Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 6., csütörtök A DÓZSÁTÓL A LYSISTRATÉlG Bemutatjuk a Magyar Színkört Jelenet a Szép magyar komédiából Visegrádi utca 9. Kis iro­dahelyiség — a Magyar Szín­kör „főhadiszállása”. Itt egész nap zajlik az élet: in- terurbán hívások jönnek vi­déki művelődési házaktól, színészegyeztetés folyik, tárgyalnak utazásról, díszle­tek szállításáról, új bemuta­tókról. A Magyar Színkör státu­sza: színházi kisszövetkezet. Első előadásuk 1982 január­jában Székely János Dózsá­ja volt. amelyet a Kossuth Klubban mutattak be. Ka­marajellegű, egykét szerep­lős darabokkal kezdték: a Mécsfénnyel, amely Petőfi és Arany költői dialógusa. a Nagyenyedi fűzfavirággal, ez Siitö András vallomása szü­lőföldjéről. játszották a Szókratész védőbeszédét, és Kocsis István monodrámáját a Jászai Marit. A Magyar Színkörnek ma harminchat tagja van: szí­nészek. segédszínészek, pro­pagandisták. díszítők, tánco­sok. zenészek. műszakiak. Ebből tizennégyen főállás­ban dolgoznak a szövetke­zetnél, Romhányi László ve­zetése alatt. — Milyen a működési for­mája egy színházi kisszövet­kezetnek? — kérdezem Romhányi Lászlót. — Egyetlen szóval jelle­mezve: demokratikus. Közös a felelősség, a gond. a si­ker. Minden fontos témát megtárgyalunk a hetenként összeülő vezetőségi ülésen, s a két közgyűlés között az elnök dönt. Több neves mű­vész is tagja a szövetkeze­tünknek, többek közt Bánffy György, Bessenyei Ferenc, Kránitz Lajos, Oszter Sándor, Sinkovits Imre. akiknek — anyaszínházuk kivételével — minden egyéb munkánál, megbízatásnál bennünket kell előnybe részesíteniük. A tagság anyagi érdekeltséggel is jár: részesednek a bevé­telből. de ugyanakkor sa­ját vagyonukkal is rendel­kezésünkre kell állni, ha va­lami anyagi probléma jelent­kezik. — Hány előadásuk van havonta? — Áprilisban például 44 volt, ami egy nálunk na­gyobb színháznak is becsüle­tére válna. Repertoárunk egyre gazdagodik, ma már a kamarajellegű művek mel­lett több nagyformátumú sokszereplős darabot tudunk bemutatni. Üjabban kiadunk lemezeket is a Hanglemez- gyártó Vállalattal közösen, ezeket csak mi árusíthatjuk előadásainkon. Már megje­lent a Ludas Matyi leme­zünk és két folklór felvéte­lünk. — Hol játszanak Budapes­ten? — Több helyszínen A Kossuth Klubban. a Pataiky István. a MOM, a Ganz- MÄVAG Művelődési Köz­pontokban, a Várkonyi György Úttörő- és Ifjúsági Házban az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez a sok helyszín már a mű­vészi munka rovására megy. ezért nagyon szeretnénk egy állandó játszási helyet ta­lálni a fővárosban. Most folynak erről a tárgyalá­sok . .. — Sokat szerepelnek vidé­ken is? — Járjuk az országot egyik végétől a másikig. Ma már nagyon jó a kapcsola­tunk a művelődési házak­kal, alig tudunk eleget ten­ni a meghívásoknak. — Melyek a legsikeresebb darabjaik? — Balassi Bálint Szép magyar komédiája. Ehhez a Szeníivánéji álomhoz roko­nítható tündérjátékhoz Tolcsvay Béla komponált zenét akárcsak a másik si­kerdarabunkhoz. a Ludas Matyihoz. amely már a 175. előadásnál tart. Sikernek ígérkezik a Lysistrate is. amelyet nemrég mutattunk be Benkö László zenéjével, csak 18 éven felülieknek. — Ha már a korhatár ke­rült szóba: olvastam nemrég egy olyan glosszát. amely ar- rói szól. hogy a Magyar Szín­kör fedetlen keblű hölgyek­Lysistrate. avagy a nők diadala kel illusztrált szórólapokon hirdeti a Ludas Matyi és a Lysistrate előadásait. — Azt hiszem nem ez a lényeg e produkcióknál. Ma­napság a színházak, a könyv­kiadás. a reklámok a nap­tárak nem szégyellik a mez­telen testet. A Lysistrate —- Arisztophanész műve — pél­dául a világirodalom első szabadszellemű komédiája, amely a testi szerelem győ- zedelmét hirdeti a háború felett, a szerelem békéjéről, a béke szerelméről szól. s teszi ezt meglehetősen sza- badszájúan. Mi nem akar­tuk e művet „megszelídíte­ni”, s ezért hirdetjük 18 éven felülieknek. szórólapjaink pedig valóban közönségcsa- logatók. — Hamarosan itt a nyár. Ügy tudom, a Magyar Szín­kör nem teszi ki a Nyári szünet-táblát. — Már a múlt nyáron is bonyolítottunk egy országjá­ró turnét a Ludás Mafyival. idén is hasonlót tervezünk e musicallel és a Lysistratéval, amelyet Miskolcon. Győr­ben. Debrecenben. Nyíregy­házán. Szombathelyen a városi sportcsarnokban. Ta­tán. Balatonlellén, Földvá­ron. Balassagyarmaton. Öz- don és másutt szabadtéri színpadon adunk elő. — A belépődíj? — Egységesen 100 forint. A nézők érkezési sorrendben foglalhatják el helyüket elő­adásainkon. — Végül az utolsó kérdés: milyen premierre készülnek? — A Kőszegi Várszínház évek óta a Magyar Színkör nyári játszási helye. A szín­ház — amely már több esz­tendeje az én művészeti vezetésemmel működik — főként magyar szerzők tör­ténelmi témájú műveinek fórumává vált. 1983-ban Páskándi Géza művét. Az ígéret ostromát. 1984-ben Ne- meskürty István drámáját, a Hantjával ez takar című művét mutattuk be. Idén is magyar szerző történelmi té­májú drámája kerül színre: Szakonyi Károly írt nekünk darabot Kardok. kalodák címmel, amely a Rákóczi szabadságharcról szól Az el­következendő hetekben er­re készülünk, hamarosan el­kezdődnek a próbák. Kárpáti György Berzés győztesek Nem is olyan régen még csak tanulgattuk a szót: komputer —. s annak ma­gyarított változatát: számí­tógép. Akkoriban még csak a televízió Delta című mű­sora tudósított e szerkezetek fantasztikus karrierjéről. s a sci-fi írók vetélkedtek ab­ban. hogy melyikük tudja elrettentőbben megírni a vi­lágvégének azt a változatát, amikor a racionálisan gon­dolkodó gépek végleg átve­szik a hatalmat az emberek felett, kiirtva mindent, ami szép. Aztán ez a téma lerá­gott csont lett, a számítógép pedig barát, legalábbis mun­katárs. A gyöngyösi Berze gim­názium tíz évvel ezelőtt vég­zett tanulói sem igen hit­ték, hogy abban a terem­ben. ami az ő idejükben kezdetleges ampermérőkkel volt tele. a nyolcvanas évek közepén számítógépek du­ruzsolnak majd. Pedig így lett. A gépek száma hét, akár a gonoszoké. Találha­tó közöttük házilag barká­csolt és nemzetközileg meg­becsült egyaránt. A hét gépből egynek kü­lön története van, essen most erről szó. Az elmúlt év októberében a Tudományos Informatikai Központ és az ötlet című folyóirat közösen hirdetett meg egy pályázatot közép- iskolás csapatok részére. A feladat három megadott té­májú és egy szabadon vá­lasztott program elkészítése volt, a főnyeremény pedig egy HT—1080Z School-Com­puter. Mondani sem kell. hogy erről van szó. A gép Gyöngyösre került, mert a berzések sok száz induló előtt végeztek a „dobogó leg­felső fokán”. A csapat tag­jai: Novák István, Szekré­nyes László harmadikos és Török László második osz­tályos tanuló. — A programkészítés olyan munka, amit nem le­het abbahagyni. — mondja a legfiatalabb. — Aki bele­kezd, az reggeltől estig kép­telen mással foglalkozni. A megoldásra váró problémá­kat nem lehet eltenni más­napra, azok megállás nélkül zakatolnak az ember fejé­ben. Mi is heteken át ül­tünk a gépek előtt, vasárna­pokat áldoztunk fel otthoni számítgatásakra. sőt még karácsony szent estéjén is ezen járt a fejünk. — A győzelmen túl van valami gyakorlati haszna az elvégzett munkának? — Leginkább az. hogy olyan variációkat gondol­tunk végig, s olyan konflik­tusokat oldottunk fel, amik­kel pályázat nélkül meg sem ismerkedtünk volna —, ve­szi át a szót Szekrényes László. — Ez mindenfélekép­pen hasznos, mert gondol­kodásra kényszerített ben­nünket. A tanulságok el­raktározódtak. s áttételesen kamatoznak majd. Igaz. praktikus haszna is lehetne mindennek, hiszen az a zsebszámológép szimulátor. amit készítettünk ugyanúgy használható, mint a játék- program, vagy a harmadikos középiskolai tananyaghoz készített biológia oktatóprog­ram. A liftszimulátort ak­kor lehetne alkalmazni, ha léteznének olyan felvonók, amelyek nyomógombjai azt is továbbítanák, hogy a le­endő utas felfelé vagy lefe­lé kíván menni. A mi mód­szerünkkel lényegesen csök­kenne a várakozási idő. Persze, hogy mindezek a hétköznapok részévé válja­nak. ahhoz rengeteg idő­nek kell még eltelni. Na­gyobb rugalmasságra, s a gépek munkájának foko­zottabb megbecsülésére len­ne szükség. Nemcsak a fiúké az ér­dem. Veres Tibor nélkül, aki a gimnázium számítás- technikai szakkörének veze­tője. ezek a gyerekek csak felületesen ismerkedhettek volna meg ezzel a tudo­mányággal. Neki. s a gim­názium tanárainak köszön­hető. hogy a Berzében az elsősök több csoportban is­merkednek nap mint nap a programozás alapjaival. Kö­zülük a legkitartóbbak ezt a pályát választják. Szekrényes László és No­vák István számítástechni­kusnak készül, Török János éppen „gépesömörben" szen­(Fotó: Szabó Sándor) ved. s harsányan mondja, neki elege van a programo­zásból, végre szórakozni sze­retne. Valószínűleg csak „múló rosszullét" ez. amit azok szoktak érezni. akik annyira szeretnek valamit, hogy mértéktelenül ..belak­nak” belőle. A School-Computer csil- log-villog az asztalon. Ára a mögötte álló monitorra! együtt az autókéval vetek­szik. — örülünk a nyeremény­nek — szól Szekrényes László —, bár kicsit dühö­sek is vagyunk miatta. Ezt a gépet terjesztették el or­szágszerte. pedig lényegesen drágább a társainál, keve­sebbet is tud azoknál. Ki­választották ezt a márkái, s mire minden intézménybe jutott belőle, már el is avult Sajnos hosszú éveken át nem várható típusváltás. Hogy a korszerűbb válto­zat még olcsóbb is. az való­ban elgondolkodtató, de ne rontsuk az ünnepet! Annál is inkább, mert minden re­ményünk megvan rá. hogy a három gyöngyösi diák ab­ban a küzdelemben, amit e „tudatlan" masináért foly­tatott, olyan ismeretekre tett szert, amelyek tovább­fejlesztve úgy kamatoznak, hogy hazánkban is sikerül leküzdeni azokat az ellent­mondásokat. amelyek e len­dületesen fejlődő, de még mindig gyermekcipőben já ró tudomány kezdeti beteg­ségei. Szabó Péter N ézegetem a kinyílott barkát. Halványzöld tőből pelyhes selyemgubó emelkedik ki, csillogó fehér, a tövénél szürkés. A selyem- gubóból ezüstfehér tűhegyek ágaznak szét, a végükön sár­ga pontok. Ha hozzáérintem az ujjam, sárga lesz az is. Virágpor. Hány tűből állhat a barka tüskés, puha virága? Számolni kezdem, harminc­nál abbahagyom. Talán száz, vagy kétszáz. Kétszáz virág­porpötty. A lexikonok szerint a bar­ka kocsánytalan virágokból áll. Ezek elnyílás után min­denestül lehullanak. Gumón­ként kétszáz pötty virágpor a földben. Imponáló gazdag­ság. Imponáló pazarlás Vagy imponáló biztonság. Persze, méretek kérdése az egész. Egy bogárnak a két­száz virágporpont jelentős mennyiség. Az embernek nem. Ha mondjuk festéket akarna csinálni a sárga vi­rágporból, több tucat fiatal fűzfát kellene letarolnia. Ki­vonná, festékké koncentrál­ná a sárga anyagot, s a több tucat fűzfa élete árán meg­Hallama Erzsébet: Barka festene vele egy női sálat. A sálat egy nő a nyakába tenné, egyszer-kétszer-tízszer. Aztán a sárga sál kimenne a divatból, és a szemétre ke­rülne. Mire esetleg vissza­alakulna fűzfává; talán több száz év is beletelne De ma­napság nincs idő kivárni ilyen lassú folyamatokat. Semmi­re sincs idő, Az idő is rela­tívvá vált. Tartalma bi­zonytalanná. S vele a bar­kák sorsa is bizonytalanná. Nézegettem a kinyílott bar­kát, selymes fehér színeit, amelyek legalább tízfélék, a sűrű szürkésfehértöl a csak­nem eltűnő ezüstfehérig, azt a kis leheletnyi zöldet a tö­vén. s a két szélső kontrasz­tot: a szár mélybarnáját és a kis tűk végén vakító kén­sárgát. Talán, ha festő len­nék. Talán, ha ismerném ezeknek az árnyalatoknak a lelkét. Talán, ha úgy élné­nek bennem, mint muzsikus­ban a dallamok. Talán, ha nem lenne szükség szavakra. Szavakra: nevekre. A név­telen színek mind személyes ismerőseim lennének, nem té­veszteném össze őket soha senkivel. Egyéniségük rejtel­meit szavak nélkül megkísé­relhetném papírra menteni. Vagy a formákat legalább. A tojásdad tövet, ami ott a végén, ahol a tűk egészen sűrűvé válnak, amorffá hal­ványodik. A vonalkák rend­szerét, a párhuzamosok lassú szétválását, azt a legyező- szerű feszülést, ami benne van ebben a mozdulatlanság­ban. Mozdulatlanság? Ez sem igaz. Holnapra vagy ta­lán már estére. a barka gu­mója elszakad az ágtól és leesik. Ha mozdulatlan vol­na ez sose következne be. Csak ezt a mozgást nem lá­tom. Szeretnénk hinni, hogy amit nem látunk, nem léte­zik? Nem, inkább szeretnénk tudni, mi az, amit nem lá­tunk, Szeretnénk megragad­ni. De hogyan? A szavak gyengék, kopottak. A barka nem mozdul a vázában, mondom, de tudom, hogy mozog, láthatatlan és rette­netes erők mozgatják. A bar­ka ugyanis él, és ezáltal fel- tartózhatatlanul halad a ha­lál felé. Lehet, ha festő volnék, és bár nem igényelném, hogy nevet adjak a színeknek, ak­kor is tehetetlen lennék. Le­het. talán tudnám, hogy a színek sem állnak meg egyet­len pillanatra sem, sűrűsöd­nek, sötétülnek, fakulnak, s elég a megörökítésre vágyó szem egyetlen rebbenése. már nem azonosak önma­gukkal. Mi hát akkor ez az ámek- futó igyekezet? * Nézegetem a kinyílott bar­kát. immár mint egy soselá­tott jelenséget, valami ide­gent és megfejtendőt. Ami annyit jelent: azonosítandót. Azonosítani kellene önmagá­val, elhelyezni az ismert je­lenségek rendszerében. Vi­rág? A nárciszok, tulipánok, ibolyák között inkább hol­mi rovarra emlékeztet. De nem rovar. Rusztikus kézi­munkák része, műanyag ka­rácsonyfadísz is lehetne. De mégis: inkább valami bizony­talan szerves alakulat, a mo­hák, pókfészkek, elszáradt növényi rostok, megpöndö­rödött levélmaradványok, ga- lacsinok televény-világából. Az átváltozások, a körfor­gás félreismerhetetlen jegye süt belőle. A hovatartozása. Aztán hátrább lépek. és elébem tárul a barka — nem az az egyetlen, nagyí­tó alá vett kis képződmény, hanem az egész ág. Pompá­zatosán ülnek a sárgásfehér selyemgubók a hosszú ágon, az ág hegye az ég felé tör. Az üvegedényben víz csil­log. Az ablakon át látható egy másik faág. azon ugyanez a csillogás, a tavaszi eső le­hullni készülő cseppjei. Most. ebben a pillanaTban kúszik el a felhő a nap elől. az ég. az ablak, a vízcseopek, min­den felfénylik. A kis tüskés gubók mintha kigyulladtak volna, aranysárgán fényle­nek. Kimondom a nevét: bar­ka. Napfényben úszó ned­ves rétek jelennek meg a nyomában, madárcsicsergés, pattanó rügyek, illatok. Szép lányok, gyerekek — kezük­ben virágzó fűzfaág —, ne­vetés. Húsvéti kalácsban ma­zsola, festett tojások, lo- csolkodó legények vihánco- lása. szoknyák perdülése. friss víz, hajfonatok, egy kút- kerék nyikorgása. hajdani szekerek lassan forgó ke­reke, rég elporladt ifjak fe­hér inge ujja, rég elporladt szájak, ahogy kimondták: barka. Ez mind ő. ez a semmi kis növény, ez az emlékezetre nem érdekes esemény egy vázában, ez a miniatűr fu­tó kaland életünk millió fu­tó kalandja közt. Maga a szédítő viszonylagosság. És maga a biztos pont is. az örökkévalóság. a tavasz ki- irthatatlan valósága. A csapat és a nyeremény Látszólag olyan mint egy írógép . ..

Next

/
Thumbnails
Contents