Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-21 / 144. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. június 21., péntek 3. II gazdasági megújulásról 11/2. A megújulási folyamatot szükségessé tevő okok bizo­nyos mértékig a célrendszert is magukban rejtik. Nem elég azonban csak a gondok­tól megszabadulni. Ennél többre, olyan állandó meg­újulásra kész társadalmi-gaz­dasági viszonyok elérésére van szükség, hogy minimális követelményként a társada­lom és a gazdaság a hetvenes évektől jelentkező gondok, feszültségek felhalmozódásá­val szemben védett legyen. Nem abszolút védettségről van szó, másrészt — s ez le­het a megújulási folyamat maximális célja, ha úgy tet­szik értelme, vezérelve, — hogy a magyar gazdaság is újra a haladás élvonalába (ami nem azonos a fejlett­ségi szinttel) kerüljön. A je­len történelmi körülmények között ehhez az egyébként általános és folyamatos meg­újulási folyamatot erősíteni, szélesíteni és mélyíteni szük­séges. A legáltalánosabb célok­ról röviden: a termelőerők és az emberi tényező fejlett­ségi szintjével az eddigiek­nél egyezőbb mozgásformát, a szocialista termelési viszo­nyok nyújtotta előnyök maximális kiaknázását biz­tosító feltételrendszer kiala­kítása, ennek érdekében a gazdaságpolitika és a gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése. A tulajdono­si szemlélet erősítésével a szocialista demokrácia szé­lesítésével, az érdekeltségi viszonyok fejlesztésével a társadalom, a gazdaság alul­ról történő építkezését is biz­tosítva az alkotó energiák felszabadítása, aktiválása, s a főáramlatokba való be­csatolása. Nem túlzás, hogy az eddig követett szervező­dési elvből eredően a szoci­alista gazdaságoknak napja­inkban ez az achillesi sarka, amelyhez képest a jövede­lemtermelő képesség ala­csony színvonala csupán oko­zat, a jéghegy csúcsa. A világgazdasági kihívást transzformáló követelmény- rendszerből adódó nyomást a magyar gazdaság is mi­előbb normálisnak érezze. Ennek érdekében a világ- gazdaság követelményrend­szere, mint mérce, gazdálko­dásunkba, szemléletünkbe, értékrendünkbe mielőbb nor­maként épüljön be. A meg­újulási folyamat eredménye­ként — is — a magyar nép­gazdaság újból dinamikus fejlődésre képes gazdasággá váljék. A fejlődést ebben az összefüggésben a növekedés­nél tágabban helyes értel­mezni. A dinamikus fejlődés ugyanis bizonyos növekedést is magában foglal. A növe­kedésnek egyébként sem minden mértéke és vállfája ítélendő el, csupán az eről­tetett és annak egyoldalúan mennyiségi motivációkon alapuló formája. Azzal ter­mészetesen tisztába kell len­ni, hogy a Kondratyev-féle cikluselmélet itt nem vita­tott igazságtartalmától füg­getlenül, a világ országainak többségéhez hasonlóan a kö­vetkező évtizedben a ma­gyar népgazdaság sem érhet el a korábbi évtizedekhez hasonló növekedési üteme­ket. A magyar népgazdaságnak a világgazdasághoz való il­leszkedése előnyössé váljék, s ezáltal a gazdaság növeke­dési többletenergiákhoz jus­son. Kétségtelen, hogy a mai helyzet megfordítása, a kom­paratív előnyöket kínáló le­hetőségek felkutatása, majd kiaknázása nem könnyű fe­ladat. Végső soron azonban, mint ahogy azt a világke­reskedelemben való részese­désüket növelni képes ha­sonló adottságú országok — tehát nem csupán az OPEC- országok — példája mutatja. az illeszkedés előnyössé té­tele az illető országok alkal­mazkodóképességének, kíná­lati struktúrájának is függ­vénye. A megújulási kész­ség fokozódásának eredmé­nyeként gazdaságunk alkal­mazkodó és reagálási képes­sége legyen a mindenkori nemzetközi követelmények szintjére felzárkózni. Ennek megcélzása ezért nagyon fon­tos, mert adottságainkból eredően nekünk sok más or­szág természetföldrajzi, stb. előnyeit is ellensúlyoznunk kell. Attól is függően termé­szetesen, hogy a világgazda­sági ranglétrán — különösen Európában — milyen pozí­ciót tartunk a magunk szá­mára elfogadhatónak. A gazdaság új fejlődési pályára állításának elősegí­tése. A gazdaság fejlődésé­nek ezekben az években fo­lyó új pályára állítása tör­ténelmi léptékkel mérve is korszakos jelentőségű a ma­gyar gazdaság történetében, ami kiegyensúlyozott kö­rülmények között is igen ne­héz feladat, most pedig hat­ványozottan az. Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa Később érett be o termés Nagyrédén Málnaszüret a Mátra alján A Mátraalján csütörtökön megkezdődött a málnaszü­ret. Ezen a fontos termő­tájon az idén a szokásosnál néhány nappal később érett be az első termés. A hűvös időjárás ugyan késleltette a érést, de a bogyók nagyra nőttek, teltek, ízletesek, s az előző évinél több termés­sel számolnak a nagyüzemek és a kistermelők egyaránt, így várhatóan maradéktala­nul kielégítik a piaci igénye­ket. A bő termés elsősorban a táj kedvező adottságainak, a fajták jó megválasztásának és a gondos művelésnek az eredménye. Érdekes, hogy az utóbbi években a mátraalji történelmi borvidéken a sző­lőművelés mellett a málna is divatos növény lett. meg­honosodott. Több község ha­tárában a nagyüzemek ter­melésén túl a lakosság nagy­része háztájiban is foglal­kozik málnával. A Nagyré- dei Szőlöskert Termelőszö. vetkezet a vidék legnagyobb málnaültetvényese, ahol az idén mintegy 1200 tonna ter­mést várnak. Itt a málnát a termelőszövetkezeti tagok többnyire háztájiban terme­lik. ide a közös gazdaság tá­mogatásával a parcellákat nagyüzemi táblákban alakí­tották ki, ahol a művelést és a növényvédelmet gépek­kel tudják elvégezni. A nagyrédei málnát a helybeli termelőszövetkezet vásárolja fel — ez egyúttal biztos pia­cot jelent a szövetkezeti gazdáknak — és azt saját hűtőházában mirelit áruként dolgozza fel. A csomagolt málna többségét, több mint 80 százalékát, tőkés piacon értékesítik. Sajt — exportra is Zalaegerszegről Évente mintegy 3600 tonna Pannónia elneve&ésű kemény- sajtot gyártanak korszerű svájci gépekkel a zalaegerszegi Sajt- és Vajgyárban. A termelés egyharmadát tőkés piaco­kon, a többit pedig belföldön értékesítik. Képünkön: korsze­rű gépek segítik a termelést (MTI-fotó: Czika László) CROSSBAR és talán vezetékes gáz Fokozott erőfeszítések Hevesen a műszaki háttér további is ^ 19 • • • • fejlesztésére Az a tény, hogy megyénk legújabb városa. He­ves a 70-es évek elején dinamikus fejlődésnek indult, elismerten és köztudottan sok szempont­ból a megfelelő műszaki háttérnek is köszönhető. Milyen is ez a háttér ma, és milyen műszaki fej­lesztés szükséges ahhoz, hogy a várossá válás le­hetőségeivel élve. megyénk déli körzetének köz­pontja felzárkózhassék, de legalábbis megköze­lítse például a „rangsorban” előtte állók színvo­nalát. A kérdésre Sári Józseffel, a városi pártbizottság tit­kárával és Kontra Gyulával, a tanács elnökével együtt keressük a választ. Ez pe­dig — ha nem is a teljes­ség igényével, hiszen ah­hoz egész oldalak kellené­nek — az alábbiak szerint fogalmazható meg. Heves — mint a „benn­szülöttek” ezt gyakorta em­legetik. területi központként bizony meglehetősen sivár képet nyújtott. A felszaba­dulást követő időszakban két malom, egy pálinkafözde. no, meg az olajütő jelentet­te itt az ipart, és ez a szint hosszú időn át meg is ma­radt, Jóval ezt követően, a fentebb említett 70-es évek elején, aztán, tudatos, tervszerű munka eredmé­nyeként — ha nem is ex­port-sebességgel ugyan. de — végre kezdtek kibonta. kozni a fejlődés jegyei. A település akkori veze­tői kiindulópontként a táj­egység termelési adottságait vették figyelembe (mondani sem kell: nagyon helyesen!!, és ennek megfelelő, tehát alföldi jellegű ipartelepítés mellett döntöttek. És a ko­rábbi gépjavító állomás he­lyén így jött létre a MEZŐ­GÉP. és a finom kezű lá­nyoknak. asszonyoknak munkát kínált a háziipari- és népművészeti szövetkezet. Heves legjelentősebb mun­kásbázisaként megnyitotta kapuit a Finomszerelvény- gyár leányvállalata, közis­mert nevén a „Kis Berva". Mindez a folyamat kezde­tét jelentette: jelenünkre a város keleti részén —’ a Tenk—dormándi úton, a vasútállomás térségében — a tervszerű városfejlesztés eredményeként igazi ipar­telep alakult ki. Itt talál­ható az áfész Tarantella üzeme, a Dél-hevesi Építő Szövetkezet, a TANÉP és a TÜZÉP telepe, a Miskolci Közúti Igazgatóság üzem- mérnöksége, a Hanyi—sajfo- ki Vízgazdálkodási Társulat korszerű telephelye, a Ga­bonaforgalmi Vállalat mesz- szire látszó silói, valamint a Volán 4-es Számú Vállalatá­nak telepe. Mellettük a míves ipart képviseli még a Hevesen megtelepedett és nagyszerű termékeket pro­dukáló BU DAG ANT kesz­tyűs szövetkezet. Megfelelő műszaki háttér, jól kialakult infrastruktúra nélkül ma aligha beszélhet­nénk ezekről, és nem mond­hatnánk el. hogy a város 5100 aktív keresőjének 41 százaléka az iparban, illet­ve az építőiparban dolgo­zik. Amikor pedig erről be­szélünk, nem feledkezhe­tünk meg a mezőgazdaság nagyívű fejlődéséről, a ti­zenháromszorosán kiváló Rákóczi termelőszövetke­zetről és a Hevesi Állami Gazdaságról, arról, hogy a kereső dolgozók 23 százalék ka — szintén megfelelő műszaki háttér mellett — a mezőgazdaságban ér el si­kereket. a sajnos sokszor mostoha időjárási viszo­nyok ellenére is. Ezzel együtt — mint a he­vesiek hangsúlyozzák — a városi körülmények megte­remtésében az ipar jelentet­te. úgymond a döntő lánc­szemet. Ennek léte, vagy hiánya ugyanis — mint ez köztudott — számos vonat­kozásban meghatározza egy- egy település fejlődését, foglalkozási színvonalát, infrastrukturális ellátottsá­gát. .nem utolsósorban pe­dig a népesség életkörül­ményeinek alakulását. Ahhoz, hogy mindez ki­alakulhasson — gyakorlati­lag tehát az ipar — Heves­nek fel kellett „nőnie”. Hogy szakembereket tele­píthessenek le. lakásokat kellett építeniük. A laká­sokhoz út-, víz-, szennyvíz­hálózatot. Ami a vizet ille­ti — jegyzik itt meg —, az­zal lényegében már nincsen semmi gond. megoldottnak tekinthető, a szennyvízelve­zető csatornák építése pedig folyamatos. Közvetve bár. de ehhez a témakörhöz csa­tolhatjuk az oktatómunka fejlődését is. azt a tényt, hogy a jó hírű gimnázium mellett Hevesen megtalálják a lehetőséget a szakmunkás- képzésre. és fejlődött a ke­reskedelem és' az egészség- ügyi ellátás. Megfelelő műszaki háttér kialakítása nélkül erről most aligha beszélhetnénk, arra pedig külön büszkék lehetnek a város lakosai, hogy eme bizonyos „műszaki háttér" az állam által biztosított je­lentős összegek mellett az ő forintjaiknak is köszönhe­tő. Mégis: a dél-hevesi táj a fejlesztések ellenére több tekintetben elmarad a me­gye átlagos mutatóitól. Bár­mennyire is tiszteletre mél­tó eredményeket ért el az utóbbi évek során Heves, tény hogy minden szem­pontból ma még 'nem tud megfelelni annak a feladat­nak. amely a körzet közép­fokú központjára vár. neve­zetesen annak, hogy az álta­la „vonzott” 16 község né­pességének a városi színvo­nalat megközelítő ellátást nyújtson. Ez is aláhúzza: a jövőben javítani szükséges új városunk ellátó funkció­ját. és amikor erről beszél­nek. többek között az egész' ségügyi ellátásra gondolnak, vagy arra. hogy a művelődé­si központ ne csak igazga­tási és jogi. de igazi szelle­mi központ is legyen, meg­felelő kisugárzással. . Minden esetre sokan egyet" értenek abban, hogy Heves fejlődését gyorsítani lehet, amit már magában véve az. a tény is erőteljesen előse­gíti. hogy a település jogi­lag megkapta a városi cí­met. így lehetősége nyílik például aírra, hogy a követ­kező időszakban két új kutat és egy vastalanítót építsenek, tovább bővítsék a csatorna- hálózatot. Középfokú oktatási intézményt" építenek, a tele­pülésen működő gazdasági egységek jelentős anyagi ál­dozatvállalásának eredmé­nyeként megalapozott elkép­zeléseik között szerepel a CROSSBAR rendszerű te- lefonhálózat kiépítése. Ennek ideje nagyon is el­érkezett: jelenleg ugyanis csupán egy 630-as CB-rend- szerű központ működik. 610 „élő” vonallal, miközben a telefonra várakozók száma 250. Ha viszont 1986 végé. re 15 millió forintot le tud­nak tenni a Posta asztalá­ra. akkor Heves két 1000-es konténerközponttal gazda­godhat, és elérheti, hogy te- lefon-„vonalon” utoléri az. azonos lélekszámú városo­kat. Legalább ennyire fontos téma a gáz. Nos. a város vezetői az energiaracionali­zálási program keretében már tanulmánytervet készítettek a vezetékes gáz bekötésére. Más kérdés persze, hogy ez a terv egyelőre csak arra elegendő, hogy ennek birto­kában az illetékesek eldönt­sék : eséllyel pályázhat.e He­ves a gáz bevezetésére ... ? B. Kun Tibor A Pártélet júniusi számáról Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese méltatja a párt XIII. kongresszusát. A többi között rámutat: o párt az egész társadalom­mal együtt kereste és keresi az új kérdésekre a megfele­lő válaszokat, megoldási módokat. A folyóirat a XIII. kong­resszuson írásban benyúj­tott hozzászólások közül köz­readja Horváth József, Ma­gyar Kálmán. Gede Je nőné. Kosa Antal. Rudi Béla és Bihari István hozzászólását, és közli a Központi Bizott­ság mellett működő munka- bizottságok tagjainak név­sorát. Hoós János az éves terv teljesítésében jelentkező ne­hézségekről és feladatokról ír. Megállapítja: külkereske­delmi mérlegünk aktívumát ebben az évben is növel­nünk kell, ez azonban — a korábbi évekkel ellentétben — a nemzeti jövedelem elő­irányzott növekedésének megvalósulása esetén már nem teszi szükségessé a bel­földi felhasználás mérsék­lését. A bérezés gyakorlata és a bérpolitika általános kér­dései sokféle formában fo­galmazódtak meg a XIII. kongresszuson is. Rácz Al­bert ezzel összefüggésben a bérgazdálkodás céljaival és lehetőségeivel foglalkozik. Az új vállalatvezetési for­mákra való áttérés külön­böző kérdéseiről már szá­mos írás jelent meg a Párt­élet korábbi számaiban. A nagy érdeklődést keltett vi­ta során olyan kérdések is felvetődtek, amelyekre nem lehetett akkor választ adni. mert még hiányoztak a szükséges gyakorlati tapasz­talatok-. Oláh József elem­zi az igazgatók választásá­nak tanulságait. Havasi Ferencnek, a Po­litikai Bizottság tagjának, a KB titkárának az 1977—1984. években tartott beszédeit, megjelent cikkeit a Kossuth Könyvkiadó Gazdaságpoli­tika — gazdaságirányítás címmel jelentette meg. Ha­vasi Ferenc könyvének meg­jelenése kapcsán Csikós- Nagy Béla fejti ki gondola­tait. A szerkesztőség ismert gazdasági szakemberek rész­vételével kerekasztal-be­szélgetést rendezett a vál­lalati önállóságról. A beszél­getést Lakos Sándor, a Pórt­élét felelős szerkesztője, ve­zette. A Pártélet már hosszabb ideje, több alkalommal és különféle szempontból fog­lalkozott az állampolgári fe­gyelemmel. A szerkesztőség ezúttal beszélgetést rende­zett erről a társadalmi-gaz­dasági fejlődésünk szem­pontjából fontos kérdésről. Györke József áttekinti kapcsolataink alakulását a fejlődő országok politikai és gazdasági szempontból mind fontosabb régiójával. Hőszigetelő kohósalakblokk Korszerű, hőszigetelő fa­lazóelemeket készít kohóhab- salakból a Dunai Vasmű és a Vízügyi Építő Vállalat du­naújvárosi fő-építésvezető­sége. A technológiát és a gyártáshoz szükséges beren­dezéseket Ausztriából vásá­rolták. Az új kohósalak- blokk megfelel az 1986. ja­nuár elején életbe lépő hő­szigetelési szabványnak is. Alkalmas ipari és közösségi épületek kialakítására. de mindenekelőtt a családiház­építőknek szánják. Már eb­ben az évben 1 millió kis­méretű téglának megfelelő mennyiségűt készítenek be­lőle, a következő esztendő­ben pedig ennék a tizenöt­szörösét. Ez körülbelül 500 átlagos méretű családi ház­hoz lesz elegendő.

Next

/
Thumbnails
Contents