Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 17., szerda S. A középiskolai tananyag rendszerezése — Egyben nevelési gyakorlat is Hasznos előkészítő Egerben Országszerte, és így az Egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskolán is, sorrendben a 12. felvételi előkészítő — közismert nevén FEB — tábort rendezték meg az idén. A megyeszékhelyen a 74 leendő negyedikes középiskolással 18 főiskolai tanár és több mint 10 diáktanár foglalkozott. Néhány diákkal a kéthetes kurzus utolsó napján találkoztunk, és legelőször arra voltunk kíváncsiak, hogy hasznosnak ítélték-e az Egerben eltöltött időt. — Véleményem szerint — mondja a tiszafüredi Toldi Ildikó — a legjobb alkalom volt arra. hogy a suliban tanultakat átismételjük, pótoljuk a hiányosságokat, rendszerezzük a tananyagot. — Nem beszélve arról — folytatja a Győrből érkezett Töreki Attila —, hogy a nyáron egyébként nem vennénk a kezünkbe könyvet. Így legalább kevesebbet felejtettünk, folyamatos maradt a tanulás. Azt is elmondták. hogy napjában 7—8 órát frissítették tudásukat, délelőttönként előadásokra, ebéd után szemináriumokra jártaik. — Valahogy teljesen más légkör uralkodott a termekben — így a hatvani Pálinkás József. Először egy kicsit szokatlan volt. hogy a tanárok magáztak bennünket. hiszen mi a közvetlenebb hangú, tegezéshez vagyunk, szokva. Ez, ha nem is annyira rideggé, mint inkább komollyá, felnőttessé változtatta az órákat. Néha már úgy éreztük magunkat, mintha főiskolások lennénk. — Én a földrajzos csoportba tartoztam — veszi át a szót Szabó Zsuzsa, aki Komlón lakik. — Hihetetlen, mennyi energiát fektettek a tanszék tanárai az előadásokba. Szinte minden alkalommal diaképekkel, falra vetíthető ábrákkal, filmekkel. kőzetgyűjteménnyel illusztráltak, tették érthetőbbé, szemléletesebbé mondandójukat. Kiderült még. hogy a tanuláson kívül másra is futott idejükből. Szerveztek nekik szilvásváradi, demjé- ni kirándulást, egri városnézést és orgonahangverseny-látogatást a bazilikába. Az esti órák pedig a barát- kozásé, az ismerkedésé voltak. A diáktanárok újságolták. hogy a srácok vetélkedőt rendeztek nekik, ahol még az orosz tudásukat is próbára tették a sok mókás feladat mellett. S, hogy mit jelentett ez a röpke két hét a főiskolai hallgatóknak? — Játszva tanítottunk és tanultunk — fejti ki a negyedéves Kranczicki Angelika. Olyan volt, mint a gyakorló iskola, tanítványok között éltünk, felmérhettük, hogyan tudunk reagálni a gyakorlatban előforduló oktatói-nevelői problémákra. Úgy hiszem, aki megtalálta a hangot a középiskolásokkal, annak könnyebb dolga lesz majd az általánosban is. — A kötetlen beszélgetések során mire terelődött leginkább a szó? — A kérdések zöme a felvételit érintette — válaszolja Nagy Ágnes. Mi igyekeztünk teljes képet festeni, a szemináriumokon főként a felvételi anyagon rágtuk át magunkat. Emellett érdekelte őket a főiskolások élete, a kollokviumok, szigorlatok menete. S, hogy a FEB-esek közül általában hányán nyernek felvételt? Dr. Vadon Lehel az egri főiskolai FEB elnöke: — Ott kezdeném. hogy évente 1000—1200 FEB-leve- lezővei indulunk. Elég nagy a lemorzsolódás, kb. 800-an maradnak, és ebből is csak mintegy 200-&n adják be az egri főiskolára a jelentkezési lapot. Az arány nem rossz, 50—60 százalékuk sikeres felvételi vizsgát tesz. — A diáktanárok hogyan verbuválódnak? — Szinte spontán, a régi FEB-esekből. Többségük 3 évig segíti munkánkat becsülettel. teljes odaadással. Idén azt is elértük, hogy a táborban eltöltött idő egyben nevelési gyakorlatnak is ímeglféletjen. A nyári és a tavaszi FEB- táborOkban azok vehetnek részt, akik az év folyamán rendszeresen, és eredményesen oldják meg. küldik visz- sza a főiskolának a feladatlapokat. Érdemes tehát komolyan venni a felkínált lehetőséget, a levelezést, mert már az is egyfajta pluszt jelent, nem beszélve a táborokról. A felvételin vedig jól jön az igy szerzett tudás ... (budai) Hevesi tábor, orosz nyelven „ Kok ti érzed szibjá?” Madárfüttyel dús lombú fák. gyönyörű virágsorok, kis kerti ösvények ... s közöttük pavilonok, amelyek bejáratán s a főépület ajtaján is mindenütt orosz nyelvű feliratok. Egyik a napi programot hirdeti. a másik sportversenyre hív, a harmadik az esti műsort ismerteti. A hangosbemondó pedig a Süssön mindig a nap című közismert dalt kezdi recsegni éppen, persze, mert szünet kezdődik az MSZBT Gorkij Nyelviskolába idegen nyelvi táborában Hevesen, a mezőgazdasági továbbképző kollégiumában. — Még csak negyedik napja érkeztünk — mondja Zajok Etelka tanárnő, az itteniek parancsnoka. — de már gördülékenyen folyik a munka. Segít a gyors „be- lerázódásba” az is. hogv az öt évvel ezelőtt meghirdetett kéthetes táborprogramot immár harmadszor rendezzük ezen a helyszínen. Nagyon jó feltételek mellett, igen sok helvi támogatással. Segít az is. hogy kipróbált munkatársak, egykori és jelenlegi tanítványok. kollégák vesznek körül, s talán az a táboroztatási gyakorlat is a hasznomra van. amelyet én tizenhét esztendő során szereztem. Most ötödik-hatodikosokkal foglalkozunk. A résztvevők Nögrádból. Pest és persze. Heves megyéből érkeztek; elsősorban Verpe- létről. Gyöngyösről Egerből. Bélapátfalváról. Vendégeink — húszán — orosz gyerekek, akik komolyan veszik feladatukat, oktatják a mieinket. Fél tizenegy van. Eddig a nyolcvan kisdiák szókincsfejlesztő órán vett részt a pedagógusok irányításával. A oihenő után hármas, négyes. ötös csoportokban, egy-egv orosz pajtás vezetésével gyakorolják majd a reggel tanultakat. S közben ... lássuk csak. milyen itt a „szünet”. A Békéről elnevezett csapat tagjai két emeletes ágyon kucorognak heten egy apró szőkeség körül. — Ö Léna — harsogják egyszerre kérdésemre, s készséggel vállalkoznak a közvetítésre. — Kak ti érzed szibjá? — hallom valahonnan föntről. majd rögtön korrigálva is. Zaják Etelka mosolyog és később elmagyarázza. — Nem fontos, hogy egy- egv szó most még nem ugrik be. A lényeg az. hogy az itt tanulók életre szóló motivációt kapnak a nyelvek szeretetéhez. Saját bőrükön tapasztalják, miért fontos elsajátításuk. Hisz tessék! Hívom labdázni, és nem érti ;.. Vagyis ... — Próbálunk mutogatni, aztán ő elmondja helyesen oroszul — lelkesednek megint fülhasogatóan a lányok. — Többek közt Zörög Anikó. Nagy-György Mónika, Nemes Ágnes Gyöngyösről. Bágyi Elza, Endrész Hermina Vámosgyörkről. Az utóbbiak immár másodszor vannak itt. Ennek megfelelően jobban eligazodnak. — Léna tízéves. Van egy bátyja. Ruszlán. Ö tizenkét esztendős. Mind a ketten szeretnek tollasozni, meg labdázni. Léna nagyon csendes. és vidám. De azért szigorúan kikérdezi a leckénket. Az ifjú tanító hölgyről a többit már a szakemberek segítségével tudom meg. Egy barátnője lelkesítette föl e kéthetes útra. egy olyan kislány, aki már tavaly volt itt. Tapasztalhatta, hogy nemcsak oktatni kell. de mehetnek strandolni, órákon át énekelhetnek. játszhatnak, s viszik őket városnézésre meg Jászberénybe kirándulni. Ott az állatkert. a múzeum.. a gyár megannyi érdekes látnivaló. És mennyi 'levelező pajtást lehet szerezni ... — Egész nap együtt vannak — összegzi a pedagógus még egyszer a hasznokat. — Rendkívüli módon fejlődik hallás utáni megértési készségük, szókincsük, s ami nem közömbös, jól megtanulnak kérdéseket feltenni — ez az orosz egyik legnehezebb területe. Gyakran még a főiskolásaim is vesződnek vele. Zaják Etelka elárulja azt is. hogy személy szerint még egy célja van. Kipróbál- tatja a gyerekekkel azt a tankönyvet, melyet speciálisan hasonló kurzusok résztvevői számára írt. A tapasztalatok alapján így majd méR egyszer korrigálhat, mielőtt nyomdába kerül a segédanyag. Míg beszélgetünk, egyre többen szivárognak körénk. Megjön Ruszlán. s barátja, a kilencéves Oleg is, aki bizonygatja, a lányokkal jóval könnlyebb foglalkozni... Mivel a „trojkák” és a „csitvjorkák” tagjai igyekszenek tolmácsolni. kicsit lassan, de annál több kacagás közben tudom meg a legalapvetőbbeket;nagyon finom a koszt. a konyhán mindig van valamilyen édes meglepetés. És rengeteget lehet játszani. Egyszóval: csuda jó itt... ! n — zs „Elrabolták” a csapatvezetőt is ... Rendhagyó bolgár nap Felsötárkány- ban (Tudósitónktól:) Amikor hírét vettem, hogy bolgár úttörők kéthetes cserelátogatáson tartózkodnak Felsőtárkányban, nyomban felkerestem a tábort. Azt reméltem, hogy vidám pajtásokkal találkozom, akik boldogan mesélnek majd itteni élményeikről, felelevenítik otthonuk. Targoviste úttörőéletét. Megérkezésemkor azonban szokatlan kép fogadott. Rosszkedvűek voltak, a könnyeikkel küszködtek. Tanáraik — Marija Sztyefanova Zlatilova, Gálja Gajkova Goranova. Jemilján VlagyirOv Pejov — is csalódottan beszéltek arról, ami történt. A küldöttség vezetője, Todorka Dobreva Kirova elkeseredetten állapította meg. hogy a tábor el van zárva a külvilágtól: megszakadt az áramszolgáltatás. A vendégektől azt is megtudtam. hogy aznap „elrabolták” a csapatvezetőjüket a táborból. Ördög járt a vakációzó gyerekek paradicsomában,? Maja Dimova talpig feketében. Gyászolja a gye. rekeit... Ne csigázzuk tovább az olvasó érdeklődését. Felsőtárkányban július egyik napján délután valóban meghibásodott a villamosve. zeték. Ez egy ideig elrontotta a gyerekek játékát. Bolgár napot tartottak, a targo- visteiek szerették volna megmutatni, hogy mit tudnak. Csak később, az esti órákban gyulladtak kj a tábor fényei. Ekkor újra táncolhattak és dalolhattak a magyar pajtásokkal. A bátor partizánok egyébként nemcsak Gálját rabolták el. de túszul ejtették Győri Petronellát is, a megyei úttörőszövetség politikai munkatársát. Miért öltözött feketébe Maja Dimova? Ezt csak akkor értjük meg, ha most már hitelesen is végigkövetjük a nap krónikáját. — Délelőtt kitünően éreztük magunkat — sorolják a bolgárok. — Megtanultunk egy kedves magyar dalt, az ittenieknek pedig bemutattuk a mi népi táncunkat. A focimeccs eredményének különösen örültünk. mert otthonában fektettük kéfcvál- ra ellenfeleinket. Aztán „jött” az áramszünet... Délután a hagyományoknak megfelelően, frissen sütött kenyérrel és sóval akarták köszönteni a magyarokat. De hiába igyekeztek az alkalmi pékek, az üzemzavar miatt a cipó nem készülhetett el. Az ünnepélyes jelentéstételt követően a vendégek Dimitrovról énekeltek — hangjukat azonban nem kísérhette zene. Ugye. nem ok nélkül szipogtak? — Országunkban mindenki tudja, hogy az észak-bulgáriai Jasztrovinóban a második világháborúban tizenegy ártatlan felnőttet és hat gyereket öltek meg a fasiszták. Egy 8 éves kisfiú a kivégzés előtt odaszaladt a németekhez és így kiáltott fel: „Ne lőjetek, mi jók vag!yunk!” A polgári lakosságon elkövetett bosszúra azért került sor. mert a falubeliek segítettek a felszabadítóknak — mondja a gyerekeit gyászoló édesanya szerepében Maja Dimova XI. osztályos tanuló. A tábor nyári előadójában később kiállításon ismerkedhettünk meg a testvérváros múltjával és jelenével. az ország nevezetességeivel. szokásaival. Az úttörő egyenruhába öltöztetett bolgár babákat a targovis- tei gyerekek készítették. Légy mindig tettre kész! — így hangzik az a jelszó, amit a bolgárok nagyon komolyan vesznek. A mieink a felsőtárkányj úttörőtábor nevével felelnek nekik: Kéz a kézben. Mika István VIT-dosszié 12 kép—12 találkozó i 1955 — VARSÓ. A német fasiszták által a földdel egyenlővé tett lengyel főváros építéséből a VIT-kUldöttek is kivették részüket. A találkozó egyik jelképévé vált a város központjában lévő Tudomány és Kultúra Palotája, ahol * kulturális rendezvények zöme zajlott •957 — MOSZKVA. A VIT-történelem legnagyobb feszti, válja, amelyen 131 ország 34 ezer delegátusa vett részt. A béke és barátság jegyében rendezett fesztivál magyar küldötteit felkereste Kádár János. 1959 — BECS. Az első VIT, amelyet nem szocialista or. szágban tartottak. A nyugati ellenpropaganda ellenére 18 ezer fiatal érkezett a Práterben zajló rendezvényekre, hogy kifejezze békeváryát: ezt jelképezi képűnk is 1962 HELSINKI. Északi rokonaink nagy vendégszeretettel várták a 137 országból érkezett 16 ezer fiatalt. A tesz tivál díszvendégei között volt Jurtj Gagarin, a világ első űrhajósa.
