Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Már a tetőszigetelésen dolgoznak a szakemberek ... itt pedig a padlószigetelést készítik Ilyen lesz belülről A borozó és az étterem jellegzetes épülete (Perl Márton képriportja) „A ránk bízott feladat...” Minden eddiginél na-# gyobb érdeklődés kísérte az úi országgyűlés meg- i alakulását. Zsúfolt volt a s diplomáciai páholy, de ez- ; úttal sem hiányoztak a i saitókarzat külföldi és hazai tudósítói. S ez azt je- i lenti, hogy belpolitikai í életünk eme jelentős ese- j ményét élénk figyelemmel kísérte az ország, a világ. Éppúgy, mint magát a választást. amellyel kapcsolatban Papp Lajos, az Országos Választási Elnökség ' elnöke kiemelte: „ ... a választások a törvényes előírásoknak megfelelően. ; rendben, a korábbinál nagyobb közéleti érdeklődés mellett, jó politikai légkörben, sikeresen befejeződtek.” Az új ciklust megnyitó hagyományos csengőszó után köszöntőjében Loson- czi Pál is utalt arra, hogy „választásaink történetében példa nélküli társadalmi aktivitás jellemezte az elmúlt heteket, hónapokat. Nyugodt szívvel jelenthet- ; jük ki: választási törvényünk jól vizsgázott a gyakorlatban. megfelelő eszköze a népakarat, a népképviselet jobb. alaposabb, pontosabb kifejezésének." E gondolatokat erősítették meg megyénk képviselőinek nyilatkozatai is. amikor valamennyien — i ilyen vagy olyan szóhasználatban — a „ránk bízott feladatra” hivatkoztak. Hadd idézze itt a parlamenti tudósító Lázár György, a Minisztertanács elnöke — a kormány megalakulását követő — beszédének első mondatait: „ ... a ránk bízott feladatnak belső meggyőződésből. a nép ügye iránt ér- i, felelősséggel, legjobb zeti --k szerint úgy kívá- tudáSv. .’vmink eleget tenni. i.jgv rászolgáljunk a megtisztelő bizalomra.” A bizalom kötelez — ezzel a mondattal fejeződött be lapunk tudósítása az új országgyűlés megalakulásáról. S ez a három szó nem véletlenül került a hasáb végére, a gondolat. — amelyet hordoz — mintegy „ars poeticája” szűkebb hazánk régi és új képviselőinek. Valameny- nyien hasonlóképpen gondolnak vissza az első ülésszak óráira: meghatározó az életükben, munkájukban. És alapköve a békés politikánknak, amelyről ugyan nem az ország- gyűlésen, hanem a nemzetközi orvoskongresszu- son beszélt Kádár János : „ ... a magyar nép ■békét akar, az a kívánsága, hogy megvalósíthassa országépítő terveit.” S hogy ezek megvalósuljanak, velünk együtt kockáztatni kell és felelősséget vállalni, mint ahogy erre szavahihető ígéretet tettek képviselőink, amikor átvették a megbízóleveleiket. A T. Ház légköre megerősítette szándékukban őket. s ha mi voksoltunk mellettük a június eleji választásokkor — elismerve az elődök, illetve a pótképviselők érdemeit, — akkor osszuk meg velük gondjainkat, de majd az — örömeinket is . .. Szilvás István Segít a Thorez kollektívája Hogy a szénellátás jobb legyen ... Bizony, az idei télben nem sok örömünk telhetett. Különösképpen azért nem, mert a tüzelőanyag-ellátás országszerte igencsak akadozott. Számtalan terv, elképzelés született a tarthatatlan helyzet megváltoztatására, de kézzelfogható eredményről ritkán lehetett beszámolni. Éppen ezért volt figyelemre méltó a vi- sontai Thorez Bányaüzem vezetőinek és dolgozóinak segítőkészsége, áldozatvállalása. Az akkori időkről és a jövőt illető elgondolásokról kérdeztük Kálomista Imre üzemigazgatót. — Nos. azzal aligba mondok újat — kezdi a beszélgetést —, hogy már 1984. utolsó negyedévében k-ide' rült, hogy ezen a területen közel sincs minden rendben. Magyarán arról volt szó. hogy a tüzépek — a legnagyobb jóindulat ellenére — képtelenék voltak megfelelő mennyiségű szenet biztosítani a lakosság részére. Ez jórészt érthető, hiszen a rendkívüli hideg következményeként alaposan megnövekedtek az igények. — S ekkor határozták el magukat önök. .. — Igen, de a döntésünkben még egy motívum közrejátszott, s emellett támogatott is minket. Tudniillik a megyei pártbizottság is töprengett a lehetséges megoldási formákon, s végül felkérte a Mátraalji Szénbányák Vállalatot arra. hogy a maga eszközeivel segítse a lakosságot. — (Sondolom, ez nem kevés többletenergia befektetését jelentette... — Valóban nem, hiszen még az alaptevékenységünk körül is nehézségek mutatkoztak. Köztudomású ugyanis, hogy a mi legfontosabb. legfőbb feladatunk a Gagarin Hőerőmű szénszükségletének a fedezése. De a „repkedő” mínuszok, az a kegyetlen hideg olyan körülményeket hozott amelyek közepette alig-aíig tudtunk megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek. Csak dicsérni lehet minden egyes dolgozónkat. mert hihetetlen erőfeszítéseket tettek a közös célok érdekében. S most még ,képzelje azt hozzá, hogy a lakosság előtt- sem válthattunk szégyent... — Mikor indult útnak a legelső szállítmány? — Miután az üzemünk alaposan felkészült a lignit eladására, hozzáláttunk a tényleges munkához. Az első tételek értékesítése már tavaly decemberben megkezdődött. Először szinte kizárólag gépjármüveket használtunk fel a szállítá- söknál, később azonban már jórészt a vasútra támaszkodtunk. Így lényegesen nagyobb mennyiséget juttathattunk el a különböző tü- zép-telepekre. — Mégis, milyen nagyságrendekről beszélhetünk? — A legelső hónapban — vagyis decemberben — még mindössze 4300 tonna hagyta el a bányánkat, Aztán folyamatosan emelkedett, s februárban — ez volt a legmagasabb szám — már több mint 18 ezer tonnát értékesítettünk. Az említett időszakban. vagyis május végéig, összesen 41 ezret „utaztattunk”. — Persze nemcsak a környékre. .. — Nem bizony, hiszen az országnak nagyon sok tájával kapcsolatbn kerültünk. Bár az is tény, hogy azért javarészt a megyénket igyekeztünk ellátni. Ugyanakkor viszont vittünk lignitet Algyöre Békéscsabára. Szarvasra, Gyulára, Békésre és Kelebiára is. Nagyon reméljük, hogy ezzel némileg enyhítettünk a gondokon. csökkentettük a feszültségeket, — Mi mindig múlt időt használunk, holott még nem fejezték be ezt a tevékenységet. .. — Ez igaz, mert tényleg nem pusztán kampányjel- leggel láttunk neki a dolgoknak. Sőt, azt is nyugodtan állíthatom, hogy jói felkészültünk a további megrendelésekre is. Hogy ez számszerűen mit jelent? Azt, hogy a terveink szerint ez évben 80—100 ezer tonna lignitet adunk majd át a lakosságnak. Abban, hogy a tél enyhébb lesz, csak bizakodhatunk. De abban, hogy a vi- sontaiak megállják a helyüket. biztosak lehetünk. Sárhegyi István Folytatódott az orvoskongresszus Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom budapesti kongresszusa. A szakemberek véleményt cseréltek az atomháború és a polgári védelem kérdéseiről, s foglalkoztak a nemzetközi or- ! vosi együttműködés további lehetőségeivel. A kelet—nyugati bizalom, illetve bizalmatlanság pszichológiai vonatkozásairól tanácskozó szekcióban felhív- , ták a figyelmet: mindent i meg kell tenni annak érde- I kében, hogy a katonai erők í szembenállását a békés cé- j íok érdekében folytatott együttműködés váltsa fel. Az Országos Béketanács elnöksége a magyar békemozgalom, a béke ügyéért felelősséget érző és azért cselekvő magyar közvélemény nevében, levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit. A fegyverkezéssel kapcsolatos pazarlással összefüggésben elhangzott: öt nap alatt annyit fordítanak a világon katonai kiadásokra, hogy ebből az összegből finanszírozható lenne egy átfogó program a malária felszámolására. Annyi pénzből, amennyit hat hónap alatt költenek fegyverkezésre, tízr éves élelmiszerprogram anyagi háttere teremthető meg a fejlődő országokban. A konferencia „Atomfegyverek és atomháború : orvosi áttekintés” elnevezésű fő témájának megvitatása ugyancsak folytatódott vasárnap. IMezei Ferenc fizikus, az MTA leveüező tagja, a konferencia együttműködési kérdésekkel foglalkozó szekciójának társelnöke elmondotta: a 135 ezer orvost tömörítő nemzetközi mozgalom imás tudományágak képviselőinek szervezeteivel is keresi a kapcsolatot. A kongresszus hétfőn, az eszmecserék eredményeit összegező jelentések előterjesztésével, s dokumentumok elfogadásával fejezi be munkáját. Épül, szépüli az új egri piac — Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön, jó lesz majd itt vásárolni... — Igazán szép, impozáns épület! — 4ól illeszkedik a városképhez! — Vajon mennyibe fog kerülni itt egy helyjegy? — Bízom benne, hogy elkészül határidőre! Miközben az épület környékén járunk, a bámészkodó emberek ilyen és ehhez hasonló véleményeket cserélnek egymás között, a Katona téren, ahol az új egri piac építésén fáradoznak a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Lapunk munkatársa a véleménynyilvánítás helyett inkább képekben beszéli el a látottakat. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 152. szám ARA: 1985. július I., hétlő 1,80 FORINT
