Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
10. ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1985. július 13., szombat CIPRUS Távolodó egység Sokan, sokféleképpen jellemezték már Ciprust. A „bíbor sziget”, a „szépség szigete” vagy még költőibben: „Aphrodité istennő szigete” — olvashattuk az útleírásokban, bédekkerekben a kis földközi-tengeri állam dicsérő elnevezéseit. Sajnos, ha a napi politika kerül szóba, a titulusok korántsem ilyen festőiek: akkor jóval találóbb lenne mondjuk az elhúzódó válság vagy a kilátástalan viták szigetéről írni. Veszélyes folyamat Több mint egy évtizede ugyanis, pontosabban 1974 óta gyakorlatilag nem jutott közelebb a megoldáshoz a ciprusi krízis ügye. Ekkor egy (Athénból, még a görög ezredesek diktatúrája idején ösztönzött, Makariosz-ellenes, ám hamarosan elvetélt) államcsíny-kísérlet nyomán Törökország csapatokat küldött a szigetre, új fejezetet nyitva a görög és török népközösség közti amúgy is hagyományosan ellenséges kapcsolatok történetében. Azóta számtalan diplomáciai kezdeményezés történt. Makariosz helyét régen átvette Szpirosz Kiprianu, jócskán bonyolódott a mediterrán külpolitikai képlet, a ciprusi alaphelyzet azonban szinte semmit sem módosult: az ország területének több mint egyharmada változatlanul török ellenőrzés alatt áll (bár a török számazású lakosság részaránya a folyamatos betelepítés ellenére is csak mintégy 20 százalék körüli), az északi országrész pedig fokozatosan elkülönült a gazdaságilag sokkal jobban boldoguló délitől. A mostani hetek ebben a folyamatban új, még veszélyesebb fejleményeket hoztak. Az 1975-ben megalakított Ciprusi Török Szövetségi Állam hivatalosan 1983 novemberében kiáltotta ki függetlenségét „Észak-ciprusi Török Köztársaság” néven, ám önállóságát azóta is kizárólag Ankara ismerte el. Minden más reagálás határozottan negatív volt: a szocialista országok, az el nem kötelezettek mozgalma. az Európai Gazdasági Közösség, sőt még Washington is elutasító. elítélő álláspontra helyezkedett. Még az iszlám országok részéről is elmaradt a remélt támogatás, a Biztonsági Tanács pedig határozottan fogalmazta meg a világszervezet véleményét, felszólítva a tagállamokat a szeparatista döntés semmibe vételére, a szuverén, egységes Ciprus tiszteletben tartására. Az önállóság lépcsőfokai Az azóta eltelt időszak azt bizonyítja, hogy a török népközösség vezetőjét, Rauf Denktast — és persze Ankarát — nem ingatta meg ez- az egybehangzó nemzetközi bírálat. Miután nem történt előrehaladás a görög és török ciprióták legutóbbi közvetlen és közvetett, az ENSZ égisze alatt lebonyolított találkozóin, újabb lépéseket tettek a kettéosztottság megszilárdítása útján. Májusban az északi országrészben rendezett szavazáson elfogadták a frissen kidolgozott alkotmányt, június elején pedig elnökválasztást rendeztek, ahol — a várakozásoknak megfelelően — Rauf Denktas győzedelmeskedett. Mivel fő ellenfele, Alpay Durduran valószínűleg inkább hajlott volna egy Kiprianu elnökkel kötendő kompromisszumra, így a voksolás kimenetele azt is tükrözte, hogy a török ciprióták inkább a keményebb, hajthatatlanabb fellépést pártolják. Kérdés, hogy ugyanez az irányvonal érvényesül-e a hónap végén, amikor — Rauf Denktas, az Észak- ciprusi Török Köztársaság elnöke. Az államot csak Törökország ismerte el (Fotó — UPI — MTI — KS) újabb lépcsőfokként — június 23-án parlamenti választásokra szólítják urnákhoz az észak-ciprusi lakosságot. Ezen az erőpróbán Denktas Nemzeti Egységpártján kívül tíz másik csoport is indul, így megfigyelők kizártnak tartják, hogy bármelyikük is egyedül abszolút többséget szerezzen. Denktas helyzetét azonban ez már aligha ingatja meg, hiszen az előbb elmílett új alkotmány messzemenő