Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1985. július 22., hétfő F * r m- — A Egy net... KÉPERNYŐ ELŐTTAz Élet hamisítatlan izei Negyvenen túl — afféle öncsalásként — ki elvileg — ki gyakorlatilag egyre erőteljesebben vonzódik az ifjúsághoz, s olykor arra is rászánja magát, hogy kimerészkedjen gonddal fabrikált karámjából, vállalva a „portyázással” járó ki- sebb-nagyobb bonyodalmakat is. Senkinek sem kell bizonygatni. hogy az ilyen sztorik nem újkeletűek, hiszen egyidősek az irodalommal. Az alaphelyzet napjainkban felbukkanó variációi mégis izgatnak minket, mer,t az örök színjáték különböző variációit mindig más szereplők alakítják. Mégsem emiatt okozott kellemes meglepetést Emil Braginszkij és Eldar Rjaza- nov Erkölcstelen történet című tévéjátéka, hanem azért, mert az Élet semmivel sem pótolható ízeivel ajándékozott meg mindnyájunkat, méghozzá kivételesen rangos művészi tálalásban. Az éppen szalmaözvegy Filimonovhoz — aki mellesleg magas állású, a külsőségekre sokát adó. hivatali előmeneteléért számos áldozatra kész kulturális szakember — becsönget a csinos ifjú védőnő, s indulhat az ígéretesnek és veszélytelennek tűnő félrelépés. Ekkor azonban ismét berreg a vendégjelző, s felgyorsulnak a bonyodalmak. A színház- és a mozilátogatók által ismert szerzőpár azonban nem elégedett meg ennyivel, kevésnek tartotta a tökéletesen megmintázott habkönnyű vígjátékot, holott ez a szint sem akármilyen. ők hús-vér alakokat teremtették, nem fukarkodva az iróniával, a társadalmi háttér kendőzetlen bemutatásával, az intrika, az álmorál érzékeltetésével sem. Figuráik ezért olyanok, mintha Budapesten vagy vidéken születtek volna, s nem a szovjetföld gyermekei lennének. Létük azt tudatosítja bennünk, hogy a mi Hte- rátoraink még mindig mes2- sztre „vágtáznak" a Való- sáptól, s lerágott csontokat csemegéznek, zárt ajtók és ablakok mögött. Nehogy az a fránya Ma betörjön a „műhelyükbe”. Világosabbra festett termeikben majdhogy ugyanezt teszik — tisztelet a kevés kivételnek — humoristáink, vígjátékíróink is. A hétköznapok ugyanakkor küldiLk jelzéseiket. Akik veszik ezeket, megnyerik a közöséget, s megbabonázzák a színészeket. Szokolay Ottó, Béres Ilona és Halász Judit most minden korábbi produkcióját felülmúlta valamennyien a visszafogott, a soha nem harsány, a mindig célba találó karakterfestés iskolapéldáit nyújtották. Kollégáiknak, a többi rendezőnek. Akárcsak a két alkotó. Tanulhatnánk tőlük. Bizonyos mértékig mindannyian. . . Pécsi István Példázat az akaratról Nem mindennapi, de valóságos történet Patricia Nealé, aki megjárta a poklok poklát. Egy súlyos agyvérzés után tért vissza az életbe a híres amerikai színésznő. A férjét — Roald Dahlt — a Meghökkentő mesék íróját sem kell bemutatni a magyar közönségnek. Pénteken késő este az ő közös harcukat láthattuk egy amerikai tévéfilmben. Valódi nevükön szerepeltek, és hiteles körülmények között találkozhattunk velük — pontosabban megszemélyesítőikkel. Megindító volt küzdelmük az egészségért, a teljes emberségért. Szinte a semmiből kellett újjá alkotniuk Patricia személyiségét, hiszen járni, beszélni. írni- olvasni sem tudott, s orvosai is lemondtak felépüléséről Mégis sikerült a lehetetlen, mert két rendkívüli akarattal megáldott személyiség talált egymásra, s a férj nem engedte el a bajban sem felesége kezét. ötleteivel és határozottságával