Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1985. június 22., szombat Valamennyi óra a nevelés fóruma „Megmenteni a tanítás szépségét...” „visszahódított ez a hivatás" ( Fotó: Perl Márton) MINDENNAPI NYELVÜNK Közéleti beszédgyakorlatunk A közéleti nyelvhasználatban különösen nagy szerepe van az élőszónak. a beszédnek. Hogy a szóbeli befolyásolásnak, a meggyőző beszédnek, az érthetően, érvelve és vitázva elhangzó nyilvános felszólalásnak milyen nagy hatása lehet közéletünkben, arról a legutóbbi választás jelölő gyűlései is tanúskodhatnak. Kitűnt pl. az is ezeken az alkalmakon. hogy a közéleti tevékenységben nemcsak politikai ismeretekre és tapasztalatokra van szükségünk, hanem • megfelelő beszédkultúrára s igényesebb tárgyaló készségre is. A választás jelölő gyűlé- * seit kísérő hírlapi közlemények. riportok sem véletlenül szenteltek feltűnően nagy teret a közéleti beszéd- gyakorlat jelenlegi helyzetének bemutatására, a megfelelő tanulságok levonására. Képet kaptunk arról is. hogy milyen állapotban van retorikai műveltségünk : a korszerű mondanivaló mellett korszerűsödött-e beszédmodorunk. szóbeli befolyásolásunk formája és módja. A kötetlen, ha úgy tetszik a rögtönzött beszédformákban is elsődleges követelmény. hogy legyen mondanivalója az előadónak, a hozzászólónak. Erre vonatkozólag értékes adalékul szolgál a választásokkal kapcsolatos sajtóbeli megnyilatkozás“ e szövegrészlete: „Ha kevés volt a mondani, való és az is hosszúra sikerült, vagy az előadó akadozva olvasta (,) szövegét, a jelenlevők fészkelődni kezdtek. közbe is szóltak” (Nők Lapja. 1985. 23. sz.). A közéleti beszéd hazai történetéhez is forrásérté- kűek ezek a megjegyzések: „Nem egy jelölő gyűlésen láttuk, amint leintették a semmitmondást, a szócsép- lést. lehurrogták a demagó. giát, és vastapssal jutalmazták az okos, komoly beszédeket” (Magyar Nemzet, 1985. jún. 11.). Retorikai tanfolyamainkon is fel kell használnunk a választási gyűléseken hallott beszédjelenségekkel kapcsolatos megfigyeléseket: („A jelölt könnyedén, sodró lendülettel beszélt, magával ragadta hallgatóságát, jól adagolt humorral tette oldottá a hangulatot" (Népszabadság, 1985. jún. 15.). De azt magam is tapasztaltam, hogy a kevés mondanivalójú - hangzatos, sőt zengzetes beszédnek, felszólalásoknak sem volt sikerük. A frázisos beszédmodornak is befellegzett, a csak megjátszott érzések és indulatok hatástalanok voltak. de az iróniával és humorral átszőtt szókimondásnak megnőtt a hitele. . A „nép szájaíze szerinti" beszédnek csak akkor volt lá- tatja. ha a beszélő állításainak szilárd alapjáról is meggyőzte hallgatóságát. A közéleti valóság hitele erősödött meg azokbán az élőszóbeli megnyilatkozásokban, amelyekben az egyéniség, a személyes hang elhatároló szerephez jutott, s háttérbe szorultak a hivataloskodás stílusjegyei, a közönyösségről is árulkodó kifejezései. Közgondolkozásunk és érzelemvilágunk átalakulásának is tanúi lehettünk: a meggyőződés nélküli szürkeség és közöny nem igen kapott teret az előadói beszédekben és hozzászólásokban. Az öncélú „szóköd” sem sűrűsödött a- gyűléseken olyan mértékben, hogy megzavarhatta volna a résztve- , vevők tisztánlátását. dr. Bakos József Ügyszólván „belenőtt” a pedagógusi pályába. Mindkét nagyapja tanító volt, édesapja két évvel ezelőtt kapta meg az aranydiplo*. /nát. — Belülről láttam, éltem végig gyermekkoromtól a tanári pálya minden szépségét, nehézségét — kezdi a beszélgetést Irlanda Dezsőné. az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szak- középiskola tanára. — Igaz, volt egy „megingásom”: a negyedik évfolyamon orvos vagy gyógyszerész szerettem volna lenni, aztán mégis visz- szahódított ez a hivatás. Biológia—kémia szakon végzett a debreceni egyetemen, utána rögtön Egerbe került. Akkor még a tanítóképző és a gimnázium egy intézmény volt. — Mint kezdő tanárnak, nagyon sok segítséget nyújtottak a kollégák. Szívesen emlékszem' vissza azokra az időkre: a húsz tanerős testületben meleg hangú volt a légkör, ‘ s magas a szellemi színvonal. Érdekes, most hatvanah vagyunk — s mégis. valami megmaradt ebből a hangulatból. S talán pontosan a legfontosabb: a gyerekközelség. Több mint tízen jöttek például 1960‘ban a tantestületbe, s a tanári alkotó közösségbe tök élete-*“ sen beilleszkedtek. — Tapasztalatai szerint mi a különbség a huszonöt évvel ezelőtti és a mostani fiatalok között? h — A maiak mások. Emberi értékeik megvannak, ám változott az érzékenységük, a felnőttekhez való viszonyuk. Formájában mást jelentett akkoriban a tisztelet. A mai fiatalok természetesebbek, több bennük az energia, és egyszersmind ne— Hu, ez jó volt — s nyújtotta J-nek, ki nem akarta a szájában őrzött bor ízét szétrombolni, de vitatkozni sem, s így csak ajkához emelte az üveget. Míg tétovázott, a lány már levetkőzött. Pillanatokon belül az ágyból nyújtotta két húsos, pihés karját J felé. aki több szeretettel, mint szerelemmel nézte az életörömteli arcot, a csillogó, mélybamára váltó szemet, s amúgy felöltözve odaült - az ágy szélére az ölelésre tárt két kar köze, és ráhajolt. Most határozottan és keményen ütött az a belső kés a bordák alatt, de mintha valaki megfordította volna, nem nyilaié szúrás, nem a penge hegye fájt. hanem tompa, szorító nyomás terjed mellkasában, és ki is szabadította volna magát rögtön a fájdalom ijedtségében. ha a lány elengedte volna. De az mohón tapadt a szájára. Nyelvhegye J felsőajkát simogatta, és J boldogan érzékelte volna az ismerős puhaságot, ha terjengő szorongása engedte volna. Kis idő múlva, mikor a lány elengedte. bal kezét a iáinak feszítve-lökéi magát az ágytól, fölállt, kihúzta magát, nagyokat lélegzett. orrán, száján át egyszerre szedte a levegőt, és hallotta, hogy mérhetetlen távolságból, onnan lentről, valahol, ahol a lány fekhezebb is velük bánni. A nüanszokra kevésbé érzékenyek. de’ nem érzéketlenek. Indulataik, érzelmeik „szemérmesebbek”. s ha egyszer kimutatják szeretetüket, az biztos, hogy őszinte. Mit mondjak, szeretem ezt a kelekótya korosztályt! . Irlanda Dezsőné Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesült az idei pedagógusnap alkalmából. A tanár, ha sikeresen dolgozik, nemcsak a tanulmányi eredményeket veszi figyelembe, ö is úgy tartja: nem pusztán a tanulmányi versenyeken elért helyekért folyika küzdelem. Ha egy diák szépen szerepel egy országos vetélkedőn — öröm neki' öröm a felkészítőjének is. Ám. Irlanda Dezsőné szerint ez csak a látványos része a munkád jának. — A legfontosabb, hogy megmentsük a tanítás szépségét. Sajnos, manapság szürkül ennek a fénye. Nagyon szeretem a tantárgyamat, s ha sikerül elfogadtatni a témát a diákjaimmal, az már fél siker. Tény. hogy egyre nagyobbak a követelmények. Küzdünk a túlfeszített tempóval. így, ahogyan mondom: küzdünk. Nemcsak a diáknak, a tanárnak is nehéz lépést tartani a tantervi követelményekkel. Hiszen egyrészt szelektálni kellene, elmélyíteni a diákokat az ismeretekben, másrészt felkészíteni őket a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgájára. S nemcsak magára a felvételire kell koncentrálni, az is fontos, hogy egyetemi, főiskolai tanulmányaik során .megállják helyüket. — E feszített tempó — ahogyan ön fogalmaz —, nem ront a tanár és a diák kapcsolatán? szik, hallatszik erős suhogása valami szélnek. —■ Vetkőzz... ! Engedelmesen leült az ágy végére, még érezte, hogy a lány meztelen lábujjai derekára futnak, előrehajolt, hogy kifűzze cipőjét. De ahogy hajolt. .. a bordák alól jövő tompa szorításból agyába ért a fájdalom. Egy pillanat alatt föl is ért a tudatába. hogy ez a vég — de aztán nem volt már tudata. Aztán nem volt már semmi. Ott ült, belemeredve az utolsó mozdulatba, görcsösen előrehajolva. Bal keze fogta bal bokáját, jobb könyöke jobb térdének támaszkodott. — Rosszul vagy? Az ágy végén a cipőfűzés utolsó mozdulatába beledermedt J már nem felelhetett. A lány ezt nagyon sokáig nem értette meg. Feltérdelt az ágyra, átölelte J vállát, kemény, meleg, erős, válaszra váró, élő szorítással. De a mozdulatra sem felelt a test. Ettől a lány szorítása is megdermedt. — Mi bajod? — ezt" már sikította. S kicsit maga felé húzva J testét, még idegenebből nézte, amikor az megdermedt pózából kicsit balra dőltre, az előbbinél még természetellenesebben maradt mozdulatlanul az ágyon. Lába földön, két térde szorosan összezárva, felső teste csípőben megfica- modva a lány előtt. Az oldalról. felülnézetben láthatta az üveges szemeket, de — Érdekes módon. nem. Mi több, nagyobb a nevelő- ereje. Hiszen, mint tanár csak akkor követelhetek pontos munkát, ha én is ilyen példával szolgálok. Minden egyes óra fóruma a nevelésnek. A harmadik évfolyamtól például fakultációs képzést vezettünk be. Kisebb csoportokban foglalkozom a gyerekekkel, nagyobb a lehetőség az ismeret átadására is. Emellett természetesen. a tanárnak magának is szüksége van a folyamatos önképzésre. Gondoljunk csak bele: évről évre egyre több tudományos felfedezésre bukkannak a biológiában. Ezzel a modern anyaggal • lépést kell tartani. Szükség van azonban a pedagógiai érzékre isi ha látom. hogy az osztály „.bírja tempóval”, adhatok még több ismeretet. Küzedelem az idővel — fogalmazta meg a kitüntetett gimnáziumi tanár a mindennapi munkájának lényegét. Am. elismerte azt az ismerős arc mozdulatlansága .még mindig nem volt neki örök mozdulatlanság. Mindenesetre átmászott a férfi testén, odament a telefonhoz, felvette, de nem tárcsázott. A kagylóban megszólalt a portás hangja, mintha csak várta volna ezt a hívást, mintha csak egész este ott, lent a fülén lett volna a telefon. — Tessék parancsolni, uram. A lány ezt nem értette, csak a hangot hallotta. — Én. vagyok kérem, azt hiszem orvost kellene hívni. .. Akivel vagyok... tudja, akivel jöttem... azt hiszem rosszul lett. — Rögtön ott leszek.. . — 273-as... — Tudom...' A portás gyorsan felfogta a történteket, hozzányúlt a férfi szeméhez, lehúzta a szemöldökhéjakat szinte gyakorlottam, mint aki sokszor csinált már ilyet. — Hát ez kész.. . sajnos... S most? Mi legyen? — Orvost? — Az már fölösleges. Ide rendőrség kell meg hullaszállító. .. — Meg. . . A portás bólintott, majd: — Benne volt a korban... egy helyen- dolgoztak? — Igen — bólintott a lány, mint aki tudja, hogy a portás gondosan megnézte a bejelentkező cetlit, és ebből értesülhetett az azonos munkahelyről. — Mindenesetre igyon is. hogy e törekvés még mindig eredményre vezetett. — Szeretem magam körül a csendet, a nyugalmat — mondja magánéletéről. — A férjem szintén ebben a gimnáziumban tanít, a lányom mérnök, a fiam másodéyes a főiskola testnevelés—biológia tagozatán. Hogy mi jelenti számomra a kikapcsolódást? Van egy. kis kertünk. ott „kikapálom magamból” a feszültséget. Jólesik feloldódni a baráti körben. S még valamit a szenvedélyemről: utazni jó. Járni Európa tájait. Irlanda Dezsőné. ha sokat követel diákjaitól, azért teszi, hogy otthon kevesebb legyen a munkájuk. Célja: minél 'több ismeretet átadni az órán. Ám ehhez azt is fontosnak látja, amit megfogalmazott beszélgetésünkkor: — Az igazi tanítás alapja, hogy a tanárok és a diákok munkatársak legyenek. A lány nemet intett, de aztán a portás elkezdete a kezébe adogatni a bugyiját, melltartóját, s mintha egy üvegfalon át nézné vagy mint egy képet, olyan tár- gyiasan figyelte, hogyan öltözik a lány. Az éppúgy nem fogta fel saját groteszk kapkodását, mint előbbi meztelenségét. Amikor már teljesen felöltözött, a portás meg- egyszer körülnézett, aztán a lány harisnyanadrágját belegyömöszölte az egyik cipőbe. megfogta a lány szobájának a kulcsát, s bal kezében a pár női cipővel, jobb kezében a kulccsal, szólt: — Na, jöjjön gyorsan. A lány elindult, a portás maga elé engedte. A folyosón nem találkozott senkivel. A lány szobája előtt megálltak, a portás kinyitotta az ajtót, felgyújtotta a villanyt, leültette a lányt az ágyra, aztán felállította, fölhajtotta a takarót. — Vetkőzzön le és feküdjön le — parancsolta. — De előbb igyon. Az engedelmesen követte az utasítást, meghúzta az üveget. kibújt pulóveréből, s megint nem érzékelve a szenvtelen szemek nézését, levetkőzött, s befeküdt az ágyba. A levetett ruhadarabok szerte szét hevertek a földön. A portás még egy kicsit szétrugdosta őket, majd megigazította a lányon a takarót. — Ha mindent elintéztem, visszajövök. Aludjon. Muszáj aludnia! körébe zárva nezte a szem- köztf falat. A zöld ezüst tapétákon szürke beázócsíkok húzódtak, s ezek most lomha táncot jártak a maradék ezüst szikrázó fénycsillogás mögött. Hogy mennyi idő telhetett el, percek, órák. A CÁPA Horror a filmvásznon Sokszor és sokan elmélkedtek már arról, hogy az amúgy is feszültségtől terhes világunkban miért sze retnek az emberek a moziban borzongani. Egyes nézetek szerint tudatalatti dolgok rejlenek az okban, s lélektanilag érthető .is: a néző a film végén fellélegzik. hogy mindez csak játék volt. Ebből aztán egy csapásra kiderül: művészi értékeket fölösleges keresni ezekben az alkotásokban. Annál több pénzt hoznak viszont a konyhára. A nyugati filmipar ontja is becsülettel az effajta rémtörténeteket, melyeknek egyik terméke a már hazánkbeli bemutatója előtt híressé vált mű: A cápa. Szó amj szó. az alkotók, beleadtak apait-anyait, hogy a néző izgalmában tövig rágja a körmét. A sok- kóló hatást fokozatosan oldotta meg a rendező. Steven Spielberg. A film közepéig nem is látjuk a szörnyet, csak a félelem erősödik a szemlélőben. Hanem aztán, amikor a dramaturgia szerint az izgalom a tetőfokára hág. mindvégig azon a szinten is marad. A naturális jelenetektől korántsem féltek az alkotók. emberroncsok, vér, keringenek a tenger, ben. ám a legszörnyűbbet nem illik „lelőni”. hadd borzongja csak végig maga. aki nézi. Igaz. hogy néhol már komikussá válik e szörny vérengzése, főképp úgy. ha tudjuk: a film készítésénél több műcápát szerepeltettek, ezek előállítása horribilis összegbe került. No, de 'sebaj, hisz A cápa mindenütt a világon kasszasiker. így többszörösen is megtérül a költség. A nézők pedig elégedetten távoznak, hiszen rendkívüli izgalmakban volt részük — a pénzükért. azt nem érzékelte. A takaró alatt teste átforrósodott, de a fs-je teljesen hideg volt, s az állán mintha még mindig ott lett volna a portás csontos keze. Már hajnalodott, mert a magas neonlámpák kék fénye fehérre váltott az ablakon, amikor újra nyílt a korompuhaságú ajtó. A portás állt fölötte, s nézte. Talán már régebben ott állt, talán el sem ment egy pillanatra sem. A lány megmozdította a fejét, kicsit fölfelé nézett, most először nézett bele a portás szemébe, talán az életben most először nézett rá. A portás szeme most is üvegesen csillogott, s ettől a lány felkiáltott. — Ne!... De a portás keze már újra az állán volt, majd fel- emelkedett, és iszonyú pofont adott a lánynak. — Te... — sziszegte te! Bal keze lerántotta a lány takaróját, majd könnyedén rátéredelt a lány combjára, kigombolta à nadrágját, közben jobb kezével újra meg akarta ütni a lányt, de hogy az ide oda dobálta a fejét, csak az orrát súrolta. Aztán elengedte magát, teljes súlyával réfeszült a lányra, jobb kezével a haját fogta, ballal az állát, s az így kifeszített szájbá szinte beleharapott. A lány még egy darabig zihált, keze nekifeszült a portás gyomrának, de aztán elgyengült, hagyta szétfeszíteni térdét. Megadta magát. Talán egy óra múlva a portás fölrángatta az ágyról. A lány elborzadva, de kívülről nézte magát, a pili- ses őszesfekete fejtetőt, lassan szivárogni kezdtek köny- nyei, s egyre erősödő, csukló zokogással megállíthatatlanul sírt. (Vége) Mikes Márta — mi — HHHHHHHHHI Sí Mihály : egyet. Van itt valami holmija? Itl 3. A lány fektében bólintott. A fekvő lány kitágult pupillákkal, az állólámpa fény- meztelenül maga elé állította, s elkezdte csókolgatni.
