Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 15., hétfő 3. Országépítő programra szavaztunk Elhangzottak a hivatali es­kü szavai az Országház Nán­dorfehérvári-termében, és ezzel befejeződött egy több hónapig tartó, országos ese­ménysorozat : megválasztot­tuk a nép hatalmának le­téteményeseit. Ez azt is je­lenti, hogy a tanácstagoktól a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának tagjaiig, minden tisztségviselő meg­kezdte elkötelezett szolgála­tát. Választásaink történetében példa nélküli társadalmi ak­tivitás jellemezte az előké­szítő munka fórumait; a köz­ügyek iránti érdeklődés, fe­lelősségtudat és politikai érettség tükröződött a jelö­lő és választási gyűléseken, a közhangulatban, a szava­zás alkalmával. Ennek a ta­nulságokban gazdag időszak­nak összegezését vállalta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése. Néhány tény az országos választási elnökség beszámolójából; Több mint 43 ezer jelölő gyűlésen 1 millió 600 ezer állampolgár vett részt. 141 ezer felszólalás hangzott el, ebből 85 ezer közérdekű ész­revétel volt, illetve igen so­kan felajánlották, hogy tár­sadalmi munkájukkal aktí­van hozzájárulnak a felada­tok elvégzéséhez. A Haza­fias Népfront által javasol­takat 98,5 százalékban fo­gadták el a jelölő gyűlése­ken. A 43 ezerből 2460 jelö­lő gyűlés hármas, 94 helyen négyes jelölés volt. Az or­szággyűlési képviselőket je­lölő 767 gyűlésen 97 száza­lékban fogadták el a Haza­fias Népfront által javasol­takat és 156, egyéb javaslat alapján induló volt. Közülük hetvenegyen kaptak egyhar­mados szavazattöbbséget, öt- venketten harmadikként vagy negyedikként, tizenkilencen pedig a népfront által java­solt személyek helyett kerül­tek a listára. A képviselői választókerületek 16 százalé­kában volt kettőnél több je­lölés ; 54 helyen három, 4 helyen négy. Az új választójogi törvény politikai céljait igazolták a választások: a nagyobb tár­sadalmi aktivitás tovább szi­lárdította a nemzeti egysé­get. fokozta a választások népfrontjellegét, szélesítette Megjelent • r I • • júliusi Az MSZMP XIII. kong­resszusának határozata két oldalról közelíti meg az ideo­lógia és az ideológiai mun­ka funkcióját. Köpeczi Bé­la elemzi a határozat ideo­lógiai alapgondolatát. Krasznai Lajos, a KEB tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára a párt­testületek felelősségéről, munkájuk színvonaláról, az aktivitás erősítésének, a pártszerű vitalégkör fejlesz­tésének feltételeiről nyilat­kozott a szerkesztőségnek. Gazdasági fejlődésünk je­lenlegi szakaszában, amikor az extenzív fejlesztési lehe­tőségek már kimerültek, s az intenzív fejlődés útjára kényszerülünk, a statisztikai információs rendszerrel szem­ben is módosultak a köve­telmények. Nyitrai Ferencné a statisztikai információknak az új körülmények közötti hasznosításáról ír. A művezetők helyzetének, feladatainak, megbecsülésé­nek kedvezőtlen irányú vál­tozását gyakran csak a pá­lya iránti társadalmi figye­lem és közmegbecsülés csök­kenésének tulajdonítják. Ge­rencsér Ferenc cikkben ösz- szegzi művezetőkkel, párt­munkásokkal és gazdasági vezetőkkel folytatott beszél­választási rendszerünk de­mokratizmusát. A kettős, il­letőleg többes jelölés, vala­mint