szinte a sírból hozta vissza társát. Mondhatná persze bárki, hogy könnyű helyzetben voltak: az átlagosnál jobb anyagi háttérrel rendelkeztek, közkedvelt emberek voltak, sokan támogatták őket céljuk elérésében. Ennek ellenére mégis figyelmet érdemel az, amire vállalkoztak, s az, ahogy megvalósították az elképzelhetetlent. Patricia még egészséges gyermeknek is életet adott, miközben a legelemibb dolgokkal küszködött. Elsősorban a közösség segítette őket át az akadályokon, s hogy pontosabban fogalmazzunk — színésznőről lévén szó — a közönség. Ez mindnyájunk számára tanulságokkal szolgál: nem elmenekülni kell az emberek elől hasonló helyzetben hanem éppen nyilvánosság vállalása, a felénk nyúló, támogató kar elfogadása jelentheti a megoldást. A film alkotói nem kívánták föltárni a házaspár kapcsolatának mélységeit, nem törekedtek aprólékos elemzésre. Inkább csak az eseményeket akarták bemutatni. Afféle áldokumentumot készítettek, egy olyan újságíró — Barry Farrel — könyve alapján, aki tanúja völt mindannak, amin keresztülment ez a két ember. Ügy látszik, immár ide is eljutottunk: a sok kitalált cselekményű, fantáziadús mese után íme egy olyan, amelyet az élet hitelesített. Hiába, az emberek többsége egészséges ösztönnel vonzódik a valósághoz. még ha néha igényli is annak „égi mását”. A furcsa kettősség miatt — valódi alakokkal készült ez a játékfilm — érdekes megfigyelni, hogy mi minden változik, amíg a tényekből forgatókönyv, majd abból mozi lesz. A dramaturgiai fogások, a százszor is látott fordulatok annak ellenére felbukkantak, hogy itt rekonstruálni próbálták a fejleményeket. Igen ám, itt mégsem vádolhatjuk az alkotókat „hiteltelenséggel”, hiszen szinte a legapróbb részletben is megpróbálták tartani magukat a csodálatos gyógyulás állomásaihoz. Emellett sok olyan apró ironikus kiszólást, mozzanatot helyeztek el a filmben, amelyet a magyar néző nemigen ért. Így például a Patricia Nealt alakító Glenda Jackson adta át az egyik jelenetben az Oscar-díjat. Erre a lábadozó Patrícia — vagyis npaga Glenda — düh- rohamot- kap. Így hát sokat vesztett izgalmából ez az alkotás, mert ahol készült, ott az amerikai néző minden- fordulatot ismert az újságokból, mégis újabb és újabb meglepetésekkel találkozhatott. Szeretett sztárjainak magánéletébe láthatott bele. A magyar nézőnek mindez egy sztori volt inkább, de annak érdekes: a kitűnő színészek, s a jó szinkron miatt megérte még az éjszakázást is. Gábor László Egerben az énekese A rock hazánkban már nem a lázadás muzsikája. Talán régen sem volt az, csupán annak hitték. Tagadhatatlan. hogy progresszí- ven hatott. Megmozgatta a könnyűzene szirupos állóvizét. s az ifjúság konvenciókat elvető, újfajta haladás- vágyának kifejezési formát adott. A régi idők gitárpengető „fenegyerekei” közül a tehetségtelenek azóta a „süllyesztőbe” kerültek, a talentummal megáldottak pedig megbecsült művészekké értek — legalábbis nagyrészük. Az újhullámos bandák sem kavarnak már haragos „tajtékot”. A „zenés különcködésnek’’ ezer új fajtája születet meg. de tiszavirág életű rétegmuzsika maradt csaknem mindegyik. A koncertek showműsorok- ká változtak, a beatnikek pedig polgárokká. S a közönség-----? Csupán tapsol, n em őrjöng. Még akkor sem, ha az év énekese. Varga Miklós áll a színpadon, o Az Egri Kemény Ferenc Sportcsarnokban fél kilencre hirdették a kezdést, de nyolckor