Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1985. június 7., péntek A kaposváriak Cseresznyéskertje Egerben Il múlt megvásá­rolhatatlan Az ember hajlamos el­feledkezni bizonyos sza vak jelentéséről. Különö­sen, ha túl gyakran hasz­nálja azokat. Alig mond például valamit az, hogy „színpadi atmoszféra”. Ak­kor eszmél rá a néző c fogalom jelentésére, ha látja is, amiről a színészek csak beszélnek, vagy amit csak játékukkal hoznak tudomására. A kaposvári Csiky Ger­gely Színház társulata az iskolapéldáját adja annak, hogy miként lehet igazság­nak mutatni a játékot. Ez­zel ki is tágítja a teret: nem egy szűk szoba tárul elénk a Cseresznyéskert előadásá­ban, hanem kint valóban ott húzódik a csodálatos fasor, a birtok, amely nemzedékek álmait hordozza magában. Nem könnyű Csehovot ját­szani. Annyian és annyiféle­képpen értelmezték az író darabjait, hogy majdnem le­hetetlen egy új és önálló öt­lettel előállni úgy, hogy az ne legyen a szerző szándé­kainak megcsúfolása. A ka­posváriaknak ez sikerült: eredeti módon állították színre Csehov egyik legis­mertebb művét. Emellett minden a helyén van. nem hazudtolták meg, nem for­dították ki a sorokat. Értelmezésükben alapve­tő az a történelmi késés, amelyben a korabeli orosz társadalom figurái vergődtek. Az egyik szereplő 200 évről beszél: szerinte ennyi vá­lasztja el ezt a félfeudális társadalmat a fejlett nyuga­ti országoktól. Ez nyomja rá a bélyegét itt mindenre, a hajdani értékek hiába örök­lődtek át. már nem használ­hatóak. Ahogy az új szem­pontok is avíttak, csak itt számítanak frisseknek. Kép­viselőik pedig nem szakad­hatnak el a múlttól. A rendező, Ascher Tamás Ranyevszkaja földbirtokos­nő és Lopahin kereskedő el­lentétet állítja középpontba. Az Igó Éva megformálta asz- szony fel van ruházva az arisztokrácia minden elő­nyös tulajdonságával, köny- nyelmű nagylelkűségével, tartásával. Már megjelenése is fenséges. A színésznő fia­talsága aláhúzza a Csehov hangsúlyozta vonzerőt: meg­testesíti mindazt, ami hal­doklásában is gyönyörű. Mel­lette a Lukáts Andor alakí­totta Lopahin szánalomra méltó alak. s még inkább az­zá válik „összecsapásuk” fo­lyamán. Nem tud kiemelked­ni jobbágy ősei rosszabb énjéből, elgondolásai nem a kapitalista vállalkozó ötletei, hanem földhözragadt pa­raszteszéből, s bírvágyábói származnak. A cseresznyés­kert megszerzése sem igazán üzleti vállalkozás számára, hanem elődei nevében vá­gyakat, álmokat szeretne megvásárolni, az egész múl­tat visszamenőleg a magáé­vá akarja tenni. S--térmésze- tesen mindezzel együtt meg szeretné kapni Ranyevszka- ját is, jóvátételként minden kiszolgáltatottságért, évszá­zados nyomorúságért. Törek­vése azonban kivitelezhetet­len. Az összes többi alak en­nek az összecsapásnak a tükrében ismerhető meg: va­lamennyien ég és föld között lebegnek, nem tudják elfo­gadni helyzetüket, de kép­telenek másítani rajta. Nem gyengeségeik miatt, hanem mert lehetőségük sincs pá­lyamódosításra. A szomszéd birtokos földjén hiába he­vernek ásványi kincsek, ma­ga nem tudja kiaknázni azo­kat. Trofimov, a diák, ne­mes eszméknek hódol. de gyönge azokat szíve szerint képviselni, mert maga sem hisz érvényesülésükben A légüres térben, az ál­landósult értékválságban az összes szereplő csak vergő­dik. keresi napi létezése ér­telmét. Tovább nem tágul a szemhatár, percről-percre kell megtalálni valami csekélyke bizonyosságot. Ez talán nem más. mint egy valóságnak álmodott képtelenség. Ezek­be fulladnak Csehov hősei, így válik süketek párbeszé­dévé a darabban minden beszélgetés, mert mindenki fújja a magáét, mintha nem is hallaná a másikat. Való­jában figyelnek egymásra ezek az alakok — hangsú­lyozza Ascher rendezése —, de képtelenek figyelembe venni bármilyen más szem­pontot a magukén kívül. A néző nem elemzéssel tárja föl ezeket az összefüg­géseket, hanem érzi, s azon keresztül meg is érti azokat. Egyre jobban magával ra­gadják a hangulatok: nem színpadi világítást lát, ha­nem hajnali fényességet, rez- zenetlen déli napsütést, majd a fojtó estét. Ebben olyan sorsokat, amelyeket nem úgy érez magához közelinek, hogy azok erőszakoltan a mára lennének hangszerel­ve. Mégis tanulságos min­dennapjainkban ez az elő­adás, mert modellértéküek a társulat által megfogalmazott gondolatok. Hatalmas üveg­búra borul a csehovi figu­rákra. amely megszab min­den utat. minden egyéni le­hetőséget. A kaposvári együttes szin­te a legjobb „felállásában látható. Az említetteken kí­vül kiemelkedett még Csó- kányi Eszter, Jordán Tamás. Máté Gábor és Pogány Ju­dit szerepformálása. Vala­mennyien megszokott eszkö­zeiken túl új arcukat mu­tatták. De talán kár is ki­emelni bárkit: az előadás egy jó szellemű „csapat munkája, a legendás hírű kaposvári színházat méltóan képviseli. Gábor László Ezzel a címmel készített háromrészes szórakoztató- és ismeretterjesztő filmet Iván Pál rendező Sípos Ta­más dramaturg forgató- könyve alapján. A három­szor negyvenperces adás­ban Sipos Tamás műsorve- vezetői képességét is meg­csillogtathatja, hiszen ne­ves televíziós személyisé­gekkel beszélgetve tárja fel előttünk a kulisszák mö­götti világot. A Kényes egyensúly cí­met viselő első részben Dö~ mölki János rendező a csend filmbeli fontosságáról, szere­péről, jelentéséről szólt. Pél­daként hajdani vizsgafilm­jéből vetítenek néhány rész­letet, amelyet Vercors A ten­ger csendje című művéből készített. Bócz Mara maszkmester egy ikertestvérpáron mutat­ja be. milyen smink szük­ségeltetik általában a tele­víziós szerepléshez és mit igényel a film. Ez utóbbi lé­nyegesen erőteljesebb kiké­szítést kíván. Kiss Károly költő, műfor­dító, újságíró a tévéfilm bel­ső gondolati tartalmának nélkülözhetetlenségéről be­szél'. Az adaptáció csapdái cí­mű második részben többek között Kézdy Loránd dísz­lettervező ismertet meg ben­nünket a színek hangulatte­remtő erejével, és a han­gulatokhoz illő színekkel. Tanúi lehetünk annak, amint játékos formában bizonyos fogalmakhoz sajátos színská­lát társít. Hajduffy Miklós rendező­től a történelmi témák te- lévízióra alkalmazásának ér­dekességeiről hallunk. Be­szél a televízió leleplező ere­jéről is. Szerinte ugyanis a tévében gyorsabban kiderül, hogy jó"e egy film vagy sem, mint a moziban. A mo­ziban a kevésbé tartalmas színes, szélesvásznú film még hatásos lehet, és le­nyűgözheti a nézőt. Ám a kis képernyőbe szorított film vetítésekor kisebb szerep jut a látványosságnak, és fi­gyelmünk a tartalomra irá­nyul. Rajnai András rendező, a trükkök és a technikai bra­vúrok hazai nagymestere is­mét védelmébe veszi a mo­dern technikával készülő filmeket. Az így forgatott filmek lényegesen olcsóbbak, hiszen nincs díszletköltség. De a technika ilyen mérté­kű alkalmazásának helyes­ségét sokan kétségbe von­ják. A Gúzsba kötve táncolni című befejező részben ismét eraenes Kísérteiét lamaiunK majd. Az. alkotógárda a ze­ne szerepét kívánja érzékel­tetni oly módon, hogy meg­nézhetünk e°y részletet a Jo estét nyár, jó estét sze­relem című filmből egy­szer zenei aláfestéssel, majd anélkül. Kállai Ferenc és Szilágyi Tibor színművész pedig ar­ról beszél, hogy mit jelent a környezet a színész szá­mára. Másként játszik a szí­nész a szegedi Dóm téren, a Nemzeti Színházban, vagy egy kamaraeiőadáscn. Ezt Kállai Ferenc Ady nehány verssorának különböző elő­adásmódjával nagyszerűen illusztrálja. A háromrészes érdekesnek ígérkező tévéfilm vetítését április végén tűzi műsorra a televízió. A mikor a fiúk megún- ták a munka utáni sza­ladgálást a gyárak és üze­mek küszöbeinek a koptatá­sát:. bekocogtak a város köz­pontjába. a felhőkarcolókhoz. Az volt a tervük, hogy be­surrannak valamelyik épü­let liftjébe. Ez volt az ingye­nes szórakozásuk, az egyet­len mulatság, amely elterel­te a figyelmüket az üres gyo­mor és a fáradt láb fájdal­mairól. Az ég felhős volt és a gya­potmezőkre emlékeztetett. Hűvös szél fújt, csak ami­kor a Nap kisütött a felhők mögül, akkor volt kellemes, enyhe meleg. De amikor is­mét elbújt, a fiúk fázósan néztek a magasba. A PERL-társaság felhő­karcolója a város egyik leg­magasabb épülete volt. Szé­les bejáratát portás őrizte. — Mit kerestek itt? — szólt az ácsorgó fiúkra. — Fel kell mennünk ... — Hová? — A tizedikre ... — Mi van ott? A fiúk összenéztek, maid a nagyobbik válaszolt. — Magántanulók vagyunk, ott lakik a tanárunk! A portás gyanakodva néz­te őket — S’em igaz. Hazudtok. Charles Mungosh (Zimbabwei író) A lift A fiúk meredten néztek előbb a, portásra, maid a lift felé. amelynek tábláján sor­ban egymásután gyulladtak ki a számok, jelezve, hol jár a fülke. — Mostanában sokat lop­nak nálunk... — mormog­ta a portás. — Mi nem lopunk ... De az már elnézett a gye­rekek feje fölött. Nem for­dított figyelmet rájuk, csak intett feléjük. — Tűnés innen! A fiúk látták a lifthez igyekvő és a liftből kiszálló fehérbőrűeket. akik tüleked­ve siettek kifelé, befelé. A portás néha tisztelgett, né­ha meg is hajolt, de soha senki nem köszönt vissza neki. — Nekik szabad! — Nekik szabad. Nekünk tilos ... ! Ismét kint voltak az ut­cán. Még dél sem volt. Mit csináljanak, hová menjenek, hogy töltsék el az időt estig. amikor haza kell menniök? — Kár, hogy elvertem azt a schillinget — sóhajtott a soványabbik. — Inkább vettünk volna valami ennivalót — toldot­ta meg a másik. — Mindenesetre, jobb lett volna ■.. Jobb enni. mint semmitse csinálni! Szótlanul mentek tovább, a közeli park széléig. — Hülye vagyok, hogy el" költöttem azt a rohadt pénzt! — bosszankodott még min­dig. A barátja nem felelt. — Ezt nem lehet kibír­ni... — törte meg egy idő után a csendet. A társa hall­gatott. pedig ö is éhes volt A park csaknem teljesen néptelen volt, két-három em* bér heverészett a füvön. — Meg fogják őket bün­tetni — szólt megint az egyikük. — Disznóság, hogy nem szabad a fűre feküdni! — szólt dühösen a másik. — A fű azért nő. hogy az ember ráfeküdjön! — Igazad van! Hatalmas bambuszfa alatt leültek egy padra. — A fűre feküdni tilos, persze ■.. — Ezt már hallottam! A kicsi elhallgatott. A másik ledobta kopott/táská­ját a padra. és ráhevéredett. Mindketten nagyon lehango­lódtak. Jó lenne elmenni az uszodába, vagy a moziba, ahová szórakozni mennek az emberek, ahol az emberek vidámak és ott mindent el i lehet felejteni. De számukra 5 csak a néptelen park maradt. Pedig a kicsi valakivel be­szélgetni szeretett volna, és a tekintete körbejárt a látha­tó világon: a virágokon, a fá­kon. a bokrokon. a felhő­karcolókon és a gondolatai elkalandoztak. — Az a portás egy irigy kutya! — fakadt ki. — Pedig a lift nem is az övé! — Valószínű igaza van... — szólt a barátja. — Nem lettél volna boldogabb egy liftezéssel. ■. — És ha egyszer reggeltől estig utazgatnánk? — Próbálj aludni... majd csdk eltelik a nap. . . — Nem tudok nappal aludni. — Akkor fogd be a szád és hagyj békén! Ez a nap sem volt semmi­vel másatob. mint a tegnapi és mint lesz a holnapi. Ha­marosan eljön az este és le­het aludni és semmire sem gondolni .. Fordította: Anlalfy István Szövetkezeti dalostalálkozd Az idén június 15-én és 1 fi­án Szolnok megyében ren­dezik meg az országos szö­vetkezeti dalostalálkozót. A csaknem ezer dalos részvé­telével lezajló eseményt ez­úttal hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tisztele­tére hirdette meg a SZÖVOSZ és a TOT a két Szövetkezeti ágazatban működő amatőr énekkarok részére. A több mint nyolcvan együttes ta­vasszal Nagykállón, Kecs­keméten, Tamásiban, és Ta­tán területi bemutatókon vett részt, s a legjobb húsz kapott meghívást az országos seregszemlére. A találkozó első eseménye­ként június 15-én, szomba­ton Szolnokon, a Tiszaligeti Sportcsarnokban a férfi, a női és a vegyeskarok össz- kari számaként Novikov: Szállj, te büszke ének, va­lamint Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz című szer­zeményét szólaltatják meg Ezt követően a kórusok kép­viselői megkoszorúzzák a tiszaligeti felszabadulási em­lékművet, majd dalosbállal zárul az el'ső nap program­ja. Június 16"án, vasárnap a megye négy települése — Abádszalók, Jászkisér, Mező­túr és Tiszaföldvár — lát­ja vendégül az énekkaro­kat. Eruption együttes — ismét Magyarországon A népszerű Eruption együttes — amely koncert­útjain Európa szinte vala­mennyi országát bejárta — ismét Magyarországon ven­dégszerepei. Idei turnéja so­rán június 22-én — a velen­cei nyár programsorozatának megnyitó eseményeként — az agárdi strandon koncertezik. 23-án Budapesten, a Kissta­dionban, 25-én Nyíregyhá­zán, a Sóstói Ifjúsági Park­ban, június 26-án pedig Bé­késcsabán, a Kórház utcai stadionban lép a közönség elé. A zenekar 1975-ben ala­kult London egyik előváro­sában. Brixtonban. Először a Menetjegy című szerze­ményével aratott világsikert. Zsurzs Éva rendező és Sipos Tamás műsorvezető beszélget az egyik legsikere­sebbnek ítélt tévéfilm­sorozatról, a Fekete város című alkotásról Kállai Ferenc és Sipos Tamás műsorvezető Kulisszán innen, kulisszán túl

Next

/
Thumbnails
Contents