Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
4. •''jj. t £f?tsr3 NÉPÚJSÁG, 1985. június 8., szombat ELTÉRŐ IGÉNYEK ÉLES HARC A PIACON — MAGAS ALAP- ANYAGÁRAK — ÚJDONSÁGOK Minőségi bútort gyártani... színű, hogy jobb minőségűek is az alapanyagok. ök sóikkal olcsóbban tudják adni a termékeiket, és így előnyösebb feltételek mellett tárgyalhatnak. — S mi a helyzet a belföldi piacon? Tavaly a legtöbb termékünk hiánycikknek számított. Azonban már itt is érződik a bútortelítődöttség. Ennek ellenére különösebb értékesítési gondjaink nincsenek. — Hányféle bútort gyártanak jelenleg? — Ha az áprilisi hónapot vesszük figyelembe, csak garnitúrákból 18 félét készítettünk. Ez nagyon sok darabból áll. S idetartozik, hogy rendkívüli munkaigényesek. úgynevezett kommersz termékek nálunk nem léteznék. A legnépszerűbb az Agria Lux Komfort ülő- garnitúránk az Adonis és az Agria szekrénysorok. — Milyen újdonságokkal mutatkoznak be az idén? — Az év elején indítottuk a tavalyi BNV-n bemutatott Flexy heverő gyártását. Az év második felében megjelennek az étkezőgarnitúráink. Ezek háromtípusú, na- gyobbít.ható asztalokból állnak. székekkel kiegészítve. A későbbiekben szeretnénk ezt tovább fejleszteni tálaló ebédlőszékrényekkel. A vásárlókkal az őszi BNV-n ismertetjük ezt meg. A második félévben kezdjük meg azoknak a szekrényeknek a gyártását is, amelyek a BŰ- TORKER közreműködésével NSZK—Agria kooperációban készülnek. Még az idén ezekből is kerülnek a hazai üzletekbe. — Távlati elképzeléseik? — Nem akarunk engedni az igényes bútorok gyártásából. Vásárlóközönségünk megszokhatta, hogy az Ag- riáhan sok kézimunkával előállított, reprezentatív termékek készülnek. Ezen az úton szeretnénk tovább haladni. továbbra is minőségi bútort adva az otthonokba. Kis Szabó Ervin Manapság nem kis vitatémát jelent a hazai bútorellátás. Bírálják a minőségét, sokallják az árát. kétségbe vonják tartósságát, felvetik, hogy az iparág nem tart lépést az igényekkel. Mindebből mi az igazság? Hosszasabb oknyomozást igényelne kiderítése. Ezúttal csupán arra vállalkoztunk, hogy megyénk egyik bútorgyárában, az Agriában arra keressünk választ, hogyan is áll a helyzet a gyártó szemszögéből. Máté Ernő igazgatótól érdeklődtünk terveik, elképzeléseik örömeik, gondjaik felől. — Jól kezdődött az év — kezdte az igazgató. — Az idei 240 millió forintos tervünkből, az első negyedévre előirányzottakat nemhogy teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk. Pedig az időjárás nálunk is befolyásolja a termelést. Nem éppen száraz fűrészáruval kellett dolgoznunk,. s ehhez még hozzájött az ilyenkor szokásos késedelem a szállítások terén. Ez a kezdet reményre jogosító biztosíték. Már most megfogalmazódott bennünk; az év végi elszámoláskor is túl kell teljesítenünk az eredeti terveinket. — Ilyenkor az emberben óhatatlanul is felvetődik: nem terveztek túl szerényen? — Nem erről van szó. Rendkívül változó a piac világa. Kiélezett a verseny, minden egyes darab eladásáért meg kell küzdeni. Ugyanakkor az elmúlt évek során elvégzett beruházásainkra felvett hitelek törlesztési csúcsa most ért el bennünket. Az idén 8,5—9, jövőre 10—11 millió forintot kell visszafizetnünk. A hitelszerződés értelmében a tőkés exportkötelezettségeinknek is eleget kell tennünk. Tehát az annak idején dollárért vásárolt gépeket. berendezéseket, nyugati valutában kell visszafizetnünk. Ezen túlmenően pedig félévkor 6,5—7 százalékos bérfejlesztést tervezünk. Hogy mindennek megtudjunk felelni, ezért van szükség a túlteljesítésekre. — Elkel-e az Agria-bútoi külföldön? — Eltérőek az igények. A magyar és a nyugati lakás- kultúra egészen más. Amit mi belföldön az igények szerint — s ezt szeretném hangsúlyozni — eladunk, az külföldön nem kell. Nyugatra a vevő mintája alapján tudunk szállítani. Egyedül amire azt mondhatnám, hogy keresett, az a szék. Külömbö- sen a tengeren tálon az USA-ban. — Mégis, milyen módszerrel próbálnak a nyugati piacon gyökeret verni? — Az elmúlt évben Angliában, Franciaországban., az NSZK-ban, valamint, az USA-ban vettünk részt kiállításokon. Igaz, ezek eredménye nem sok. mert csak egy szerződést sikerült kötni a nyugatnémetekkel. Azonban ez is több a semminél. Ezen kívül a New York-i bemutatkozásunk kecsegtet üzletkötéssel. — S miért ilyen nehéz ez számunkra? Tudomásunk szerint ugyanis a környező országok, élükön Romániával jelentős tételeket szállítanak bútoraikból a tőkés országokba. — Nálunk rendkívül magasak az alapanyagárak a fa- a bőr- a laplemezek. S bizony ezek minőségével sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Ha Romániát hozta példának, ott bizonyára olcsóbbak, s a kiterjedt erdőségek miatt valóFutószalagon a zakók Az asszonyok az utolsó simításokat végzik csomagolás előtt. (Szántó György felvételei) A varrodában. A harmadik negyedévtől a kamasz- és normálméretűek mellett úgynevezett „erős alkatú" számozással is készítenek ruhadarabokat. Divatzakók Egerből Az Egri Ruhaipari Szövetkezet exporttevékenysége a legjelentősebb a megye könnyűipari szövetkezetei közül. 50 millió forintos értékben kötöttek szerződést a tőkés közel-keleti üzletfeleikkel. Képeink az egri Dobó téri üzemben készültek, ahol a Szaüd-Arábiaba kerülő divatzakók készülnek. R békéért, népünk boldogulásáért Kádár Járos beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete A május 31-én kezdődő ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981 júliusa és 1985 áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek és a vele folytatott interjúknak új, gyűjteményes kötete. A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt, csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglalt állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista—leninista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén le- _ hét. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésben menynyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni. s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniuk. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt; ám azt is, hogy nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó is megél, és a rossz is; az is, aki dolgozik és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóban forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.” Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédében is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák”. Majd így összegzi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el, tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve, a szakképzetlen segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányítómunkát is. kezdve a Központi Bizottságtól, a kormánytól, egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni; csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással. az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat." „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője: majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most. amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme, nehány mondat a válaszból : „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkenteséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben. amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előre vezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az ide itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készek-e a józan ész szavára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják.” Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kofa ifjúságától a marximus—leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII pártkongresszuson elmondott emlékezetes vitaosszefog- lalójában: „A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk el, ás nem is térünk el. Azért dolgozunk,, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem. hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Nép- köztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk." U. L.