már tömött sorokba verődve ballagott az ifjúság a Népkert sétányain. Akadtak taxival érkezők is. Alkalmi divatbemutatónak is beillett volna ez a menet. Charly, Benetton és Train feliratú trikók, áttetsző ruhácskák, bőszárú nadrágok. sejtelmes miniszoknyák kellették gazdáikat, vörös, rózsaszínű, fehér és halványkék árnyalatokban. Foltos farmert még a fiúk sem vettek magukra ezen estén. Spraytól illatoztak és jólneveltek voltak mindahányat Technokol-rapid- tól „mámoros” arcot nem láttunk, részeg figura sem támolygott közöttük. Kellemes volt nézni nyugalmukat. eleganciájukat, de valami hiányzott a szemükből: a tűz! Mintha a közértbe indultak volna e Olyan tisztán énekli még a fejhangokat is. hogy gyönyörűség hallgatni. Ügy improvizál, hogy zenei ötletei mindvégig kiszámíthatatlanok. és — ami » rock énekeseinél ritkaság — szépen formálja a szavakat. Igaz. ezt csak lemezeinek ismerői tudhatják. mert a sportcsarnokot ezúttal sem sikerült úgy beerősíteni, hogy a szöveg ne torzuljon érthetetlenné. — Fantasztikus, mit tud ez a Varga Miklós — — sóhajtottak fel többen — pedig mindenre ő sem képes. Például neki sem sikerül rossz dalból jót csinálni. Az est első felében erre is tett néhány kísérletet. Koncertje — a közelmúltban megjelent — Európa című nagylemez élő bemutatója volt. Valljuk be. e fekete korongra gyengécske számok is felkerültek! Hogy nem szóltak olyan szépen, mint a címadó sláger, azért a muzsikustársak nem kárhoztathatok. Méltó partnerei ők a „sztárnak”. aki a félsikerek szürkeségének sok-sok esztendeje után elénekelte az István a király címszerepét. s ezzel önmagát is megkoronázta. 0 Szerencsére hanglemeze jelent meg a V. M. Band- nek, nem pedig videofelvétele. mert rossz nézni őket! Vagyis inkább azt a „re- vüt”. ami körülveszi e sokra hivatott csapatot. A szereplő leánykák — akik formájukkal az eszményi szépség földi másai lehetnének — ügyes táncosok. A füst — ami időnként elborította a színpadot — ragyogó hatáskeltő eszköz. De a Tini-trió reklámozzon inkább diszkótáskát. a homály pedig borítsa be az álmodozások muzsikáját, ne ezt! Var- gáék zenéje — hibáival együtt is — őszinte, kemény és igaz. A tingli-tangli csak leértékeli, a füst pedig elhomályosítja a lényegét. Ha a műsorszervezők pénztárcájából telik ..körítésre” is. akkor tanuljanak a háziasszonyoktól. akik a hússalátához majonézt, nem pedig tejszínhabot tálalnak! o A lelátókon majdnem minden hely foglalt volt. Lassan jött tűzbe a közönség. Igaz a rendezők tekintete különbözött ama bizonyos belga redőrökétől.. . Látszott rajtuk, hogy ők a „pokol tüzét is kioltják” ha kell. Szerencsére nem akadt dolguk. Az ifjak nagyrészt oly szelídek voltak, mint egy őzcsorda. Még egy „egészséges sikoly” sem hagyta el a torkukat. Ez szemlátomást bosszantotta Varga Miklóst, aki erre széles mozdulatokkal tapsolni kezdett (hátha valaki utána csinálja). Felrohant a nézőtérre (követték a reflektorok is), ott oktatta ritmikus vonaglásra a „népet” — hiába. Akkor gondolt egyet és a külsőségek hajszolása helyett sutba dobva a rossz dalokat, énekelni kezdte a jókat. jól. Ügiy ahogyan csak ő tudja! A Jézus Krisztus Szupersztár dallamával megmelengette a sziveket. rögtönzéseivel teljes győzelmet aratott. István király énekeit pedig már dörgő tapsvihar fogadta. Végül a Talpra magyart olyan fegyelmezett vigyáz- állásban dalolta vele együtt mindenki. hogy ünnepéllyé változott az összejövetel. Nem volt abban semmiféle „csinált magyarkodás”. csupán az együ- vétartozás érzése, akárcsak a legnagyobb Varga-sláger figyelmeztető sorában : ......becsüld meg öt. a vén E urópát, a büszke nőt!” o Kifelé menet néhán.yan megilletődötten hallgattak Az előcsarnokban aztán előkerültek a cigik, újonnan bontott rágógumi pottyant néhány szájba, és a kapuban már friss pletykák záporoztak. s új flörtök születtek. A szomszédos sörkertben folyt még a diszkó. hát a közönség színe, java beugrott még egyet lötyögni. Hiszen a zene. a zene. a zene. . . az már csak i Í ven ! ( ?) Szabó Péter Új . bábfilmek készülnek A fővárosban a Pannónia Filmstúdió Gyarmat utcai műtermében készülnek az animációs báb- és gyurmafilmek. Képeinken a „Mackók, vigyázzatok!” c. mű két figurája, és Krakovszki Mária báb- készítő ennek a filmnek az újabb „szereplőit” formálja (MTI Fotó — Tóth István felv. — KS) Deák Mór: ôzïalûfL II 1. Az asztal fölé görnyed, mozog a szája. Bünteti magát: ír, azaz emlékszik. Fölidézi azt, aki volt, aki talán szeretne lenni, s nem lehet, egyszer-egyszer elmosolyodik, többször a plafonra bámul, mintha önnön várna ihletet — holott csak önmaga előtt is szégyellt könnyeit nyeli vissza. S már léptek kopogását hallja, már fü- työrészik... „Jó kedve volt. Fizetést kapott. megivott két üveg sört is, s hiába, hogy későre járt a délutános műszak után. biztosan tudta, hogy nincs még vége a napnak. Valami jónak még történnie kell, valami jó mag történik — dudorászta —, trikómat fordítva vettem föl ma reggel." Most hátradől tarkóra teszi a kezét. Az a kis villanás a lámpaoszlop tövében ... fölgyorsul újra a lélegzete, ahogy eszébe idézi. „Kis ezüstsíp volt, akkora, mint a kisujja. Nem fújt bele. csak amikor már besettenkedett az albérleti szobába, s a feleségének megmutatta, akkor. Gyerekesen magas hangon szólt, elnevették magukat. — No. te aztán nagy szerencsét csináltál — kacagott rá az asszony, azzal elkérte, s belefújt ő is. Egyszer. Kétszer.” Most elakad. Nem tudja pontosan, hihetően leírni azt a hangot. A gyomrán újra végigremeg, mint akkor — mégsem tudja megfogalmazni, hogyan a földhöz nyomta őket a síp sivítása után megszólaló, barlangmély hang. Mintha egy mennydörgés visszhangzott volna bennük. ,.— Mit kívánsz? — S, hogy rémülten összebújtak, választ nem adva, újra a belekig rezegve: — Mit kívánsz?” Most elmosolyodik. Kihúzza magát, mint akkor, a Család Védelmezőjeként, s remegő hangon kérdezi: maga kicsoda?! „— Azzal te ne törődj — dörgött át -minden porciká- jukon a hang. — Bármit kívánsz, én teljesítem. — Gondolkodási időt kérek — mondta ekkor, megérezve. hogy fölényben van Hiszen az ő kívánsága teljesül, s a Hang teljesíti. . bekapcsolta a magnót, és azt kérte: — Majd hívlak, holnap ilyenkor. A síppal. Addigra eldöntjük, mit szeretnénk. S talán előlegként égj üveg konyakot. . . — Kívánságod parancs — hallatszott a földöntúli hang. ..” Fölemeli a fejét, a semmibe réved. Újraéli a pillanatot. a konyakot az asztalon, s azt. hogy a szalagon nincs semmi. . . semmi, csak a saját hangja. . . „— No, asszonykám. mi van a szerencsével? — oldotta föl a csöndet. Ahogy töltött, az üveg a poharához koccant. — -Halljuk, mit kívánsz! Az asszony fölriadó holdkórosként, görcsösen kapta el a kezét. — Dobd el a sípot — kö- nyörgött —. félek. (Folytatjuk) I
