Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 10., hétfő Fav fiÁt A KÉPERNYŐ Lag J I I1» • • • ELŐTT Petőfi, Kafka, Tabi eszperantó nyelven Elem János (tctontcrápiájában Kert ős/ Péter. Pathó István (Fejér Zoltán felvételei — KS) Gyógyír —a színészi játék Polgár András tudta, hogy a bírósági sztorik mögött hamisítatlan konfliktusok izzanak. Ezek a történetek többnyire igazi drámák, vérbő indulatokkal, megrendí- tően tragikus záróakkordokkal. így aztán nem csoda — csak dicsérni lehet érte —. hogy A szembesítés eredménytelen című tévéjátékának esemény, illetve cselekménysorozatát ebből a körből merítette, abban reménykedve, hogy a jól megválasztott forrás garantálja is az egyértelmű sikert. Vaskos tévedéséért drága árat fizetett. A nagy alkalomra ugyanis ráérzett, de az ebben rejlő lehetőségeket képtelen volt kiaknázni. Megkötötte kezét a kerei- játék. amelyhez mereven ragaszkodott. A tárgyalóterem a színtere mindennek. itt jelennek meg. ide térnek vissza a figurák. Ez csak akkor viselhető el. ha a szerző ritka mestere, művésze a feszültségteremtésnek, a lendületes ritmus, keltésének, a hiánytalan karakterfestésnek. Alkotónk sajnos nem büszkélkedhetett ezekkel a magvas erényekkel, így aztán csak a krónikás szerény feladatkörét látta el. többre nem futotta pillanatnyi adottságaiból. Ezért lassult le a tempó, emiatt díszelegtek a teljesen felesleges részletek. ez a magyarázata annak. hogy a másfél órásnál is hosszabbra nyúlt program, erőteljesen megviselte a nézők idegeit. Olykor felsejlett a csiszolatlan gyémánt, rádöbbentve minket arra, hogy érdemes lett volna szorgalmasan megmunkálni. Ezt érezték a színészek is, akik a maguk módján korrigálták a szerzői, illetve rendezői hibákat. Elsősorban Szerednyei Béla remekelt, árnyaltan formálva meg az ártatlanul vádolt vőlegény karakterét. Mellőzött minden sablonos ízt. magasiskoláját produkálva a szinte hiánytalan jellemfestésnek. Eszenyi Enikő azt igazolta. hogy néha — nem ez a jellemző rá '— a semmiből is sokat varázsol, s ilyenkor megszabadul kelléktárának megszokottá, sablonossá merevült eszközeitől. Majdhogy felsőfokú jelzők járnak kollégáiknak is. Az összteljesítmény figyelmeztet arra. hogy a tehetségre valló megjelenítés a bukástól is megmentheti azokat a darabokat. amelyek íróitól elpártoltak a múzsák. Olyan gyógyír ez, amely- lyel többször és bátrabban kellene élni... Pécsi István Szembenézni az öregséggel Az öregség mindnyájunkra vár. Egyre több idős ember él körülöttünk. s‘ mind kevesebbet, tudunk róluk. Pedig nem megíejthetetlenek. csak az átlagosnál iobb figyelem és türelem szükséges ahhoz, hogy szót értsünk velük. Valójában nem mások. mint a íiatalaobax. csak adottságaik különbözne^. ti- zikai állóképességük nem a régi. s jobban ragaszkodnak a megszokotthoz. A Semmi gond című holland tévéfilm abban segített. ' hogy a korosabbak gondjait megérthessük. Nem szabványos történetet láthattunk a képernyőn, tulajdonképpen nem meséltek el semmi jóvátehetetlent. fenyegetőt Mien néniről az alkotók. Csupán bemutatták életének néhány epizódját, úgy. hogy abban tükröződött a teljes környező világ. A főhős már életének alkonyát tölti. Magára maradt. csupán húga. s unokaöccse maradt a családjából mellette. Ők sem vele laknak. így hát kénytelen arra gondolni, hogy beköltözzön a nyugdíjasok házába. Tele van félelemmel. nyomasztja a változás súlya, sajnálja otthagyni otthonát, ahol mindenki nevén szólítja. ha kilép az utcára. Pedig riasztó számára környezete: a fölső emeleten lakás- foglalók, az alatta levőn török vendégmunkások élnek. Mien néni előítéletei tévesnek bizonyulnak: sok emberséggel, kedvességgel találkozik. Egy színes bőrű fiatalember segíti át az úton, amikor megtorpan az óriási forgalomban, s az önkényes beköltözők rokonszenves ifjak. akik szép kisgyermeküket nevelik. Szembekerül persze figyelmetlenséggel és felelőtlenséggel is, de ennek ellenére mindenfelé nyitottan fordul, hajlandó félretenni fenntartásait. Így tulajdonképpen boldognak mondható ez az öregasszonyj minden körülmény ellenére. Az ember csodálkozva figyeli ezt a televíziós filmet. A .nagykönyvben” úgy áll. hogy egy ilyen alkotásnak fordulatosnak és magá- valragadónak kell lennie Ezért aztán gyakorta látunk „zanzásított” életeket. kur- tán-furcsán előadott sztorikat. Mindezt a műfaj nevében, mivelhogy le kell kötni a nézőt, egy percre sem szabad elengedni összpontosítását. A Semmi gond nem tukmál rá a közönségre valamilyen gyors sodrású cselekményt, nem próbálja erőszakoltan megragadni az érdeklődést, hanem mintegy „svédasztalként” kínál „meg- rágnivalót”. Sok minden szöget üthet a fejünkben, míg a képsorokat szemléljük. Legfőképpen persze az, hogy nincsen olyan életkor, melyben szükségszerűen magára kell, hogy maradjon az ember. Mindenhol lehet társakat találni, csupán meg kell őrizni a kapcsolatteremtés képességét. Az alkotás főleg Willy Brands játékán nyugodott. Valósággal „lubickolt” szerepében az idős színésznő. Kedves, kicsit bohókás. máskor komor arcáról leolvasható volt a vívódás, amivel le tudta győzni az összes rosszat, és a tévképzetekét, amelyek a korral járhatnak. Személyében bizonyságot adott arról, hogy az évek elszállhatnák, de az emberi környezet megőrizhető és megteremthető. Gábor László A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik érdekes színfoltja volt. az évről évre megrendezésre kerülő Nemzetközi Eszperantó Színházi Találkozó. (Ilyen rendsz.erességgel sehol a világon nincs hasonló színházi rendezvénysorozata az eszperan t istákna k.) — Hogyan vetődött fel a találkozó gondolata? — kérdeztük dr. Benézik Vilmostól, a Magyar Eszperantó Szövetség elnökségi tagjától. — A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik fő célja a magyar kultúra mind szélesebb körű bemutatása. Ez főként a zenére, a táncra, a képzőművészetre, és más olyan művészeti ágakra összpontosult, ahol nincsenek nyelvi korlátok. Éppen ezért prózai színházi előadásokra nem kerülhetett sor. Így vetődött fel a gondolat, hogy eszperantó nyelvű produkciókat iktassanak a programba. 1982- ben rendeztük meg első ízben a nemzetközi színházi találkozót, amelyen szovjet, lengyel, francia együttesek vettek részt. 1983-ban volt a II. színházi találkozó; tavaly anyagi problémák, s a világkongresszus munkái miatt nem került sor a rendezvényre. s idén rendeztük meg a harmadik színházi találkozót, amelyre március 22. és 26. között került sor a Radnóti Miklós Színpadon. Mint érdekességet hadd említsem meg: az első eszperantó nyelvű színielőadást 1896-ban tartották Szmolenszkben. ahol amatőr színjátszók adták elő Tolsztoj Az első pálinkafőző című komédiáját. A cári rendőrség csak hosszas huzavona után engedélyezte az előadást, amelyen több volt a rendőr, mint az esz- perantista néző. — Milyen programot láthatott a Radnóti Színpadon a hazai és a külföldi közönség ? — Kafka Beszámoló az Akadémiának című művéből Darvas Iván készített színpadi adaptációt. amelyet Szabó Kálmán adott elő. Kertész Péter és Patho István mutatta be Elem János új abszurd játékát, a Betonterápiát. Nagy sikere volt az Állami" Bábszínház. János vitéz produkciójának. (Ök azok. akik leggyakrabban vesznek részt a különböző országokban rendezett eszperantó színházi találkozókon.) Tabi László A végzet asszonya című kétrészes játékát is láthatták a nézők Gera Zoltán Berek Katalin. Szilagyi Zsuzsa. Wohlmuth István és Pécsi Ildikó előadásában. Ezt követte a Bolgár Eszperantó Színház, vendégjátéka: Jordán Jov' kor komédiáját. A milliomost adták elő, s végül eszperantó nyelvű gálaest zárta a találkozót. 1986-ban. a Budapesti Tavaszi Fesztiválon ismét lesz hasonló rendezvény? — Úgy tervezzük, hogy ezentúl kétévenként kerül majd sor ilyen színházi találkozóra. mer; akkor kedvezőbb anyagi feltételek mellett, több külföldi együttest hívhatunk meg hazánkba. ( kárpáti) Tóth-Móthé Miklós: Emlékerdő a i. A tanácselnök már ebédelni indult, amikor Rózsa, a titkárnő Kiss Imrét jelentette neki. — Mit akar? Jöjjön eQV óra múlva. Ebédelni nekem is kell. — Mondtam — védekezett Rózsa —, de nem tágít. Azt mondja, nagyon sürgős. — Hogy a hétszentséges. .. — kezdett volna egy hosszabb káromkodásba az elnök, de aztán gyorsan abbahagyta. Azzal is telik az idő. Sóhajtva legyintett, ami egyben azt is jelentette Rózsának, hogy beengedheti Kiss Imrét. — Neked meg mi olyan sürgős...? — mordult a nagy termetű, magas fiatalemberre, amikor az belépett. — Már ebédelni se hagyjátok az embert? Kiss Imre szabadkozott, hogy ő igazán nem zavarna, de hát olyan ügyben jött, ami nem tűr halasztást. — Jó, jó... — intett a tanácselnök —, hagyjuk. Miről ván szó, Imre? — Hát csak arról... — mondta Kiss Imre, —, hogy a jövő héten lesz a nagyapámnak, akit szintén Kiss Imrének hívtak, az évfordulója. .. A századik.. . Mert, hogy éppen száz esztendeje született... — Szép — mondta a tanácselnök —, igazán szép. . Gratulálok. De már ne is haragudj, Imre, mi közünk nekünk ehhez? — Mert azt szeretném — mondta Kiss Imre —, ha ezt a nevezetes évfordulót megünnepelné a község.. — Mit? Hogy miket beszélsz te itt? Nem értelek. Kiss Imre elmosolyodott, majd újra megismételte az egészet. Hozzátette még azt is, hogy nem nagy ünnepségre gondolt, csak amolyan kisebb műsorra a kultúrház- ban, és a nagyapja sírjának a megkoszorúzására. — De hát, hogy képzeled. ..? — A tanácselnök tanácstalanul bámult Kiss Imrére. — Miért ünnepelné meg a község a nagyapád születésének századik évfordulóját? — Miért? — Kiss Imre elmerengett egy pillanatra, aztán csöndesen jelentette ki. — Mert jó ember volt, dolgos, becsületes. — Nem kétlem — mondta a tanácselnök —, magam is ismertem még az öreget, de hát ilyen alapon másoknak is megünnepelhetnénk az évfordulóját. . . Nem gondolod? — Lehetséges — mondta Kiss Imre —, de azokkal törődjenek az övéik. Én csak azt tudom, hogy a nagyapám igazán megérdemelne egy kis ünnepségei. — No, álljunk csak meg. Imre, várj csak. . . — A tanácselnök töprengett. — Voltak valamilyen érdemei a nagyapádnak? — Milyen érdemekre gondol elnök elvtárs? — Tudod te azt jól. Valami, ami a köz szempontjából fontos lehetett. — Nem hinném — mondta Kiss Imre —. a nagyapám nem volt politikus ember. Igaz. négy évig harcolt az első világháborúban, fogságba is esett. . .. — És hányán még. ■ .! — sóhajott a tanácselnök — Na és utána a Tanácsköz társaságban. ..? — Nem vett ö részt semmiben — ingatta a fejét Kiss Imre —, csak dolgozott egész életében.. . De azt aztán nagyon tudott. . . Ügy kaszálni senki sem kaszált, mint ő, még az intéző is megdicsérte. . . Ezt megkérdezheti az apámtól... Gyerekként ö szedett markot neki... — Jó, jó elhiszem — mondta a tanácselnök —. de hát mások is tudtak kaszálni. — A jószághoz is nagyon értett. .. — mondta Kiss Imre —, és meg lehetett nézni milyen rendet tartott a portáján. Már túl volt a nyolcvanon, de nem restellt lehajolni egy szalmaszálért . . . — Ide figyelj, Imre. . . — mondta bosszúsan a tanácselnök —. én ezeket nem vonom kétségbe. De értsd meg, ez nem ok arra. hogy megünnepeljük. . Dicséretes, hogy te, az unokája, ezt akarod, de lásd be, ez lehetetlen. Ahhoz több kéne. . . Még jó. hogy utcát nem akarsz elneveztetni róla! — Pedig éppen lehetne — mondta Kiss Imre —, ott van, teszem azt, a Citromfa utca. . . Még a környéken sincs citromfa. Nem inkább megilletné a nagyapámat? — Na, jól van. Imre — mondta a tanácselnök —. fejezzük be. És verd ki ezt a gondolatot a fejedből. Emlékezzetek meg családon belül a nagyapádról, mert megérdemli. Csakugyan kedves, jó ember volt az öreg. — Nem lehetne mégis...? Esetleg ha a tanácsülésen is megemlítené aiz elnök elvtárs. — Ezt? Te nem vagy ész- nél! — A tanácselnök dühösen cigarettára gyújtott, majd két gyors szippantás után ezt mondta: — De tudod mit. ..? Jól van. Megemlítem.. . Meg én.. Ne mondd, hogy ebben csak önhatalmúlag akarok dönteni. Kiss Imre köszönte, elégedetten távozott, a tanácselnök meg kissé megcsappant étvággyal indult haza ebédelni. „Még ilyet — gondolta —. ennek a Kiss Imrének nincs ki a négy kereke. Meg kellene vizsgáltatni. . (Folytatjuk) Jelenet Tabi László A végzet asszonya című vígjátékából (Szilágyi Zsuzsa cs Gera Zoltán)
