett időszakban részarányukat a nemzetközi iparciikkforgalom- ban — igaz, főképp csak a hagyományosnak számító fogyasztási javak, vagy a vezető tőkés országoktól átvett beruházási javak piacán növelték súlyukat. A nyersanyagárak átrendeződésének világméretű költségeit a legkevésbé a csendes-óceáni térség országai érezték meg: Japán, at Egyesült Államok, egyes délkelet-ázsiai országok gyorsan kezdték háttérbe szorítani a fogyasztásban és a termelésben az energia- és anyagigényes termékeket, és álltak át a töke- és munka- igényes gyártmányokra. Csökkentették a fajlagos olajfogyasztást, jelentős erőfeszítéseket tettek az alternatív energiaforrások, anyagok felkutatására. A csúcstechnológia előretörése A legfejlettebb tőkés országok az árrobbanás következtében 1974-,ben még 8 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt halmoztak föl, 1978-ra ezt már ledolgozták, 30 milliárd dolláros többletet értek el az említett módszerekkel. Hasonlóan megy végbe most is az átállás, amelyet természetesen súlyos feszültségek, nagyarányú munkanélküliség és számos korlátozó intézkedés kísér. A magas feldolgozottsági fokú, azon belül is a piacon keresett, élenjáró gyártmányok értékesítésével ellensúlyozták az árváltozások veszteségeit. Nagyfokú cserearányromlást a fejlődő világ országai és egyes szocialista országok szenvedtek el, s főképp nem az árarányár módosulása, hanem az alkalmazkodási folyamait elhúzódása. lassúsága következtében. Végül is nem a nyersanyagok és az energiafiéleség drágulása fokozta elsősorban gazdasági gondjaikat, azok csak kiélezitek a gazdálkodás gyenge pontjait: a merev áruszerkezetet, a piaci igényekre nem tekintő választékot. a fogyatékos minőséget. Ezen országcsoport tekintélyes árvesztesége részben abból adódott, hogy nem tudtak feldolgozott ipari termékeikkel versenytársaikhoz hasonlóan kedvező árakat elérni. Ai. J. ősi hagyományok folytatói — Mennyit bír még a Holstein friz? — Rövid recept a csúcshoz Rekord ufón Tiszattáttán(2\1.) Lehetőség a tejtermelés fokozására Több mint tíz év telt el azóta, hogy hazánkban kor" mányprogram született a tej hozam növelésére és arra. hogy minél több mezőgazda- sági nagyüzemünk szakosod- jék szarvasmarhahús", illet" ve tejtermelésre. Többek között így kapott lehetőséget a Tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet is, hogy Holstein fríz-állományt importáljon az USA-ból. Ehhez anyagi fedezetet az a szántó, erdő, legelő biztosított. amelyet a Tisza II. vízlépcső építése kapcsán a tsz-től kisajátítottak. Ne kerteljünk — amúgy sem titok —. több mint ötvenmillió forintról volt szó! Ezt az összeget szakosított szarvasmarha- és sertéstelep építésére, valamint a műszaki ellátottság fejlesztésére használták fel. Mindez természetes bevezetésként jön szóba, amikor Prázmári László főállattenyésztővel a tavalyi nagy siker előzményeiről beszélgetünk. Ezt a sikert a saját kategóriájukon belül elért országos tejtermelési csúcs. illetve az így kiérdemelt első helyezés jelentette. Most tehát az a kérdés, mik is voltak az alapok és miben látják további feladataikat a tiszanánaiak? — Tiszanánán — kezdi tehát a fiatal főállattenyésztő — mondhatni, ősi hagyományai vannak a szarvasmarhatartásnak, már háború előtt is szinte minden háznál lehetett találni 1—2 tehenet. A szükség és a lehetőség szülte ezt, hiszen a kultúrnövény termesztéséhez rossz minőségű földek szarvasmarha- és juhi egelőnek megfeleltek. Ami a szövetkezetét illeti, a 70-es évek elején csaknem 400 egyedbői álló magyartarka állomány- nyál rendelkeztek, a háztájiban pedig 800 tehénnel és szaporulatával foglalkozott a tagság. Más kérdés azonban a háztáji, és megint más a nagyüzemi szarvasmarhatartás! Ahhoz, hogy ennek alapjait megteremtsék, már a 60-as évek végén kiselejtezték a tbc-s állományt, s ehhez a megyei tanács mezőgazdasági osztályától és az állattenyésztési felügyelőségtől egyaránt támogatást kaptak. Hasonlóképpen ahhoz is, hogv megvalósítsák eredeti szándékukat, melynek lényege: a telepet mindenképpen új állománnyal kell betelepíteni. A tsz vezetői a Holstein* fríz fajta mellett döntöttek, s rövidesen meg is érkezett az Egyesült Államokból az első tehénállomány. Ez már egyértelműen az alapok lerakását jelentette — 1974-et írtunk akkor —. miként az is, hogy a telepítéssel egy- időben olyan dolgozók álltak itt munkába akik az állattenyésztés legjobb, legbecsületesebb szakemberei voltak. A közben eltelt évtized alatt sok régi „motoros” helyére új került, de egy percig sem lehet vitás, hogv ehhez a nagyon szép eredményhez, az országos elsőséghez és a tejtermelési rekordhoz — elődeikkel együtt — az új dolgozók is sokban hozzájárultak. Etetni, itatni, fejni...? Ne menjünk tovább. ne térjünk át a jelenlegi helyzet taglalására anélkül, hogy el ne árulnánk: a tavalyi országos elsőséget Ti- szanána 7662 kilogrammos „laktációs” tejtermelési eredménnyel érte el. — Szép. szép. de hogyan? — kérdezik sokan Báti Annától. a szarvasmarhatelep vezetőiétől, aki erre többnyire röviden, de kifejezően ezt válaszolja: — Etetni, itatni fejni kell. .. Csak ennyiből .állna tehát a rekord — természetesen nem. Tudjuk, hogy An- oika — a tsz-ben mindenki így hívja — csak a maga szerény, de időnként tréfálkozó. csipkelődő módján adta meg ezt a receptet. jóllehet, ő tudja csak igazán : rengeteg, nagyon . szerteágazó, lazítást. kihagyást egyetlen percre sem engedélyező, óramű pontosságú munka hozhat csak ilyen eredményt. Más kérdés, hogy bizonyos szint alatt a tejtermelés nem kifizetődő, nem jövedelmező. Innen a tény is hogy tudniillik 1985 első hónapjaiban jelentősen csökkent a tejelő tehénállomány, s így természetesen a tejtermelés is. Sajnos, országos jelenségről van szó, másrészt viszont örvendetes, hogy erre a MÉM-ben is felfigyeltek, s minden valószínűség szerint még ez évben segítenek a bajon. Hogy miben is áll a baj? A tejtermelési kedv visszaesése — hangzik a szakemberek válasza — a szarvas- marha alacsony jövedelmezőségi színvonalának „köszönhető”. Így aztán e tekintetben o közgazdasági helyzet, az árpolitika, a támogatási rendszer mindenképpen döntő jelentőségű lesz a jövőben. — Hosszú évek átlagában úgy tűnik, mintha Tiszanánán nem lenne érvényben ez a törvény. Vállalni a kockázatot... Godó Lajos elnök válasza minden bizonnyal elgondolkoztató: — Mi úgy éreztük, hogy u kedvezőtlen jövedelmezőségi szint ellenére is vállalnunk kell a kockázatot. Innen, hogy lényegében évtizedek óta szinte azonos létszámmal, és hadd tegyem hozzá — a népgazdasági elvárásoknak megfelelően, egyre növekvő mértékben folytatunk tejtermelést. — Ügy tudjuk — fordulunk ezek után ismét Prázmári Lászlóhoz —. több szakmai fórumon hangzott el. hogy alacsonyabb termelési színvonal mellett esetleg magasabb jövedelmezőséget érhetne el az ágazat. — Mi ezt nem így látjuk — hangzik a válasz. — Számításaink és az amerikai szakemberek véleménye szerint is legalább 6000 kilogrammos hozam mellett lehet megfelelő jövedelmet produkálni. A mi állományunk genetikai tejtermelő képessége ennél jóval magasabb, gazdaságunk feladata pedig az, hogy ezt a lehetőséget kihasználja. — Itt talán indokolt a kérdés: hogyan. milyen módszerekkel lehetséges ez? — Ahhoz, hogy ez így nálunk kialakulhatott, következetes tenyésztői, illetve szelekciós munkára volt szükség. Ennek megvalósítására olyan párosítási tervet dolgoztunk ki, amely jelentősen növelte a populáció (tehéncsoport) genetikai termelőképességét. Másrészt tény, hogy a szelekció után azok az egyedek maradtak meg, amelyek a legmagasabb termelést biztosítják. — Ês a tartási körülmények ... — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Báti Anna aki korábban megadta a rekord rövid receptjét. Hogy milyenek ezek — jók-e. avagy sem — kiderül majd a folytatásból. (folytatjuk) B. Kun Tibor Export gyorsfagyasztott készételek Miskolcról A miskolci gasztrofol üzemben körülbelül 15 millió adag gyorsfagyasztott készételt készítettek az elmúlt öt évben. Az idén már Ausztriába és NSZKba is eljutnak termékeik. A külföldi vásárlók is kedvelik például a libamájat zsírjában, amelyet cserépedénybe csomagolva készítenek. (MTl-fotó: Kozma István) Nyolcvannégyféle üdítőital Kevés köztük a cukorszegény Amikor a nyári hőségben, jártunkban, keltünkben felhajtunk egy-egy jól hűtött üdítőt, az ilyenkor oly gyakori folyadékveszteségünk pótlására, bizony- nyál észre sem vesszük, hogy élelmiszeriparunk egy olyan ágazatának termékeit fogyasztjuk, amelyik az utóbbi harminc év alatt fejlődött európai színvonalúvá. A közelmúlt kétoldalról sürgette a magyar üdítőital-gyártás fejlesztését. Ez a sürgetés abban nyilvánult meg, hogy szinte ugrásszerűen növekedtek a belföldi igények, s ezzel párhuzamosan egyidőben nőitt hazánk idegenforgalma is. a külföldiek pedig hozzászoktak a tartalmas, hűtött, bárhol és bármikor fogyasztható üdítőkhöz. A gyártás kifejlesztését és növekedését az is elősegítette, hogy a magyar gyümölcs tartalma, valamint aroma- és ízanyaga kiváló, így szinte kínálja magát az ivó- levek készítéséhez. Az igényeken és a hazai nyersanyagokon alapuló gyártásnak hamar kialakult a gépipari háttere is, élelmiszer-gépgyártásunk több, mint két évtizede exportált gyümölcslé-előállító gépsorokat a KGST-országokba és a Közel-Keletre. Nálunk napjainkban 28 alapanyagból készítenek üdítőitalt, s igen örvendetes, hogy ezeknek az alapanyagoknak a háromnegyede jórészt itthon termelt gyümölcs. A sokféle alapanyag lehetővé teszi: töbtí fajta üdítő is készülhessen, például szénsavval, vagy szénsav nélkül, édesebb. vagy kevesebb cukrot tartalmazó. Egyértelműen a választék bővítését szolgálják a különböző feldolgozási módok, így állott elő az a helyzet, hogy narancs alapanyagú üdítőből 11 fajtát fogyaszthatunk immár. A huszonnyolc alapanyagból egyébként ösz- szesen 84 különböző üdítőital készül, s a nagy gyárak — a fővárosiak, a bocsi. a békéscsabai, a pécsi, a szekszárdi, a nagy- kanizsai, a győri — elsősorban a nagy fogyasztópiacok közelébe települtek. Üdítőitalaink mindössze másfél százaléka tartónk a cukorszegény készítmények kategóriájába, azok közé az italok közé, amit a diétára kényszerülők is nyugodtan fogyaszthatnak. Három deci rostos gyümölcslé fedezi egy felnőtt ember napi cukorszükségletét. amiből logikusan következik, hogy ezekből az italokból nem fogyaszthatunk sokat, mivel fennáll annak a veszélye, hogy az emberi szervezetbe a szükségesnél több olyan elem kerül, amit ezek az italok tartalmaznak. Amennyiben ilyen helyzet áll elő — nem fenyeget ugyan az egészség- károsodás veszélye senkit akkor sem. ha napi másfél liter cukorral készült üdítőt iszik — meglehet, hogy nem érjük el az üdítőitaltól joggal elvárt, valódi üdítő hatást.