az a körülmény, hogy az emberek nem egyszerűen csak szavaztak, hanem tény­legesen választottak, hozzá­járult a választások iránt megnyilvánuló, fokozott ér­deklődéshez és az aktív vá­lasztópolgári magatartáshoz. Nem mond ellent mind­ennek. hogy a korábbi vá­lasztásoknál nagyobb arány­ban vált szükségessé a pót­választás. általában azokon a helyeken, ahol kettőnél több jelöltet indítottak. A megnö­vekedett választási demokra­tizmus természetes jelensége volt ez, a törvényes kere­tek között a politikai rend­szer sokszínűségét jelezte. A pótválasztások tapasztalt ará­nya nem tette vitássá a töb­bes jelölés létjogosultságát. Az viszont bebizonyosodott, hogy társadalmunkban igen szűk réteg tekinthető a poli­tika iránt teljesen közömbös­nek. A szavazásra jogosult állampolgárok 94 százaléka aktívan részt vett a válasz­tásokon. A közéletben aktívan részt vevők számát gyarapították a most megválasztott pót­tanácstagok és pótképvise­lők, akik mögött tekintélyes arányú választói akarat van, ami figyelemre méltó társa­dalmi megbízatást jelez és igényel. Akinek a neve a szavazólapra felkerült, az elnyerte a választópolgárok egy részének bizalmát és megbecsülését. Méltán állapította meg az MSZMP Központi Bizottsá­ga. hogy a választások to­vább szélesítették, új voná­sokkal gazdagították a szo­cialista demokráciát. A ma­gyar nép a választások so­rán is hitet tett a fejlett szo­cialista társadalom építése és a béke megvédése mellett. Nagyarányú részvételével, aktivitásával — a 85 ezer közérdekű észrevételével, tár­sadalmi munka felajánlásá­val —, szavazataival is ki­fejezte egyetértését a párt politikájával, a Hazafias Népfront választási felhívá­sában meghirdetett, ország­építő programmal. I. E. a Pártélet száma getésének tapasztalatait, ta­nulságait. A párt művészetpolitikájá­nak alapvető célja, hogy ked­vező feltételeket teremtsen a művészetek társadalmi fela­datainak teljesítéséhez. En­nek értelmében egyértelmű­vé kell tennie álláspontját a kívánatos művészi értékren­det illetően. Erről a kérdés­ről folytattak kerekasztal- beszélgetést a szerkesztőség­ben a téma szakértői. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A Német Demokratikus Köztársaságban mind az iparban, mind pedig a me­zőgazdaságban nagy súlyt helyeznek a teljesítmények összehasonlítására. A mód­szert Wemer Scholz, a Neu­er Wegnek. a NSZEP párt­élettel foglalkozó központi lapjának főszerkesztője is­merteti. Az Egyesült Villamos Gép­gyár arról ismert a főváros X. kerületében, de az üzem határain túl is, hogy a párt- szervezet nagy figyelmet for­dít a fiatalok közötti politi­kai befolyás erősítésére. A szerkesztőség munkatársai elbeszélgettek a gyár párt­munkásaival tapasztalataik­ról. eredményeikről, eszkö­zeikről Merre jár a turista? K Kékesen innen és a Kékesen túl Nem kell felfedezni, min­denki ismeri a Mátrát, is­meri annak legmagasabb csúcsát, a Kékest és még­is ... mintha mostanában „divatba jött" volna ez a táj. Elindultam hát én is Mát­rát látni és vendéget figyel­ni. Arra voltam kíváncsi, mit talál az, aki idejön, mi fogadja, milyen élményeket vihet magával? A fák között Ahhoz, hogy az emberek felfedezhessék a Mátra szép­ségeit, előbb a hivatalos szerveknek