jogköröket biztosít az államfőnek. Megvont bizalom Nem kevés tehát a kérdőjel — ugyanúgy, mint a görög—ciprusi* belpolitikai porondon. Itt ugyanis — épp a több menetes közösségközi megbeszélések sorozatos kudarca miatt — megrendült Kiprianu elnök helyzete. Parlamenti ellenzéke szemére vetette, hogy túlzottan merev magatartásával maga is a török fél malmára hajtotta a vizet, mivel nem volt hajlandó aláírni a legutóbb. New Yorkban, Pérez de Cuellar által előterjesztett rendezési javaslattervezetet. Így viszont tárgyalópartnere. Denktas tűnhetett fel ebben a tárgyalási menetben engedékenyebbnek. A vezető pártok ezért megvonták bizalmukat az elnöktől, sőt követelték lemondását is. Egyelőre eredménytelenül — ám, a nemrég lezajlott. több tízezres nicosiai tömegtüntetések tanúsága szerint a játszma még nem lefutott. Kiprianu különféle parlamenti indítványokkal igyekezett megerősíteni pozícióját. Így például a többi párt bevonásával létrehozott, úgynevezeti „nemzeti tanács” megalakítását javasolta — vagyis tulajdonképpen a felelősség megosztását, a támadási felület csökkentését akarja elérni. Nincs hiány tehát politikai manőverekben — északon és délen egyaránt. A fájdalmas tény csupán annyi, hogy mind eközben tapodtat sem halad előre a sziget átfogó válságának rendezése, Ciprus függetlenségének, egységes állami életének helyreállítása. Szegő Gábor TÖRÖKÖK AZ NSZK-BAN: Menni vagy nem menni? A legfelsőbb szintű török—nyugatnémet kapfcsolat- felvétel nem nevezhető éppen ritka eseménynek, hiszen Turgut özal miniszter- elnök fél év alatt kétszer is járt az NSZK-ban. Múlt év őszén és idén áprilisban egyaránt volt alkalom megvitatni Kohl kancellárral a mindkettejüket érdeklő — sőt aggasztó — kérdéseket. Mégsem kellett attól tartani, hogy Helmut Kohl ankarai látogatásán nem volt közös téma: a hagyományos kereskedelmi, kulturális kapcsolatok ápolásán, bizonyos egybeeső külpolitikai célok deklarálásán túl 1,39 millió, az NSZK-ban élő török sorsa a legfontosabb közös gond. A korábbi kapcsolatfelvételek általában mindig hoztak valami eredményt, s már az sem lebecsülendő, hogy az ütköző érdekek ellenére sem romlott meg a viszony a két ország között. Tény, hogy a leglényegesebb szociális, pénzügyi, családjogi problémákat ma már kétoldalú megállapodások rendezik. De az is igaz, hogy mindez nem teszi zavartalanná az NSZK-ban élő törökök társadalmi beilleszkedését, s számukra még elviselhetetlenebb gondot okoz a gazdasági visszaesés. Ma a Nyugat- Európában munkát vállaló törökök 90 százaléka az NSZK-ban él. Nyugatnémet viszonylatban a statisztika azt mutatja, hogy ők a legnagyobb külföldi csoport — az összesen 4,2 millió itt élő külföldinek épp az egyharmada a török. Általában családosok — a tényleges munkavállalók mintegy 500 ezren vannak. Ankara és Bonn érdekei ütköznek. A török kormány egyáltalán nem bánja, ha az otthon munka nélkül nyomorgó milliókból minél több próbál máshol szerencsét. Az NSZK'ban viszont alaposan megváltoztak a körülmények azóta, hogy az első néhány ezer törököt szinte csábítgatták a munkavállalásra. Megvan a maguk baja a két és negyed- millió saját munkanélküli állampolgárával. Nagy a társadalmi feszültség is, sokan nem veszik jó néven, hogy a törökök — hiába van sok más külföldi ill az „idegen” munkáson általában a közvélemény a törököt érti — elfoglalják a helyeket. Régen csak olyan munkát végeztek a külföldiek, amire hazai vállalkozót aligha lehetett találni. A szükség azonban törvényt bont, aki hónapok óta munka nélkül van, az elvállalna korában megvetett munkakört is. Az iskolákban ma már 435 ezer török gyerek tanul. A bonni kormány ért el bizonyos eredményeket ösztönző intézkedéseivel. így tavaly a törökök létszáma 8,3 százalékkal csökkent: sokan éltek a lehetőséggel, hogy hazatérésük esetén végkielégítést és az addig befizetett nyugdíjjárulékot egy összegben megkapják. Kamatmentes kölcsönt is kap, aki négy éven belül hajlandó hazatérni. Ez azonban csak csepp a tengerben, a legoptimistább becslések szerint is legfeljebb 100—130 ezer hazatérővel lehet számolni. Még nagyobb gond az új beutazások megakadályozása. 1986-tól erre szinte nincs reménye az NSZK-nak. Ekkor lép ugyanis életbe az a szerződés, amely Törökország számára társult viszonyt biztosít az EGK-val, ami szabad mozgást jelent minden közös piaci tagországban minden török állampolgár számára. A kilátás aggasztó Bonn szempontjából. Kenan Evren államfő megérti ugyan az aggályokat, de érthetően ragaszkodik azokhoz az előnyökhöz, amelyeket a Közös Piachoz fűződő laza kapcsolat biztosít. Ügy véli, a társulási szerződés nem szorul módosításra, hiszen ráadásul nem is Bonn és Ankara között született, hanem Törökország és az EGK között. Evren a jó kapcsolatok érdekében — Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere az NSZK, amely egyúttal egyre növekvő piacot is biztosít a török áruknak — kész pragmatikus megoldás elfogadására. Bonnban kételkednek benne, hogy ez a közeli jövőben sikerülni fog. Szászi Júlia Válság az olajpiacon és az OPEC-ben Ha a Kőolajexportáló Országok Szervezete képtelen hatékony döntésekre, eluralkodik az anarchia az olajpiacon, s ez zuhanásszerű áresést idéz elő — figyelmeztetett Venezuela olajügyi minisztere. E jóslatnak legalábbis az első fele máris beigazolódott. Az OPEC képtelen megbirkózni azokkal a gondokkal, amelyek a világgazdaság szerkezeti változásaival, a folyékony arany iránt világszerte mérséklődő igényekkel függnek össze. Olyannyira nem, hogy az OPEC szokásos félévi miniszteri értekezlete gyakorlatilag létre sem jöhetett, a szervezet szokás szerint megelőző konzultációkon alakítja ki közös álláspontját, amit aztán a miniszterek szentesítenek. Bécsben három napig vitatkoztak a szakminiszterek, „briliáns” ötleteket vetettek föl a nyomasztó piaci olajfelesleg eltüntetésére, ezek egyike sem tetszett azonban egyöntetűen mindenkinek. A tagállamok jelenleg naponta 16 millió hordó olajat termelhetnek egy tavaly született megállapodás szerint, és ezt a mennyiséget egymást között osztják föl kvóták szerint. A telet követően azonban világossá vált, hogy ma már ennyi nyersolajat sem képes a piac felszippantani, — mintegy 1 millió hordóval kevesebbet kellene exportálni ahhoz, hogy a kereslet a kínálattal megközelítőleg egyensúlyba kerüljön. Erre azonban a 13 tagországból mindössze egyetlen, Szaúd- Arábia hajlandó. Legtöbbjük egy-két dollárral kínálja a hivatalos 28 dollár körüli ár alatt az olajat, vagy köt olyan közvetlen árucsereüzletet, ahol az importcikkekért szállított olaj tényleges ára ellenőrizhetetlen, illetve ajánl rendre vevőinek különféle kedvezményeket. Az OPEC-olaj háromnegyede a hivatalos ár alatt kel el. Mindemellett egyik tagország sem tartja magát a megállapodott termelési mennyiséghez. Ecuador például 60, Nigéria, Kuvait. vagy az Emírségek 20—30 százalékkal kvótájánál többet dob a piacra. Ilyen körülmények között Szaúd- Arábia, amely egyébként a világ egyik legnagyobb olajexportőre volt, azzal, hogy húsz évig mélypontra szorította le kitermelését, nemcsak az olajpiaci dekonjunktúra fő terhét viseli, de szinte egymagában tartja úgy-ahogy össze a szervezetet. Naponta alig 2 millió hordót termel, pedig napi 4,3 millió hordó az „engedélyezett” mennyisége, ami maga is messze elmarad a hetvenes évek 11 milliós csúcsteljesítményétől. Szaúd-Arábia türelme határához érkezett: a jemeni olajügyi miniszter azzal fenyegette meg partnereit, hogy növeli a piacra dobott olajmennyiséget, csökkenti az árakat, ha a többiek nem tanúsítanak önmérsékletet. A szervezet nyílt szétbomlásával felérő lépés ugyan nem következett be, helyette azonban nem született semmilyen hatékony intézkedés. Ez azt jelenti, hogy az egykor mindenható OPEC — amely a hetvenes években a világpiaci olajigények 60 százalékát elégítette ki. napjainkban alig egyhar- madát —, fokozatosan elveszti a piac feletti ellenőrzését, csökken befolyása a független eladókhoz, a Szovjetunióhoz, Nagy-Britan- niához, vagy Norvégiához és természetesen az olajfelhasználó országokhoz képest. Mind az árak mérséklésének, mind a termelési kvóták csökkentésének tervét elvetették az OPEC miniszterei a bécsi tanácskozáson. „Abban alakult ki többé-ke- vésbé egyetértés” — ahogyan a tanácskozáson elnöklő Subroto indonéz bányaügyi miniszter mondta —, hogy a termelést a „szezonális igényekhez jobban igazítsák”, változatlanul hagyva az évben kitermelt összes mennyiséget. Bevezetésének alig van esélye, hiszen ebben a szisztémában sem kerülhető meg a probléma: miként szeleteljék fel a „tortát”. Még kevesebb esélye van a másik javaslatnak, amely az árak védelmében korlátozná a tagországok befolyását, nagyobb szerepet szánna az OPEC- nek az ár- és termelési fegyelem megteremtésében Új olajelosztó szervezetet hoznának létre, amely gazdálkodna az olajbevételekkel, és adna mindenkinek a befolyt összegből — megint csak a sokat vitatott kvóták arányában. A tagországok folyamatosan és nem egymás rovására jutnának a szükséges devizabevételekhez. Erre persze aligha lesz lehetőség, mert ma senki nem engedi ki a kezéből a legfontosabb nemzeti kereskedelempolitikai elhatározásokat. Ám az is igaz, hogy a szervezet működésképtelensége csak véletlenszerűen juttathat egyes vevőket alkalmi előnyökhöz. A szoros egymásrautaltságban működő világ- gazdaság legtöbb résztvevője érdekelt lenne az OPEC stabilizálódásában, hatékony döntéseiben. Senkinek sem kedvezne, ha újabb adósságválság rázná meg a világot ezúttal Nigéria, vagy Venezuela fizetésképtelensége nyomán, ha radikálisan csökkenne az OPEC-tagok mezőgazdasági, vagy ipari termékimportja, . vagy ha egy esetleges olajárzuhanás hirtelen aláásná az energiatakarékosság érdekében tett erőfeszítéseket az ipari országokban, vagy például veszteségessé tenné az olajkitermelést az Északi-tengeren és az Egyesült Államokban. Marton János Bőrátültetés Japánban Egy osaka i orvoscsoport sikeres bőrátültetéssel megmentette egy diák életét, ; aki testfelületének kilenc- venegy százalékán rendkívül súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az átültetett bőr két halott embertől származott. A műtétről egy tokiói orvosi kongresszuson számolt be Josioka Tosiharu professzor, az említett orvoscsoport vezetője. Elmondta, hogy a huszonkét éves fiatalt egy gyárban történt robbanás után életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba. Négy hónappal a baleset után a diák elhagyta a kórházat, s folytatta tanulmányait. Vörös Csillag Mgtsz Egerszalók felvételre keres felsőfokú műszaki végzettségű dolgozót 5 éves szakmai gyakorlattal energetikus! munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a tsz műszaki vezetőjénél 8—15 óráig. _______________________________________________________ Volán 21. Sz. Vállalat felvételre keres visontai telepére gépkocsivezetőt kedvező fizetéssel, KRAZ gépkocsira. Bérelszámolót teljesítménybérezés számfejtéséhez. 4 Jelentkezés: Thorez Bányaüzem 21-es Volán üzemigazgatósága, (kék ház) munkaügy. ÉRTESÍTJÜK TISZTELT ÜGYFELEINKET, hogy augusztus 1-től a lábbeli javítási áraink átlagosan 19%-kal emelkednek. A gyermekcipők javítási díja változatlan marad. Füzesabony és Vidéke Javító Szolgáltató Ipari Szövetkezet
