Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 24., szerda 3. Jó hír a biciklistáknak Ötszáz kilométer kerékpárút épül Világszerte úgy tudják: a legtöbb kerékpáros — a lakosság számához viszonyítva — Hollandiában és Dániában tapossa a pedált. Ott még az is előfordul, hogy a királyi családok tagjai pattannak kétkerekűre, úgy in. téziik ügyes-bajos dolgaikat, alattvalóik között kerékpározva. Magyar városban igen nagy feltűnést keltene az a helybeli tisztségviselő. aki kerékpározva bonyolítaná le napi programjának akárcsak egy kis részét is. (Községekben, kisvárosokban viszont előfordul.) Mindez nemcsak a szdkásokon múlik nálunk. Elsősorban azon, hogy Magyarországon nincs elegendő kerékpárút. Pedig nagyon nagy szükség van rá. Külön pályán Ezt állapította meg a Közlekedéstudományi Intézet feltáró tanulmánya is. amit az (akkor még) Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízásából készített. A közlekedéssel foglalkozó tudósok úgy látták: legalább 500 kilométer kerékpárutat kell építeni. Méghozzá minél hamarabb. Az első és mindennél nyomosabb ok, hogy nagyon sok nálunk a kerékpáros baleset. Évente 2500—3000 között mozog azoknak a száma, akik kétkerekűjükön ülve (vagy inkább onnan lezuhanja) szenvednek balesetet az utakon. Elütik őket az autók, s bizony legtöbbször a kerékpáros hibájából származnak a bajok. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az a bizonyos „macskaszem” — életmentő alkatrésze a kerékpárnak. Az pedig éppenséggel érthetetlen, hogy az ilyenfajta balesetek sokaságából alig- alig tanul a többi kerékpározó. Sőt: arra is volt példa, hogy az egyszer már balesetet szenvedett biciklista felgyógyulása után sem világította ki „bringáját”, úgy ment ki a forgalomba. Az említett tanulmányt megkapták és értékelték a közúti igazgatóságok, s az ö visszajelzéseik alapján készült el a terv évente 50—60 kilométer kerékpárút építésére. Ezek az utak 1,80—2,50 méter szélesek, s egy kilométernyi belőlük kereken •egymillió forintba kerül. Vezet az Alföld Tavaly indult a program. A minisztérium 20 millió forintot adott erre a célra, ugyanennyit tettek hozzá — részben pénzben. részben társadalmi munka képében — a helyi tanácsok és lakosok. így készült el 1984- ben 40 kilométer kerékpárút. Ezen kívül — a közúti igazgatóságok költségén — 70 kilométeren festették fel a ke- rékpársávokat. Nagy egyetértéssel, sőt lelkesen fogadták a programot a legtöbb megyében. Csak éppen kevesellték. Mégpedig eredményesen, mert az idén még többet irányoztak elő — elsősorban a helyiek. 1985-ben a minisztérium 30 millió forintot adott, s mert a költségeket fele-fele alapon viseli az államkassza és a megye, illetve a város — ugyanennyit adtak az utóbbiak is. Mostanáig megépítettek 57 kilométer kerékpárutat. Legtöbbet Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben. Békés jár elő) a kerékpárútépítésben, ott az idén több mint 15 kilométernyit terveznek. Kell is. hiszen a megye ezer lakosára 620 kerékpár jut. a legtöbb az országban, sőt Európában is. Második helyen Csongrád megye jár 11,2 kilométerrel, a harmadik Bács-Kiskun, ahol kis híján 9 kilométer kerékpárút készül el az idén. Viszonylag jelentős még Hajdú-Bihar megye terve: több mint 5 kilométer. A többi megyében 1—2 kilométer kerékpárutat terveznek ebben az évben, sót Veszprém és Zala megye semmit sem. Pedig kerékpárok (és főleg: kerékpárosok) ott is vannak, ,s korántsem biztos, hogy a hegy-völgyes tájakon kevesebb veszély fenyegeti őket, mint a síkvidéken. Négymillióan összesen ugyanis az országban 4 millió kerékpárt tartanak nyilván. Hogy ezek közül mennyi van mindennapi használatban, s hány olyan, amit csak néhanapján szednek elő a kamrából, unaloműző tisztogatásra — senki sem tudja megmondani. De durván számolva is háromszor anr>yi kerékpár van, mint gépkocsi, s a pedállal hajtott járműveknek is kell a tér. Vagyis az út, amelyen közlekedni tudnak. Mégpedig — biztonságosan közlekedni! A kerékpárútokra a „bringákon" kívül — csak segédmotorosok hajthatnak rá, ők is legfeljebb 20 kilométeres óránkénti sebességgel. Ez az egyik oldala a biztonságnak. A másik pedig az, hogy a kerékpárosoknak is meg kel) tartaniuk a KRESZ rájuk vonatkozó előírásait. Az említett első-hátsó világításon kívül^ azt is. hogy egyesével, egymás mögött haladjanak. A Közlekedési Minisztérium Ültfőosztálya és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács szeretné eljuttatni minden bioiklizőhöz a számukra készülő ismeretterjesztő anyagot. Hosszú időre készült a program, s az első másfél év eredményei biztatóak. Mind több helyen — főleg ott. ahol sok a kerékpár — most már kérik az érdekeltek: épüljön náluk is kerékpárút. Az elképzelés az, hogy a következő öt évben — a hetedik ötéves terv során — a tavalyihoz és az idejihez hasonló mértékben gyarapszik a kerékpárutak (akkor már így is mondható) hálózata. V. E. A téli takarmánynak való... Hogy kinek milyen bosszúságot, kárt, s ezáltal pótolnivalót okozott a szokatlanul zord és hosz- szúra nyúlt tél, arról sokat lehetne beszélni, s manapság gyakran foglalkoznak a témával a tudósítások, az otthonunkba mindennap eljutó hírek. A zimankó ugyanúgy érintette az ipart, mint a mezőgazdaságot, az egész népgazdaságot. Habár rendszeresek a beszámolók azokról a kommunista műszakokról, amelyek alkalmával a termeléskiesést pótolják az iparban, most mégis a földeken ténykedőkön a sor. Feladatuk nem kevesebb, mint a jövő évi kenyér- nekvaló betakarítása, szárítása, biztos helyre, a magtárakba juttatása. Ezúttal Vámosgyörkre látogattunk el, azért, hogy megtudakoljuk, hogyan tesznek eleget ennek a nem kis jelentőségű feladatnak. A terveknek megfelelő ütemben — Nekünk sem volt más választásunk — mondta Ma- czel József, a termelőszövetkezet segítőkész főagro- nómusa —, mint átprogramozni eredeti elképzelése- seinket a kemény tél után. Az őszi árpa aratásához csak július 5'én kezdhet- tünk hozzá, ami a szokásosnál két héttel későbbi időpont. A 299 hektáron viszonylag gyorsan, három nap alatt végeztünk. S a minőségre sem lehetett panaszunk. Szárítani ugyan kellett az árpát, de az is ritka nyárnak számít, amikor erre nincs szükség. — A búzatáblákba mikor állhatták először kombájnok? — Július 17-én kezdtük a búza aratását. ami ugye a 'Péter Páltól egy kicsit mesz- szebb van. Ennek ellenére így utólag sincs okunk a panaszra. A tizenkét E—16- os kombájnunk szombaton és vasárnap is dolgozik. Eddig a terveknek megfelelő ütemben haladunk a munkával. A 218 hektáros búzaterületről 760 hektárt már levágtunk. — Ez azt jelenti. hogy kedvezett az időjárás? — Tulajdonképpen csak vasárnap kellett a szokottnál később kezdenünk. A szombat éjszakai esőzes miatt. 11 órakor állhatták munkába a gépek. Egyébként azon kívül, hogy később kezdhettünk hozzá a betakarításhoz egész évben nem lehet panaszunk az időjárásra. A legnagyobb téli hidegek idején kellő mennyiségű hótakaró fedte a vetést. A május végi. június eleji jégveréstől féltünk nagyon, de bennünket ez is elkerült. Igaz nem sokkal, mert a környéken jelentős pusztítást végzett. Így Nagyrédén. vagv például Gyöngyöspatán, Nálunk a belvíz okozott 150 hektáron veszteséget. ami a körülményekhez képest szerencsésen kevés. — Mikor és milyen eredménnyel tartották meg a gépszemlét? — Június 21-e volt a kitűzött időpont, s ezen nem is kellett módosítani, mert csak olyan, apróbb hiányosságokat tapasztaltunk, amelyeket az indulásra pótolni lehetett. S tulajdonképpen ezt igazolja maga az aratás is. A gépek jól bírják az „erőltetett menetet”. Az eddigi legnagyobb problémát egv viszonylag ritka meghibásodás okozta, amikor egyik gépünknél levált a szíjtárcsa éle. Ekkor kellett igénybe vennünk az ügyelet segítségét, de ez sem jelentett egy félnaposnál nagyobb kiesést. Persze, kisebb meghibásodások előfordulnak. de kellőképpen el vagyunk látva pótalkatrészekkel. Mindig ilyen táblákat... Aztán valamivel' később, kint a búzamezőn először Dóka Bélával és Gál Balázzsal találkozunk, miközben javítanak. — Nem komöly a dolog — mondják. — Részt vettünk a gépek aratásra történő felkészítésén is, így elég jól ismerjük azokat. Ennek is köszönhetik többek között hogy gyorsan, nem egészen egy fél óra alatt kicserélik a meghibásodott alkatrészt, aztán újra sort foghatnak. Miközben velük beszélgetünk Csalán Béla érkezik, a csapat egyik leg- rutinosabbja. Ó már 1960-tól részt vesz minden aratáson. Arról érdeklődik. hogy kelil-e segítség. Amikor megtudja, hogy nem. megnyugodva tart egy kis pihenőt, miközben elmondja: Csalári Béla: Talpon áll a gabona — Egy kicsit elszaladt az idő. Amióta először arattam jócskán megváltoztak a körülmények., Ez a harmadik típusú kombájn, ami természetesen a legjobban szolgál. A vezetőfülkében a ventilátor, majdnem légkondicionált hőmérsékletet biztosít. S a búzára sem lehet panasz. Talpon a gabona többsége. Kisebb foltok ugyan dőltek, de nincs probléma. Minden aratáskor ilyen táblákat kívánok magamnak. Megszokhattuk már, hogy ilyenkor nincs szombat és vasárnap. Csak egv a lényeg. Ne essen az eső. s mielőbb végezhessünk. Közben Ács János növény- termesztési főágazatvezető csatlakozik hozzánk, és megjegyzi : — A tervezett mennyiségtől többet várunk. Jók a kilátások. Igaz. később kezdtünk. mint az szokásos, de eddig a tervezett 14 napos aratási időt tartottuk. Ügy tűnik, hogy a munka felével hamarosan végzünk. Jól haladunk. Ezzel a gárdával ugyanis nem nehéz együtt dolgozni. Az 1976-os egyesülés óta — amikor Adács, At- kár és Vámosgyörk tsz-tag- jai mondták ki a közös gazdálkodást —. alkotnak egykét kivétellel egy csapatot. Biztatni senkit nem kell, mindenki tudja mi a dolga. Ha úgy adódik segítik egymást. ha kell biztatják a másikat azaz összetartanak. Aztán irány a Balaton ... S amíg a növénytermesztési főágazatvezetőt hallgattuk megjött az ebéd. Köztudott. hogy az aratóknak szükségük van a kalóriákra. Kíváncsian néztünk hát be Kédei László: a kombájn« sok legfiatalabb tagja a finomságokat szállító teherautóba. Szó szerint egv mozgó konyhát találtunk. A ^konyhafőnök Galo Dezsőné kissé pironkodva adta elő. hogy aznap egy kissé „vékony” ebédet hozott az aratóknak. Tojáslevest, s pirított májat burgonyával, savanyúsággal. A kombájno- soktól azonban megtudhattuk, semmi oka a szégyenkezésre. Annyit esznek ugyanis, amennyi csak jólesik, s a hőtárolós edények frissen tartják az élelmet. Ezenkívül többféle jégbe, hűtött üdítőből választhatnak, forró kávéval doppingolhatják magukat, s még cigarettával is ellátnak mindenkit, akinek éppen erre van szüksége. Rédei Lászlóval. a kom- bájnosok legfiatalabb tagjával ebéd közben találkoztunk. Mindössze 21 éves. géplakatos. Véleménye szerint szakmája miatt választották be az aratók közé. Mindenesetre nem bánkódik, mert mint elmondta, jobban érzi magát a földeken, mint a műhelyben. — Jó egy kis változatosság. Kint a szabad levegőn, majdhogynem kikapcsolódást jelent az aratás. — Itt azonban nincs szabadnap, szinte egy pillanatnyi megállás sem_ amíg nem végeznek ... — Ez így van. De majdcsak levágjuk az utolsó táblát is. aztán pedig irány a Balaton. Ügy tervezzük „csa* vargunk” egyet a haverokkal augusztusban. Csak ne essen az eső, hogy végezhessünk. meg utána is legyen végre forró, valódi nyár. Mit tehetnénk mindehhez hozzá: Jó időt, bő termést, s aztán jó pihenést... Kis Szabó Ervin ... betakarítása a felsőtárkányi határban (Fotó: Szabó Sándor) Apróbb meghibásodások előfordulnak (Fotó: Szántó György) Medve Zoltánnak. Kiss Lászlónak, Erdélyi Miklósnak és Dóka Bélának szemmel láthatóan jólesik az ebéd flratas 85