kellett azt fel­fedezniük. Mjntha néhány évvel ezélőtt ra is csodál­koztak volna erre a hegyi pihenő és kiránduló helyre. Kezdődött talán azzal, hogy „megnyitották” az erdőt, utakat építettek a tisztások­hoz. pihenőket alakítottak ki. eső ellen védelmül a fából készített „kunyhókat” állították fel és nyársalót csináltak, de rönkökből ülőkéket és asztalokat is. Komfortossá varázsolták a természeti környezetet. Tessék elindulni Mátrafü- redről egészen Fallóskútig, majd átmenni a párád i ■részre, onnan pedig a „sző- ilő útján” vissza Aba Sá­muel egykori településéig : mindenütt autósokat talál­ni, akik lepokrócoltak. az elemózsiás kosarat kipakol­ták és jóízűen falatoznak családostól. Pedig ez nem is a hétvé­gi pihenőnapok egyikén tör­tént. Valami hihetetlenül szép kép fogadja az embert Ga­lyatető környékén. mert „kitárták” a tájat azzal, hogy a legjobb rálátást kí­náló kanyarok mentén ki­vágták a fákat. Ezzel az egyszerű tettel szinte előva­rázsolták az addig rejtve maradt panorámát. Azt mondják néhányan. hogy ez még sincs így jól, mert az út mentén eltávolí­tott fák helyett ma már semmi sem védi a környe­zetet sem a benzingőztől, sem a krákogó motorok dü­hös morajától. Nem tudom. Lehet, hogy ez így van. Én mégis a „nyitott erdőkre” szava­zok. Ha rajtam múlna, még több helyen „csapolnám ■meg” a szürke aszfaltot, hogy még több helyen le­hessen betelepedni a fák közé. Hogy mennyire tudunk itt „kulturáltan” viselked­ni? Hogy mennyire áraszt­juk el szeméttel a háborí­tatlan természetet? Hinni kell a nevelés lehetőségé­ben. Hinni keli a nevelhető­ségben. Mégiscsak eszes lénynek számít az ember Nem? De ha soha nem „me­rünk” bízni. . . ? Villák és faházak Azt hiszem, csak annak tűnik fel a rohamos válto­zás, aki ritkábban jár erre. Mintha az utóbbi időkben fokozottabb ütemben fogtak volna hozzá Mátra-szerte az építkezésekhez. Utcák nőt­tek ki a földből a Mátra felső részén. Tessék megnéz­ni Bagolyirtást vagy Fallós- kutat. Tessék végigsétálni a három mátrai szent falu­ján. Falu? Ugyan, Nyaraló­telep. A szerényebb küllemű fa­házak csak imitt-amott ta­lálhatók meg. Dívik a több­szintes épület, a tulajdonos anyagi helyzetét is híven kifejező villa-módi. Jó szán­tamból egyik sem kellene. Több oka van ennek, de a legfontosabb: ma már egymás szájáha látnak a szomszédok, akkora a zsú­foltság. Ha két tenyérnyi hely akad a „pihenő cso­dák” között. Lehet így pi­henni? Vagy csak arra jó az egész, hogy el lehessen mondani: a mátrai nyara­lónkba megyünk a hét vé­gén. Szomszédpukkasztó- nak. Nem tudom. Mert éri azt sem értem, hogy végig a hegy ilábánál, az egyik tele­pülést követve a másik, ak­kora házak magasodnak, hogy az embernek a nyaka megfájdul, ha felnéz a man­zárd tetejét jelző tetőgerinc­re. Alul pedig a szuterén sem hiányozhat. Hogy hány szoba, van ilyen „családi” házban? Legalább öt vagy hat. Hogy minek? Az egyik ismerősöm mond­ta. amikor körbejártam a „szerény vityillót”. hogy nem tudnak mit kezdeni a sok helyiséggel. így aztán a gyerekek az egyik szobá­ban nézik a tvt, a felnőt­tek pedig a másikban. ... és panaszkodunk, hogy milyen nehezen élünk. Ha betér a vendég A mátrafüredi olasz fagy­lalt egy pillanatra megállí­tott. Mitől olasz? De — se­baj, fő, hogy a szép pavi­lonsor ezzel az ékességgel is gyarapodott. Ahogy Pa- rádfürdőn is, a kocsimúze­um mellett. Ott, ahol a XXIX. Maestro néz vissza márványitatója mellől kicsit unott tekintettel a lóra cso­dálkozó „loeros”1 látogatók­ra. De azt a temérdek gics- cset, rossz formájú üngyüm- büngyümöt, amiket itt ki Az ország tetején nálnak a turistáknak mát­rai emlék címén ... ! A hegyvidéket ellepték a legkülönbözőbb formájú és méretű vendéglátóhelyisé­gek. A sóstói büfés azt mondta, úgy-ahogy megéri a palacsintának és társainak a sütése. Gályán a hangza­tos nevű kisvendéglőben percek alatt megkaptam a natúr-bordát — hideg krumplival. Az abrosz... ? No. jó, ne vegyük el senki­nek az étvágyát. Néhány méterrel arrébb az üdülő turistaéttermében vi­szont ... ! Előzékeny és udvarias kiszolgálás és va­lami „különlegesség” is, ami csak itt kapható és jó ízű. Aki enni és inni akar, kedvére válogathat: Avar, Vadvirág. Vidróczkj és talponálló és falatozó és bü­fé. Ha szállást keres, nem­csak a „Zimmer frei” fel­irat igazítja útba. hanem az ilyen is; Gazsi panzió. Meg egyéb panziók. Erre is, arra Is. A forgalom? Hát... nem állnak sorban az emberek a bejárat előtt. Ma már meggondolják, hová térje­nek be. A pénzükért válo- gatósabbak lettek. De miért ne lettek volna? A Cifraistállónál egész csapat felnőtt és fiatal néz­te a lovak ugróiskolájának edzését. Akár idegenforgal­mi program is lehetne belő­le. Még valamit: az utak min­denütt nagyon jók vagy most teszik azzá. De nem irigylem azokat, akik szom. jazó autójukat szeretnék megitatni. Csak Párádnál találnak egy benzinkutat. Ez bizony. nem európai színvonalú szolgáltatás. Pedig oldottunk meg itt már nehezebbet is: vízveze­ték hálózza be az egész hegyvidéket, de ami még ennél is nagyobb „kunszt” — csatornahálózaton jut el a víz a hegy jókora részé­ről a tisztítóműig. Ez is a vendégért van, ha nem is úgy látszik az első pillanatra. Váltja a málna Feltűnt már. hogy ezen a tájon nemcsak az autók ró­ják a kilométereket, hanem a kis traktorok is, a Hon­dák és társaik? Délután egymás után vonulnak ki a közelebbi-távolabbi ker­tekbe. Visszafelé málnától pirosliik a kis vontató pót­kocsija. Egyre több lesz itt a mál­na. A szőlő persze, még mindig magasan vezet. a táj hagyományosan uralko­dó növénye. A nyugati úti­könyvek úgy is jelzik a déli aszfaltcsíkot, hogy a „szőlő útja”. Lesz belőle valaha „málna útja”? Alig­ha. Műemlékek. Még kevesen ismerik Mátrafüreden a Benevár romjait. Kevesen mennek el a patai vagy a solymosi templomot meg­nézni. Pedig érdemes len­ne. Kisnána. Talán ez az egyetlen, mely arra késztet sokakat, hogy a kedvéért, a látványáért kitérőt csinál- janak. Évente mintegy tíz­ezren kíváncsiak rá. Azon a hűvös, szeles, borongás napon is harmincán nyitot­tak be a kis rácsos kapun, hogy a lakótorony tetejére fellépcsőzzenek. A kiállított tárgyak egy részét éppen gondozásba vették a szak­emberek. hogy romlásukat, pusztulásukat megelőzzék. A rom mellett is ott a „szép nevű” bisztró. Ma má r ... ! Tessék, tehát tessék: a Mátra várja a vendégeit, kínálja szépségeit és öröme­it is. Kilátás a Mátrára (Fotó: Siabó Sándor) G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents