Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1985. június 5., szerda Apró falvak és a kultúra Jegyzetek egy hatvani tanácskozásról A Könyvtártudományi és Módszertani Központ nem­rég Hatvanban rendezte meg a közművelődési könyvtárak és egyesületek országos ta­pasztalatcseréjét. Célja volt a tanácskozásnak többek kö­zött. hogy rögzítse a mozga­lom jelenlegi helyzetét, il­letve feltárja a könyvtárak és egyesületek kapcsolatá­nak további lehetőségét. Be­vezetőben Szenté Ferenc, a KMK igazgatója beszélt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívásáról, amely a közösségi élet, a közösségi házak elterjeszté­sére buzdít. Ezen belül ke­reste a könyvtárak sajátsá­gos helyét is az ilyesféle kö­zösségek létrehozásában, munkájuk kiteljesítésében. Hogy mi ennek a lényege? Egyáltalán mi az a közös­ségi ház? Miként az előadó hangsúlyozta, az utolsó év­tizedben megváltoztak a köz- művelődés formái, ezért na­gyobb lehetőségeik vannak az alulról kezdeményezett, a legkülönbözőbb művelődési hajlékokat újra benépesítő, önfenntartó kezdeményezé­seknek. A tahi példa A bevezető kapcsán Ko­csis István, dr. Hóka Jó­zsef és dr. Köles József összegezték a Hatvanban, ez idén létesített közművelődé­si egyesület megalakításá­nak a körülményeit, vala­mint a továbbmunkálkodás- sal összefüggő elképzeléseket. Ilyenek például a közös szín­ház- és hangverseny-látoga­tások. a hamarosan megren­dezendő egyesületi juniális gazdag vonzó programja, vagy éppen a helyi vidéb- filmklub ügyének a felkaro­lása. A Tab községből ér­kezett Bolevácz József könyvtáriigazgató ugyanek­kor körzetük tapasztalatait tárta a hallgatóság elé. ki­fejtve. hogy feléjük, a Du­nántúlon szinte minden ki­sebb községben, falucská­ban létrejöttek hasonló tár­sulások, amelyeknek a- tevé­kenységét az ő esetükben is könyvtáruk fogja össze. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Tabról beszélvén — mint körzeti intézmény — olyan apró településekről van szó. amelyeknek a lélekszámú alig haladja meg a három­százat. körzetesítették az iskoláikat, s elhagyta őket az értelmiség, amely korábban élesztője volt a kultúrának. Itt vár igazán nagy szerep a közművelődési egyesüle­tekre. amelyek a megürült intézményeket sokoldalúan hasznosítják. E helyeken például a könyvtár szervezi a filmvetítéseket is. másutt baráti találkozókat, TlT-elő- adásokat biztosít az egyesü­letek. a helybéliek igényei­hez igazodva. Az elidegenedés ellen ­Gereben Ferenc olvasás- szociológus azokról a tapasz­talatokról ejtett szót, ame­lyeket a Budapest újpalotai lakótelepen szerzett az otta­niak virágzó, közönségterem­tő közművelődési egyesületé­ről. Hangsúllyal beszélt ar­ról is. hogy ez az egyesület rengeteg buktató közepette vívta ki létjogát, de ma már nagyszerű példa arra hogy a sivár, monstrum lakótöm­bökben feloldja az elidege­nedés szellemét, illetve hoz­zájáruljon a közösségi élet gazdagításához. Itt. anélkül, hogy bármilyen intézmény állna az egyesület mögött, egy-egy találkozó alkalmá­val mondjuk állam és az egyház kapcsolatának az ügye épp olyan vitatéma, mint az ifjúság helyzete, vagy az önképzés lehető formái. Természetesen azt sem hallgatta el Gereben Fe­renc. hogy azért valaminö háttérre szüksége lenne min­den ilyen spontán tömörü­lésnek, hiszen több ezer em­ber kulturálódásának jelen­tős az anyagi vonzata. És ha több lakótelep van ilyen helyzetben, ez szorosan ösz- szefügg az infrastruktúra hiányosságaival. Összhangban a demokratizálódással Slezsák Imre edelényi va­lamint Orosz Bertalanná, a Heves Megyei Könyvtár igazgatója hozzászólásának a felidézése nélkül nem fe­jezhetjük be a minap lezaj­lott. elég forró hangulatú ta­nácskozást, amelynek a ven­dégei között volt Ratkó Jó­zsef költő dr. Arató Antal, a KMK osztályvezetője, to­vábbá Molnár Zoltán író is. Mindketten megfogalmazták azt a véleményüket, misze­rint a közművelődési könyv­tárak eddig is otthonai vol­tak a különböző természetű közösségi összejövetelek­nek. s fölmerül a kérdés: ha egy közművelődési egyesü­let társul velük, hatékonyab­bá válik-e a munkájuk? A vitát összegező Szente Ferenc idevágó reflexiója szerint az egyesületek elterjedése össz­hangban van a társadalom demokratizálódási folyama­tával. És bár a könyvtárak, illetve az egyesületek kap­csolatát fölösleges erőltetni. ahol az ilyen törekvések gyümölcsözőek, ott oktalan az akadékoskodás. Ellenke­zőleg! Figyelemmel kell kí­sérni a könyvtárügyre vo­natkozó minden tapasztala­tot, Moldvay Győző V. Kokljuskin: Hét ember — hét jellem A kő Hősünk felemelt egy kő­it vet. — Tyű! Szörnyű nehéz!— : sóhajtott fel. — Pedig drágakő! — mond­ták neki a többiek. — Jaj, jaj! Miért ilyen ki- ■ esi?! — Nem is igaz, csak tré- ; fáltunk — mondták a körü­li lőtte állók. — Segítség! Segítség! Ki- í raboltak. . . ! A kép Egy mási'- ember kiállítá- ï son volt. — Rossz! — állapította meg az első képről. ' — Ez még rosszabb! — mondta a következő fest­ményről. — Ez még falvédőnek sem i lenne jó! — Így minősítette ■> a harmadik képet. — Ez igen, ez már döfi! Î — nyugtázta megelégedését I a tükör előtt állva. — Csak f kár, hogy olyan hülye képe I van. A hal A következő hősünket nagy szerencse érte: aranyhalat fo­gott. — Bármit kérhetsz tőlem, I teljesítem — mondta a hal. — Tégy engem okossá! — kérte a férfi. Hősünk még sokáig kísér­te szemével a habokban fel- aIá merülő hatalmas arany­halat, majd hirtelen felállt, és a fejéhez kapott: — Ek­kora ökör hogy lehettem?! A hang Azt a régi épületet, amely­ben negyedik hősünk lakott, lebontották. Egy új, modern, emeletes házban kapott szo­bát. így gondolkodott: „Ha most nős lennék, nem egy ilyen kis lyukat kaptam vol­na. Ha esetleg már gyere­künk is lenne, akkor két szo­bában pihentethetném fá­radt csontjaimat. Sőt, ha nem egy gyerekünk lenne, hanem három...” — S ha nem lettél volna olyan fukar, akkor most nem sóvárognál — szólt köz­be a lelkiismerete. — Hogy? Micsoda? — Nem értette hősünk a súlyos sza­vakat. — Zsugori vagy! — mond­ta utoljára a lelkiismerete, majd csöndesen kigyúlt. Az író Ötödik hősünk életében járt Keleten, Nyugaton, Észa­kon és Délen. Eljött az idő, amikor elha­tározta, hogy megírja útiél­ményeit. Így: „Én, Szem jón Nyikolajevics Tolsztov, éle­temben jártam Keleten, Nyu­gaton, Északon és Délen.” Pontott tett a végére. El­gondolkodott egy kicsit, és kiegészítette: „Nagyon érde­kes volt.” A televízió Hősünk a tévét nézte. A képernyőn szépségükkel, fia­talságukkal kacérkodó, elbű­völő nők vonultak fel. Em­berünk titokban a feleségé­re pillantott, tetőtől talpig végigmenté, és felsóhajtott: „Ha jaj!” Másnap bátor, tehetséges sportolókkal készített ripor­tot mutatott a tévé. Hősünk közömbös arccal nézte a képernyőt. Hirtelen felesége sóhajtására lett figyelmes: „Hajaj!" A keresztrejtvény — Legszívesebben bőgnék, de nem vagyok gyerek. Nem tudom megfejteni ezt a ke­resztrejtvényt. Nézd csak, mindössze öt betű az egész: „Így nevezik azt az embert, aki nem tudja megfejteni ezt a keresztrejtvényt”. Az utolsó előtti betű ipszilon, az utolsó „e”... Fordította: Saiga Attila SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Pisti nem készült, az osztály rendetlen A mondatot egy tanul­mányból vettem. a szerző példaként említi. A tanul­mány szerzője azt taglalja, hogy a pedagógusi szerep szakma-e vagy hivatás. A sok érdekes és kitűnő meg­figyelés mellett vannak azon­ban olyan megállapításai, amelyeket nem fogadhatunk el. Azt írja: „A pedagógiai tankönyvek sem kínálnak olyan szakmai nyelvet, ame­lyet az iskolában is beszél­ni lehetne. A tanárok az oktatási és nevelési problé­mákat nem a foglalkozásuk szakmai terminusaiban, ha­nem a laikusok nyelvén fo­galmazzák meg (Pisti nem készült, az osztály rendet­len). szemben például az or­vosokkal, akik a beteg leg­hétköznapibb panaszát is azonnal lefordítják a saját tudományos kifejezéseikre." Lejjebb kifogásolja azt. hogy „a tanár és szülő ugyan­azt a nyelvet használja az iskolai problémák megbeszé­lésénél. Nincs szakmai nyelv, amelynek segítségével vilá­gosan el lehet határolni egy­mástól a laikusi és a szak­mai szerepeket. Ennek a kö­vetkezménye fogalmazódik meg abban a gyakori pa­naszban, hogy a szülők be­leszólnak az iskolai munká­ba”. Valóban nincs a pedagó­gusnak szaknyelve? Hogyne lenne! Amikor a pedagógu­sok a tanulók magatartásá­ról, tanulmányi előmenetelé­ről, szorgalmukról, a felele­A Pergamon Press kiadványai Az oxfordi . Pergamon Press tudományos kiadó mintegy 300 könyvét és folyóiratát bemu­tató kiállítás nyílik kedden Budapesten a Kossuth Klubban. A Pergamon Press több mint negyedszázada műkö­dik együtt a magyar Aka­démiai Kiadóval, a nyugati országok kiadói közül az el­sők között az oxfordiakkal jött létre kiadói kapcsolat. A közös kiadású művek sorában a közeljövőben je­lentetik meg angol nyelven Kádár Jánosnak az MSZMP főtitkárának válogatott be­szédeit és a vele készített interjúk szövegét. A tárla­ton már látható kötetet Gyurkó László ismert élet­rajzi vázlata vezeti be A bemutató június 10-ig tekinthető meg, a kiállított könyvek a helyszínen meg­rendelhetők. (MTI) Mindenképpen érdekes és úgy vélem, hézagpótló kö­tet hagyta el a Heves Megyei Levéltár gondozásában a sajtót: Csiffáry Gergely, a levéltár tudományos munka­társa 244 oldalas munkájá­ban hosszú évek kutatási eredményeként feldolgozta az antifasiszta harc Heves megyei résztvevőinek élet­rajzait. A kötet 96, a fasizmussal szembeforduló különböző társadalmi osztályhoz tarto­zó, különböző foglalkozású és műveltségű férfiú — sőt közte nő is! — életrajzát tár­ja az érdeklődő olvasó elé. Magától értetődik, hogy az egyes életrajzok különböző terjedelműek, hisz az egyes emberek igen különböző életutat futottak be, míg ha­tározottan és mély meggyő­ződéssel szembefordultak a fasizmussal, de a béke fel­virradta után is igen külön­böző utakon folytatták éle­tüket. A szerző igyekszik ke­rek, plasztikus képet rajzol­ni egy-egy antifasiszta har­cosról. ellenállóról. Csiffáry tek értékeléséről beszélnek, a pedagógiai szaknyelvet hasz­nálják. Ez a nyelvhasználat azonban nem szakadt el olyan mértékben a köznapi nyelvtől, mint a közéleti vagy a hivatali nyelv. A pe­dagógusokban soha nem élt az avatatlanoktól, a laiku­soktól való elkülönülés vá­gya. mint a hivatali nyelv használóiban. akik hivata- loskodó formulákkal, idegen szavakkal cserélik fel a köz­nyelvi szavakat, kifejezése­ket. Különben is, a szak­nyelvi szók és kifejezések használata is a beszédhely­zettől függ, tehát, hogy ki­vel vagy kikkel beszélgetünk, miről és milyen alkalomból. Egy-egy pedagógiai tovább­képzésen is igen sok szak­szót használnak a tanárok. A tanári szobában, a tízper­ces beszélgetésekben vagy a szülőkkel való érintkezésben már ez furcsa lenne. Az or­vos sem mondja a betegé­nek, hogy hepatitisze vagy appendicitisze van, hanem májgyulladása vagy vakbél­gyulladása. Vajon mit szól­na a szülő, ha a tanár a gye­rek kalkulusairól, a tanuló habitusáról és az otthoni mo­tivációkról kezdene beszélni? Jó lenne-e az, ha a szülő­nek is keresnie kellene va­lakit. aki meg tudja magya­rázni az iskola értesítéseit vagy az ott hallottakat, ahogy olyan gyakran szorul rá a hivatali ügyfél egy-egy végzés értelmezésére? A KISZ Központi Bizott­sága mellett működő Fiatal Művészek Tanácsának szer­vezésében június 15—16-án tartják a budai Várban a fiatal művészek fesztiválját. A nagyszabású rendezvény programját kedden sajtótá­jékoztatón ismertették a Pressinform várbeli épületé­ben. Mint azt Köpf Lászlómé, a KISZ KB titkára elmon­dotta: a fesztivál célja, hogy méltó körülmények között mutassa be a fiatal művész­generáció alkotásait, kifejez­ze az ifjú művészek elköte­lezettségét. Az ilyen talál­kozóknak már hagyománya­ik is vannak, először 1983. nyarán, majd tavaly rendez­ték meg a fiatal művészek fesztiválját. Két éve a Győ­ri Balett ..Izzó planéták” cí­mű produkciója állt a figye­lem középpontjában, most ilyen központi eseményt nem terveznek, inkább ar­ra törekszenek, hogy miinél több művészeti ágban mu­tatkozzanak be az ifjú al­kotók. A fesztivál nemcsak csak azokat az ellenállókat és partizánokat tárgyalja kö­tetében, akik Spanyolország­ban, a Szovjetunióban, Szlo­vákiában, Romániában, Ju­goszláviában, Görögország­ban és természetesen hazánk területén fejtették ki ellen­álló tevékenységüket, s vagy egykor, vagy ma, a megye határain belül élnek. A nyugati országokban te­vékenykedő Heves megyei ellenállók, partizánok felku­tatása, felderítése és feldol­gozása még a jövő. de nem kevésbé fontos feladatát kell hogy képezze. Az csak természetes, hogy a 96 személy antifasiszta el­lenálló tevékenysége igen különböző mértékű és ter­mészetű volt, kisebb jelen­tőségű ellenállástól a fegy­veres partizántevékenységen át, a legdrágábbat, az éle­tet feláldozó mártíromságig. Igen dicséretes erénye a kötetnek, hogy a levéltáros szerző minden elképzelhető forrást felhasznált és kellő kritikával élve hasznosította a nyert adatokat. A Dobó És a szaknyelv használa­ta megakadályozná-e a szü­lőket abban, hogy beleszól­janak az iskolai munkába” Nem hiszem. A szülők ugyan­is akkor szoktak beleszólni, ha a gyermekük rossz je­gyeket visz haza. Ezért a tanárt teszik felelőssé. Sok szülő mindent megad a gyer­mekének.' ami csak anyagi helyzetéből telik, de a gyer­mek munkára, kötelességér­zetre. a társadalom által el­fogadott értékek megbecsü­lésére való neveléséről el­feledkezik. Ennél már csak az a rosszabb, ha ezeket az értékeket a példájával. a magatartásával le is járatja előtte. S hol van az a szülő, aki nincs meggyőződve ar­ról. hogy a fia vagy a lá­nya jó. tehetséges és szor­galmas? Ha azután az is­kolában a szorgalma, az elő­menetele és magatartása nem igazolja ezt. felelőssé teszi az iskolát, veszekszik a tanárokkal. fenyegetőzik, összeköttetéseket keres, majd feljelentőleveleket íro­gat. A nyelvhasználatbeli el­különülés az iskolát nem menti meg a szülő efféle be­avatkozásaitól. A tanulók is­meretszerző munkája és ne­velése csak a szülő és a ta­nárok együttes munkájával, egyetértésével lehet eredmé­nyes. ehhez pedig „egy nyel­ven" kell beszélnünk. B. L. a nyilvános szereplésre ad alkalmat, hanem arra is. hogy a közvélemény figyel­me a fiatal tehetségek felé forduljon. Az idei fesztivál több vo­natkozásban is kapcsolódik a XII. Világifjúsági és Diák- találkozóhoz. Az érdeklődők megtekinthetik a Budapest VIT 1949. című fotókiállí­tást és az ifjúságmozgalmi plakátkiállítást a Pressin­form várbeli helyiségében. A VIT-videóklub program­jában megismerkedhetnek a látogatók a világifjúsági ta­lálkozók történetével. A VIT-re utazó művészek gá­laműsorát Székesfehérvá­rott rendezik meg június 16-án. A műsor a televízió is rögzíti, s még a moszk­vai VIT előtt műsorra tűzi a felvételt. Újdonság, hogy a feszti­válhoz televízió- és rádiómú' sorok is kapcsolódnak, jú­nius 13-án például a Pető­fi adón fiatalok popzenei műhelyeinek felvételeiből adnak közvetítést. (MTI) r — Eletsorsok István Vármúzeum gazdag gyűjteményei mellett a He­ves Megyei Levéltár, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége irattárát csakúgy átböngészte, mint a Szlo­vák Nemzeti Felkelés Mú­zeumának dokumentumgyűj­teményét, nem is szólván a bőséges élménybeszámolók­ról. Egyetlen hibát fedeztünk fel a kötetben: Szőnyi Már­ton. a kiváló és életét ál­dozó. hős partizán ugyan helyet kapott az életrajzi összeállításban, de nincsen Heves megyei vonatkozása. A kötetnek nem elhanya­golható értékéhez nagymér­tékben hozzájárul, hogy va­lamennyi ellenálló, partizán fényképe is szerepel a kötet­ben, kivéve a két, spanyol földön elesett partizánét és egy, a szovjetek oldalán hő­si halált halt bajtársukét. A hazai szakirodalomban egyedülálló munkát gazdag dokumentumanyag teszi tel­jessé. Sugár István Fiatal művészek fesztiválja ANTIFASISZTA LEVÉLTÁRI KÖTET r Csiffáry Gergely: Életutak (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents