Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

4* NÉPÚJSÁG, 1985. június 3., hétfő ■' 1 ■ r— ' Egy hét... Ktárr6 __________ Türelemjáték, tanulságokkal Goethe zsenialitását bá­torság lenne vitatni, s az is tény. hogy kevésbé ismert művei is utánozhatatlanul eredeti tehetségről vallanak. írásaiban úgy kereste ko­ra megoldatlan kérdéseire a választ, hogy magvas taná­csai a holnapoknak is szól­janak. Ezért forgatjuk mun­káit, emiatt érdemes filmesí- teni alkotásait. Ilyen szempontból csak dicsérhetjük Deák Krisz­tina vállalkozását, ő ugyanis a Vonzások és választások című. 1809-ben született re­gényt óhajtotta képernyőre varázsolni. Nemcsak forga­tókönyvíróként hanem ren­dezőként is! Az ötlet, elismerésre mél- tá. mert a kiváló szerző rit­ka erényeit villantotta fel ebben a kötetben. Bebizo­nyította, hogy bravúrosan ért a kor- és a környezetáb­rázoláshoz. s képes arra is — akkortájt ez teljesen új­szerűnek hatott —. hogy megfesse hőseinek precíz lé- lekrajzát. Ennyi kincs valóban jo­gosult, méltó a népszerűsí­tésre. Annál is inkább, mert a téma tanulságokat kínál nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is. Sorsok von­zásában élünk, szeretünk, kínlódunk, csalódunk, hogy ismét bizakodjunk, olykor komoly árat fizetve helyes­nek. etikusnak, ésszerűnek vélt döntéseinkért, illetve azok következményeiért. Erre figyelmeztet a német szellemóriás. Hallgatnánk is rá, ha rangjukhoz mérten tolmácsolnák bölcs megjegy­zéseit, az általa tálalt sztori­ba, cselekménysorba plán­tált intelmeit. Sajnos, nem ez történt! Az adaptáció kettős szerep­kört vállaló gazdája — ki tudja miért? — teljesen in­dokolatlanul átdolgozta a szerző hagyatékát. Olyany- nyira. hogy alig ismerünk rá. hiszen minden valamire való mozzanatot kirostált száműzve a tiszta búzát, meghagyva az ocsút. A ba­jok fő oka az, hogy a múlt század végére, vagy a mos­tani elejére parancsolta az eseményeket. Ráadásul csorbát szenve- lett a karakter, a korfestés, a figurák szinte légüres tér­ben tébláboltak — még az olyan jó színészek sem tud­tak mit kezdeni velük, mint Bálint András, a ritmus csi­gatempóra váltott, a nézők tetemes része megunta a mind vészesebben terjengő unalmat, az egyre nehezeb­ben viselhető türelemjáté­kot. Az edzettebbek, a kitar­tóbbak mégsem maradtak kárpótlás nélkül. Megeso- lálhatták Bornyi Gyula ope­ratőri bravúrját, ö ugyanis rádöbbenhetett a hibák re­gimentjére. s lehetőségeihez mérten enyhítette a bajokat lírai hangoltságú, érzelmi te­lítettségű, irigylendő érzék­kel megkomponált képeivel. Reméljük, sűrűbben talál­kozunk vele. Sokkal nivósabb kezdeményezések munka­társaként ... Pécsi István Meccset nézni... Az emberek három nagy csoportba sorolhatók. A leg­kisebb részbe azok tartoznak, akik soha nem néztek mécs­esét. Van egy réteg aki már megcsömörlött : egy ismerő­söm mondta a múltkor, hogy azóta nem ül a képernyő elé. ha mérkőzés van, amióta egyszer élőben látta, hogy Albert lábát eltörték a pá­lyán. A többség konokul és kitartóan figyelemmel kö­veti a labdarúgást, nem le­het elvenni a kedvét sem­mivel. Pedig egyre több olyan jel van. amely arra mutat, hogy mind kevesebb marad a játék szépségéből és izgal­mából, s egyre több félel­metes dolgot láthatunk a pá­lyán kívül. Nemcsak a szer­dai tragédiára gondolok, amely fölért egy kisebbfajta helyii háború helyszíni köz­vetítésével. Az elharapódzó erőszak mellett mind több szó esik anyagiakról, rek­lámról, üzletről. A Videoton szép sorozatát is olyan ri­porttal koronázta meg a Ma­gyar Televízió, amelyben a riporter konokul faggatta az illetékeseket arról, hogy milyen összegek jönnek be és honnan, mennyi pénzt kapnak a futballisták. Érde­kes lehet persze ez is. Inkább azon csodálkozom. hogy nem a csapat közösséggé vá­lásának gondjairól, a focis­ták emberi problémáiról ké­szítettek dokumentumfil­met. Ez legalább annyi né­zőt érdekelt volna s talán több tanulsággal szolgál. Ilyenkor mindig eszembe jut a régi vicc: megkérdeznek valakit. hogy tud*e úszni. Az illető úgy válaszol: nem. A következő kérdés: ...és ha megfizetem? Mindezzel oda akarok ki­lyukadni. hogy e szörnyűség gyökere valahol az egész sport körül kialakuló szem­léletiben található: egyre kevesebb emberséggel. s mind több minden áron való győzni akarással találkoz­hatunk. S mi, újságírók is szívesebben készítünk ,,ke­mény” interjúkat, hámozva a léggömböt. rákérdezve minden látszólag lényeges, körülményre, s megfeledkez­ve a személyiség tiszteletéről, arról, hogy nem életre ha­lálra megy a harc. De itt álljunk csak meg! Nagy pénzek forognak koc­kán. s versenyzők élete megy rá egyegy látványos versenvre való készülésre. Az edzések lassan kiszoríta­nak minden mást a sporto­lók életéből, s mindenfajta „tudományos” módszert igénybe vesznek az eredmé­nyek fokozása érdekében. Folyik a ,,rablópandúr”, a doppingvizsgálók és a dop­pingolok között. Akit elcsíp­nek. annak nincs szerencsé­je, a többiek megúszták ... A sportok legnépszerűb- bike a foci. Nem csoda te­hát, hogy itt csúcsosodik ki minden ellentmondás, s így válik látványossá az a fokozódó embertelenség, amely a versenysportokat körülveszi. Az ember pedig nézné a meccset. De az ké­sik, s közben gondolkodik. Még az is megfordul a le­jében, hogy nem volt-e iga­za az NSZK. vagy Svájc tévéseinek, akik másfél óra után abbahagyták a közve­títést. Talán ők rájöttek ar­ra, hogy ez már nem játék! Ez valami egész más. Mint eseményt, mint tragédiát, ta­nulságos volt mindezt figyel­ni. Sajnos, sokaik kedvét elvette a labdarúgástól. Gábor László zérmotívumát adja meg a szemlélőnek, hogy a „Tán­cos” esetében akár egy kor­puszig jusson, a „Minótau- rosz”-nál pedig az őslény szarvai közé fogott földgo­lyó esetlegességét, az em­beriét veszélyhelyzetét sej- dítse meg bennünk. Miként a lejegyzettekből is kitűnik: a két testvér két külön világ, két szuverén szellem. A keramikus szó­kimondó, az anyaggal meré­szen. bravúrosan játszó al­kat. a festő ugyanakkor ve­lünk fogalmaztatja meg gondolatait. látomásait, amelyekhez csupán fogód­zót. elindító színt és forma­töredéket ad. Együtt látva, valahol mégis érzik a ro- együtt szemlélve műveiket, konság, amit talán a humá­num fejez ki a legtalálób­ban. — fnö — A Csavlek testvérek Hatvanban — 1970-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán, azóta ön­állóan mintázok. Közben, zenetanulmányokat is végez­ve, az Operaházhoz szer­ződtem, magánénekesnek. Ami kerámiáimat illeti: be­léjük dolgoztam jókedvemet, gondolataimat a világról, s bennük van élet- és zene­szeretetem. Törekszem bemu­tatni azokat a vidám, para­dox helyzeteket, amelyek­ben mindenki benne talál­hatja magát, ha nem kellő önismerettel, öniróniával cselekszik. Benne a zene for­mákat ölt, nekem a figurá­im muzsikálnak, így hát mindkét művészetet szolgá­lom, mindkettő én vagyok — vallja magáról Csavlek Etel­ka, aki festő testvérbátyjá­val a Hatvani Galéria most kiállító vendége. Hogy mennyivel más. mennyivel több az elmon­dottaknál az elénk táruló lát­vány? Kezdjük ott, hogy Csav­lek Etelka feje tetejére állí­tott minden tételt, ami ben­nünk élt a kerámia, a cse­rép kifejezési nyelvét illető­en. Nem nyúl vissza ugyan­is az. ősi formákhoz, de az elvontságtól legalább ennyi­re irtózik. És a kettő között egy olyan sajátos formavilá­got teremt, ami teljesen el­üt az eddig ismert, hasonló életművektől. Mégpedig ama görbe tükör által, amely elé modelljeit állítja. Szinte minden darabja emberséges gúny, meghatott irónia. És akár édesanyját, akár a szín­pad világának jellegzetes fi­guráit mintázza meg, mi­közben mosolyog rajtuk, az őket ért fricskákon, bensőnk­ben valami megsajdul. Mert a modellek helyében tudjuk- érezzük magunkat, minden keservével a választott pá­lyának, hivatásnak. E tekin­tetben elég utalnunk a „Tra- gika” luftballonszerű deko­rativitására. az ..Artisták” és a „Maneken” sorozat ha­sonlóan kificamított darab­jaira. vagy éppen a szem­üvege mögött szunyókáló „Anyu” kaján tettenérésére. Friss, korszerű szemlélet ez a műfajban, akárhogy csűr- jük-csavarjuk a dolgot. Nos, amíg a testvérpár keramikus tagja még színei­ben is nyersen őszinte, a játék mögötti fanyar valóságot fel­táró művészetével lopja be magát szívünkbe a Munkácsy- díjas Csavlek András, egy egészen más világ vonzásá­ban alkotja puritán festmé­nyeinek sorát. Művészete az acryl színek hangulati ele­meire épül, s a figuralitás- tól teljesen eltávolodva, a felület vizionárius kitöltésé­vel uralkodik rajtunk, szem­lélőkön. A „Téli Balato.n fe­lett” például nem több, mint a képmező fehérre és szür­kére bontása, egyetlen zak­latottabb. elütő csíkkal utal­va csupán a jeget roppantó rianásra. így fokozva föl bennünk e jelenség hatását. A hűvös nyugalmat árasz­tó mű ellenpárja a „Ten­gernél” című alkotás, amely­nek er mélyzöld árnyalatai­ban gazdag felületét a ho­mokos part meleg barnája egészíti ki, s kelt bennünk vágyódást e világ megisme­résére. meghódítására. Amikor nem a parttalan, csupán színmezőkre bontott festői módszert alkalmazza Csavlek András, hanem va­lamelyest a forma felé moz­dul, akkor is messzire ra­gad bennünket, s elemző, meditativ elmélyedésre kény­szerít. És az átírás vagy in­kább a szimbólumteremtés olyan világában találjuk ma­gunkat, amelyben szárnyal­hat fantáziánk. E néhány fi­gurális művében csak az alaphangot, az elindulás ve­Csavlek András: Kis történet (Fotó: Szabó Sándor) Csavlek Etelka: Nászágy Ifjúságvédelem a mezőgazdasági szakmunkásképzőben BACH ÉS HÄNDEL ZENÉJÉVEL Eger barokk múltját is köszöntötték A három egri amatőr együt­tes a Szimfonikus Zenekar, az Építők „Agria” Vegyes­kara és a Megyei Művelődé­si Központ Kamarakórusa a két barokk óriás és az év­fordulók tiszteletére hang­versenyt rendezett az egri Minorita-templomban, Bach és Händel műveiből. A hang­verseny sikere minden vára­kozáson felüli, a máskor ne­hezebben mozduló közön­ség most zsúfolásig megtöl­tötte Eger legszebb barokk templomát. A zene is, a hatás is, a látvány is elgondolkodtatott. A barokk teleszórta a kon­tinens országait pompás, túl­díszített, mai szemünknek hi­valkodó templomokkal, mint­ha anyagi, lelki gazdagságá­val akart volna dicsekedni. Tehette, hiszen ekkor lát­szott igazán felszabadulni az egyén, az egyes ember az irányított gondolkodás és ér­zés járma alól. Az abszolút uralkodók ellenében angol és francia etikakutatók ír­ták le gondolataikat, meré­szen fejtve ki a gondolati rendeket, rendszereket. S ahogyan a filozófusok, a ze­nészek is — más formák, más eszközök felhasználásá­val — az eszményt keresték, a rendet, a fenségeset, az emberit, a magasztost, s eze­ket, mint egymástól elvá- laszthatatlanokat írták meg nagyszerű harmóniákban. A barokk oltárokat őrző, ke­csesen hajlékony szentek mintha színházból lépnének elénk: és mégis árasztanak magukból valamit, amit a mai néző sóváran irigyel tőlük: a lélel: fényét, rang­ját, azt a harmóniát, amely átindázta minden gondolatu­kat. Akkor is, ha volt okuk. nem is egyszer a félelemre és rettegésre. Aki belelapo­zott Händel élethistóriájá­ba, tudja, hogy fénylő, ün­neplő, áradó, olykor a világ- történelmet is megkomponál­ni akaró munkájában sok­szor zavarta meg az uralko­dói kegy hullása mellett a nem is alaptalan mindenna­pi félelem. Négy mű hangzott el ezen az estén. Händel Vízizenéjé­nek négy tétele, a Béke-ódá­nak nevezett alkotás, amely Anna királynő születésnapjá­ra készült, J. S. Bach Wir danken dir, Gott, wir dan­ken dir... kezdetű kantátá­ja (BWV 29.) és a Haïlelu- ja-kórus Händel Messiás cí­mű oratóriumából. A Vízizene és a Béke-óda alkalomra készült zenei írá­sok. A hatalom tetején ülők hallgatták, mint hízeleg a kontinensről jött német az angol udvarnak? Érezzük ma ezt? Pedig nyilván sok-sok mozzanat mutathatott akkor ilyesmit! A Vízizene a ma­ga megejtően finom ritmiká­jával — hogyan is csobog­hatott akkor a Themze? — túlélt minden esendőséget, mint ahogyan Anna király­nő is csak száraz könyvadat; s ha említjük, Händel okán tesszük ezt. Bach kantátája egymagá­ban és önmagában is mara­déktalanul idéz egy szelle­met, akinek egyszerűsége, szellemi hatalma korokon át­ível. Meglehet, hogy a szö­vegben megbúvó jámborság itt csak forma, alkalom, le­hetőség arra, hogy ez a fe­gyelmezett géniusz jelet rak­jon az időben. S ehhez a jel­hez mintha csak társulna Händel Hallelujája, amely — hangozzék el akárhányszor! — mindig a lélek örömének nagyszerű hozsannája. A Minorita-templom akusz­tikailag sem hozta zavarba az együtteseket. A Vízizene négy tétele a hangversenyt indító nyitányok helyén ki­tűnően hatott. Farkas István vezényelte ezt a művet. Ö évek-évtizedek karmesteri gyakorlata árán megtanulta, hogyan kell a barokk har­móniákat hangsúlyozni. Az ódát Ocskay György dirigál­ta. A mű himnikus részlete­it érzékeltette inkább. hi­szen az óda mindig is az emelkedettebb lelkiállapot kifejezése. Tar Lőrinc a Bach-kantátával megérintet­te a műben azt az alkotói alapállást, amelyből a nagy Mester építkezik: azt az alá­zatot, amely betölti ezt a mu­zsikát. A Hallelujában me­gint mást, az erőt, az ára­dást, az örömöt énekeltette meg. Meg is kellett ismétel­nie a számot. A nagy hatású hangver­seny közreműködő művészei, Lugosy Melinda, Gémes Ka­talin, Kuncz László és Mar- czis Demeter mellett Marik Erzsébet és Mag Stefánia voltak, akik a minoriták or­gonáján játszottak. Ez a barokk város nagy­szerűen köszöntötte Bach és Händel zenéjével barokk múltját is. Meg a ma élő­ket! Farkas András Az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet alapvető szerepet tölt be megyénk munkaerő igényének biztosí­tásában. Az idei tanévtől már hét szakmában képe­zik a fiatalokat, akiknek kö­zel nyolcvan százaléka a megye általános iskoláiból kerül az intézetbe. A megyei tanács Ifjúsági Bizottságának Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottsága a közelmúltban megtartott ülé­sén tanácskozott a mezőgaz­dasági szakmunkásképző ez irányú tevékenységéről. Meg­állapították, hogy a fiatalok egynegyede ingerszegény, hátrányos családi környezet­ből, igen gyenge tanulmányi eredménnyel kerül az iskolá­ba. Ezek a körülmények alapvetően meghatározzák a nevelőtestület ifjúságvéde­lemmel kapcsolatos tenniva­lóit. A fiatalok megismerésé­hez nagy segítséget nyújta­nak a kollégiumi nevelőkés a szakoktatók. Az ifjúságvé­delmi felelős nyilvántartást vezet a veszélyeztetett és hát­rányos helyzetű tanulókról, s a nevelőtestülettel közös cél­juk, hogy a családdal ösz- szefogva kiküszöböljék a gye­rekekre ható ártalmakat. Szoros kapcsolatot tartanak más intézményekkel. A gyám­hatóság nevelési segélyt biz­tosít az arra rászorulóknak, a hivatásos pártfogóval segí­ti a veszélyeztetett helyzetűe­ket. A nevelési tanácsadó pedig nemcsak az állami gon­dozottakat támogatja; a ne­hezebben nevelhető tanulók­kal is foglalkozik. Farkasszemet néznek a rendőrök és a szurkolók a Heysel stadionban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents