Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. június 29., szombat SALT-2-döntés —kiskapukkal Ronald Reagan elnök, akinek jclenléüt tesznek, és akinek a kezében van a döntés kulcsa . Az amerikai tárgyaló küldöttség Gengben (középen Kampelmann. a fő koordinátor). A Reagan- doktrína közelről Ügy tűnik, Washingtonban mind nagyobb hangsúlyt kap az ellenforradalom exporta lását hirdető Reagan-dokt- rina. A Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA eddig „titkos műveletek” címkével leplezett akcióit már látványosan törvényesítették. A Reagan-kormányzat emberei a beavatkozásra a leg képtelenebb ürügyeket találják ki. Az „antidemokratikus” címkét önkényesen ráragasztják például a nica. raguai vezetésre, amely pedig az ország történetében először valóban szabad általános választások eredményeként került hatalomra. Nicaragua lakóinak többsége támogatásáról biztosította a népi forradalom élén álló sandinistákat. Reagan ame- riakai elnök viszont a CIA- zsoldosokat, olyan egykori nemzeti gárdistákat küldött ellenük, akik kiszolgálták a népelnyomó Somoza-diktatú- rát. Ezek a hivatásos fejvadászok békés polgárokat gyilkolnak, iskolákat, kórházakat farmokat, üzemeket gyújtanak fel. Az Egyesült Államok így akar bosszút állni azon kis közép-amerikai országon, amely elhatározta, hogy leszámol az évszázados elmaradottsággal, a nyomorral, a félgyarmati függőséggel. De nemcsak a nicaraguai kontrák kapnak washingtoni anyagi támogatást. Az afgán ellenforradal_ márok részére szintén bőven áramlik a pénz: 1981 óta 340 millió dolláros támogatást kaptak. A Reagan-doktrina nem csupán az ellenforradalmi bandák leplezetlen hivatalos támogatását teszi lehetővé, hanem azt is forszírozza, hogy valamiféle szövetségbe tömörítse őket. Ennek érdekében, hol az Egyesült Államokban, hol Salvadorban, vagy Angolában, az Unita titkos táboraiban gyűjtik össze a hivatásos gyilkosokat. Emellett a jelentések szerint a Fehér Ház égisze alatt kü lön intézményt létesítenek a CIA bandák különféle tevékenységének koordinálására. A Reagan-doktrina semmibe veszi a békés egymás mellett élés általánosan el' fogadott elveit. A törvényié lenséget törvényerőre emeli. Ez az önkényeskedés még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet, szaporítja az úgynevezett forró pontokat, kü lönösen a harmadik világban. A világ közvéleménye joggal követeli az ellenforradalom exportálásának beszüntetését, az ENSZ Alap okmányának betartását. Erre irányul a többi között a Szovjetunió legutóbbi javaslata, amely indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai vállaljanak kötelezettséget: az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal szemben szigorúan betartják a be nem avatkozás, az erőszakról való lemondás elveit, és azt, hogy ezeket az országokat erőszakkal nem vonják be katonai tömbjeikbe. Kérdés, hogy az Egyesült Államok reagál-e Moszkva felhívására, vagy pedig továbbra is arra törekszik, hogy az ENSZ Alapokmányát a Reagan- doktrínával vagy más intervenciós „találmánnyal” cserélje fel? Jurij Gvozgyev (APN—KS) A szovjet—amerikai SALT —2 körüli washingtoni huzavonában. a mesterségesen is dramatizált törvényhozási vita után tulajdonképpen az történt, ami többé'kevésbé előre látható volt: Reagan elnök úgy döntött, hogy kormányzata egyelőre tartja magát a hadászati támadó fegyverek és fegyverrendszerek korlátozásáról 1979-ben kötött kétoldalú (de sohasem ratifikált) szerződés előírásaihoz. amennyiben a Szovjetunió is hasonlóképpen jár el. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az elnök a „héják" és a „galambok” közti párharcban a bölcs igazságtevő szerepét játszotta. Am a hátteret mélyebben vizsgálva. okkal és joggal kételyeink támadhatnak, hiszen az említett állásfoglalás több „kiskaput" hagy a hadászati támadó erők további korszerűsítésére. A nyugati hírmagyarázók — mint ilyen esetekben már annyiszor — azt emelik ki. hogy ezúttal is a State Department, azaz a külügyminisztérium szempontjai kaptak prioritást — és persze a szenátus többségének akarata — a SALT—2 — azonnali felmondását követelő Pentagonnal szemben. Bár ebben van némi igazság, aligha beszélhetünk az egyik tábor „vereségéről”, és a másik ..győzelméről’’ mert hiszen egyik sem adta fel az Egyesült Államok katonai fölényszerzési törekvéseit, a pillanatnyi hadászati egyensúly megbontását célzó szándékait. Itt legfeljebb csak arról lehet szó, hogy az A Koreai-félszigeten 35 esztendeje 1950. június 25- én dördültek el a koreai háború kezdetét jelentő fegyverek. A háborúét, amely a második világháborút követően az első nemzetközi háború. és egyben a két szemben álló tábor, az imperializmus és a szocializmus erői közötti összecsapás volt. A konfliktust a dél-kóreai vezetés revansista, a két országrész erőszakos egyesítésére irányuló politikája robbantotta ki. (E terveket Washingtonban is melegen támogatták.) Érdemes emlékeztetni. hogy a KNDK már akkor is többször javasolta a békés egyesítést, június 19-i indítványa is e szellemeredeti célok eléréséhez vezető utak-módok mikéntjének megítélésében, az eszközök kiválasztásában az amerikai hatalmi elit csúcsain eltérőek a vélemények. Jóllehet a SALT—2 megállapodás kétoldalú, tehát csak a Szovjetuniót és az Egyeült Államokat érinti közvetlenül, nem mellékes, hogyan vélekednek a NATO-szövetsé- gesek. George Shultz külügyminiszter nyilván nem véletlenül „szondázta” az atlanti partnereket, amikor legutóbb részt vett a portugáliai Estorilban rendezett kétnapos NATOtanáCskozá- sen Washigtonban bizonyára mérlegelték, hogy a SALT —2 határidő előtti érvénytelenítése (a szerződés az év végén jár le) kedvezőtlenül alakítaná az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait. amelyeket már amúsyis megterhelt a Rea- gan-féle „csillagháborús'' program. Végül, de nem utolsósorban a taktikai megfontolásokban lehetetlen volt eltekinteni a határozott hangú szovjet figyelmeztetésektől. a két vezető atomhatalom kivételes felelősségére való moszkvai apellálástól. Mindezeken túlmenően propagandisztikus szempontok is vezérelték Reagan elnököt és környezetét a döntés meghozatalában. Hivatalba lépése után Ronald Reagan nem terjesztette a szerződést jóváhagyásra a törvényhozás elé. mondván, ez egyoldalú előnyt jelentene a Szovjetunió számára. Ez az állítás, persze, minden alapot nélkülözött, hiszen a hadászati egyenlőséget, a hozben íródott. A szöuli rezsim csapatai, válaszként hat nap múlva átlépték a 38. szélességi fokon kialakított határt és behatoltak Észak— Kórea területére. Kihasználva. hogy a Szovjetunió akkor nem vett részt a Biztonsági Tanács munkájában, az Egyesült Államok elérte, hogy az állítólagos „észak- koreai agresszió” visszaverésében ENSZ-erők is részt vegyenek. A váltakozó sikerű és nagy véráldozatot követelő harcok frontvonala 1951-re visszakerült a kiindulási ponthoz, tehát a 38. szélességi foknál húzódott. Ez a tény, s az. hogy a szocialista erők nem kívántak závetőleges katonai egyensúlyt mindkét fél elismerte. Az amerikai félnek erre a kibúvóra egyszerűen azért volt szüksége, hogy a szerződés korlátozó intézkedéseit könnyebben megkerülhessék, és szabad kezet adjanak a stratégiai támadó fegyverek nagyarányú modernizálásához. az 1970-es évek elején elvesztett erőfölény visszaszerzéséhez. Bár Reagan elnöksége alatt folyton erre törekszik (amióta hatalmon van. egyetlen fegyverzetkorlátozási megállapodás sem született). arra azonban most mégsem szánta el magát, hogy csak úgy félkézből semmissé tegye a sok-sok évi munkával tető alá hozott SALT—2-t. Mint emlékezetes, ez az egyezség meghatározta a mindkét fél rendelkezésére álló hadászati fegyverek számszerű felső határát, sőt bizonyos csökkenést is előirányzott A minőségi kor látozásra azonban — éppen az amerikai fél hibájából — nem kerülhetett sor. mert a washingtoni kormányzat 1981 őszén minden eddiginél nagyobb volumenű katonai programot hirdetett meg. Ettől remélte, hogy az Egyesült Államok viszonylag rövid idő alatt kivívja majd az egyoldalú fölényt. területi kiigazítást, lehetővé tette a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését. A fegyverszüneti egyezményt végül is hosszas tárgyalások után 1953 júliusában kötötték meg Panmind- zsonban. Ez a szerződés azonban csak ideiglenes megállapodás. A végleges megoldásra a békekötés lett volna hivatott, amit azonban aiz érdekeltek nézeteltérései miatt máig sem tudtak tető alá hozni. A sem háború, sem béke állapotában élő két országrész között egészen a legutóbbi időkig meglehetősen korlátozott volt a kapcsolat; csakis egy-egy határin- cidens megtárgyalása kény- szeríthette közös asztalhoz Észak, illetve Dél képviselőit. Most azonban a világ örömmel nyugtázhatja, hogy a félsziget felszabadulásának 40. évfordulója közeledben tett hatékony szovjet válaszintézkedések követkéz’ tében — nem teljesülhetett. Nem tudta megszerezni a büntetlen első csapásmérés képességét, kénytelen veit Géniben ismét tárgyalóasztalhoz ülni a Szovjetunióval, miközben az úgynevezett ha’ dászati védelmi kezdeményezéssel. vagyis az űrhadviselésre való felkésüléssel ismét előnyre igyekszik szert tenni. Az összefüggés teljesen világos: a Weinberger hadügyminiszter mögött felsorakozó szélsőséges körök a „világűr-pajzs” egyidejű megteremtésével lázas ütemben akarják rendszerbe állítani a potenciális ellenfél megsemmisítésére szánt hadászati támadó eszközöket, igv például az MX interkontinentális ballisztikus rakétákat, a Trident mintájú, egyenként 24 rakétával felszerelt új atonvtengeralatt járókat. Ez. persze, a mindeddig hallgatólagosan betartott SALT—2 durva megsértése nélkül nem volna lehetséges. Nos, Reagan ezért tartotta nyitva azokat a bizonyos ..kiskapukat'’ a további fegyverkezés előtt Arra hivatkozva. hegy amennyiben a Szovjetunió — úgymond — megsértené a szerződési korlátozásokat. akkor az USA tével a politikusok és szakértők többször beszélnek egymással hivatalosan, mint az elmúlt 32 évben összesen. Tizenkét évi szünet után találkoztak a két ország vöröskeresztes delegációi Szöulban. hogy kimunkálják a háború során egymástól elszakított. mintegy 6 millió koreai kölcsönös rokonlátogatásának feltételeit. Már a tárgyalások első szakaszában bizonyos sikerek mutathatók fel. akárcsak a Panmind- zsonban folyó gazdasági megbeszéléseken: Az utóbbiakon kisebb mértékű a haladás: a KNDK közös bizottság létrehozását kezdeményei. vagyis az együttműködés intézményes kereteinek megteremtésére törekszik. míg Szöul a kereskedelmi kapcsolatok élénkítését részesíti előnyben. Nem ennyire kedvező a kép a politikai kibontakozás útján, a dél-koreai vezetés ugyanis mindeddig elzárkózott az igazi megoldást célzó phenjani javaslat elől. Ennek értelmében a KNDK. Dél-Korea és az Egyesült Államok részvételével hármas tárgyalásokat kellene kezdeni, hogy végre béke- szerződéssel váltsák fel a fegyverszüneti megállapodást. A kétoldalú kapcsolatok rendezése után Phenjan és Szöul megnemtámadási szerződést köthetne. Ez megszüntetné az amerikai csapatok állomásoztatására szolgáló ürügyet, így a csapat- kivonás után — ENSZ-fel- ügyelettel — békés úton „megfelelő ellenlépéseket" tesz. Ugyan kire is bízta volna az efféle mondvacsinált „megsértések" dokumentálását. mint éppen a Pentagon vezetőire?! Így hát a továbbiakban a hadügyminisztérium „héjái” dönthetik majd el. mit tegyen az elnök, amennyiben a Pentagonban úgy ítélik meg. hogy a SALT—2 mégsem tartható életben. Nem túlságosan biztató az sem. hogy a Reagan előrejelzése szerint az év második felében újra visszatér a szerződés ügyére, és attól függően foglal állást, milyen magatartást tanúsít a Szovjetunió a most folyó genfi tárgyalásokon. Az ilyen előzetes feltételek támasztása eleve azt a gyanút ébresztheti fel. hogy az amerikai fél — makacsul kitartva .csillagháborús" tervei mellett — voltaképpen minden ésszerű és kölcsönösen elfogadható kompromisszum megtorpedózására törekszik, a kudarcért azonban megkísérli a szovjet félre hárítani a felelősséget. Ha tényleg ilyen politikai-katonai számítások rejlenek a SALT—2 amerikai túlzott derűlátásra aligha kulisszái mögött, akkor a lehet okunk . . . megtörténhetne az újraegyesítés. Ez tehát az északi elképzelés. amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogat Ellenzi viszont az USA. amelynek komoly stratégiai érdekei forognak kockán. Így azután nem meglepő. hogy Washigtonban a Kórea-közi kapcsolatokat támogatják. A KNDK természetesen nem zárkózik el az ilyen érintkezések elől sem, ezt bizonyítja a két ország parlamenti képviselőinek találkozóját szorgalmazó javaslata. Hosszas halogatás után Szöulban zöld utat adtak e kezdeményezésnek, ám az ottani elképzelések szerint a delegátusok egy új alkotmányról tárgyalnának. s nem a megnemtámadási szerződési'ől. Közben újabb propagandisztikus lépésként Csőn Tu Hvan dél-kóreai elnök észak-déli csúcstalálkozót javasolt. A KNDK álláspontja ezzel kapcsolatban is világos: a legmagasabb szintű megbeszéléseknek csak akkor van értelme, ha azok valóban jelentős politikai eredményeket hoznak. Nos. ez egyelőre elég messze van. A párbeszéd folytatása azonban közelebb hozhatja az időt. amikor lesz értelme a koreai csúcstalálkozónak, amikor a két Korea kapcsolatainak fejlődése jótékonyan hathat nemcsak az ázsiai térség. hanem az egész világ politikai közérzetére. Daróczi László Archív felvétel a panmind/.soni egyezmény - aláírásáról KOREAI-FÉLSZIGET Panmidzson: tárgyalások 1985 ben (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Maratoni fegyverszünet Ez a várakozása — az ider Serfőző László Galyatetői kis üdülőbe felszolgálónőt, takarítónőt, valamint jogosítvánnyal rendelkező karbantartó mindenest (másodállás) felveszünk. Szolgálati férőhelyet biztosítunk. Jelentkezés Vasas Üdülő Galyatető 76-041 Heves Megye Tanácsa V. B. Ipari Osztálya pályázatot hirdet felsőfokú végzettséggel főenergetikusi munkakör betöltésére. Bérezés: 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH. sz. rendelet alapján. A pályázatot önéletrajz csatolásával az alábbi címre kérjük küldeni. Heves Megye Tanácsa V. B. Ipari Osztálya Eger, Kossuth Lajos u. 9. sz.
