Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 12., szerda alapító: négy csepeli vállalat Világszínvonal vidéken — néhány év alatt A Szerszámgépgyár BNV-nagydíjas berendezése. Már Nyírbátorban is szerelnek számjegy- vezérlésű szerszámgépeket. (MTI Fotó — Fehér József — KS) A köztudatban ma is az él, hogy a magyar gazdasági .élet egyik jellegzetessége a mun­kaerőhiány. A valóságban azonban — főleg a kis te­lepüléseken — nem talált mindenki lakóhelyéhez kö­zel megfelelő munkalehető­séget. Egyes területeken a munkaerő-tartalékot növeli, hogy a vállalatok racionali­zálási törekvéseik során megszüntetik a nélkülözhe- tővé vált dolgozók munka- viszonyát. Rohafnosan csök­ken a tsz-melléküzemágak tevékenysége is. Például a Borsod megyei tsz-ek mel­léküzemágaiban tavaly még mintegy tizennégyezren dol­goztak, mostanra ez a szám harmadával csökkent. Megoldást jelent egyes vi­dékek foglalkoztatási gond­jaira a korszerű ipartelepí­tés. amely beilleszthető a terület gazdasági struktúrá­jába. Ezt a törekvést az ál­lam is támogatja. magára vállalva a telepítési költség egy részét. Szabolcs-Szatmár megye például az utóbbi kát- három évben 60 millió fo­rintot kapott erre a célra. Bonyolult gazdaságpolitikai helyzetünkből adódik vi­szont. hogy ellenkező előjelű folyamatnak is tanúi va­gyunk. A gyáraikat vidékre telepítő anyavállalatok egy része felszámolja a nem eléggé gazdaságosan terme­lő vidéki telephelyeket. Ennyi változás, átalakulás közepette nehéz lenne pon­tosan megmondani, hogy a jelen pillanatban a magyar népgazdaság hány vállalatá­nak van vidéki gyáregysége. A sok közül a Csepel Művek négy vállalatát választottuk ki. hogy vidéki gyáregysege­ik fejlődésén keresztül érzé­keltessük a korszerű iparte­lepítés eredményeit. Vasalógépek Sárospatakról A CSM vállalatok közül elsőként a Kerékpár- és Kon­fekcióipari Gépgyár létesí­tett telephelyet Sárospata­kon 1968-ban, egy mezőgaz­dasági gépállomás átvételé­vel. Az indulásnál 220 dol­gozó 38 millió forint terme­lési értéket produkált, most 950 felett van a létszám, a teljes termelési érték pedig meghaladja az 530 millió fo­rintot. Ebből a készáru ex­port 480 millió. Az utóbbi 6 év alatt 5 új üzemcsarnokot építettek fel. és a kerékpár- alkatrészek gyártásától elju­tottak a vasalógépek, sza­bászgépek előállításáig. Cé­lul tűzték ki. hogy a VII. öt­éves terv során — a létszá­mot ezer fölé emelve — Európa legnagyobb konfek­cióipari gépgyárává válik a KKG sárospataki gyáregysé­ge, nyolc-kilencszáz millió forintos termelési értékkel. A célkitűzés reális lehetősé­gekkel számol: a munkára jelentkezők ott állnak a ka­pu előtt, csak a termelőgé­pek száma szab határt a munkásfelvételnek. Tervezik, hogy a környező falvakban 10—20—30 fős bedolgozó üzemeket hoznak létre, így nem kell az ott lakóknak „ingázni”, vagy elvándorol­ni. Mór, Nyírbátor és Kaposvár A hazai színesfémkohászat bázisa. a csepeli Fémmű szintén 1968-ban vette át a Székesfehérvári Mezőgazda- sági Gépjavító Állomás mó­ri üzemegységét. Kezdetben régi gépeken kis sorozatú, vékonyfalú csöveket gyártot­tak. 150—200 embert fog­lalkoztatva. Azóta nagyot változott a világ Mórott: 1,2 milliárd forintos fejlesztés­sel gyarapodott a Fémmű móri Cső- és elektródagyára A fejlesztés eredményeként svéd licenc alapján ESAB típusú ívhegesztő elektródá­kat és fedöport készítenek. A fejlesztés bevált, a gyár­egység gazdaságosan termel. A belföldi .gények kielégíté­se mellett a Szovjetunió a fő megrendelőjük — többek között antracittal „fizet —. de tőkés exportra is dolgo­zik a 900 fős kollektíva. Az ötödik ötéves terv so­rán gyarapodott vidéki gyár­egységekkel a Csepel Művek két gépgyártó vállalata. A Szerszámgépgyár — amely az idei BNV-n is nagydíjat nyert MK—500-as precíziós megmunkálóközpontjával — a Motorkerékpárgyártól vet­te át a nyírbátori gyáregysé­get. 700—800 ember normá­liák, alkatrészek gyártásával foglalkozott tíz évvel ezelőtt, ma a csepeli Szerszámgép- gyárhoz tartozó Nyírbátori Fúrógépgyár szakemberei már szám jegy vezérlésű szer­számgépeket szerelnek. A gyáregység bevonja az együttműködésbe a vonzási körzetében levő termelőszö­vetkezeti melléküzemágakat is: saját kereskedelmi tevé­kenységet folytat, rendsze­res vásárlói vannak: termé­keivel párizsi kiállításon is megjelent már. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvárott vett át egy mezőgép üzemet. Ma az EG Kaposvári Nehézgép­gyára 360 millió forintos ter­melési értéket állít elő. 500 embert foglalkoztat. A kol­lektíva kötődik munkahe­lyéhez. nemrég tért vissza például 15 leszerelt katona, hogy továbbra is itt dolgoz­zon. Gyártanak présgépeket, hengerdei berendezéseket, vonópadokat. Dolgoznak szovjet exportra, de az iraki csőgyár munkálatainak 80 százalékát is a kaposváriak végezték. Részt vesz ez a so­mogyi kollektíva az atom- erőművi berendezések gyár­tásában is. A közös vonások A sokarcúság mellett szá­mos közös jellemzője is van a négy CSM vállalat négy vidéki gyáregységének. Kül­ső megjelenésükben is. hi­szen modern üzemcsarnokok, kulturált munkakör ül'’té­nyek, fokozott szociális gon­doskodás jellemzi ezeket a szép új gyárakat. A gyáregy­ségek létszáma egyharmida a törzsgyárénak, de a szak­munkások aránya jobb ezek­ben a tehetséges, fiatal kol­lektívákban. mint a csepeli anyavállalatnál. Százával ké­pezik a tanulni vágyó fiata­lokat. a sárospataki gyáregy­ségben például több mint félezren szereztek szakmát. Egyöntetűen elmondhatjuk azt is, hogy a gazdasági együttműködés mellett a cse­peli vállalatok és a vidéki gyáregységek politikai és tár. sadalmi szervezetei is rend­szeres kapcsolatot tartanak egymással. Közös jellemző még. hogy a törzsgyáraké­nál magasabb bérfejlesztést kaptak a vidéki kollektívák, a bérfeszültség csökkentése érdekében. Beszélnünk kell még az önállóság kérdéséről. A gyár­egységek önállóan döntenek minden olyan területen, ame­lyen adottak ehhez a felté­telek. De az is jellemző a helyzetükre, hogy az anya- vállalatokkal együtt köny- nvebben bírják azt a terhet, amit a fejlesztéseik után fi­zetendő hitel százmilliói je­lentenek; és az irányításban, a profilválasztásban, az ér­tékesítésben is biztonságot jelent számukra a nagy ta­pasztalata csepeli vállalatok­hoz tartozás — a közös ér­dekek érvényesítésével. Imre Erzsébet Készülnek a napelemek Tóth Klára szilíciumelemekből úgynevezett modulokat készít (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) KÁRPÁTONTÚLI TISZTELGÉS (II 2.) Vörös szegfüko A Villamosipari Kutató Intézetben több mint tíz éve foglalkoznak napelemek fej­lesztésével és kísérleti elő­állításukkal. A szilíciumle­mezekbe félvezetőket építe­nek, amelyek a napsugár­zást elektromos árammá ala­kítják. Az összeszerelt nap­elemegységek olyan helyen alkalmazhatók gazdaságosan, ahol a villamos hálózatra nem lehet támaszkodni: pél­dául a mérőállomások és hírközlő rendszerek eseté­ben. A szokásból időközben hagyomány teremtődött. így májusban is koszorúzott — a győzelem napján — az ungvári hősi temetőben, az emlékezés virágos ünnepén egy csoport a Mátra Volán szakszervezeti bizottsága szervezésében. Az eredmé­nyes évközi munka jutal­maként került sor a dolgo­zók háromnapos kárpátalji társasutazására. Tulák Ist­ván főbizalmi vezetésével. Az Ung folyó két partján meghúzódó Ungvár belváro­sa a szűk utcáival a barokk­tól a klasszicistán át az épí­tészeti stílusok változatossá­gát képviseli. A város leg­szebb terén a névadó Le­nin szobra látható. A bu­szos városnézés során vet­hettünk egy pillantást — a karnyújtásnyira lévő cseh­szlovák határ közelében emelkedő — monumentális emlékműre, amely az „Uk­rajna a felszabadítóknak” elnevezést viseli. A területi központnak a jelenéről elmondható, hogy jelentős ipari centrum. Ha­gyományos bútor- és élel­miszeriparához új ágazatok csatlakoztak, működik mű­szergyár, mechanikai és gép­gyár is. Az egri Leányka utcai főiskolai bázist jut­tatta eszünkbe a hasonlóan itt is domboldalra települt Ungvári Állami Egyetem épülettömbje. Az intézmény falai között 12 fakultáson több mint tízezren tanul­nak. Délelőtti kirándulás kere­tében. a nem egészen ötven kilométerre lévő Munkács nevezetességeire hívta fel a csoport figyelmét az idegen­vezető llko Valéria. Menet­közben elhaladva Szered- nye, ma inkább romjaiban megpillantható vára mellett, hallhattuk, hogy hajdanán a Dobó család is ura volt az erődnek. A Lenin-szobor- nál úttörők díszőrsége vál­totta egymást. A felzászló- zott középületek egyikén az SZKP Politikai Bizottsá­ga tagjainak színes tábla­képét helyezték el. A jel­mondatok a 40. évforduló­ra és az SZKP közelgő kongresszusára egyaránt utaltak. Knapp József —, aki pe­dagógus szüleivel itt töltöt­te gyermekéveit — a vár és a Latorca folyó kapcsán a tősgyökeresek rutinjával igazodott el a hetvenezres városban. A Volán egri üzemegységénél 1978-tól dol­gozik Stuglinecz József, ő innen települt át, lánya ve- je és unokája várta Mun­kácson, s tanúi lehettünk mi is a kedves viszontlátás­nak. Visszatérve Ungvárra ki­adós séta következett a vár mellett létrehozott skanzen területén. A Kárpáton túli lakosság tipikus építészetét mutatja be a XVIII. század­tól a XX. század elejéig a falumúzeum. Van itt egy­begyűjtve vízimalom, kocs­ma. fatemplom huculgrazs- da-ház ... Valamennyit be­lülről is szemügyre lehetett venni, nyelvünkön kapva hozzá történeti ismertetőt. A győzelem napján em­berek ezrei hömpölyögtek a hősi temető felé. A környe­ző utcákat lezárták a jár­műforgalom elől úttörők, katonák díszsorfala között mindenki a sírok felé tar­tott. Meghatódva érzékelhet­tük, miilyen tisztelet és meg­becsülés övezi a II. világ­háború harcaiban elesettek emlékét. A vörös szegfűből készült koszorúnkat Balogh Vince és Oszkocsil András buszvezetők helyezték Ivan Ivanovics Turjanyica sírjá­ra. az egykori Kárpáton tú­li munkásküldöttek tanácsa képviselőjének nyughelyé­re. A .,Dicsőségdombot” vi­rágok, csokrok, koszorúk bo­rították el. Az ismeretlen katona emlékművénél égett az örökmécses a hangszó­rókból méltóságteljes zene csendült fel. LA nap másik jeles ese­ményeként az amfiteátrum- ban amatőr művészeti cso­portok végnélküli műsora szórakoztatott. Ámbár szá­Az ungvári skanzen egyik nevezetessége, a fatemplom munkra a hangulatról Tóth Tibor humora, társaságpuk­kasztó előadásmódjá mind­végig gondoskodott. A hazatérés Egerig rövid­nek tűnt. Legalábbis az út gyorsabban fogyott, mint az elénekelnivaló. Az is igaz. messzebbről kezdtük: a Moszkvaparti estékkel... Budavári Sándor (Vége) A Dicsőségdombon, a hősi temetőben koszorúz a volános csoport (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents