Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. június 29., szombat SALT-2-döntés —kiskapukkal Ronald Reagan elnök, akinek jclenléüt tesznek, és akinek a kezében van a döntés kulcsa . Az amerikai tárgyaló küldöttség Gengben (középen Kampelmann. a fő koordinátor). A Reagan- doktrína közelről Ügy tűnik, Washingtonban mind nagyobb hangsúlyt kap az ellenforradalom exporta lását hirdető Reagan-dokt- rina. A Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA eddig „titkos műveletek” címkével leplezett akcióit már látvá­nyosan törvényesítették. A Reagan-kormányzat em­berei a beavatkozásra a leg képtelenebb ürügyeket ta­lálják ki. Az „antidemokra­tikus” címkét önkényesen ráragasztják például a nica. raguai vezetésre, amely pe­dig az ország történetében először valóban szabad álta­lános választások eredmé­nyeként került hatalomra. Nicaragua lakóinak többsége támogatásáról biztosította a népi forradalom élén álló sandinistákat. Reagan ame- riakai elnök viszont a CIA- zsoldosokat, olyan egykori nemzeti gárdistákat küldött ellenük, akik kiszolgálták a népelnyomó Somoza-diktatú- rát. Ezek a hivatásos fejvadá­szok békés polgárokat gyil­kolnak, iskolákat, kórháza­kat farmokat, üzemeket gyújtanak fel. Az Egyesült Államok így akar bosszút állni azon kis közép-ameri­kai országon, amely elhatá­rozta, hogy leszámol az év­százados elmaradottsággal, a nyomorral, a félgyarmati függőséggel. De nemcsak a nicaraguai kontrák kapnak washingtoni anyagi támoga­tást. Az afgán ellenforradal_ márok részére szintén bőven áramlik a pénz: 1981 óta 340 millió dolláros támoga­tást kaptak. A Reagan-doktrina nem csupán az ellenforradalmi bandák leplezetlen hivatalos támogatását teszi lehetővé, hanem azt is forszírozza, hogy valamiféle szövetségbe tömörítse őket. Ennek érde­kében, hol az Egyesült Ál­lamokban, hol Salvadorban, vagy Angolában, az Unita titkos táboraiban gyűjtik össze a hivatásos gyilkosokat. Emellett a jelentések szerint a Fehér Ház égisze alatt kü lön intézményt létesítenek a CIA bandák különféle tevé­kenységének koordinálására. A Reagan-doktrina semmi­be veszi a békés egymás mellett élés általánosan el' fogadott elveit. A törvényié lenséget törvényerőre emeli. Ez az önkényeskedés még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet, szaporítja az úgy­nevezett forró pontokat, kü lönösen a harmadik világ­ban. A világ közvéleménye joggal követeli az ellenfor­radalom exportálásának be­szüntetését, az ENSZ Alap okmányának betartását. Er­re irányul a többi között a Szovjetunió legutóbbi javas­lata, amely indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai vállaljanak kötelezettséget: az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágokkal szemben szigorú­an betartják a be nem avat­kozás, az erőszakról való lemondás elveit, és azt, hogy ezeket az országokat erőszakkal nem vonják be katonai tömbjeikbe. Kérdés, hogy az Egyesült Államok reagál-e Moszkva felhívásá­ra, vagy pedig továbbra is arra törekszik, hogy az ENSZ Alapokmányát a Reagan- doktrínával vagy más inter­venciós „találmánnyal” cse­rélje fel? Jurij Gvozgyev (APN—KS) A szovjet—amerikai SALT —2 körüli washingtoni hu­zavonában. a mesterségesen is dramatizált törvényhozási vita után tulajdonképpen az történt, ami többé'kevésbé előre látható volt: Reagan elnök úgy döntött, hogy kor­mányzata egyelőre tartja magát a hadászati támadó fegyverek és fegyverrendsze­rek korlátozásáról 1979-ben kötött kétoldalú (de sohasem ratifikált) szerződés előírá­saihoz. amennyiben a Szov­jetunió is hasonlóképpen jár el. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az elnök a „hé­ják" és a „galambok” közti párharcban a bölcs igazság­tevő szerepét játszotta. Am a hátteret mélyebben vizs­gálva. okkal és joggal kéte­lyeink támadhatnak, hiszen az említett állásfoglalás több „kiskaput" hagy a hadászati támadó erők további korsze­rűsítésére. A nyugati hírmagyarázók — mint ilyen esetekben már annyiszor — azt emelik ki. hogy ezúttal is a State De­partment, azaz a külügymi­nisztérium szempontjai kap­tak prioritást — és persze a szenátus többségének aka­rata — a SALT—2 — azon­nali felmondását követelő Pentagonnal szemben. Bár ebben van némi igazság, aligha beszélhetünk az egyik tábor „vereségéről”, és a másik ..győzelméről’’ mert hiszen egyik sem adta fel az Egyesült Államok katonai fölényszerzési törekvéseit, a pillanatnyi hadászati egyen­súly megbontását célzó szán­dékait. Itt legfeljebb csak arról lehet szó, hogy az A Koreai-félszigeten 35 esztendeje 1950. június 25- én dördültek el a koreai há­ború kezdetét jelentő fegy­verek. A háborúét, amely a második világháborút köve­tően az első nemzetközi há­ború. és egyben a két szem­ben álló tábor, az imperia­lizmus és a szocializmus erői közötti összecsapás volt. A konfliktust a dél-kóreai vezetés revansista, a két or­szágrész erőszakos egyesíté­sére irányuló politikája rob­bantotta ki. (E terveket Wa­shingtonban is melegen tá­mogatták.) Érdemes emlé­keztetni. hogy a KNDK már akkor is többször javasolta a békés egyesítést, június 19-i indítványa is e szellem­eredeti célok eléréséhez ve­zető utak-módok mikéntjé­nek megítélésében, az esz­közök kiválasztásában az amerikai hatalmi elit csú­csain eltérőek a vélemények. Jóllehet a SALT—2 megál­lapodás kétoldalú, tehát csak a Szovjetuniót és az Egyeült Államokat érinti közvetlenül, nem mellékes, hogyan véle­kednek a NATO-szövetsé- gesek. George Shultz kül­ügyminiszter nyilván nem véletlenül „szondázta” az atlanti partnereket, amikor legutóbb részt vett a portu­gáliai Estorilban rendezett kétnapos NATOtanáCskozá- sen Washigtonban bizonyá­ra mérlegelték, hogy a SALT —2 határidő előtti érvény­telenítése (a szerződés az év végén jár le) kedvezőtlenül alakítaná az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Európa kap­csolatait. amelyeket már amúsyis megterhelt a Rea- gan-féle „csillagháborús'' program. Végül, de nem utolsósorban a taktikai meg­fontolásokban lehetetlen volt eltekinteni a határozott han­gú szovjet figyelmeztetések­től. a két vezető atomhata­lom kivételes felelősségére való moszkvai apellálástól. Mindezeken túlmenően propagandisztikus szempon­tok is vezérelték Reagan el­nököt és környezetét a dön­tés meghozatalában. Hivatal­ba lépése után Ronald Rea­gan nem terjesztette a szer­ződést jóváhagyásra a tör­vényhozás elé. mondván, ez egyoldalú előnyt jelentene a Szovjetunió számára. Ez az állítás, persze, minden ala­pot nélkülözött, hiszen a ha­dászati egyenlőséget, a hoz­ben íródott. A szöuli rezsim csapatai, válaszként hat nap múlva átlépték a 38. széles­ségi fokon kialakított ha­tárt és behatoltak Észak— Kórea területére. Kihasznál­va. hogy a Szovjetunió ak­kor nem vett részt a Biz­tonsági Tanács munkájában, az Egyesült Államok elérte, hogy az állítólagos „észak- koreai agresszió” visszave­résében ENSZ-erők is részt vegyenek. A váltakozó si­kerű és nagy véráldozatot követelő harcok frontvonala 1951-re visszakerült a kiin­dulási ponthoz, tehát a 38. szélességi foknál húzódott. Ez a tény, s az. hogy a szo­cialista erők nem kívántak závetőleges katonai egyen­súlyt mindkét fél elismerte. Az amerikai félnek erre a kibúvóra egyszerűen azért volt szüksége, hogy a szer­ződés korlátozó intézkedése­it könnyebben megkerülhes­sék, és szabad kezet adjanak a stratégiai támadó fegy­verek nagyarányú moderni­zálásához. az 1970-es évek elején elvesztett erőfölény visszaszerzéséhez. Bár Rea­gan elnöksége alatt folyton erre törekszik (amióta ha­talmon van. egyetlen fegy­verzetkorlátozási megálla­podás sem született). arra azonban most mégsem szán­ta el magát, hogy csak úgy félkézből semmissé tegye a sok-sok évi munkával tető alá hozott SALT—2-t. Mint emlékezetes, ez az egyezség meghatározta a mindkét fél rendelkezésére álló hadászati fegyverek számszerű felső határát, sőt bizonyos csökkenést is elő­irányzott A minőségi kor látozásra azonban — éppen az amerikai fél hibájából — nem kerülhetett sor. mert a washingtoni kormányzat 1981 őszén minden eddigi­nél nagyobb volumenű ka­tonai programot hirdetett meg. Ettől remélte, hogy az Egyesült Államok viszony­lag rövid idő alatt kivívja majd az egyoldalú fölényt. területi kiigazítást, lehetővé tette a fegyverszüneti tár­gyalások megkezdését. A fegyverszüneti egyez­ményt végül is hosszas tár­gyalások után 1953 júliusá­ban kötötték meg Panmind- zsonban. Ez a szerződés azonban csak ideiglenes megállapodás. A végleges megoldásra a békekötés lett volna hivatott, amit azon­ban aiz érdekeltek nézetel­térései miatt máig sem tud­tak tető alá hozni. A sem háború, sem béke állapotában élő két ország­rész között egészen a leg­utóbbi időkig meglehetősen korlátozott volt a kapcso­lat; csakis egy-egy határin- cidens megtárgyalása kény- szeríthette közös asztalhoz Észak, illetve Dél képviselő­it. Most azonban a világ örömmel nyugtázhatja, hogy a félsziget felszabadulásá­nak 40. évfordulója közeled­ben tett hatékony szovjet válaszintézkedések követkéz’ tében — nem teljesülhetett. Nem tudta megszerezni a büntetlen első csapásmérés képességét, kénytelen veit Géniben ismét tárgyalóasz­talhoz ülni a Szovjetunióval, miközben az úgynevezett ha’ dászati védelmi kezdemé­nyezéssel. vagyis az űrhadvi­selésre való felkésüléssel is­mét előnyre igyekszik szert tenni. Az összefüggés teljesen világos: a Weinberger had­ügyminiszter mögött felso­rakozó szélsőséges körök a „világűr-pajzs” egyidejű megteremtésével lázas ütem­ben akarják rendszerbe állí­tani a potenciális ellenfél megsemmisítésére szánt ha­dászati támadó eszközöket, igv például az MX inter­kontinentális ballisztikus rakétákat, a Trident mintá­jú, egyenként 24 rakétával felszerelt új atonvtengeralatt járókat. Ez. persze, a mind­eddig hallgatólagosan betar­tott SALT—2 durva megsér­tése nélkül nem volna le­hetséges. Nos, Reagan ezért tartotta nyitva azokat a bizonyos ..kiskapukat'’ a további fegy­verkezés előtt Arra hivat­kozva. hegy amennyiben a Szovjetunió — úgymond — megsértené a szerződési kor­látozásokat. akkor az USA tével a politikusok és szak­értők többször beszélnek egymással hivatalosan, mint az elmúlt 32 évben össze­sen. Tizenkét évi szünet után találkoztak a két ország vö­röskeresztes delegációi Szö­ulban. hogy kimunkálják a háború során egymástól el­szakított. mintegy 6 millió koreai kölcsönös rokonláto­gatásának feltételeit. Már a tárgyalások első szakaszában bizonyos sikerek mutathatók fel. akárcsak a Panmind- zsonban folyó gazdasági megbeszéléseken: Az utób­biakon kisebb mértékű a haladás: a KNDK közös bi­zottság létrehozását kezde­ményei. vagyis az együttmű­ködés intézményes keretei­nek megteremtésére törek­szik. míg Szöul a kereske­delmi kapcsolatok élénkíté­sét részesíti előnyben. Nem ennyire kedvező a kép a politikai kibontakozás útján, a dél-koreai vezetés ugyanis mindeddig elzárkó­zott az igazi megoldást cél­zó phenjani javaslat elől. Ennek értelmében a KNDK. Dél-Korea és az Egyesült Államok részvételével hár­mas tárgyalásokat kellene kezdeni, hogy végre béke- szerződéssel váltsák fel a fegyverszüneti megállapo­dást. A kétoldalú kapcsola­tok rendezése után Phenjan és Szöul megnemtámadási szerződést köthetne. Ez meg­szüntetné az amerikai csa­patok állomásoztatására szol­gáló ürügyet, így a csapat- kivonás után — ENSZ-fel- ügyelettel — békés úton „megfelelő ellenlépéseket" tesz. Ugyan kire is bízta volna az efféle mondvacsi­nált „megsértések" doku­mentálását. mint éppen a Pentagon vezetőire?! Így hát a továbbiakban a hadügyminisztérium „héjái” dönthetik majd el. mit te­gyen az elnök, amennyiben a Pentagonban úgy ítélik meg. hogy a SALT—2 még­sem tartható életben. Nem túlságosan biztató az sem. hogy a Reagan előrejelzése szerint az év második felé­ben újra visszatér a szerző­dés ügyére, és attól függően foglal állást, milyen maga­tartást tanúsít a Szovjetunió a most folyó genfi tárgya­lásokon. Az ilyen előzetes feltéte­lek támasztása eleve azt a gyanút ébresztheti fel. hogy az amerikai fél — maka­csul kitartva .csillaghábo­rús" tervei mellett — vol­taképpen minden ésszerű és kölcsönösen elfogadható kompromisszum megtorpedó­zására törekszik, a kudar­cért azonban megkísérli a szovjet félre hárítani a fe­lelősséget. Ha tényleg ilyen politikai-katonai számítások rejlenek a SALT—2 amerikai túlzott derűlátásra aligha kulisszái mögött, akkor a lehet okunk . . . megtörténhetne az újraegye­sítés. Ez tehát az északi elkép­zelés. amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogat Ellenzi viszont az USA. amelynek komoly stra­tégiai érdekei forognak koc­kán. Így azután nem megle­pő. hogy Washigtonban a Kórea-közi kapcsolatokat tá­mogatják. A KNDK termé­szetesen nem zárkózik el az ilyen érintkezések elől sem, ezt bizonyítja a két ország parlamenti képviselőinek találkozóját szorgalmazó ja­vaslata. Hosszas halogatás után Szöulban zöld utat ad­tak e kezdeményezésnek, ám az ottani elképzelések szerint a delegátusok egy új alkotmányról tárgyalná­nak. s nem a megnemtáma­dási szerződési'ől. Közben újabb propagan­disztikus lépésként Csőn Tu Hvan dél-kóreai elnök észak-déli csúcstalálkozót ja­vasolt. A KNDK álláspontja ezzel kapcsolatban is vilá­gos: a legmagasabb szintű megbeszéléseknek csak ak­kor van értelme, ha azok valóban jelentős politikai eredményeket hoznak. Nos. ez egyelőre elég messze van. A párbeszéd folytatása azonban közelebb hozhatja az időt. amikor lesz értelme a koreai csúcstalálkozónak, amikor a két Korea kapcso­latainak fejlődése jótéko­nyan hathat nemcsak az ázsiai térség. hanem az egész világ politikai közér­zetére. Daróczi László Archív felvétel a panmind/.soni egyezmény - aláírásáról KOREAI-FÉLSZIGET Panmidzson: tárgyalások 1985 ben (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Maratoni fegyverszünet Ez a várakozása — az ider Serfőző László Galyatetői kis üdülőbe felszolgálónőt, takarítónőt, valamint jogosítvánnyal rendelkező karbantartó mindenest (másodállás) felveszünk. Szolgálati férőhelyet biztosítunk. Jelentkezés Vasas Üdülő Galyatető 76-041 Heves Megye Tanácsa V. B. Ipari Osztálya pályázatot hirdet felsőfokú végzettséggel főenergetikusi munkakör betöltésére. Bérezés: 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH. sz. rendelet alapján. A pályázatot önéletrajz csatolásával az alábbi címre kérjük küldeni. Heves Megye Tanácsa V. B. Ipari Osztálya Eger, Kossuth Lajos u. 9. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents